[Pályázatok]
[Egyéni mûvek]
[Seregélyes]
[Arcok]
[Fotóalbum]
[A könyv]
DROGPROBLÉMA MAGYARORSZÁGON
“...Egész utcákat szenteltek
az ópiumnak... Az ópiumszívók alacsony deszkaágyakon
nyújtóztak végig... Ezek voltak az igazi vallásos
kegyhelyek Indiában... Nem volt bennük fényûzés,
kárpitozás, selyemvánkos... Mindben csak festetlen
deszka, bambuszpipák, kínai cserépfejtámasz...
Olyan tisztesség és szigor levegõje lebegett bennük,
amit hiába kerestünk volna a templomokban... Az álomban
szendergõk nem mozdultak, zajt nem csaptak... Elszívtam egy
pipát... Nem éreztem semmit... Fojtott, langyos, tejszerû
füstje volt... Elszívtam négy pipát, és
öt napig beteg voltam tõle, a hányingerrohamok a gerincembõl
jöttek, az agyamból ereszkedtek alá... És gyûlöltem
a napfényt, a létet magát... Az ópium büntetése...
De ez nem lehet minden... Annyit beszéltek, annyit írtak
róla, annyit kutattak táskákban és bõröndökben,
hogy elcsípjék a vámnál a mérget, a
híres szent mérget... Le kellett gyõznöm az undoromat...
Meg kell ismernem az ópiumot, ki kell tudnom a titkát, hogy
tanúvallomást tehessek róla... sok pipát elszívtam,
amíg megismertem... Nincs álom, nincsenek képek, nincs
õrjöngõ mámor... Dallamos elgyöngülés
van csupán, mintha egy végtelenül gyöngéd
zenei hang folytatódnék egyenletesen a levegõben...
Valami aléltság, valami üresség bennük...
Bármely mozdulat, a könyöké, a tarkóé,
egy kocsizörgés bármely távoli zaja, egy tülkölés
vagy egy kiáltás az utcán részévé
válik valami nagy egésznek, egy pihentetõ gyönyörnek....
Azután már nem tértem vissza az ópiumszívók
szentélyeibe... Már tudtam... Már ismertem...
Már megtapintottam valamit, ami megfoghatatlan... ami ott rejtõzik
messze a füst mögött...”
(Pablo Neruda:
Az ópium)
|
“A szakemberek becslései
szerint jelenleg 35-55 ezer kábítószerfüggõ
fiatal él az országban, és további 70-120 ezerre
tehetõ az alkalmi fogyasztók száma. Néhány
éve még szinte kizárólag városi probléma
volt a kábítószer-fogyasztás, ám ma
már a legkisebb falu diszkójában is beszerezhetõ
a legtöbb drogfajta. (…) Az állami intézményeket
felkészületlenül érte a kábítószerek
rohamos terjedése. Hatékony intézkedések nélkül
a következõ években másfél évente
megkétszerezõdhet a kábítószer-fogyasztás
Magyarországon. (…) Az egészségügyi intézményekben
jelenleg évente csupán néhány drogos komplex
gyógykezelésére készültek fel.”
/ NÉPSZABADSÁG
/
Sajnos úgy tûnik, hogy a magyar társadalom lelkileg
nagyon beteg, s azon súlyos érték- és normaválság,
amellyel meg kell küzdenie, sokkal súlyosabb, mint a gazdasági
depresszió, vagyis a szegénység és az életkörülmények
rosszabbodása. Ezen értékválságot a
szenvedélybetegek nagyon magas száma, mint indikátor
igen jól szemlélteti, s éppen ezért szokták
az elidegenedés és az anómia vizsgálatánál
az öngyilkosságok, az alkoholizmus, és a lelki betegségek
gyakoriságán keresztül vizsgálni.
A dohányzás és alkoholizmus, mint pótcselekvés
mindig is nagy problémát jelentett Magyarországon,
és igaz ugyan, hogy az alkoholizmus némileg visszaszorulóban
van, azonban helyét egyre inkább átveszi egy nálánál
is sokkal súlyosabb szenvedélybetegség: a kábítószerezés.
A kábítószer nem sokkal fiatalabb az emberiségnél.
A vallási rítusokon jelent meg elsõnek. Régen
a népek varázslóit látnokoknak, kiváltságosoknak
hitték. Úgy tartották a varázslók képesek
kommunikálni az istenekkel és látják a jövõt.
A sámánok öntudatlan állapotban lejtették
különös táncaikat, kiléptek a valóságból.
Hallották a zene színeit és látták a
színek hangjait. Az egyik legrégebbi kábítószer
az Indiában használt “INDO ARIER” volt, amelyet a légyölõ
galócából állítottak elõ. A folyadékot
a papok és a gyógyító sámánok
alkalmazták. Zeusz szeánszain az istenek ambróziával
frissítették magukat,ami légyölõ galócából
és ópiumból készült.
A kendert, a mákot és koka leveleit az õsi kultúrák
szent növényként tisztelték. A kender termesztésérõl
szóló elsõ írásos bizonyíték
még i. e. 450-rõl maradt ránk. A mákból
nyert ópium terjedésének az alkoholtilalom sokszor
kedvezett. Az ópiumot az orvostudomány 300 évig használta
mindenféle bajra, kórságra. A szer miatt 1840. április
4-én az angolok és kínaiak között kitört
az elsõ ópiumháború. Ugyanis a kínai
császár úgy vélte, hogy a küföldiektõl
semmi olyat nem lehet kapni, ami ne teremne Kínában. De tévedett
és az angolok elárasztották Kínát ópiummal.
