Mi is az a másság, ez volt az a kérdés, ami megragadott minket elõször, és talán a válasz az, hogy MI! Hiszen Úgy, ahogy nincs két egyforma kavics egy folyómederben, nincs két egyforma külsõvel rendelkezõ ember, ha csak a felszínen maradunk. De talán nézzünk mélyebbre, oda legbelülre! Nem is lenne olyan nagyon jó, ha mindenki ugyanazt tartaná szépnek, jónak, helyesnek vagy éppenséggel rossznak. Na persze vannak közösen elfogadott erkölcsi normáink és persze ezeket is áthágjuk néhányan, de csak azért mert nem vagyunk egyformák? Ez itt egy elég érzékeny pont, hogyan is lehetne megválaszolni? Igen ez így van, de semmiképp sem lehet mentség egy bizonyos határon túl. Viszont most itt a következõ kérdés, hogy hol van ez a határ. Nyugodtan rábízhatjuk magunkat e kérdés részleges megválaszolásában a jogra, Hiszen védi az életünket és tulajdonunkat. Nem ölhetem meg a szomszédomat csak azért, mert a gyermeke a falon szokott labdázni. De mivel én más vagyok, mint a többi ember, nem azért nem ártok neki szándékosan, mert félek a következményektõl, hanem, mert én úgy gondoom, hogy nem érdemes erõszakhoz folyamodni. De azis lehet, hogy ezt õ nem így tartja, eltérõ az értékrendje, tehát valami módon mégiscsak más õ is. Egy egész sor szövevényes fejtegetést lehetne mit itt véghezvinni, de a lényeg már érthetõ.
Ha az a bizonyos másság külsõségekben nyilvánul meg, teljesen más a helyzet. Persze nem lehet leáltalánosítani, de munkánk során találkoztunk olyan testi fogyatékosokkal, akik nem adták föl, optimistán szemlélik a világot és büszkék saját, belsõ értékeire. Fantasztikus érzés olyan emberrel beszélni, akinek az ember, az indivídum az elsõ. Mindamellett senki sem mentesülhet a társas befolyás alól, így kerülhet ebbe a szövegbe az átlag szó. Mert bárhogy is tiltakozik az ember, valamely szinten mindannyian átlagosak vagyunk. Egy óriási kölcsönhatásban élünk, van ami elkerülhetetlen és szükségszerû. Mert ha nem lennénk egymásra hatással rengeteg ösztönzõ sugallat is megszûnne. Olyan ez, mintha lepermeteznénk a kedvenc rózsakertünket valami erõs vegyszerrel, ami megöli ugyan a kártevõket, de elpusztítja azokat az elemeket is, amelyek az élethez segítik hozzá. Egy óriási rózsakert vagyunk, ki ilyen, ki olyan. Vannak vörösek,fehérek, sárgák, feketék és vannak tüskék. Hol másokat szúrunk, hol minket szúrnak, de van, hogy magunkat sebezzük meg. De az örök igazság az, hogy nincsen rózsa tövis nélkül, és ezt nem illik elfelejteni!


