Debreceni diákok vagyunk és régóta ismerjük egymást. Az érdeklõdési körünk is nagyon hasonló. Az egyik közös témánk a vallás és okkultizmus. A környezetünkben sokféle vallású emberek élnek (a történelmi egyházak tagjai, Jehova tanúi, a Krisna tudatú hívõk, a Hit gyülekezetének tagjai)  és a mi társaságunkat is sokféle világnézetû (keresztény, okkultista és ateista) fiatal alkotja. Beszélgetéseink közben kiderült, hogy hiányosak az ismereteink az új egyházakról és azok tanításairól. Környezetünkben sem tudtunk pontos információkat összegyûjteni róluk, csak elõítéleteket hallottunk. Nem értettük, hogy miért ítéli el ilyen könnyen a társadalom a másként gondolkodókat. Ezért határoztuk el, hogy lakhelyünkön felmérést készítünk arról, hogy milyen a hívõ emberek fogadtatása a társadalmukban. Nagyon örültünk annak, hogy a Soros Alapítvány támogatja az elképzeléseinket
 

 Az adatfelvételt 200 ember megkérdezésével végeztük el Debrecenben. Ennek során nem az utca emberéhez fordultunk, hanem célirányosan kerestünk fel különbözõ vallási csoportokat. Saját elképzeléseink alapján 15 részre bontottuk a társadalmat: történelmi egyházak tagjaira, új keresztény egyházak híveire, okkultistákra, ateistákra és egyéni világnézetûekre. Mivel az ateisták és az egyéni világnézetûek nem tömörülnek közösségekbe, ezért õket az ismerõseink közül választottuk.
 A kérdõívünk elsõ tíz kérdése azonosítási
szempontokat tartalmaz. Azért alkalmaztunk ilyen sok változót, hogy minél több szempont alapján összehasonlíthassuk az emberek véleményét. A 7. és 8. kérdésekben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek hogyan és hány évesen kerülnek kapcsolatba a világnézetükkel, tehát mikor a legfogékonyabbak arra, hogy kialakítsák világnézetüket. A 9-13. kérdések segítségével azt szerettük volna megtudni, hogy az emberek ismerik-e mások hitét és mennyire tolerálják azt. A következõ öt kérdéssel azt próbáltuk kideríteni, hogy a különféle egyházak miket tanítanak a világvégérõl, az istenrõl, a halál utáni életrõl. A 19-21. kérdéseket azért tettük fel, hogy egy kicsit belelássunk a közösségek belsõ életébe. Az utolsó három kérdés a hívõ emberek társadalmi elfogadottságát tárgyalja.
 Azért lett ilyen hosszú a kérdõív, mert az egyes kérdéseknél sok válaszolási lehetõséget kínáltunk, mivel tapasztalataink szerint az emberek általában nem szeretnek gondolkodni, inkább kiválasztanak egyet a lehetséges válaszok közül. A másik oka pedig az, hogy számszerû százalékos adatokkal támasztottuk alá következtetéseinket.
 

 A múltban köztudottan nagyon meghatározó szerepet játszottak a tradíciók. Ezek a hitéletet is érintették, ezért minden gyermek a családjától örökölte a vallását. Ma viszont a hagyományok nem befolyásolják olyan nagy mértékben az embereket Kutatásunk szerint a megkérdezettek 51%-ának változott meg a világnézete.

 Az 5-6. kérdés adatai:

Tehát a római katolikus, a görög katolikus és a református egyházak veszítették el a legtöbb hívõt. Ennek okát abban látjuk, hogy sok új egyház alakult, amelyek vonzóbbak az emberek számára (pl. a rockzene miatt), és ezek az egyházak célúknak tekintik azt, hogy terjesszék a tanításaikat, míg a katolikusok és a reformátusok - ismereteink szerint - nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Emiatt nõtt olyan nagy mértékben a baptisták, szabadkeresztyének és Jehova tanúinak száma. S szintén ez az oka annak, hogy a Hit gyülekezetének, a Krisztus gyülekezetének és a Krisna tudatú hívõknek a tanai ilyen gyorsan elterjedtek (holott õk még nincsenek olyan régen jelen hazánkban, hogy bárki is ilyen szemléletû családban nõhetett volna fel.). Kutatásunk szerint az ateisták létszáma több mint felével csökkent, ez azért alakulhatott így, mert a megkérdezett újkeresztények és okkultisták nagy része ateista családban nõtt fel.

 A 7. kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek hogyan kerültek kapcsoltba jelenlegi világnézetükkel. Erre a kérdésre a következõ válaszokat kaptuk:

Családjától örökölte:                                                                35%
Barátokon, ismerõsökön keresztül ismerte meg:                    26%
Maga alakította ki világnézetét:                                                 26%
Egyedül kereste fel azt a csoportot, amelyiknek most tagja:       11%

Ezekbõl az adatokból kitûnik, hogy a családi szocializáció ereje csökkent, és megnõtt a kortárs csoportok szerepe.
 Összehasonlítottuk azt is, hogy a különbözõ egyházakkal hogyan kerülnek kapcsolatba az emberek.  Ebbõl az elemzésbõl azt tudtuk meg, hogy a római és a görög katolikusoknak a 100%-a a családjától örökölte a vallását, a reformátusoknál viszont csak a 85%-ukra jellemzõ ez. A többi gyülekezetben ez a terjedési mód nem figyelhetõ meg. Például a baptisták akkor sem írták, hogy a családjuktól örökölték a hitüket, ha baptista családban nõttek fel, náluk ugyanis a hit egy önálló döntésen alapszik, nincs gyermekkeresztség, tehát nem a szülõ dönt a gyermeke vallásáról. Az ateistákra, az egyéni világnézetûekre és az okkultistákra általában az a jellemzõ, hogy maguk alakították ki a világnézetüket.
 A többi azonosítási szempont értékelésekor nem vettünk észre szembetûnõ különbségeket.