A hajóhaddal gyakorlatilag nem rendelkezõ császári
hadsereg végül elvesztette az elsõ ópiumháborút.
A dél-amerikai indiánok évezredek óta ismerik
és használják a kokaint. A kokalevélrõl
az Inka Birodalomban azt hitték isteni tulajdonságai
vannak. Az indiánok kokalevelet rágtak az éhség
érzésének csökkentésére és
a nagyobb munkaerõért. Náluk a kokarágás
generációról generációra öröklõdött.
Az 1886-ban született Coca-Cola egészen 1903-ig tartalmazott
kokaint. 1859-ben izolálták a kokaint, és ezzel forradalmasították
a sebészetet. A betegek azonban sokszor nem tudták abbahagyni
a kokain használatát, mivel kialakult a függõség.
A drogok gyógyászati alkalmazása mindig akkor siklott
félre, amikor valamilyen módon elkezdtek visszaélni
vele. A drogok pokollá teszik emberek millióinak életét
mind úgy napjainkban mint a régmúltban.
Nálunk az úgynevezett szocialista társadalmi rendszerben
annyira zártak voltak a határok akár keletrõl,akár
nyugatról,hogy a kábítószer nem bírt
ide bejönni,ebbõl adódóan nem volt fogyasztása.Illetve,
akik hozzá tudtak jutni legális módon,- orvosok, gyógyszerészek-azoknál
volt tapasztalható.(De ilyen széles körben, mint manapság,
nem történt.)Amikor az újság, a tv ezekrõl
tudósított, akkor a fiatalok körében kialakult
a szipuzás(zacskót húztak a fejükre, amibe technokolt
nyomtak, s az ebbõl eltávozó illatanyagból
bódult állapotba kerültek). Illetve a kábítószert
tartalmazó gyógyszerek szedése is divatba jött,
s erre alkoholt ittak. Ekkor jelentkeztek nagy mértékben
a gyógyszertári lopások és vényhamisítások.Aztán
ahogy nyílt a határ, és bekövetkezett a rendszerváltozás,
onnantól kezdve megjelent a kábszer is. Korábban nem
volt leírása, nem volt meg az ismerete, hogy mibõl,
meg hogy hogy készül. Ahogy Magyarországot elárasztották
a nyugati, meg a keleti túristák, kiderült, hogy mibõl
is állnak ezek, s megindult a termesztése itt is. Kialakult
a fogyasztóréteg. Aztán rájöttek a külföldi
bûnözõk, hogy mekkora üzlet van itt benne Magyarországon,
mert még a piac nem telített. Behozták a kemény
drogokat, s sajnos találtak is fogyasztókat, s hatalmas pénzeket
“leakasztanak”. Ez kb. 5-6 éve jelent komoly gondot. Legjobb lenne,
ha minél több termesztõt “fülön tudnának
fogni”, de ezt a rendõrség egymaga nem tudja megvalósítani,
tehát társadalmi összefogásra van szükség
A kábítószerek
csoportosítása
Hatásmechanizmusuk alapján:
Depressziós |
|
Stimulációs |
|
Hallucinógén |
ópium |
|
kokain |
|
marihuána |
morfium |
|
crack |
|
hasis |
heroin |
|
khat |
|
LSD |
nyugtatók |
|
amfetamin |
|
PCP |
barbiturátok |
|
Extasy |
|
gombák |
Az alapanyag eredete szerint:
Természetes alapú |
|
Szintetikus alapú |
az ópiátok (ópium,
morfin, heroin) |
|
Codein |
a kannabiszszármazékok
(marihuána, hasisgyanta, hasisolaj) |
|
LSD |
kokain, crack, khat, gombák |
|
PCP |
|
|
Amfetaminszármazékok,
nyugtatók, barbiturátok |
A kábítószerek fajtái
Szipózás: A kábítószerezés
ezen formája a fiatalok körében a legelterjedtebb. A
kábulatot a szerves oldószerek tömény gõzének
belélegzésével érik el a visszaélõk.
Ilyen állapotban gyakoriak a hallucinációk. Az elsõ
tizenéves áldozat 1974-ben halt meg a szipózás
következtében. 3 év múlva már 21-re növekedett
ez a szám. A halál oka legtöbbször légzés-,
szívbénulás, kábult állapotban történt
baleset volt. Gyakori a repülni tudás, vagy rendkívüli
erõ érzete. A fiatalok nem veszik komolyan a szipózás
veszélyeit. Napjainkban csökken a szipózók száma,
de helyére "igazi" kábítószerek lépnek.
A szipózást fogyás, hányinger, szédülés,
étvágytalanság és a körmök rendellenes
növekedése kísérheti.
-
ópium: biztos tudod, hogy ezt a szert
mákgubók bemetszésével állítják
elõ. A nyers ópium barnás színû massza,
ennek össsegyûjtésével készül el az
ópiumkalács. Ezt a csípõs szagú “maszlagot”
általában pipában, cigiben szívják el.
Hazánkban régebben elterjedt (sajnos) a “kompót” módszer
is. Ennek során a nyers, zöld mákgubók összedarabolásával
és kifõzésével nyert moslékot itták,
vagy belõtték(!) maguknak a jobb sorsra érdemesebb
fiatalok.
-
az idegrendszer mûködésétlassítja,
kábultá tesz. Hatásai hasonlóak az ópiumszármazék
MORFINnak is:
Ezt a szert a gyógyászatban
is használják, de gyakori a törvénytelen felhasználás
is.