I.  Veleszületett adottságbéli másság
 

I./ 1.  Zsenik , kivételes képességûek

Több tucat embert kérdeztünk meg, hogy miként vélekednek a zsenikrõl. A legtöbben beképzeltnek, különc embernek titulálták õket, akik rengeteg pénzt keresnek és általában híresek. Arra a kérdésre, hogy szeretnének-e közéjük tartozni, egy-két kivétellel igennel válaszoltak. Az indoklás már nem volt ilyen egyhangú. A látszólag tehetõseb emberek a siker, hírnév kedvéért, míg a szegény emberek a pénz miatt szeretnének kivételes képességûek lenni. Ugyanígy meghúzható a válaszvonal  szegény és gazdag emberek válaszai között a gyermekeik zsenivé válásának lehetõségét illetõen. A gazdag emberek szeretnék ha zseni gyermekük lenne, míg a szegény emberek csak nyûgnek, "felesleges" pénzkidobásnak vélik, és bármily meglepõ ez nem csak a szegény emberekre igaz. Sajnos a mai magyar állam nem teszi lehetõvé ezeknek az embereknek a kibontakozását, érvényesülését. Néhány tanár inkább szemet huny efelett, mintsem hogy venné a fáradtságot és támogatná diákja szellemi fejlõdését. Ez a tény nem a mi fejünkben született meg, hanem számos szakirodalomban olvashattunk róla. Ettõl a kivételes képességû diákok elbizonytalanodnak, és szégyenlik hogy zseninek születtek. Érdemes manapság zseninek születni?! A tanárokat kifejezetten zavarja, hogy a diák szellemi kapacitása túlhaladja az övéket. Szüleik pedig õrjöngenek, hogy csemetéjük abnormálisan viselkedik, és a barátok pedig elpártolnak tõlük.
Bár remélhetõleg helyzetük javul, hisz a Friderikusz show-ban is szereplõ zseni gyermek felfedezésével az illetékes emberek talán fejükhöz kapnak és rájönnek, hogy mennyire fontosak ezek a személyek már csak azért is, mert mióta halljuk a TV-ben és rádióban, hogy az ország helyzetét nagymértékben javítaná egy-egy zseniális ötlet, találmány. Miközben a zsenik kénytelenek kimenni a gazdaságilag fejlettebb országokba, hogy ott érvényesüljenek és megfelelõ támogatással fejlõdjenek.
Mert a zseniket nem elküldeni kell, hanem itthon kell olyan környezetet létrehozni számukra, ami megfelel értelmi szintjüknek.
 

I./ 2.  Testi különbségek

Minden ember szeretne szép lenni. Ez természetes. A legnagyobb erõfeszitéseket a szépség érdekében egyértelmûen a kevésbé szépek és túlsúlyos emberek teszik. A túlsúlyos emberek vannak a legkevésbé megelégedve magukkal. 20 túlsúlyos embert kérdeztünk meg, és ebbõl 18! nincsmegelégedve külsõjével. Majd 20 kevésbé attraktív, de vékony embert kérdeztünk arról, hogy szeretne-e valamit változtatni a külsején. 20-ból  14 ember nemmel válaszolt, mert vélemnyük szerint a smink szinte minden szépséghibát eltakar. Összegezve a leírtakat csak egy kérdésünk lenne: Vajon hány emberi lélek fog megsérülni ( és mennyi sérülhetett meg eddig ?! ) míg az illetékes emberek tudatáig eljut, hogy a szépség adottság kérdése?!

- Szépségkultusz
Cindy Crawford, Sharon Stone, Naomi Campbell és még sorolhatnánk a híresebbnél híresebb szépségek neveit. Gyönyörûek, híresek, gazdagok. Õk testestesítik meg a tökéletes nõt, szeretõt,az ideális feleséget. Részesei a szinte már fogalommá vált "amerikai álomnak". Persze csak nagyon kevés ember veszi eszre a színfalak mögött rejlõ igazságot. Eszméletlenül koplalnak, vagyonokat költenek kozmetikai szerekre. A szépség, ami régen adottságnak számított,,ma már "kötelezõ". A szép emberek sokkal könnyebben találnak munkát,barátokat, élettársat. Tehát sokkal több elõnyük van az élet minden területén, mint a kevésbé attraktív személyeknek. Régebben csak a szociális helyzet tudott ekkora különbségeket tenni az emberek között. A ma már eelfajult szépségõrületnek Amerikában nevet is adtak: "beautizmus", amelynek mottója: szép = jó, csúnya = rossz. A szépség ma már nem adottság, hanem sors! Az õrület a sportot sem kíméli. aA nagyobb szabású versenyek  ma már divatbemutatókká váltak. Ki ne emlékezne, mikor Darnyi Tamás nem vehette fel saját kabalamelegítõjét, mert az X cég kökelezte, hogy X  Tréningruhát viseljen. Magyarországon szerencsére a szociális helyzet nem teszi lehetõvé a " beautizmus " teljeskörû elterjedését . S hogy igazunkat bizonyítsuk a szépség felértékelõdésével kapcsolatban, cikket közlünk egy magazinból, amely egy kísérlet eredményét írja le:
Miért kell szépnek lenni?

