A kutatás megkezdésének idõpontjában a tanév befejezõdése, valamint a rendelkezésünkre álló idõ rövid volta meglehetõsen megnehezítette munkánkat, s ezáltal sajnálatos módon a tervezett 800 diák helyett 380-at tudtunk megkérdezni, akik között a szakmunkások és szakiskolások aránya olyannyira jelentéktelen volt, hogy végül is csak a gimnáziumi és a szakközépiskolás tanulókkal, valamint a felsõfokú tanulmányaikat folytató hallgatók körében végeztünk érdemleges kutatásokat.
 
 

A megkérdezéseknél igyekeztünk a nemek arányára tekintettel lenni, vagyis valamivel több lányt, mint fiút megkérdezni. Végül is 205 lányt (54%) és 175 fiút kérdeztünk meg (46%).

A megkérdezettek 30,8%-a (117 em-ber) szakközépiskolás, a technikumot végzõk aránya valamivel alacsonyabb, mint 12% (45 ember), az egyetemisták, illetve fõiskolások aránya pedig szintén 12% körüli értéket mutat (52 ember). A legmagasabb a gimnazisták aránya volt, az õ 164 emberük meghaladja a 43%-ot.

A gimnazisták számarányának túlsúlya természetesen nem tükrözheti a valóságos értékeket, arányuk csupán azért ilyen magas, mivel leginkább õket tudtuk elérni.
 

	A megkérdezettek döntõ hányada (62,8%, 239 ember) nagyvá-ros-ban él, leginkább Székes-fehérváron. A falusiak aránya 7% körül mozog, a községiek aránya pedig 20% körül. A megkérdezettek döntõ hányada (72%) városban lakik. A Fehérvár környéki kisvárosok a tanulók mintegy 10,2%-át adják.
	Kérdõíveinkre kapott válaszok valóban alátámasztják, hogy a legjellemzõbb családforma a 4-6 fõs család, hiszen a megkérdezettek közel 90,3%-a (343 fõ) ekkora családban lakik. Az olyan családok aránya, ahol 4 fõnél kevesebben élnek egy háztartásban (csonkacsaládok, egykézõk, kirepültek) aránya 8% körül mozog (30 fõ). A nagycsaládosok aránya 1,8 százalék körül mozog, õk csupán heten vannak
	A családok mintegy 70%-ánál a keresõk aránya 25-50% körül mozog, ami igencsak logikus, hiszen a legáltalánosabb a 2 szülõ, 2 gyerek modell. Az olyan családok aránya, ahol a keresõk aránya a 25%-ot nem haladja meg, 5% körül van. Egész sokan vannak olyanok is, ahol a keresõk aránya meghaladja az 50%-ot, az õ arányuk 25% körül van.
	Mivel a megkérdezéseket Székesfehérváron és annak környékén végeztük el, ezért természetes, hogy a falvakban, a községekben és a kisvárosban lakók nem településükön járnak iskolába, hanem megyeszékhelyünkön. Mivel Székesfehérváron csupán 1-2 fõiskola mûködik (Kodolányi, Kandó, Soproni Egyetem kihelyezett tagozata),