 A 8. kérdéssel azt szerettük volna kideríteni, hogy hány éves korukban ismerkednek meg az emberek a világnézetükkel. Itt a következõ eredményeket kaptuk:

Kisgyermekként (14 éves korig)           35%
14-20 év között                                   41,5%
21-30 év között                                   14%
31-50 év között                                   6%
51 év fölött                                          3,5%

Az itt kapott adatok is alátámasztják az elõzõ kérdés eredményeit. Ugyanis a megkérdezettek 35%-a  kisgyermekként került kapcsolatba jelenlegi világnézetével, tehát a családjától örökölte. Ezenkívül az is kiderült, hogy 14-20 éves korban a legfogékonyabbak arra az emberek, hogy változtassanak világnézetükön. Viszont minél idõsebbek, annál kevésbé hajlamosak erre.
 Az egyházankénti csoportosítás adatai szerint egyedül a katolikus egyházakra jellemzõ az, hogy minden hívõ kisgyermekként ismerkedik meg a hitével. Általában 14-20 év között kerülnek kapcsolatba a világnézetükkel a szabadkeresztyének, a Krisna tudatú hívõk, az okkultisták és az egyéni világnézetûek, 21-30 évesen pedig a baptisták, a Hit gyülekezetének és  Krisztus gyülekezetének tagjai ismerik meg a világnézetüket.
 A többi azonosítási szempont értékelésekor nem vettünk észre nagy eltéréseket.

A 9. kérdés a történelmi egyházak fogadtatását tárgyalja. Ennél a kérdésnél a következõ eredmények születtek:

Csak annak a történelmi egyháznak a tanításával ért egyet, amelynek tagja: 7%
Elavult, régimódi dolgokat tanítanak:                                                      2,6%
Nem tartja veszélyesnek a fiatalokra sem:                                                    15%
Tanításait tisztának tartja, a Bibliát nem magyarázzák félre:                           19%
Eltértek Isten és Jézus Krisztus tanításaitól:                      15%
Nem lehet õket egy kalap alá venni:                                       17,5%
Nem ismeri õket, nincs velük kapcsolatban véleménye:           18,4%
Nem ért egyet tanításaikkal:                                                     5,2%

Eszerint a megkérdezettek legnagyobb része vagy tisztának tartja tanításaikat, vagy nem ismeri õket. Jelentõs részük állítja azt, hogy eltértek Jézus Krisztus tanításaitól illetve, hogy nem lehet õket egy kalap alá vonni.
 Felmérésünkbõl kiderült, hogy a különbözõ hitû emberek másként vélekednek a történelmi egyházakról. Mindegyik közösségnél csak a legjellemzõbb százalékos adatokat írjuk le (a további kérdéseknél is ugyanígy fogunk eljárni):
 

Az egyik legszembetûnõbb eredmény az, hogy minden Jehova tanúja szerint ezek az egyházak eltértek Jézus Krisztus tanításaitól, a másik pedig az, hogy nagyon sok ember nem ismeri õket, pedig régóta jelen vannak a társadalmunkban.
 A legnagyobb különbség a férfiak és a nõk között abban mutatkozik meg, hogy a nõk sokkal elégedettebbek a történelmi egyházakkal.

A 10. kérdés a magyarországi újkeresztény egyházak fogadtatását mutatja be:

Szektának tartja õket, amelyek nagyon veszélyesek a fiatalokra:             18,4%
Nem lehet õket egy kalap alá venni:                                                               37,7%
Nem tartja õket veszélyesnek a fiatalokra nézve sem:                                     1,7%
A tanításait tisztának tartja, a Bibliát nem magyarázzák félre:                           4,3%
Eltértek Isten és Jézus Krisztus tanításaitól:                                                     1,7%
Nem ismeri õket, nincs velük kapcsolatban véleménye:                                    27%
Nem ért egyet a tanításaikkal:                                                     8,7%

Ezek az adatok igazolták azt a feltevésünket, hogy az újkeresztény egyházakat még kevesebben ismerik, mint a történelmi egyházakat. Talán emiatt van az, hogy nagyon sokan "veszélyes szektának" tartják õket. A megkérdezettek legnagyobb része szerint nem lehet õket egy kalap alá venni.

A különbözõ hitû emberek véleményei a következõképpen alakultak:
 

Ennek alapján az volt a legfontosabb észrevételünk, hogy nagyon sokan minõsítik õket szektának. Ilyen emberek vannak a katolikus, a református egyházakban, az ateisták és az egyéni világnézetû emberek   között. Az újkeresztények legtöbb tagja azt válaszolta, hogy nem lehet õket egy kalap alá venni. Véleményünk szerint ezt azért tették, mert különbözni akarnak egymástól, tehát  eltérnek a tanításaik. A Jehova tanúi által adott válaszok véleményünk szerint nagyon ellentmondásosak, mivel ebbe a csoportba õk is beletartoznak, ennek ellenére többen válaszolták közülük azt, hogy nem értenek egyet a tanításaikkal, nem ismerik õket vagy eltértek Isten és Jézus tanításaitól.