Hatásai (melyek jellemzõek
a hozzá hasonló anyagokra is): egyszerre bénító,
izgató hatás, fájdalomcsillapítás, eufória
következményei: igen gyorsan
kialakul a pszichikai függõség!!
36-72 órás drogkihagyás
után kezdenek el jönni a fizikai függõség
jelei: (depresszió, álmatlanság, remegés, hányinger,
görcsös rohamok, rosszullét, halucinációk
stb.)
Elérkeztünk az egyik legismertebb,
és LEGVESZÉLYESEBB kábítószerhez,
a HEROINhoz:
Kezdetben a morfiumról való
leszokás elõsegítésére használták,
viszont a függõség a heroinnal szemben sokkal gyorsabban
kialakul, mint a morfinnal szemben. Igen veszélyes kábítószer,
leszokni róla szinte LEHETETLEN.
Fogyasztási módjai:
-
orron át szippantásal por formájában
-
kiskanálban hevített, elgõzölögtetett
heroin gõz belélegzése
-
cigiben szívják
-
intravénánsan “belövés”
hatásai: igen erõs eufória,
a “flash” kellemes közérzet, fizikai fájdalmak, szorongások
megszûnése
következményei: a végtagok
elnehezülnek, kiszárad a száj hõségérzet,
vörös váladákozó szem, orrfolyás,
viszketés (bõr alatt), zaklatott alvás, TÚLADAGOLÁS
veszélye, kínzó elvonási tünetek
Hallucinogén drogok:
Ide tartozik az LSD, marihuana, hasis,
PCP. Egyes gombák is ide sorolhatóak. E szerek érzékcsalódásokat,
álomszerû látomáokat idéznek elõ.
Marihuana: ”fû” az
indiai kender (cannabis) magjaiból, leveleibõl, gyantatartalmú
ágvégzõdéseibõl készült,
összezúzott és kiszárított anyag. Színe
barna, zöld vagy zöldesbarna. Cigiben (Joint) vagy pipában
szívják el, magában vagy dohánnyal keverve.
A joint vastag cigarettapapírból
készül, a papír
összesodrásávallezárt cigaretta. Füstje
égõ gyomfüvek szagára emlékeztet, könnyen
felismerhetõ. Hatóanyaga a THC (1-40% tartalom). Hatására
kellemes, eufólikus állapotba kerül a használó.
Sokan könnyû drognak tekintik, de szerintünk nem lehet
lágy és kemény drogokról beszélni!!
Az LSD egy félszintetikus,
pszichoaktív anyag. Bélyegek hátuljára feltéve
terjesztik, ahonnan nyelvel lenyalva jut a szervezetbe.
Hatásai: elõsegíti
a miztikus látomásokat
következményei: depresszió,
szorongás
A HASISt a nõivarú
kender gyantájából állítják elõ.
Ezt alkohollal oldják, és szárítás után
tömbökbe préselik. Színe minõségtõl
függõen lehet: vörösesbarna, zöldesbarna, fekete.
Stimulációs hatású
kábítózerek:
Ebbe a csoportba tartozik a kokain, crack,
khat, különbözõ amfetamin származékok,
Extasy.
Hatásuk: gyorsítják
az idegrendszeri reagálást, ingerli az érzékszervi
funkciókat, ezáltal nagyon “fölpörgeti” a szervezetet.
Kokain:kokacserjébõl
nyerik ki azt a 90-100%-os tisztaságú, fehér, kristályos
anyagot. Ezt azonban hígítják (a nagyobb haszon miatt)
szõlõcukorral, tejporral, hintõporral! Csíkonként
szívják fel szívószállal, vagy összesodort
bankjeggyel. Intravénánsan ritkábban szokták
beadni. Ez a hígítóanyagok miatt igen veszélyes.
/Gondold csak el, egy kis hintõpor a véredben!/
Hatásai: eufória, feldobottságérzet,
fáradságérzet csökkenése, agykapacitás
megnövekszik, szexszuális vágy növekedése.
következményei: impotencia
kialakulása
Extasy: Amfetaminszármazék
(metilén-dioxi-metamfetamin MDMA), korunk egyik legnépszerûbb
szintetikus kábítószere. Tablettaformában terjed.
Rengeteg fiatal halt már meg egyetlen szemtõl is a discokbam.
Hatásai: fáradságérzet
megszûnése, hallucináció, felhõtlen boldogságérzet,
felpörget, fokozza a szexuális vágyat
következményei: optikai csalódás,
maradandó agykárosodás, függõség
A CRACK apró gipsz-
vagy krumplicukor-darabra hasonlít, de tablettában is megtalálható.
Kokain és szódabikarbona keveréke.
Hatásai: a kokainéhoz hasonló
csak sokkal gyorsabb.
Leggyakrabban használt
szerek:
Altatók és nyugtatók:
Valeriána, Tardyl, Belloid, Sevenal, Dorlatyn,
Hypnoval-ca, Eunoctin, Noxyron.
Nyugtatók: Seduxen, Andaxin,
Elenium, Xanax.
Kábító fájdalomcsillapítók,
ópiumszármazékok: Dolargan, Depridol, Morphium
hydrochlorid, Codein, Coderit, Hydrocodien.
A kábítószerfogyasztás
következményei
Lelki (pszichés) tünetek:
-
idegesség, belsõ nyugtalanság,
feszültség,
-
pesszimista hangulat, reménytelenség,
kedvetlenség, közömbösség, depresszió
-
minden ok nélküli örömkitörések,
váratlan és meglepõen nagy közlékenység.