	Örömmel tapasztaltuk, hogy a megkérdezett 380 ember közül csak 5-en voltak olyanok, akik nem is szándékoztak továbbtanulni, az õ arányuk tehát elenyészõnek mondható. Másik érdekes tény, hogy az 5 nemmel válaszoló mindegyike szakközépiskolás volt, ami alátámasztja azt a tényt, hogy a szakközépiskola kevésbé a továbbtanulásra készít fel, mint az iskola befejezése utáni azonnali elhelyezkedésre.
	A szakok megválasztásánál jelenleg a legnépszerûbb a gazdasági képzés, amit a válaszadók közel 20%-a (76 ember) választott, de szintén nagyon népszerû a mûszaki (19%, 72 fõ) és a természettudományi pályák is (15,3%, 58 fõ). Alig valamivel kevesebben vannak a jogi pályára készülõk, az õ arányuk is megközelíti a 14%-ot (53 fõ). Kevésbé népszerûek a tanári (6,6%, 25 fõ)  és a bölcsészszakok (5%, 19 fõ). Az összes többi pálya (orvosi, katonai, színmûvészeti stb.) csupán 20,26%-ot tesz ki (77 fõ).
	A jelentkezõk 5,8%-át teszik ki azok (22 fõ), akik mindössze egy helyet jelölnek be továbbtanuláskor, s még ennél is kevesebben vannak azok, akik a másik szélsõséget képviselik, vagyis 8-nál is több helyre adtak be jelentkezési lapot (1%, 4 ember). A legtöbben azok vannak, akik 2-3 helyet jelölnek be, az õ arányuk valamivel meghaladja az 58%-ot (222 fõ). Olyanok is sokan vannak, akik 4-8 helyet jelölnek be, az õ arányuk 34,7% (136 ember).
	Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a felvételizõk, illetve a korábban felvettek meglehetõsen optimisták voltak saját esélyeik megjósolásában: a válaszadók csaknem 40%-a (145 ember, 38,2%) már a jelentkezéskor teljesen biztos volt benne, hogy valahová felveszik. Szintén nagyon sokan voltak, akik 67-99%-ban bíztak a sikerükben, az õ arányuk 34% (130 ember). Azok aránya, akik 33-66%-ban bíztak a saját esélyükben, az összes válaszolók 9,75-át teszik ki (37 fõ). Akik még ennél is kevésbé bíztak magukban, azok szerencsére jóval kevesebben vannak, összesen 68-an vannak, közülük 17-en vannak azok, akik egyeltalán nem bíztak felvételijük sikerében.
	Mivel a kutatásainkat még május-június hónapokban végeztük, ezért a felvételi arányokat csak késõbb és mindössze 45 ember eredményei alapján vizsgáltuk meg (22 szakközépiskolás, 18 gimnazista és 5 fõiskolás, egyetemista). 18-nak elsõ helyre (40%), 8-nak (17,8%) 2-3. Helyre, 9-nek (20%) egyéb helyre és 10-nek (22,2%) egyeltalán nem sikerült.

A válaszadók közül 217-en (42,9%) semmiképp sem vállalták volna a költségtérítéses formulát, de meglehetõsen sokan vannak olyanok is, akik örömmel vállalnák, vagy vállalták is (163 f-õ, ami 57,1%)

Annak ellenére, hogy a megkérdezettek több, mint 57%-a nem vállalta volna a költségtérítéses képzést, mégis 74,2% (282 fõ) azoknak az aránya, akik valamilyen fizetõs felkészítõ tanfolyamon részt vettek a sikeres felvételijük érdekében és csak 98-an vannak olyanok, akik semmilyen fizetõs elõkészítõ tanfolyamot nem végeztek.

Hát, hogy a felsõoktatás nem olcsó dolog, az biztos, ezt a kérdõíveinkre adott válaszok is alátámasztják. Kezdjük mindjárt azokkal, akik a legtöbbet fizetik (õk többnyire a költségtérítéses képzést folytatják): a válaszadók 3,2%-a (12 ember) tanulmányainak (leendõ) költsége meghaladja a 40 ezer forintot, ami szemeszterenként 200 ezer forintot jelent. Egy fõiskola átlagosan 6 szemeszterénél ez 1,2 millió forintot jelent... A megkérdezettek 38-15%-a (145 ember) arra számít, hogy tanulmányai költsége 25 és 40 ezer forint között lesz havonta.

A megkérdezettek valamivel több, mint 60%-a (321-en) azt állította, hogy családja nem gyakorolt rá nyomást a szak megválasztásakor, azonban 149 fõ (39,2%) többnyire a családja akaratából döntött.

Ha az egyetemi képzés költségeinek megvizsgálásánál felmerült volna bennünk a kérdés, hogy mire is fizetünk mi ki ennyi pénzt, akkor az utolsó kérdések eléggé egyértelmû-vé teszik a választ: többnyire azért, hogy majdan még több pénzt keressünk. A válaszadók csaknem 83%-át, vagyis 314 embert motivált a pénzkereseti lehetõség (még ha nem is kizárólag e miatt választották az adott szakot) és csupán 66 ember volt (17,4%), akit döntésében nem motiváltak a pénzkereseti lehetõségek.

A fenti adatok a gimnazisták, a szakközépiskolások, valamint az egyetemisták adatait együttesen tartalmazták. Érdekesnek tartottuk éppen ezért, hogy a szakközépiskolások és a gimnazisták eredményeit, mint a két meghatározó középfokú iskolatípus képviselõit, külön is megvizsgáljuk és rávilágítsunk az összefüggésekre, illetve a különbségekre. A különbségek és az azonosságok könnyebb összehasonlíthatósága érdekében ezeket az eredményeket egymás mellett sorakoztattuk fel.
 

