UJVÁRI BARBARA

Egy élet a sok közül, egy lélek a száz közül, egy magányos lét a nagy világban... Talán több vagyok, talán több maradok, ha mindent itt hagyok... Neked. Születtem, felnõttem, voltam szemtelen gyerek, álmodtam száz életet, õrzök szép és szomorú képeket... mint te. Tanulok még sokat, de nem eleget... eleget nem lehet. S próbálok majd én is tanítani, hitet adni, valamit itt hagyni... magamból. Egy piciny jelet, mit észrevehet minden ember, aki keres...