SOROS ALAPÍTVÁNY If You '98

[Fõoldal] [Pályázatok] [Seregélyes] [Arcok] [Fotóalbum]



 
 Második riport, amelyben egy édesapával beszélgettünk el a szülõi érzésekrõl és feladatokról a továbbtanulás kapcsán

Szarka István szülõ, okleveles kohómérnök. Székesfehérváron él és dolgozik minõségellenõrzési osztályvezetõként.

? Kedves apuka! Milyen kihívásokat jelent egy szülõnek gyermeke továbbtanulása?

A továbbtanulás kérdésköre igazán közelrõl csak az idei évben érintett engem is. Számomra egy nagyon szép kihívást jelentett, hiszen több éves közös munkák gyümölcsének beérését jelentette. Fiammal már korábban megbeszéltük, hogy milyen irányba szeretne továbbtanulni, s mivel szerencsére ez a döntés igen korán megszületett benne, így már nem volt más dolga, csak felkészülni erre a pályára. Elõször lényegében csak a vitt pontszámok megszerzésével törõdtünk, majd szintén harmadik végére tervbe vettük az elsõ nyelvvizsga megszerzését is. Mivel a Teleki Blanka Gimnáziumban igen jó volt a nyelvképzést, ezért nem jelentett gondot májusban az angol írásbeli, júniusban pedig a német C-típusú középfokú nyelvvizsgák letétele, így negyedikben Gábor fiamnak már nem kellett a nyelvórákra bejárnia, ami igen nagy könnyebbség volt. Negyedik elején sikerült az angol szóbeli is, így hát a nyelvekrõl le volt a gond. Ekkor kezdõdött a komolyabb felkészülés: a történelem elõkészítõ tanfolyamra való beiratkozás, valamint a felkészülés matematikából (órákon és egyénileg). A félévi pontszámok is hiánytalanul meglettek, így már csak a tanulás és az érettségi, felvételi vizsgák voltak hátra, amik kiválóan sikerültek. Úgy érzem, sikerült méltóképpen lezárni az eddigi hat gimnáziumi évet.

? Milyen érzés Önnek, hogy sikerült a felvételi?

Különösen boldoggá tett, hogy a fiammal együtt nagyon örülhettem neki, s bevallom, némiképp számítottunk is rá. Korábban a jelentkezések kiválasztásánál is közösen döntöttünk, de anélkül, hogy a saját akaratomat egy kicsit is rá akartam volna erõltetni. Anyagi helyzetünktõl függetlenül bármennyi helyre beadhatta volna a jelentkezését, de végül is úgy beszéltük meg, hogy három helyre jelentkezik. A költségtérítéses képzést nem tudtuk volna megfizetni, de nem is igazán gondoltunk rá, hogy szükség lenne rá.

? Miben látja a szülõ szerepét gyermeke továbbtanulásánál?

Szerintem egy szülõ legfontosabb feladata az, hogy gyermekét az önálló és világos gondolkodásra nevelje, támogassa egyéni elképzeléseit és céljait, valamint hogy olyan közvetlen kapcsolatot építsen ki gyermekével, amelynek segítségével közösen rendezhetik az esetleges problémákat és nehézségeket. Én úgy érzem, hogy sikerült ilyen kapcsolatot kialakítanom gyermekeimmel, amire büszke is vagyok. A szülõ szerepét én továbbá abban látom, hogy segítsen gyermeke egészséges önképének kialakításában, valamint az irányválasztás eldöntésénél tapasztalataival és tanácsaival ellássa õt. A felsõoktatási tanulmányok zavartalan folytatása érdekében pedig anyagi eszközökkel és egyéb formában nyújthat támogatást. Ezáltal biztosíthatja, hogy gyermeke boldog és kiegyensúlyozott felnõtté váljon.
 



SOROS Alapítvány webmaster@soros.hu