Szakközépiskolák		Gimnáziumok
	Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szakközépiskolákban a fiúk aránya magasabb, a megkérdezett 117 szakközépiskolás között ugyanis 66 fiú volt (56,4%) és 51 lány (99,4%) volt, azonban ez az eloszlás sajátos módon igen egyenlõtlenül oszlik meg a különbözõ szakközépiskolák között, ugyanis az olyan szakközépiskolákban, amelyek leginkább mûszaki oktatást nyújtanak, ott akár 98%-os is lehet a fiúk aránya (pl. a Széchenyi István mûszaki szakközépiskola Székesfehérváron), azonban az egészségügyi szakközépiskolákban csaknem fordított az arány. Talán a közgazdasági szakközépiskolákban tehetõ ez az arány egyedül 50-50%-ra.		A gimnáziumokban a férfiak és nõk aránya csaknem azonos: a 164 gimnazista közül 85 lány (51,8%) és 79 fiú (48,2%) volt. Mindez önmagában nem mutat jelentõs különbséget a szakközépiskolások arányaihoz képest, azonban itt sokkal egyenlõbb az egyes iskolákban az eloszlás, mint a szakközépiskolákban, hiszen minden gimnáziumban a fiúk és lá-nyok aránya 40-60% körül mozog, és hol az egyik, hol a másik nem van valamicskét túlsúlyban.

 

	A megkérdezett szakközépiskolásoknál igen magas a bejárók aránya, a 117 emberbõl 64-en (54,7%) fehérváriak csak, a fehérvár környéki kisebb városokból (Mór, Enying, Sárbogárd, Dinnyés, Agárd stb.) bejárók aránya 10,2% körül mozog, míg a falusiak (17 ember, 14,5%) és a községiek (24 ember, 20,51%) aránya is jelentõs. Itt ismét a fentebb említett problémákra utalhatunk, vagyis hogy az iskolák többnyire a nagyobb településekre centralizáltak.		Igen jelentõs az eltérés a gimnáziumok és a szakközépiskolák között, ha a tanulóinak lakhelyét vizsgáljuk. Amíg ugyanis a szakközépiskolásoknál a  székesfehérvári diákok aránya alig haladta meg az 50%-ot, addig ugyanez az arány a gimnáziumoknál 76,2%, ami 125 fõt jelent jelen esetben. Ha ehhez még hozzászámítjuk a Fehérvár környéki kisvárosokból bejárók 12,1%-át (20 ember), akkor azt mondhatjuk, hogy a gimnazisták csaknem 90%-a városban él. A községekben lakók aránya itt 6,7% csupán (11 ember), a falusiak aránya pedig 4,9% (8 ember).
	Az összesen megkérdezett 380 ember közül csupán heten származtak nagy-családból, vagyis leg-alább 6-an voltak. Eb-bõl a 7 emberbõl négyen foly-tatnak szak-kö-zép-is-ko-lai tanulmányokat, az õ arányuk így 3,4%. Az átlagos családméretnek mondható 4-6 fõs családokban a szakközépiskolás diákok 84,6%-a (99 fõ) él, míg az ennél kisebb családokban élõk aránya 12% (14 fõ).		Ha azt mondtuk, hogy a szakközépiskolásoknál a 4-6 fõs családméret a jellemzõ, akkor ez a gimnazistákra még inkább igaz, hiszen náluk 92% (151 ember) az õ arányuk, míg a nagycsaládosok 1,2%-a (2 ember) és a 4 fõnél kisebb családok 6,7%-a (11 ember) jóval kevesebben vannak.
	Az aktív keresõk aránya a megkérdezetteknél semmilyen jelentõs eltérést nem mutat az átlagtól: a szakközépiskolát végzõ diákok 9,4%-a (11 fõ) él olyan családban, ahol 25% alatti az aktív keresõk aránya, 82,9%-uk (97 fõ) az átlagos 25-50%-os arányú családokban, míg 7,7%-uk (9 ember) családjában nagyobb a keresõk aránya 50%-nál.		A gimnazisták grafikonja igen hasonló a szakközepesekéhez, igaz itt némileg általánosabb a 25-50%-os kereseti arány (87,2%, ami esetünkben 143 fõ), azonban ez az eltérés statisztikai hibából is eredhet. Az olyan családok aránya, ahol az aktív keresõk aránya 0-25%, szerencsére nem éri el az 5%-ot (4,8%, 8 ember). A megkérdezettek 7,9%-ánál (13 fõ) nagyobb a keresõk aránya 50%-nál.