-Táncolj még!

     Egy kísérlet keretében tizenéves diákkoknak kiválasztott partnerekkel kellett elmenniük táncmulatságba. Utána megkérdeztéék õket, hogy legközelebb szeretnének-e új partnert. A válaszok döntõ többségének a partner szépsége egyenes arányban állt a viszontlátás óhajával. A válaszoknál a humor, az intelligencia vagy a belsõ értékek szinte nem játszottak szerepet a szépséghez képest.

-Telefonos kísérlet

       Férfi és nõi kísérleti személyeknek - akik nem ismerték egymást - kellett egymással telefonálniuk. Egyúttal minden férfinak megmutatták beszélgetõpartnere fotóját. Minél attraktívabb nõt ábrázolt a fotó, a férfiak annál inteligensebbnek, humorosabbnak, egyénibbnek ítélték partnerüket.

-Kielégítõ szerelem

       Egy amerikai felmérés szerint a házasságban élõ szép nõk kielégítõbb szexuális életrõl számoltak be, mint a kevésbé attraktívak. A kelmérés szerint ez utóbbiakat a férjük is gyakrabban csalta meg.

-A törvény szigora

        Különbözõ felmérések azt igazolják, hogy a szépség a bíróságokon is befolyásolja az ítéletalkotást: attraktívabb vádlottak kisebb büntetést, nem ritkán felmentést kapnak a törényhozóktól. Kivételt ez alól csupán a gyilkossági ügyek, vagy azon bûnesetek képeztek, amelyekben a szépségnek szerepe volt.

-Elfogult tanárok

         400 tanár körében végezték el azt a kísérletet, amelynek során szép és kevésbé szép diákok teljesítményét kellett megítélniük. A tárgyi tudást a legtöbb tanár felértékelte, ha a diák attraktív külsejû volt, illetve leértékelte ha tanulója csúnya volt. Ennek megfelelõen az érdemjegyek megállapításánál a diákok külsõ jegyei is beszámítottak a végeredménybe.

Mozgássérültek,

A mozgássérültek társadalmunk egy olyan rétegét alkotják, melynek a lehetõ legtöbb figyelemre megértésre és támogatásra van szüksége. Persze megnyugtató érzés az, hogy mûködnek hazánkban olyan szervezetek és egyesületek, akia kiemelt figyelmet szentelnek a mozgássérültek rehabilitációjának, de mindennek az alapjaként mûködik a környezet befogadóképessége. Metr a leggondosabb munka gyümölcse is kárba veszhet, ha a fogyatékos személy az emberektõl negatív kritikát kap mássága miatt. Ezekre a reakciókra próbálja pácienseit fölkészíteni a Mozássérültek Budapesti Egyesülete különbözõ klubjaival, melyek már évek óta sikeresen mûködnek ( Budavári Klub, Heine-Medin Klub, Kõbányai Klub, stb. ). Ugyanígy foglalkozik a mozgássérült és testi fogyatékos fiatalok képzésével a Pethõ Intézet és a Vakok Intézete is.
Munkánk során egy olyan testi fogyatékos fiatalemberrel beszélgettünk, aki kérte, hogy õrizzük meg anonimitását. Õ ugyanis úgy gondolja, hogy bárki számára nyitott és szívesen beszél másságáról, ha odamegy hozzá, hogy Öt akarja megismerni. Mi megtettük ezt, és mondhatom, egy fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak. Jobb szemét támasztószövet-daganatban veszítette el három éves korában, ami máig is igen látványosan megjelöli. Ezzel nõtt fel, és ha már ennek a bajnak meg kellett történnie,jobb, hogy hogy fiatalon túlesett rajta, hiszen egy olyan helyzetbe került, mellyel meg kell tanulni együttélni,ami nem kis megpróbáltatást jelent. Gondolt ugyan a szemmûtétre, de fél az újabb megrázkódtatástól, hogy újra egy olyan állapotba kerül, újra meg kell kûzdenie, újra el kell önmagát fogadnia, és úgy érzi, hogy erre még nincs felkészülve. Most munkahelyén hátrányos helyzetû gyermekekkel foglalkozik, úgy érzi a nevelõközösség és a tanulók is egyaránt befogadták, elismerik tudását. Hogy Õ hogyan vélekedik a másságról általánosan? Látja Õ is a különbségeket, a változásokat úgy, mint más is. Inkább a belsõ jellemvonásokat helyezi elõtérbe, az érzékenységet, az intelligenciát,azokat a dolgokat, amelyeket mindenkinek figyelembe kellene venni egy másik