 A 11.kérdés témája az új nem keresztény vallások fogadtatása a társadalomban.
Szektának tartja õket, amelyek veszélyesek a fiatalokra:       37,5%
Nem lehet õket egy kalap alá venni:                                      19,4%
Nem tartja veszélyesnek a fiatalokra nézve sem:                    4,2%
Nem ismeri õket, nincs velük kapcsolatban véleménye:          21%
Nem ért egyet a tanításaikkal:                                                15,2%
Tanításaikat igaznak, életmódjukat egészségesnek tartja:        2,7%

Tehát több mint kétszer annyi ember minõsíti az új nem keresztény vallásokat szektának, mint ahányan az újkeresztény egyházakat. Ebbõl az tûnik ki, hogy az újkeresztény egyházak társadalmi elfogadottsága sokkal jobb. Az is elõfordult, hogy nem tudták, melyik új egyház keresztény és melyik nem. Sokan vélekednek úgy, hogy nem lehet õket egy kalap alá vonni, és szintén sokan nem ismerik õket.
 A különbözõ közösségekhez tartozó emberek véleményei a következõképpen alakultak:
 

Mindegyik csoportban szektának tartotta ezeket a vallásokat az emberek többsége. Csak az okkultistáknál és a Krisna tudatú hívõknél nem jellemzõ ez a vélemény. Mivel ennél a csoportnál csak a "krisnásokat" tüntettük fel, valószínûnek tartjuk, hogy az emberek többsége csak rájuk gondolt ennél a kérdésnél. Õk viszont bizonyára ismernek más ilyen vallásokat is, mert senki sem válaszolta közülük azt, hogy tanításaik igazak, életmódjuk egészséges és mentes a civilizáció káros hatásaitól. Ehelyett a 80 %-uk szerint ezeket a csoportokat nem lehet egy kalap alá venni, 20 %-uk pedig nem ismeri õket.

            A 12. kérdés arra keresi a választ, hogy hogyan fogadja a társadalom az okkultista embereket:

Szektának tartja õket, amelyek veszélyesek a fiatalokra: 26,3 %
Nem lehet õket egy kalap alá venni: 13,6 %
Nem tartja õket veszélyesnek: 4,5 %
Nem ismeri õket, nincs velük kapcsolatban véleménye: 36,6 %
Nem ért egyet tanításaikkal: 15,3 %
Tanításaik igazak, életmódjuk egészséges: 3,6 %

Ezek az adatok nagyon hasonlóak az elõzõekhez. Az emberek többsége nem ismeri, vagy szektának minõsíti õket. Ahhoz képest, hogy a kérdõív elején a megkérdezettek 14,1 %-a vallotta magát okkultistának, nagyon kevésnek tûnik az a 3,6 %, akik szerint az okkultisták tanításai igazak, életmódjuk egészséges és mentes a civilizáció káros hatásaitól. A többi okkultista valószínûleg azt válaszolta, hogy nem lehet õket egy kalap alá vonni. Ebbõl kitûnik, hogy õk is több egymástól független csoportból állnak.
           A különbözõ világnézetû emberek véleményei a következõképpen alakultak:
 

Itt a legszembetûnõbb különbség az elõzõ kérdéshez képest az, hogy a történelmi egyházak híveinél megfordult a "nem ismeri" és a "szekták"  válaszok aránya. Itt a "nem ismeri" válaszok fordultak elõ nagyobb százalékban. Az újkeresztény egyházak tagjai mind az okkultistákról, mind az új nem keresztény vallásúakról hasonlóképpen gondolkodnak: vagy szektának tartják õket, vagy nem értenek  egyet a tanításaikkal.

           A 13. kérdés az ateista emberekrõl szól:

Természetes dolognak tartja, e szerint nevelték, nem hisz sem Istenben, sem másban: 28%
Nem érti, hogyan élhetnek az emberek hit nélkül:    43%
Csalódott Istenben/az egyházban, ezért lett ateista:    8%
Nem ért vele egyet, de elfogadja ateista embertársait:     20%
(Az egyéb válaszhoz sokan beírták ezt, ezért létrehoztunk számukra egy új kategóriát.)

Ennél a kérdésnél a megkérdezetteink 28 %-a tartotta természetesnek az ateizmust, míg a kérdõív elején csak 10,6 %-uk vallotta magát istentagadónak. Ennek a hátterében az állhat, hogy az egyéni világnézetûek között vannak olyanok, akik hisznek bizonyos természetfölötti erõben, de Istenben nem. Viszont még ezzel együtt sem értjük, hogy miért jelölték meg ennyien ezt válaszként.
            A különbözõ csoportok tagjainak a véleménye így változott:
 