Barátkozási hajlandóság,
amelyet:
-
túl sok, gyakran összefüggéstelen,
csapongó beszéd
-
minden ok nélküli ingerlékenység,
zaklatottság
-
a figyelem- és a koncentrálóképesség
zavara
-
feledékenység, figyelmetlenség,
megbízhatatlanság
-
hirtelen fáradtság, teljesítõképesség
gyakori változása
-
alvászavarok, térbeni és
idõbeni tájékozódás zavara
-
hallucinációk, roham szerûen
jelentkezõ félelem érzés
-
üldözési mánia, öngyilkosságra
való késztetés
Testi (fizikai) tünetek:
-
ismeretlen eredetû tûszúrások
elsõsorban karon, combok belsõ felületén, bokák
környékén, nyakon,
-
beesett arc, kimélyültebb szemgödör,
a pupillák szûkebbek, vagy tágabbak mint általában,
a szem vörös.
-
folyamatos száj szárazság,
orrfolyás, kisebesedett orrkörnyék
-
étvágytalanság, hányás,
erõteljes fogyás, légzési nehézségek,
szívpanaszok
-
csillapíthatatlan mozgáskényszer,
erõs izzadás, rendkívüli szomjúság,
remegõ kezek, részeghez hasonló járás
Magatartásbeli változások:
-
a tanulmányi eredmények hirtelen,
indokolatlan romlása, családi kapcsolat romlása, zárkózottság,
új barátok titkolása, elhanyagolt test és koszos
ruházat
-
egyre gyakoribb és megmagyarázhatatlan
pénzszûke,
Gyanút keltõ használati
tárgyak:
-
alumínium fóliába csomagolt
kis csomagocskák, kis méretû plasztik tasakok
-
figurákkal ellátott fehér
vagy színes tabletták, színes ábrákkal
díszített kicsiny bélyegek
-
ismeretlen eredetû gyógyszerek,
porok, cigarettapapír, kis kézi cigarettatöltõ
szerkezet, kézzel sodort cigaretták elyek végét
sodrással zárták le,
-
kendernövény nevelése,
termesztése,
-
egyszer használatos tûk, fecskendõk
-
olyan kanál amelyen látszik,
hogy gyakran tartják tûz fölé
-
szokatlan, gyomnövények szagára
emlékeztetõ szag a lakásban
-
üres vagy kitöltött orvosi
vények
-
kifacsart citrom a fiatal holmija között
található (segíti a heroin gyorsabb feloldódását)
Esettörténet
Az ambulanciának köszönhetõen alkalmunk volt megismerkedni
4 drogfüggõ fiatalkorú esettörténetével
is. Természetesen a nevek vagy egyéb személyi adatok
közlése nélkül csak annyit mondhatunk róluk,
hogy mind a négyen a 18-28 éves korosztályhoz tartoznak;
három fiú és egy lány. A fiúk közül
az egyiknek közös dealere volt azzal az azóta már
meghalt fiúval, akinek az édesanyja tavaly a Friderikusz-showban
szerepelt. A lány speedet és extasyt használ, az egyik
fiú orron keresztüli heroin fogyasztó, a másik
fiú vénásan heroin fogyasztó, a harmadik pedig
már szinte mindenféle drogot kipróbált. Mind
a négyükre jellemzõ a zavart otthoni háttér,
mindannyiuk szülei elváltak, vagy pedig válófélben
voltak, amikor õk elkezdték a drogozást. Meglepõ,
hogy a drogosok igen nagy hányada tudja, hogy a kezelõhelyeknek
az õ esetükben lejelentési kötelezettsége
van a rendõrség irányába, ezért a legtöbben
félnek felkeresni az ilyen intézeteket, mert nagyon félnek
a büntetéstõl. A négy beteg közül a
legjobban az a fiú halad a gyógyulás útján,
aki az orrán keresztül szívja a heroint. Õ öngyógyítást
használ: megkeresi a problémái okát és
kiírja magából az eddigi életét. A lány
szintén jól halad a gyógyulás útján,
azonban a másik kettõ fiú igen nehéz eset.
Az a fiú, amelyik vénásan használja a heroint,
azért nehéz eset, mert az édesanyja nem engedi felnõni.
Az elvált szülõk esetén a fiúk a legveszélyeztetettebbek,
s a legtöbb deviáns alkat az ilyen csonka családokból
kerül ki, mert nem képesek az apa-anya konfliktust kiheverni,
és ráadásul az anya az elvált férj iránti
gyûlöletet rá kompenzálja. A harmadik fiú
a legsúlyosabb eset, mert súlyos személyiségzavarban
és akaratgyengeségben szenved, és a kábítószerezés
már igen súlyosan károsította a személyiségét,
éppen ezért neki már egyre nehezebb lesz megtalálnia
önmagát. Õ azért szokott rá a kábítószerre,
mert azt hitte, hogy rá nem hathat. Azonban nincs két egyforma
ember, akire a kábítószer egyformán hatna;
van aki már a második tabletta (illetve adag) után
rászokik, és van, aki csak az ötödik után
szokik rá. Az, hogy mondjuk a negyedik adag után nem szokik
rá valaki a kábítószerre, az nem jelenti azt,
hogy már az ötödiknél nem fog rászokni.