Fentebb már említettük, hogy mivel felméréseinket Székesfehérváron és környékén készítettük el, ezért azok aránya, akik lakóhelyükön járnak iskolába, megegyezik azok a fehérváriak arányával mindkét iskolatípusnál, ezért ehhez a  kérdéshez („lakóhelyén jár iskolába?”) nem készítettünk külön összehasonlító grafikonokat.
A hetedik kérdéshez („Tovább akar(t) tanulni?”) szintén nem készítettünk grafikonokat. Fentebb már utaltunk ugyanis arra, hogy a megkérdezett 380 diák közül csupán öten válaszoltak nemmel ere a kérdésre, valamennyien szakközépiskolások. Az öt nemmel válaszoló diáknál megállapítható, hogy nem családjuk anyagi helyzete (ez csupán egyetlen esetnél feltételezhetõ) miatt döntöttek így. Érdekes tény viszont, hogy az erre a kérdésre nemmel válaszolók közül négyen faluban, vagy községben élnek.
 

Szakközépiskolák
	A megkérdezett szakközépiskolások között a legnépszerûbb a mûszaki pálya (30,8%, 36 fõ), ezt követik a természettudományi karok 27,4%-kal (32 fõ) és a gazdasági karok 17%-kal (20 fõ). A többi szak már kevésbé népszerû, hiszen például a megkérdezettek közül senki sem választotta a bölcsész szakot. Tanárnak csupán heten (6%) szándékoznak továbbtanulni, míg jogi pályákra hárman (3%). Az egyéb pályákra jelentkezõk aránya 16,2%, ami 19 fõt jelent.
Gimnáziumok
	Ha azt mondtuk, hogy a szakközepeseknél a legdivatosabb a mûszaki pálya, akkor a gimnazistáknál a gazdasági (26,5%, 44 fõ) és a jogi pályák (22,6%, 37 fõ) viszik el a pálmát. Igen jelentõs még az egyéb pályákra továbbtanulók aránya is: 17% az arányuk (28 fõ). A mûszaki pályák a gimnazisták körében is népszerûek, az ide jelentkezõk száma pontosan megegyezik az egyéb pályán továbbtanuló diákok számával (28 fõ, 17%). A természettudományi karok már kevésbé népszerûek a maguk 12%-ával (14 fõ). Utánuk már csak a bölcsészkarok (6,8%, ami 8 fõt jelent esetünkben) és a sor legvégén a tanári pályák következnek 3%-kal (5 fõ).

Szakközépiskolák		Gimnáziumok
	A szakközépiskolások jóval kevésbé optimisták, mint gimnazista társaik, ha felvételi eredményük esélyeirõl kérdezzük õket, kutatásaink  legalábbis ezt támasztják alá: míg az összes megkérdezett közül 145-en voltak 100%-ig biztosak felvételijük sikerében (ami az összes megkérdezett 38%-a), addig ez az arány a szakközépiskolásoknál csak 18% (21 fõ). A legtöbben 33-66% közé becsülték esélyeiket (29,9%, 35 fõ), de szintén sokan vannak azok is, akik 67-99%-ban voltak biztosak magukban (25,6%, 30 fõ). 17-en becsülték esélyeiket 1-32%-ra (14,5%), és 14-en vannak azok (12%), akik egyeltalán nem bíztak magukban.		Megkérdezett gimnazistáink igen csak optimisták voltak, amikor saját esélyeikrõl kérdeztük õket. A megkérdezettek 47%-a (77 fõ) volt biztos  abban, hogy „valahova csak fölvesznek”, míg 43,3%-uk szintén nagyon optimista volt (71 fõ) és becsülte esélyeit 67-99%-ra. Pesszimis-ták pedig szinte alig voltak: csak 1,2%-uk (2 ember) adott magának 33-66% esélyt, 6,7% (11 ember) 1-32%-ot, és csak három olyan diák volt (1,8%), aki semmi esélyt nem látott arra, hogy sikerül a felvételije.

Érdekes elgondolkodni a két iskolatípus képviselõinek magabiztossága közötti nagy különbségen. Nem valószínû, hogy a gimnáziumi képzés ennyivel magasabb végzettséget nyújtana, csupán arról van szó szerintünk, hogy a gimnáziumi tanulók alaptárgyi felkészültsége magasabb, mint a csupán a szaktantárgyat magasabb szinten tanuló középiskolásoké és ezáltal a felvételin nagyobb eséllyel indulnak.
 