Ebbõl az derül ki, hogy a hívõ emberek többsége nem érti, kisebbik része pedig elfogadja az ateizmust; és a csalódott emberekbõl többnyire ateisták lesznek.
           A 9-13. kérdésekkel kapcsolatban az a  véleményünk, hogy az emberek azokat a csoportokat ítélik el leginkább, amelyektõl félnek. A félelmük pedig abból fakad, hogy nem ismerik õket, de nem is ismerhetik õket, hacsak nincs velük kapcsolatuk, mert a köztudatban téves és hiányos információk terjedtek el.
           Nagyon feltûnõ az az eredmény, hogy a nõknek sokkal nagyobb aránya tartja szektának az új vallásokat és az okkultizmust. Valószínûleg azért, mert féltik a gyermekeiket.
            A korcsoportok elemzésénél kiderült, hogy az idõsebb korosztály szinte csak a történelmi egyházakat ismeri, de a véleményük nagyon eltérõ róluk. A 20 év alatti fiatalok vagy egyáltalán nem ismerik a különbözõ vallásokat, vagy pedig csak a sajátjukat. Ez általában attól függ, hogy milyen környezetben nevelkedtek, illetve hogy késõbb milyen társaságba kerültek. A középkorú emberek véleménye igen eltérõen alakult.
           Az iskolázottság szerinti összehasonlításnál jellemzõnek találtuk, hogy az értelmiségiek toleránsabb és liberálisabb nézeteket vallanak. Ez abban nyilvánul meg, hogy kevésbé "szektásítanak". Ez azonban nem jelenti azt, hogy jobban ismernék a különbözõ vallásokat, a kevésbé iskolázott embereknél. Ez mindenkinél attól függ, hogy milyen környezetben élt vagy él. A többi csoportnál semmi jellegzetes eltérést nem tapasztaltunk.

             A 14. kérdésünk a világvégével foglalkozik. A következõ válaszokat jelölték meg a megkérdezetteink:

Nem hisz a világvégében: 21,8 %
Hisz a világvégében: 78,2 %
Ezen a csoporton belül a következõ nézetek változtak:
Az ember el fogja pusztítani a Földet és önmagát: 38,8 %
Krisztus 2. eljövetelében és az utolsó ítéletben hisz: 52,2 %
Egyéb: 9,1 %

Megdöbbentett minket, hogy ilyen sokan hisznek a Föld és az emberiség pusztulásában. Nem számítottunk arra, hogy ilyen pesszimistán látják az emberek a jövõt.

               Világnézetük szerint csoportosítva az embereket a következõ eredmények születtek:
 

A 12 csoportból csak az ateistáknál fordult elõ az, hogy magasabb a százalékos aránya azoknak, akik nem hisznek a világvégében. A Krisna tudatú hívõk véleménye valószínûleg azért oszlott meg, mert számukra nem volt egyértelmû a kérdés. A beszélgetésünk során kiderült, hogy mindannyian hisznek az idõszakos világvégében. Az összes megkérdezett újkeresztény egyháznak és a baptista egyháznak a tagjai egyöntetûen úgy vélekednek, hogy elpusztul a világ. A történelmi egyházak tagjai kissé megosztottak ebben a kérdésben. A baptisták és az újkeresztények - kivéve a Jehova tanúit - 100 %-osan Krisztus második eljövetelével kapcsolják össze a világvégét, míg a többi történelmi egyház tagjai nem foglaltak emellett egyöntetûen állást. Jehova tanúinak pedig sajátos elképzeléseik vannak errõl a témáról. (Ezeket a következõ kérdésnél mutatjuk be.) Minden okkultista és ateista, aki hisz a világvégében, ennek okát az ember önpusztító életmódjában látja.
 

           A 15. kérdésben arra kértük a megkérdezetteinket, hogy részletesen fejtsék ki nézetüket a világvégérõl. Ebbõl választottunk ki néhány érdekeset és jellegzeteset:

"A víz és a környezetszennyezés megállapíthatatlanul a pusztulás felé sodorja az emberiséget. A felgyûlt szemét elhelyezése illetve megsemmisítése - fõleg a mûanyagok, vegyszerek - már napjainkban is gondot okoz." (egy római katolikus hívõ véleménye)

"A világnak elõbb utóbb vége lesz, de nem hiszem, hogy feltétlenül az ember miatt és bibliai módon, inkább valami csillagászati vagy természeti katasztrófára gondolok. Nem hiszem, hogy a kerek évszámoktól függene (pl. 2000), szerintem még bõven van idõnk, millió vagy milliárd évek." (egy református hívõ véleménye)
 
 
 

"A Biblia az 1.Thesszaloniki levél 4. rész 13-18. verseiben és az 5. rész 1-3. verseiben ír többek között errõl.
1. A Krisztusban meghaltakat és az akkor élõ megtért, újjászületett hívõket elragadja Krisztus a világból.
2. Az Antikrisztus uralkodása, a zsidók támadása, és azoké akik akkor térnek meg.
3. Krisztus visszajövetele és az armageddoni csata.
4. Ezeréves béke királyság Krisztussal a trónon, a Sátán ezalatt megkötözve.
5. A Sátán eloldoztatik és támad, lázít.
6. Feltámadnak a gonoszok, akik nem fogadták el Krisztust.
7. Utolsó ítélet. Halál vagy élet a mennyben az Istennel. A második halál és az örök élet a mennyben is örökké tartanak." (egy baptista hívõ véleménye)

"Az Újszövetség próféciáiban, legrészletesebben a Jelenések könyvében le van írva minden, amit errõl hiszek. Röviden: Jézus dicsõséges eljövetele vet majd véget az Antikrisztus uralmának. A mostani ég és föld tûzben megég, teljesen megsemmisül, Isten új eget és új földet teremt az Õ örökké való országa számára. Az utolsó ítélet során az Élet Könyvébe beírtak bemennek az örök életre (= menny); a többiek pedig az örök kárhozatra. Hogy ez mikor lesz, csak Isten tudja de a jelek mutatják, hogy közel van." (egy szabadkeresztyén hívõ véleménye)