A drogosok és alkoholisták közti ellentétekre
jellemzõ, hogy a drogosok lenézik az alkoholistákat
és fordítva. Õk tulajdonképpen két csoportot
alkotnak: az alkoholisták az “õsemberek”, a drogosok pedig
lelkileg sokkal finomabbak és érzékenyebbek. Ez utóbbi
csoportot a legtöbbször sokkal jobban érdeklik az élet
nagy kérdései és az élet problémái,
s sokkal elvontabbak és gyakran amolyan mûvészlelkek.
Statisztikák
A diák kérdõívek
utolsó nagy témája a drogfogyasztás.
Mivel Heves - ahol a kérdõívek
túlnyomó része került
kitöltésre- kisváros,
ezért itt szerencsére nem olyan
nagy a drog-fogyasztók arány
mint nagyobb
városokban, de sajnos azért
ez a szám itt sem nulla.
Az összesített arány:
13% próbált már drogot,
szemben a 83%-kal, aki még nem.
A nemek szerinti megoszlás is érdekes,
a lányok 2%-kal kevesebben próbálták
ki a drogot mint a fiúk.
Az iskolatípusok között
is vannak eltérések, ami fõleg az általános
iskolára vonatkozik, de ez szerencsére nem is csoda.
A korok szerinti megoszlásban szintén
szolgáltat némi érdekességet. A legfiatalabb
drog próbáló ugyanis 11 éves.
Ha valaki már próbált
drogot, akkor vajon milyet?
Három lehetõséget
soroltunk fel.
-
Marihuánát
-
Speed / Ecstasy -t
-
Kemény drogot
A fiúknál és a lányoknál
ez az arány igen eltérõ.
Az iskolatípusok közötti
megoszlás is eltérõ.
Sajnos a felmérésünk
alatt nem csak olyanokkal
találkoztunk, akik csak próbáltak
drogot, hanem
olyanokkal is, akik már fogyasztókká
váltak.
Bár az arányuk kevés,
de azért rájuk kell talán
a legnagyobb figyelmet fordítani.
Megrõkönyödésünkre
olyanokkal is találkoztunk, akik
elmondásuk szerint
napi rendszerességgel fogyasztanak
valamilyen
kábítószert. Természetesen
felmerül annak
az esélye is, hogy ezek az emberek
csak
vagánykodásból ikszelték
be a rublikát.
VAJON MIÉRT
FORDUL A FIATALOK EGYRE NAGYOBB RÉSZE
A KÁBÍTÓSZEREKHEZ?
1. kíváncsiság
“Jó kedvet akarnak csinálni.”
“Ezzel tölti az idejét.”
“Nem gondolkozik el a következményeken
és azt hiszi, hogy jó!”
“Újat és érdekeset
vár tõle és szeretne egy kis idõre ‘szabaddá
válni’.”
“Az emberek kíváncsiak,
és a fiataloknak még nincs olyan felelõsségérzetük,
mint az idõsebbeknek, s talán az idõsebbeket a családszeretet
is visszatartja a ‘lassú haláltól’.”
“Vannak, akik az új zenei stílusokat
kábítószert fogyasztván, látomások
között kívánják élvezni. Õk
csak a színes álmokért és a gyönyörû
ingerekért választják. Csak nem veszik számításba
a kábítószerek önpusztító hatását.”
2. unalom és pénz
“Van rá pénzük.” “Unatkozik
és ezzel tölti az idejét!”
“Legyen valami az életben, amit
élvezhet.”
“Unatkozik, ezen kívül pedig
egyre nõ a kínálat!”
“Nem tudnak mit kezdeni magukkal, hát
ezt csinálják!”
“Nem találnak más érdekes
dolgot az életben, amit csinálhatnának.”
3. ‘majd én megmutatom!’
“Tiltják? Akkor csinálom!”
“Közöd? Hagyjál, az én dolgom!”
“Majd pont te fogod megmondani, hogy mit
csináljak!”
“Anyám azt mondta, megöl,
ha megtudja, hogy kipróbálok valamit!”
“A felnõttek azt hiszik, hogy olyan
okosak! Azt hiszik, minden úgy helyes, ahogy õk gondolják,
pedig dehogyis!”
“Ha illegális lenne, ez is elveszítené
a varázsát. Az illegalitás miatt próbálja
ki mindenki, azért, hogy nagynak látsszon.”
4. társaság befolyásoltsága
“A társaság miatt!” “Vagányságból!”
“A haverok beleviszik!” “Sok a biztatás
a barátok részérõl!”
“Divat és nem nehéz hozzájutni.”
“Azt hiszik, hogy ettõl menõbbek!”
“Környezete hatására!”
“Nem akar kilógni a sorból!”
“Divatból, mert valahová
tartozni akarnak!”
“A többiek is ezt csinálják,
akkor én miért ne?”
“Egyes társaságok egymást
szoktatják rá a drogra.”
“A haverok szerint jó, és
tényleg könnyebb, feloldódnak a gátlásaim!”
“Mert haladunk a korral, és most
is, mint mindig, van egy ‘sláger’, amitõl más lehetsz,
mint a többiek!”
5. gyengeség
“Egyszerûen nincs bennük akarat.”
“Gyengék és könnyen
befolyásolhatók!”
“Tudom, hogy rossz, de képtelenség
abbahagyni!”
“Vannak olyanok is, akik egyszerûen
nem tudnak vagy mernek nemet mondani. Õk vagy gyenge akaratúak
vagy körülményeik enyhén szólva ziláltak.”
“Mindenki azt mondja, hogy csak egyszer,
csak kipróbálom, de folytatja és egyre nagyobb szüksége
van rá, pedig csak a hétköznapok szürkeségét
akarta megváltoztatni.”
