A felvételi eljárás az értesítések kézhezvételével (illetve az esetleges fellebbezések elbírálása után) befejeződött.
Akiknek sikerült a felvételi, azok előtt ott állnak még a szép, de gyötrelmes egyetemi évek. A felvettek további tudnivalóikat (beiratkozás, szakválasztás stb.) a felvételihez küldött levélben kapják meg .
 Akiket az adott évben nem vettek fel, azok egy év után újra próbálkozhatnak, illetve dolgozni ehetnek.
A felsőoktatás korántsem az esélyegyenlőség elvén alapszik. Az idei évtől eltörölte ugyan a tandíjat a kormányzat, azonban ez korántsem vett le minden terhet a hallgatók vállairól. A felvételizőknek az első jelentős megterhelést maga a jelentkezés jelenti, hiszen az A és B lapokból minimum egyet-egyet meg kell vásárolniuk, ami önmagában 3400 forint.

 Ha több helyre jelentkezek, akkor több helyre kell elmennem felvételi vizsgát tennem. Ha feltételezem, hogy a vizsgáimra (két írásbeli, két szóbeli vizsga, esetleg betekintések) nem is lakóhelyemen kerül sor, akkor a jelentkezés költségei az utazási és szállásköltségekkel együtt már 15,000 forintnál is többe kerül.

 A kérdőíveinkre kapott válaszok is alátámasztják, hogy a legtöbb felvételiző valamilyen előkészítő tanfolyamon vesz részt (egyéni, vagy csoportos formában). A legolcsóbb felkészítő szakkörök is óránként 4-500 forintba kerülnek, de inkább az 1000 forintos óradíj az általános. Ha csak heti kétszer egy számolunk, az heti 2,000 forint. Ehhez még hozzájönnek a különböző felkészítő kiadványok is, amelyek szintén 2-3,000 forintba kerülnek összesen.

 A szegényebb családokban sokkal nagyobb az igény arra, hogy a továbbtanulni szándékozó gyerek valamilyen komoly, magas keresettel járó pályát válasszon (jogász, közgazdász, orvos). Ezek a családokban jóval rosszabb szemmel nézik, ha gyerekük valamilyen, társadalmilag és anyagilag el nem ismert szakot választ (például tanár, vagy bölcsész). Ha esetleg fel is veszik egyetemre, a továbbtanulás költségeit sokkal nehezebben tudják vállai, mint esetleg egy középosztálybeli család.

 Ott van mindjárt a szállás kérdése. A kollégiumba való bejutás esélyei igencsak gyatrák hiszen a legtöbb egyetemnél a frissen bekerülők csupán egyharmadának elhelyezésére van egyeltalán férőhely. Ha valakinek van akkor szerencséje - illetve valóban olyanok a szociális körülményei -, akkor a havi szállásköltségei 4-6000 forintnál nem magasabbak. Ezzel szemben a maguknak csak albérletben szállást találók szállás- és rezsiköltségei általában már 15-20,000 forintot tesznek ki, nem is beszélve arról, hogy mennyi kutatómunkával jár egy kiadó és megfelelő albérlet megtalálása.
 A szállásköltség mellett igen nagy megterhelést jelentenek még a közlekedés és az étkezés is. Egy havibérlet például Székesfehérvár és Budapest között 2,800 forint. Ehhez még hozzájön a budapesti helyi diákbérlet, ami 975 forint. Tehát maga a bejárás is havi 4,000 forint.
 Összességében elmondhatjuk tehát, hogy az egyetemi-, illetve főiskolai képzésünk 3, illetve 5 évének költségei még állami finanszírozásban és tandíj nélkül is igencsak megközelítik az egymillió forintot is. Esélyegyenlőségről tehát semmiképpen sem beszélhetünk, mert számos esetben azok boldogulnak jobban, akik meg tudják fizetni a tanulás költségeit. Ebből kifolyólag a társadalmi esélyegyenlőtlenségek az felsőoktatásban is érvényesülnek (igen jó példa erre a finanszírozás rendszere). Amíg nem valósul meg a széles értelemben vett gazdasági és társadalmi jólét (ami a jóléti, szociális piacgazdaságra épülő államokra, mint például Svédországra jellemző), addig valódi esélyegyenlőségről nem is beszélhetünk, nemhogy az oktatás, de az élet más területén sem. Ha az esélyeket teljesen egyenlővé nem is tehetjük, törekednünk kell a különbségek csökkentésére.