"Hogy miért hiszek az eljövetelében? Mert a Biblia azt írja, hogy a Föld atomjaira hullik szét és azt is megtalálhatjuk benne, hogy mirõl ismerhetjük fel az ezt megelõzõ idõket: hallotok háborúkról és azoknak hírérõl, lesznek az emberek pénzt szeretõk, nemzet támad nemzet ellen, földrengések lesznek, katasztrófák és legvégül az emberekben a szeretet meghidegül, és lesznek magukat szeretõk. Hogy mikor lesz, azt sehol sem olvassuk, csak a jeleit. És hogy hogyan lesz, azt sem, mert ezek az Atya hatalma alatt vannak és az idõt is csak Õ tudja." (egy szabadkeresztyén hívõ véleménye)

"Valóban el fog jönni Jézus Krisztus másodszor, az utolsó ítélet és a világvége, melynek az idõpontját senki sem tudja elõre, csak Isten, az Atya. Jézus másodjára nem megüresítve önmagát (azaz otthagyva a hatalmat és életével szolgálva) jön el, hanem dicsõségben és hatalomban úgy, hogy minden szem meglátja õt. A világvégén újjá lesz minden és mindazok bemehetnek, hogy Istennel éljenek, s ne a szenvedés lángjai között, akik be vannak írva a Bárány könyvébe. (Azaz akik elfogadták és követték az Urat, Jézus Krisztust). Ítélet jön, mert Isten igazságos, s lehet a kegyelmet választani fiában." (egy Krisztus Gyülekezetébe tartozó hívõ véleménye)

"A világvége nem a földünk végét, hanem a gonoszság végét fogja jelenteni, amelyre minden jóérzésû ember vágyakozik. A gonoszság, az igazságtalanság, és a szenvedés ér ekkor véget. Mindez Armageddonnál (Isten és az Antikrisztus seregeinek végsõ csatájának helye; a szerzõk) , Isten ítéletének nagy napján fog realizálódni, mely a Biblia szerint rohamosan közeledik. S utána a földünkön békés és boldog családok élik tevékeny életüket hosszú-hosszú idõkön keresztül." ( egy Jehova tanúja szerint)

"Az utolsó napok jellegzetességei:
Példátlan hadviselés: Máté 24:7, Jelenések 6:4
Éhínség: Máté 24:7, Jelenések 6:5 és 6:8
Járványok: Lukács 21:11 és Jelenések 6:8
Törvénytelenség: Máté 24:12
Föld pusztítása: Jelenések 11:8
Földrengések: Máté 24:7
Nehezen elviselhetõ idõk: 2.Timóteus 3:1
Pénzimádat: 2.Timóteus 3:2
Élvezetek szeretete: 2.Timóteus 3:4
Önuralom hiánya: 2.Timóteus 3:3
Fenyegetõ veszélyek figyelmen kívül hagyása: Máté 24:39
Csúfolódók: 2.Péter 3:3-4
Prédikáló tevékenység egész világra terjedõen, mint a vég egyértelmû jele: Máté 24:14
MIKOR? Márk 13:32
HOGYAN? Dávid 2:44" (egy Jehova tanú véleménye)

"Jelenleg a Kali-korban élünk, amely egy degradált kor, s még 42700 évig tart. Ennek vége azonban nem a világvége. Hanem az univerzum vége azonban nagyon sok idõ múlva lesz." (egy Krisna-tudatú hívõ véleménye)

"Bizonyos idõ után az anyagi világ elpusztul, megnyilvánulatlan állapotba kerül, majd újrateremtõdik, megnyilvánul." (egy Krisna-tudatú hívõ véleménye)

"Az emberi butaság és önzés határtalan, az emberiség elõbb-utóbb elpusztítja saját életlehetõségeit." (egy ateista véleménye)

"Nem hiszek a világvégében, mert ha az ember kárt is tesz a világban, manapság olyan technika van az emberek birtokában, hogy biztosan korrigálják a hibát." (egy egyéni világnézetû véleménye)

"Az ember képtelen együtt élni a természettel, kihasználja, ezért a természet elõbb-utóbb visszavág (kimerülnek az édesvíz stb. források, elfogy az oxigén), ha az emberek el nem pusztítják egymást  atom- vagy vegyifegyverekkel." (egy egyéni világnézetû véleménye)

"Azt hisszük, hogy a természet törvényeit meg tudjuk változtatni. Természet nem tûr maga fölött semmit, így nem hogy megváltoztatni nem tudjuk, de nem is ismerjük." (egy egyéni világnézetû véleménye)

           A 16. kérdés az emberek istenképét tárja fel:

Nem hisz semmilyen istenben: 11%
A túlvilágban hisz, de Istenben nem: 0,8 %
Isten az örök jóság és szeretet: 38,2 %
Isten bíráskodik és igazságot tesz: 13 %
Isten a harmónia és az egyensúly megtestesítõje: 10 %
Isten gonosz háborúságokat szít: 0 %
Több istenben hiszek:  0 %
Egy meghatározatlan túlvilági erõben hisz:  10%
Hisz a benne lakozó Istenben:  15 %

Ezekbõl az adatokból az derül ki, hogy Magyarországon a monoteizmus jellemzõ, és Istent nem gonosznak, hanem jónak képzelik el az emberek.
           A különbözõ vallású emberek véleményei ebben a kérdésben is eltérnek:
 

A történelmi egyház tagjai - kivéve a baptistákat - megosztottak ebben a kérdésben. Véleményünk szerint ennek két oka lehet: vagy nem értenek egyet az egyházuk tanításaival, vagy nem is ismerik azt. Az újkeresztény egyházak és a baptista egyház tagjai viszont túlnyomórészt azt választották, hogy Isten az örök jóság és szeretet. Ebben a kérdésben mutatkozott meg, hogy a Krisna tudatú hívõk más kultúrát követnek, ugyanis nem tudtak választani a kínált lehetõségekbõl. Ehelyett az egyéb kategóriában fejtették ki véleményüket. Ezek a gondolatok csak látszólag mondanak egymásnak ellent (ezért nem közlünk náluk százalékos adatokat), valójában mindez hozzátartozik az istenképükhöz. A többi csoport tagjai elképzeléseinknek megfelelõen válaszoltak.