6. problémák elõl
való menekülés
“Nem bírja a gyûrõdést!”
“Problémájuk van és
egyedül nem bírnak vele!”
“Valamibe menekülni kell a viszontagságok
elõl.”
“A gonosz elõl akarnak elbújni,
mintha ez valamit is megoldana.”
“Nincsenek megelégedve a valósággal,
ezért más valamit keresnek.”
“A világ felgyorsult. Nincs idõnk
egymásra, a másik problémáira. Sokan ide menekülnek
a problémák elõl.”
“Úgy érzik, hogy az élet
nagyon nehéz, tele van akadállyal, feladattal és õk
nem bírnak megbirkózni velük.”
“Mert ebben keresik a kiutat és
a ‘tökéletes boldogságot’ a családi vagy egyéb
zûrök ellen!”
“Sok a feladatuk és a problémájuk
az iskolában, amiket nem bírnak, nem gyõznek megoldani.”
7. kilátástalanság
és magányosság
“Nem talál életcélt
magának.”
“Nem találják a helyüket
a világban.”
“Rossz a világ, kilátástalan
egyes fiatalok helyzete.”
“Mert hülyék és nem
tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel.”
“Kevés a munkalehetõség,
kisemmizik õket, tehát rossz sorsra jutottak, és így
kénytelenek valahogy könnyíteni a lelkükön!”
“A szüleivel összeveszik, nem
bízhat meg senkiben, nem szereti senki (legalábbis úgy
érzi). Valamit tennie kell, hogy szebbnek lássa a világot.”
“Társtalanság, kilátástalanság,
bánat, elkeseredettség.”
“A kábítószereket
olyan emberek szedik, akik nem tudnak kire számítani, nem
tudnak kihez fordulni, csak a drogokhoz!”
“A kábítószer szó hallatán egy
földön fekvõ ember jut az eszembe, aki bódultan
szemléli a világot. Néha motyog valamit, vagy megrándul,
de senki nem törõdik vele. Inkább elkerülik, saját
maga jutatta magát ide, õk mit tehetnének?”
Nemtörõdömség vagy tehetetlenség
és félelem attól hogy mi is idekerülhetünk
egyszer. Bármivel is magyarázzuk, üres kifogás.
Az, aki a drogokhoz fordul - bármilyen okból is - segítségre
szorul, a leszokás egyedül szinte lehetetlen. A társadalom
betegként, fertõzõ betegként kezeli õket,
akiket jobb elkerülni. S a fiatalok hogyan vélekednek azon
társaikról, akik ilyen jellegû problémával
kerülnek szembe? Van, aki megveti õket és semmi esetre
sem kívánja feltartani velük a kapcsolatot. Van, aki
pedig sajnálja õket és megpróbálna mindent
megtenni annak érdekében, hogy segítsen nekik. Nem
lehet kategóriákba sorolni a válaszokat, hiszen az
adott szituációtól függ a pillanatnyi reakció,
melyet elõre soha nem lehet tudni. Egy biztos, külön világnak
titulálják a kábítószer-fogyasztókét.
De egy ilyen emberen talán mégsem az segít, ha inkább
még elfordulnak tõle, ha még egyet löknek rajta,
hogy még biztosabb legyen a szakadékba zuhanása.
MI A VÉLEMÉNYED
A DROGOSOKRÓL?
“Az õ dolguk, ha nekik megéri,
csinálják! Engem nem zavar!”
“Mindenki azt csinál az életével,
amit akar!”
“Lenézem õket, mert
õk választották ezt az életmódot.”
“Aki idejutott, mélyebbre már
nem is süllyedhetne.”
“Gyávaság, semmi más!
Végül is ez a legkönnyebb: elmenekülni a problémák
elõl!”
“Azokat sajnálom, akik sodródnak,
nincs életük, nincs céljuk és már mindegy
nekik. Azokat viszont lenézem, akik, akik felvágnak vele
és menõbbnek érzik magukat ezzel. Megérteni
sajnos nem tudom õket, annyi minden más dolog van az életben,
ami jó. Miért pont ez kell nekik?”
“Talán valahol sajnálom,
hogy csak ennyi ész szorult beléjük!”
“Sajnálom, mert nem tudja mi vár
rá, de viszont megvetem, mert gondolkozhatott volna, hogy mit csinál.”
Nem tudják mi vár rájuk? Talán igen, de nem
tudnak mérlegelni. Ha tényleg tisztában lennének
vele, azt hiszem, kevesebb lenne azok száma, akik kábítószerrel
élnek ma Magyarországon és egyáltalán
az egész világon.
SZERINTED A DROGOSOK
TISZTÁBAN VANNAK AZZAL, HOGY MIT CSINÁLNAK
ÖNMAGUKKAL?
“Igen, de az a pár pillanat fontosabb,
mint az életük!”
“Ha sokáig csinálod, akkor
még ha eleinte volt is önkontrollod, utána már
tényleg nem lesz. Mikor már annyira kell, hogy nem bírod
nélküle, nem vagy magadnál, már mindegy,
hogy mit kapsz, csak anyag legyen. Nem foglalkozol vele, hogy jó
vagy rossz, vagy hogy meg is hallhatsz, csak egyszerûen kell.”
“Ha valaki odasüllyed, hogy rendszeresen
kábítószer-fogyasztó lesz, akkor már
rég tudja, hogy mit csinál. Öngyilkos módszerek
egyike a narkó. Azoknak, akik holmi megváltó kábulatban
akarnak a másik oldalra távozni. Nekik már minden
mindegy. Úgy gondolják, az élet úgyis egy nagy
nulla. Nekik nincs itt helyük.”