 

Szakközépiskolák		Gimnáziumok
	Sajnos a szakközepesek negatív várakozásait valamennyire igazolták is a felvételi arányszámaik. A 22 idén felvételizett szakközépiskolás diák közül 5-nek sikerült elsõ helyre a felvételije (22,7%), négynek 2-3. helyre (18,2%), ötnek egyéb (22,7%), illetve nyolcnak (36,4%) sehova sem .		A 18 idén felvételizett gimnazista közül 10-nek (55,6%) elsõ helyre, 3-3 fõnek (16,7%) 2-3., illetve egyéb helyekre; és 2-en voltak, akiknek sehova sem sikerült. Mindez valóban jobb arány a szakközépiskolásokénál, még ha az esetleges torzulásokat figyelembe is vesszük. Jellemzõ azonban, hogy a szakközépiskolások nagy része az érettségi letétele után még nem közvetlenül tanul tovább, hanem elõbb elvégzi a technikumot.
	A megkérdezett szakközépiskolások közül 25-en (21,4%) vállalta volna a költségtérítéses képzést, 92-en (78,6%) pedig semmiképp sem.		A gimnazistáknál igen hasonló az arány: a megkérdezettek 18,3%-a (30 ember) vállalta volna a költségtérítéses képzést és 134-en (81,7%) nem.
	A szakközépiskolások nagy része (75,2%, 88 fõ) jár(t) valamilyen fizetéses elõkészítõ tanfolyamra, közel egynegyedük (24,8%-uk, 29 fõ) pedig nem.		A gimnazistáknál valamivel nagyobb az fizetõs elõkészítõ tanfolyamokra járók aránya: 86% (141 fõ). A nem járók aránya pedig 14% (23 fõ).

El lehet gondolkozni azon, hogy vajon van-e összefüggés a felvételik sikere és az elõkészítõ tanfolyamok elvégzése között. Tapasztalataink azt mutatják, hogy csupán a szakközépiskolásoknál, hiszen ott kevésbé magas szintû az általános képzést nyújtó tárgyak oktatása. A gimnáziumoknál az elõkészítõknek inkább az a szerepe, hogy a három-négy év alatt megtanult anyagot áttekintsék, összegezzék, valamint átfogó képet alkothassanak róla.
 

Szakközépiskolák		Gimnáziumok
	A legtöbb szakközépiskolás saját továbbtanulásának költségeit havi 25-40 ezer forintra teszi (72,6%, 85 fõ), 14,5%-uk (17 fõ) 15-25 ezerre, 9,4%-uk (11 ember) 0-15 ezer forintra és csak négyen (3,4%) tartják úgy, hogy meg fogja haladni a 40 ezer forintot.		Amíg a szakközépiskolásoknál a legáltalánosabb költségbecslés a 25-40 ezer forint volt, addig a gimnazistáknál ez az arány csak 25,6% (42 fõ). A gimnazisták legtöbbje, 48,8%-uk (80 ember) tanulmányi költségeit havi 15-25 ezer forintra becsüli, 21,3%-uk (35 fõ) szerint ez az összeg a 15 ezer forintot sem fogja elérni és heten (4,3%) vannak, akik szerint ez az összeg meg fogja haladni a 40 ezer forintot. Õk zömmel a költségtérítéses képzésben bíznak.
	A szakközépiskolások 63,2%-ánál (74 fõ) a család nem gyakorolt a diákokra nyomást a szak megválasztásánál, 36,8%-uknál (43 fõ) pedig igen.		A gimnazista szülõk felméréseink szerint igencsak beleszólnak gyermekük pályaválasztásába: a megkérdezettek 48,2%-a (79 ember) válaszolta azt, hogy leginkább saját akaratából döntött (de közöttük is sokan vannak, akik a család beleegyezésével és egyeztetésével) és 51,8%-uk (85 fõ) pedig fõként szülei hatására döntött.
	A szakközépiskolások 65%-ánál (76 fõ) a leendõ szakma megszerzésével elérhetõ pénzkereseti lehetõségeknek igen fontos szerepe van. Az a 35% (41 ember), akik nem a pénzkereseti lehetõségek miatt választanak szakot, többnyire a tudományos pályákon tanulnak tovább (TTK, tanár).		A gimnazistáknál még magasabb azok aránya (77,4%, ami esetünkben 127 fõ), akiknél a pályaválasztásnál igencsak jelentõs szerepet játszanak az adott szak elvégzésével járó pénzkereseti lehetõségek. Itt is jellemzõ, hogy a kérdésre nemmel válaszolók (22,6%, 37 fõ) fõként tudományos és tanári pályákon tanulnak tovább.

A fenti grafikonok értelmezéséhez nincs külön hozzáfûznivalónk, szerintünk jól tükrözik a gimnáziumok és a szakközépiskolák közötti hasonlóságokat, a néhol jelentõsebb és néhol kevésbé jelentõsebb eltéréseket, valamint egyéni jellegeket, amelyek a két iskolatípust jellemzik, illetve feladatkörüket meghatározzák. Reméljük, tényfeltáró tanulmányunk átböngészése is hozzásegíti ahhoz a középiskolákba jelentkezõket, hogy céljaiknak és érdeklõdési körüknek legmegfelelõbb intézményeket válasszák.