           A 17. kérdéssel azt szerettük volna bemutatni, hogy hogyan vélekednek az emberek a halál utáni életrõl:
Mennyország: 2%
Mennyország, tisztítótûz vagy pokol: 4%
Mennyország vagy pokol: 25%
Semmi: 19,6%
Reinkarnáció, újjászületés más testben: 27,4%
Egybeolvadás az Istennel: 2%
Az igaz életre születés:  7%
Egyéb:  13%

Ebben az eredményben azt találtuk a legfurcsábbnak, hogy a megkérdezettek legnagyobb része a reinkarnációban hisz, holott leginkább "keresztényeket" kérdeztünk meg.
            A különbözõ világnézetû emberek véleménye errõl a kérdésrõl:
 

A történelmi egyházaknál megint azt figyelhetjük meg, hogy a hívõk mennyire tájékozatlanok saját vallásuk tanításait illetõen. Elképesztõ, hogy a római katolikusok 20 %-a nem tudja, hogy mi van a halál után és csak a 30 %-uk jelölte meg az õ hitüknek megfelelõ választ, "a mennyország, tisztítótûz vagy pokol"-t. Nagyon meglepett minket, hogy a reformátusoknál alig maradt le az utolsó három válasz (mindössze 1 személy döntésén múlott) a "mennyország vagy  pokol" lehetõségtõl. Valószínûnek tartjuk, hogy ezek az emberek csak a megkereszteltségük miatt érzik úgy, hogy ezekhez az egyházakhoz tartoznak. Az újkeresztények és a baptisták viszont többnyire egyetértenek abban, hogy a halál után  a mennyország vagy a pokol van. A Jehova tanúi itt is teljesen más véleményen vannak, mint a többi újkeresztény egyház. Nem számítottunk arra, hogy sok ateista hisz a reinkarnációban. Bizonyára úgy gondolják, hogy Isten nem létezése nem zárja ki az újjászületést.

           A 18. kérdés arra keresi a választ, hogy mi a legnagyobb áldozat, amit az emberek megtennének vallásukért / hitükért / világnézetükért / Istenükért:

Semmit: 16 %
Adományokat adna: 15 %
Teljes vagyonát adná érte: 0,8 %
Eljár a gyülekezet alkalmaira: 2,4 %
Életét adná érte: 14 %
Más életét venné el érte: 0,8 %
Teljesen alárendeli magát az egyháza által elõírt szabályoknak: 3,2 %
Változtatna az életmódján: 26,8 %
Önkéntes munkát vállalna: 10 %
Bármit megtenne érte: 8,9 %
Egyéb: 2,1%
(Az egyéb kategóriába sokan írták be azt, hogy bármit megtennének Istenükért, ezért csináltunk belõle külön válaszlehetõséget.)
Elég változatos válaszokat kaptunk. A szélsõségeket is többen megjelölték: a megkérdezettek 10,6 %-a semmit sem tenne meg érte, a 8,9 %-a pedig bármit.

           A különbözõ világnézetû emberek véleménye errõl a kérdésrõl:
 

A mostani és az elõzõ eredmények alapján az a véleményünk, hogy a történelmi egyházak tagjai - kivéve a baptistákat -  nem ismerik igazán az egyházuk tanításait (istenkép, halál utáni élet). Nem játszik olyan fontos szerepet az életükben a hit, emiatt nem hoznának érte olyan nagy áldozatot. Jehova tanúinak válaszainál ellentmondásosnak találtuk azt, hogy életüket adnák a hitükért vagy bármit megtennének érte, holott az elõzõ kérdésre egyöntetûen azt válaszolták, hogy nincs a halál után semmi.
 
 
 

           A 19. kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen rendszeresen járnak az emberek a közösség alkalmaira. A következõ válaszokat kaptuk:

Nem jár ilyen alkalmakra: 14 %
Nagy családi ünnepekkor jár (esküvõ, keresztelõ): 8,6 %
Havonta jár: 4,4 %
Két-három hetente jár:  6 %
Hetente jár:  20 %
Hetente többször jár:  25,2 %

Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a hívõ emberek többsége két nagyobb csoportba sorolható: vagy nagyon ritkán jár vagy rendszeresen. Havonta és két-három hetente nagyon kevesen járnak.
           A különbözõ vallású emberek válaszai a következõk voltak:
 

Ezek az eredmények adhatnak választ arra, hogy miért ilyen tájékozatlanok a katolikus és református "hívõk" a hit kérdéseiben: nagyon ritkán járnak templomba. A Krisna tudatúak közül a templomban lakó bhaktákat kérdeztük meg, ezért írták valamennyien, hogy naponta többször vesznek részt szertartásokon. De közöttük is vannak olyan hívõk, akik családjukkal élnek, és hetente járnak templomba.