“Sok fiatal nyomorúságán, tapasztalatlanságán,
butaságán meggazdagszik néhány mocskos állat
/ ezek már nem emberek /.”A nepperek érdekes foglalkozást
ûznek, õk azok, akik a fiataloknak árulják a
különbözõ kábítószereket. A
hatalmas pénz, a luxus, a hatalom vonzó, de a pénzen
megcsillanó vérfoltok elnyomják a ragyogást.
Az, hogy valaki mások élete árán élvezze
a világ adta számtalan jobbnál-jobb és szebb
lehetõséget eléggé morbid. A kapott válaszokból
az tûnik ki, hogy az ilyen áron szerzett vagyonra a nagy többségnek
nincs szüksége. / Kivételek persze mindig vannak. /
A ‘szükség’ azonban sok mindenre rákényszeríti
az embert. Ha valaki fogyasztó és a következõ
adag megvásárlásához szükséges
összeg nem áll a rendelkezésére, bármit
megtesz, hogy hozzájuthasson. Itt merül fel a bûnözés
kérdése / a késõbbiekben még foglalkozunk
vele / és az, hogy ilyekor nem számít semmi. Nyugodt
szívvel árulja bárkinek, csak neki meglegyen.
LENNÉL NEPPER?
“A pénz csábít, de nem akarok gyilkos lenni!”
“Szerintem undorító munka.
Meggazdagodik a többieken, sokszor átveri õket, semmi
megértés, semmi tolerancia, csak az üzlet. Bár
sajnos a legtöbb embernél a szükség törvényt
bont.”
“Most azt mondom, hogy nem. De ha már
az utolsó lépcsõfok lenne valamiben / pl. szegénységben
/ lehet, hogy megtenném.”
“Miért ne? Ha nem a barátaimnak
kellene eladnom.”
“Talán furcsa a gondolat, hogy
az ember más emberek szerencsétlenségébõl
gazdagodik meg. De már sokkal nagyobbak is megtették, akkor
meg miért ne?”
“Nem engedné meg a lelkiismeretem.
Ha egyik reggel azt hallanám, hogy a környéken meghalt
egy gyerek kábítószer-túladagolásban,
akkor arra gondolnék, hogy lehet, hogy én adtam el neki
a végzetet jelentõ utolsó adagot.”
Az UTOLSÓ ADAG… Nem lehet pontosan tudni, hogy évente
hányan halnak meg kábítószer-túladagolás,
valamiféle szer hatása alatt elkövetett öngyilkosság
vagy a drogkereskedelemmel összefüggésben elkövetett
gyilkosságok következtében. Pontos adatok nincsenek,
de valószínû, hogy nem mondható éppen
alacsonynak ez az érték. Emberi jóérzésünk
hatására ilyenkor sajnálatot érzünk. Ilyenkor
azonban már sokra megy vele szegény…
MI JUT ESZEDBE, HA AZ ÚJSÁGBAN
EGY FÉL SOR EREJÉIG MEGEMLÍTIK,
HOGY MEGHALT EGY FIATAL KÁBÍTÓSZER-TÚLADAGOLÁSBAN?
“Még egy emberrel kevesebb ITT.”
“Igen, ennyire érdekli a társadalmat,
mármint hogy egy fél sor erejéig említik meg
az újságban.”
“Jóval nagyobb visszhangot kell
kelteni. A fiataloknak rá kell döbbenniük, hogy legtöbbször
így végzõdik.”
“Szerencsés vagyok, õ meg
szerencsétlen volt.”
“Szidom a gyereket, hogy miért
volt ilyen hülye, meg legszívesebben kinyírnám
azt, aki adta neki az anyagot.”
“Az a baj, hogy az egész világon
aznap nemcsak ez az egy gyerek halt meg kábítószer-túladagolásban.”
Összegzés
A drogfogyasztásról beszélve gyakran hallani, hogy
sajnos már nem csak tranzitország vagyunk, hanem egyre inkább
felvevõpiac is. És ez igaz is: egy pesti konferencián
elmondták, hogy míg 1992/93-ban egy diák az iskolából
kilépve mintegy 20 percnyi idõ alatt juthatott kábítószerhez,
addig ma ez az idõ megfelezõdött: idén már
10 perc is elég volt ehhez. És a probléma azért
is különösen súlyos, mert a különbözõ
csokik, rágók és bélyegek miatt már
az alsósok és a még fiatalabbak is egyre inkább
veszélyeztetve vannak. A hangsúlyt éppen ezért
tehát a megelõzésre kell fektetni. Sajnos nagyon jellemzõ
azonban, hogy a társadalom pedig nem tud mit kezdeni a problémával.
Ez megmutatkozik egyrészt a drogosokkal való helytelen megközelítési
módon is, másrészt pedig a cselekvésképtelenségen
is; éppen ezért felvilágosító programokat
kell tartani az iskolákban és az egyéb oktatási
intézményekben: a szenvedélybetegeket segítõ
szolgálatoknak ki kell lépniük a nagyközönség
elé. Éppen ezért a RÉV Ambulancia szeptembertõl
fel fogja keresni iskolákat, hogy a diákokkal személyesen
is megismertesse a probléma súlyosságát, és
hogy felhívja a figyelmüket egy olyan szervezet mûködésére,
ahová bárki bizalommal - és ha kell név nélkül
- fordulhat. Szerencsére úgy tûnik, hogy van is igény
az ilyen elõadásokra, mert egyrészt már mi
is meghívtuk õket az iskolánkba, másrészt
pedig nemrégiben Tabon négyszáz ember volt jelen egy
ilyen prevenciós programon.