           A 20. kérdés segítségével azt szerettük volna megtudni, hogy mit tartalmaznak a különbözõ csoportok összejövetelei. Csak felsorolás szerûen írjuk le a válaszaikat:

Római katolikusok:
"bérmálás, keresztelés, áldozás, úrvacsora, tanítás, gyónás, imádkozás, éneklés"
Görög katolikusok:
"Köszöntés, liturgia, áldozás, elbocsátás"
Reformátusok:
"ének, ima, igehirdetés, sákramentumok, keresztelés, úrvacsora, esküvõ"
Baptisták:
"ének, igehirdetés, ima, Isten dicsõítése, bizonyságtételek, úrvacsora, bemeríés, esküvõ, gyermekbemutatás"
Szabadkeresztyének:
"Isten dicsõítése, igehirdetés és magyarázás, éneklés, imádkozás, kenyértörés, bizonyságtételek"
Hit Gyülekezete:
"dicséret, ima, igehirdetés, éneklés, úrvacsora (ez csak idõnként)"
Jehova tanúi:
"ének, ima, bibliai oktatás, felkészítés prédikációs szolgálatra és a Biblia gyakorlati alkalmazására, egy cikket tanulmányozunk át az Õrtorony folyóiratból"
Krisztus Gyülekezete:
"ima, éneklés, Isten dicsõítése, bibliai részek felolvasása és értelmezése, úrvacsora"
Krisna tudatú hívõk:
"imák, tiszteletadások Istennek és a tanítóknak, mantra meditáció, közös szentírás-tanulmányozás, ének, tánc, lelkigyakorlatok"
 
 

Okkultisták:
"szellemidézés",   "meditáció, tanítások elõadás formájában"
(Azért választottuk két részre az okkultisták által írt dolgokat, mert a különbözõ csoportoknál más-más dolgokat tartalmaznak a szertartások.)
Az ateista és az egyéni világnézetûek nem járnak közösségi alkalmakra.

Az itt felsorolt elemeket több válaszból gyûjtöttük össze, mert senki sem írt le mindent a saját összejöveteleirõl, sõt volt olyan is, aki semmit sem írt róla.

           A 21. kérdéssel próbáltuk kideríteni, hogy hogyan bõvítik az egyes közösségek a taglétszámukat. Itt is felsorolásszerûen tüntetjük fel az adott válaszokat, és szintén több válaszból gyûjtöttük össze ezeket az elemeket:

Római katolikusok:
"Bérmálás elõtt tanfolyamra kell járni és a bérmálás után számít új tagnak az érdeklõdõ."
"Aki akar az eljön magától. Rábeszélés nincs, csak meghívás, minden ember szabad akarattal rendelkezik."
Görög katolikusok:
"Bérmálással, hirdetésekkel, meghívással  bõvítjük a tagok létszámát."
Reformátusok:
"Nincs célzottan ilyen irányú mozgalom, legalábbis én nem tudok róla."
"Konfirmációval", "Istentisztelettel", "Keresztelõvel", "Beszélgetéssel"
Baptisták:
"Meghívásokkal, szórólapokkal, evangelizációval bõvítjük a tagok létszámát"
Szabadkeresztyének:
"Evangelizálással, elhívással és imával bõvítjük a tagok létszámát."
Hit Gyülekezete:
"Nem tudom.", "Isten ad  növekedést.", "evangelizáció", "Ha valaki járni akar, szívesen látjuk."
 

Jehova tanúi:
"Prédikáló tevékenységgel, evangéliumhirdetéssel bõvítjük a tagok létszámát.
 Nem az a célunk, hogy darabszámra növekedjünk, az általunk vezetett bibliatanulmányozások után mindenki szabadon dönthet e kérdésben."
Krisztus Gyülekezete:
"Nyári bibliaiskolával, beszélgetésekkel, elhívással, kirándulások szervezésével, segítségnyújtással bõvítjük a tagok számát."
Krisna tudatú hívõk:
"Prédikálással, könyvterjesztéssel, nyilvános programok szervezésével bõvítjük a tagok számát."
"Akit érdekel, azt szívesen látjuk."
Okkultisták:
"Nem bõvítjük."
Az ateisták és az egyéni világnézetûek nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel.
(Akkor választottuk el egymástól az egy egyházon belüli véleményeket, ha azok nem fedték teljesen egymást, vagy ellentmondtak egymásnak.)

 A 22. kérdésben arra kerestük a választ, hogy nyíltan vállalják-e az emberek a hitüket:

Nem vállalja nyíltan:   3,1 %
Nyíltan vállalja:  96,9 %
Azok közül, akik nem vállalják nyíltan hitüket, csak néhány egyéni világnézetû fejtette ki ennek az okát. Õk azt válaszolták, hogy túlságosan egyedi a felfogásuk és attól félnek, hogy nem értenék meg õket, ezért nem mondják el, hogy miben hisznek.

Az emberek környezete a következõképpen reagált erre:

Örültek neki, elfogadtak:  48 %
Nem örültek neki, de elfogadtak:  37,5 %
Lenéznek miatta:  4,8 %
Kiközösítettek miatta:  4,8 %
Közömbösek a hitem iránt:  4,8 %
(A kitöltõk létrehoztak egy új kategóriát azzal, hogy sokak szerint a környezetük közömbösen viszonyul ehhez.)
 A különbözõ világnézetûek fogadtatása is eltérõen alakult:
 

A katolikusok és reformátusok nem élnek olyan aktív hitéletet - mint az a korábbi kérdésekbõl is kiderült - s ezért nem lehet észrevenni beszédükön, magatartásukon, hogy különböznének másoktól. Talán ezért közömbösek az õ hitük iránt az emberek, a családjuk pedig természetesen örül, ha egy fiatal konfirmál, vagy elsõáldozó lesz. Nagyon szembetûnõ az az eredmény, hogy a Jehova tanúit fogadják el legkevésbé az emberek. Az ateistákhoz, azért nem írtunk semmilyen adatot, mert szerintünk õket nem kell elfogadniuk a többieknek, hiszen õk alkotják a többséget, tehát inkább õk fogadnak vagy nem fogadnak el másokat.

 A 23. kérdéssel azt akartuk kideríteni, hogy hogyan változik a környezet véleménye a hívõ emberekrõl:

Nem változott a véleményük:  49 %
Változott a környezet véleménye pozitív irányba:  38,8 %
Változott a környezet véleménye negatív irányba:  9,7 %
Nem tudja megállapítani:  2,5 %

Ezek a vélemények azt mutatják, hogy az emberrõl kialakult kép nehezen változik meg, de ha mégis, akkor általában pozitív irányban.

 A különbözõ világnézetû emberekrõl másként változott a környezetük véleménye:
 

Örömmel vettük észre, hogy az emberek a legtöbb esetben az elõítéleteiket legyõzik és elfogadják a másságot.

 A 24. kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy érzékeltek-e már az emberek hátrányos megkülönböztetést a világnézetük miatt. A következõ válaszokat kaptuk:

Még nem tapasztalt ilyet:   70 %
Már tapasztalt hátrányos megkülönböztetést:  30 %

Eszerint a megkérdezettek tapasztalatai igen eltérõek. Egyesek szerint ma már hátrányos megkülönböztetések nincsenek, a múlt rendszerben viszont akár a munkahelyérõl is elbocsáthatták vallási hovatartozása miatt. Mások pedig azt írták, hogy ma is elõfordulnak ilyen okokból munkahelyi diszkriminációk.
 A különbözõ világnézetû emberek hasonlóan vélekedtek errõl a kérdésrõl, ezért külön nem értékeltük a válaszaikat. A 14. kérdéstõl kezdve nem elemeztük a kérdéseket nem, életkor és iskolázottság szerint, mert az a véleményünk, hogy az ezekre adott válasz a világnézettõl függ és nem ezektõl a csoportosítási szempontoktól..
 A 23. kérdésbõl is kitûnik, hogy miután az emberek jobban megismernek egy vallást, sokkal inkább elfogadják az oda tartozókat. Ezért gondoltunk arra, hogy bemutatunk néhány kevésbé ismert csoportot. Mindegyiket személyesen kerestük fel és a vezetõjükkel készített interjúkból írtuk az alábbi riportokat.
 
 

 A kérdõívek kitöltése közben egyaránt voltak pozitív és negatív tapasztalataink is. Azok a csoportok, amelyek már ismertek minket, nagyon szívesen fogadtak. Azok viszont, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk, vagy nyitottabban vagy zárkózottabban viszonyultak hozzánk. Jellemzõnek találtuk, hogy elõször mindenhol egy vezetõ engedélyére volt szükség. A Jehova tanúinak a viselkedését viszont nagyon ellentmondásosnak találtuk. Elsõ alkalommal az egyik hívõ a többiek megkérdezése nélkül, de az õ nevükben is megtagadta a válaszadást, a szabad akaratukra hivatkozva. Második alkalommal ennek a gyülekezetnek a médiafelelõse engedélyezte a kérdõívek kitöltetését, de interjút adni neki sem volt joga, ezt csak akkor tehettük volna meg, ha felkeressük a városi médiafelelõst, erre azonban már nem volt idõnk. Tisztában vagyunk azzal, hogy ha valaki egy egyház tagja akar lenni, bizonyos szabályokat el kell fogadnia, de ha ezek a szabályok túl merevek és túl sok van belõlük, akkor ez a közösséget zárttá teszi és elõsegíti azt, hogy a külvilág szektának minõsítse õket.
 Megfigyeltük azt is, hogy a hívõ emberek sokkal nagyobb jelentõséget tulajdonítottak a kutatásunknak, mint az ateisták. Jobban átgondolták az egyes válaszokat és több idõt fordítottak a kitöltésre. Valószínûleg ez abból adódik, hogy fontosnak tartják azt, hogy milyen képet alkotunk róluk. Néhány ateista ember megkérdezésénél még az is elõfordult, hogy hittérítõnek néztek minket, hiába magyaráztuk el, hogy mi csak felmérést szeretnénk készíteni. Ezért durván elutasítottak minket.Összességében véve viszont sok érdekes emberrel találkoztunk, akikkel tanulságos beszélgetéseket folytattunk. A kutatásunk során valóban jobban megismertük ezeket az új vallásokat, világnézeteket, de úgy érezzük, hogy mindazt a sok információt, aminek birtokába jutottunk, nem tudtuk belesûríteni a tanulmányunkba. Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy nem az volt a célunk ezzel a felméréssel, hogy az egyik közösséget dicsérjük, a másikról pedig negatív képet fessünk. Mi csak a kutatásunk eredményeit és az azokból levont következtetéseinket írtuk le Szeretnénk köszönetet mondani azért, hogy lehetõvé tették számunkra, hogy elvégezzük ezt a kutatást, és hogy ezzel sok értékes tapasztalatra tegyünk szert.