Megoldási javaslat
A megelõzõ programoknak szerintünk tehát az önismereten,
az öntudaton és a személyiségfejlesztésen
kell alapulnia. Tudni kell tenni és fel kell ismerni, hogy mi jó
és mi nem. A szenvedélybetegek sok esetben meg tudják
gyógyítani saját magukat, az intézetek pedig
csak mankóként kell, hogy szolgáljanak nekik. A gyógyításnál
az a fontos, hogy a betegekkel éreztessük: az ember a lényeg.
A szenvedélybetegségek kialakulásánál
a legfõbb kiváltó okok az életvezetési
problémák: a serdülõk félnek a felelõsségtõl,
a saját nemük elfogadásától, kapcsolati
zavarokban szenvednek, felnõtté válási problémáik
vannak, sokszor rossz a problémamegoldó képességük,
és ennek következtében súlyos önismereti-
és önértékelési zavarban szenvednek. Éppen
ezért a gyógyításnál az ön-elfogadtatásra
kell helyezni a hangsúlyt. A kezeléseknek tehát “személyre
szólónak” kell lenniük, mert a betegség súlyossága
és az egyén állapota nagyon sok mindentõl függ.
Elmondható azonban, hogy minél rosszabbak a körülményei
a betegnek, annál nehezebb kigyógyulnia a szenvedélyébõl.
A mentálhigénia és a személyiségfejlesztés
eszközeivel nevelni és ösztönözni kell az embereket
az egészséges hozzáállásra; arra, hogy
igénye legyen az igényes életre, hogy jó apa,
anya legyen, és a társadalom hasznos tagja. A NAT-nak köszönhetõen
valószínûleg jövõre bevezetésre
kerülõ életvezetési ismeretek és készségek
(Csendes Éva könyve) tantárgy talán segíthet
majd a diákoknak abban, hogy minél jobban elsajátíthassák
az önismeret, a figyelem (saját magam és mások
iránt), a problémamegoldás képességeit,
és azt, hogy képesek legyenek kívülrõl
látni önmagukat. Sajnos ma Magyarországon a legtöbben
ki sem tudják fejezni, vagy körülírni a problémáikat,
mert súlyos kommunikációs zavarokkal küszködnek.
A rendõrség közbelép: avagy miért rossz
a DADA program? A rendõrség DADA-programjával csak
az a probléma, hogy olyan mint maga a rendõrség: jellegébõl
következõen alapvetõen bürökratikus és
büntetõ jellegû. Ezen szakemberek lehet, hogy igen sok
mindent tudnak a kábítószerrõl, azonban módszerükkel
valódi hatás nem igazán érhetõ el. A
szenvedélybetegségeknél a legfontosabb inkább
a megértés és a tolerancia: ezek lehetnek a megoldás
eszközei. Ha körülnézünk például
Székesfehérváron (az ország egyik legjelentõsebb
városában), azt kell mondanunk, hogy a fiataloknak - és
az idõssebekre pedig fõleg igaz - szinte egyeltalán
nincsen semmilyen igényes szórakozási lehetõségei.
Marad a diszkó. A klasszikus táncokat, amelyekkel valódi
érzelmeket lehetett kifejezni, egyre kevesebben ismerik (de szerencsére
még elég sokan vannak).
Annak, hogy a fiatalok körében a szenvedélybetegek aránya
ilyen gyorsan nõ, még egy oka van (az elidegenedésen
az érték-, és normaválságon, az elszegényedésen,
a családi problémákon stb. kívül), amit
Popper Péter fogalmazott meg igen találóan: az, hogy
nálunk minden siettetve van. A serdülõkört mesterségesen
csaknem egy évtizeddel lerövidítették (valójában
24 éves korig is eltarthatna), koravén elidegenedett kamaszok
követelik azon felnõtteknek járó jogokat (pl.
szexualitás), amelyekhez érzelmileg korántsem vannak
felnõve, összekeveredik gyerekség és felnõttség,
amely csak problémák forrása lehet. Sok fiatal már
huszonévesen olyan anyagi körülmények közé
kerül, amelyet ötvenéves szülei sem tudtak egész
életükben megvalósítani, emberek ezrei roppannak
bele az Amway-ügynökösdibe, mert valójában
nem nekik való, áttipornak egymáson, akinek nem megy,
az elbukik és nem karolják fel, udvariatlanok, kaffognak,
lökdösõdnek, elmenekülnek a problémák
elõl, felelõsségtelenek. És közben nem
veszik észre, hogy mégis minden fontos dologról lekésnek.
Milyen dolog az, hogy a tanórákon csak akkor szólnak
rá a diákra, ha rosszat csinál, de ha jót tesz,
akkor nem dicsérik meg? Álljunk meg egy kicsit, és
gondolkodjunk. Felnõtté akkor válik az ember, ha immár
van benne felelõsségtudat, képes arra, hogy másokra
is vigyázzon, ha tudatosul benne a felelõsség, és
képes arra, hogy néha kívülrõl szemlélje
önmagát. Magyarország a gyerekek országa lenne?
Mégpedig a rossz gyerekeké, vagy csak amolyan koravén
gyerekeké, akiktõl ellopták a gyerekkorát?
|