Romák
 
A romák Észak-Indiából érkeztek Európába, több hullámban a IX. és XIV. század között. Az Európaiak nem tudták pontosan, honnan is jöhettek õk, ez némi zavart keltett elnevezésükben. Az  angol "gipsy" és a spanyol "gitano" azon a feltételezésen alapszik, hogy származásuk helye Egyiptom, a francia "tsiganes", a német "zigeuner" és a magyar "cigány" a görög "atsigani" szóból ered, amely egy egykori kisázsiai eretnek szektát jelöl. Manapság a cigányok többsége a rom-roma elnevezést kedveli, mely saját nyelvükön embert jelent, egyes illetve többes számban, mivel az eredeti kifejezésekhez sajnos elég gyakran társul pejoratív jelentéstartalom.
Mivel a legtöbben a romákat egy egységes közösségnek képzeljük, meglepõ, hogy Magyarországon több különálló csoportjuk létezik. Az országban élõ romák mintegy háromnegyede romungró, "magyar ember", azaz magyarul beszélõ és az asszimilacióban elõrehaladottabb. További egyötöd oláh, azaz román anyanyelvû, egy kisebb, úgy 5O ezer fõnyi csoport pedig a beást, a román egy dialektusát beszéli. Egy elég kis létszámú csoport is található még, a sintik, akik Nyugat-Európából vándoroltak hazánkba. A beástok  délnyugaton, az oláhok északkeleten tömörülnek, bár õk is és a romungrók is megtalálhatóak az ország egész területén.
A piacgazdaságba való áttéréssel járó gazdasági átalakulás súlyos terhei sújtják a romákat, például elsõként õket bocsátották el munkahelyükrõl 1989-9O-ben, és számosan váltak azóta is munkanélkülivé.
A romák hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve az iskolákban és közösségekben is. Csak nagyon kevesen szereznek diplomát, vagy akár kerülnek be felsõfokú intézményekbe. A romák alig fele fejezi be az általános iskolát, van, aki még ma is analfabéta. Városunkban, Szolnokon, mégis megvalósult egy, talán az országban is egyedülálló kezdeményezés,, a Roma Esély Alapítványi Szakiskola, az OCKÖ , a Lungo Drom és a PHARE segítségével. Az intézményben azok a szolnoki és Szolnok vonzáskörzetében tevékenykedõ pedagógusok dolgoznak, akik már évek, vagy évtizedek óta roma fiatalok felzárkóztatásával és tehetséggondozásával foglalkoznak. Az iskola kapuit nem csak a roma ifjúság elõtt tárja ki, hanem céljául tûzte ki minden hátrányos helyzetû gyermek felkarolását. Jó hír, hogy a szûkös anyagiak ellenére a lehetõ legtöbb támogatást próbálja nyújtani kollégiumi elhelyezéssel és költségtérítéssel. Ezért mindenek elõtt köszönet illeti a Soros Alapítványt és a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumot

A legnagyobb haladás az almút években mégis a nyilvántartott 13 kisebbség, köztük a romák önkormányzatának létrejötte volt. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Jogairól szóló ( LXXII./ 1993 ) törvényt 1993. július 7- én fogadták el, a helyi önkormányzatok megválasztására 1994 végén került sor, az országos önkormányzatok pedig 1995 elején szervezõdtek meg. Több állítás szerint a törvény célja csak az volt, hogy az ország külsõ megítélésén javítson, nem pedig a kisebbségek valós helyzetének javítása és különösen nem a romáké, hiszen õk csak felháborodásuknak hangot adva kerültek be a védett kisebbségek csoportjába.
A parlamenti viták azonban mégsem azok az égetõ problémák, amelyeket a hétköznapi ember a bõrén érez, sokkal inkább azok az események melyekkel közvetlen környezetében találkozik, ilyen például az erõszak.
Az 198O-as évek elõtt a szélsõséges rasszista és nacionalista érzelmek nyílt kifejezését  erõsen gátolták, így ilyen jellegû megnyilvánulások csak elvétve fordultak elõ. Gyakoriak voltak azonban a rendõri túlkapások, sõt minden rendõrkapitányságon volt külön cigány bûnözéssel foglalkozó részleg, és sajnos az efféle hivatalos intézkedések a központi hatalom erõteljes támogatását élvezték. De ahogy ez a hatalom a 8O-as évek végére gyöngülni kezdett, úgy jelentek meg a különféle skinhead csoportok, és egyre szaporodtak az erõszakos támadások. A romákat és külföldieket támadó erõszakhullám 1989-ben indult és 1991-92-ben tetõzött. Sajnos a hivatalos szervek sok esetben tagadták, hogy az eseteknek rasszista háttere lenne, sõt volt ,hogy vádat sem emeltek, vagy ha igen, a bûncselekmény igen enyhe minõsítést kapott, például huliganizmus. A HRW/Helsinki megfigyelései szerint az erõszakos támadások csak kis százalékában igazi skinhead csoportot az elkövetõ, sokkal gyakoribb viszont, hogy a támadó felet skinheadek, nem skinheadek és néha még rendõrök is alkotják
A Büntetõ törvénykönyv 156. paragrafusa kettõtõl nyolc évig terjedõ szabadságvesztéssel bünteti azokat, akik valakit nemzeti, etnikai, vagy vallási hovatartozása miatt bántalmaznak. Bár a paragrafus 1961 óta része a Btk-nak, a magyar bíróságok sem 1989 elõtt sem után nem alkalmazták azt. 1986-ban a Legfelsõbb Bíróság  érvénytelenítette a pártvezetés utasítására, amely cselekedettel talán az etnikai erõszak magyarországi meglétét kívánták leplezni. A rendszerváltás után újabb próbálkozások kezdõdtek 156-os használatának érdekében, de kevés sikerrel, mert a Legfõbb Bíróság 1993 novemberében újból használaton kívül helyezte. 1994-ben Göncz Árpád egy sor kisebbségi jogokkal kapcsolatos törvényjavaslatot terjesztett be. Ezeket sok módosítás és vita után végül 1996márciusában fogadta el a Parlament. Az új paragrafus ( Btk. 269. ) nem csak az erõszakos cselekményekkel, hanem a szóbeli uszítással is foglalkozik.
II. Társadalmi különbségek
 

II./ 1. Foglalkozásbeli eltéréseket

A foglalkozásbeli eltéréseket egy táblázatta szeretnénk szemléltetni, amit közvéleménykutatással készítettünk.
 

 A - szimpatikus
 B - nem szimpatikus
 C - közömbös
 D - lenézi õket
 E - tiszteli õket
 F - megveti õket
 G - szeretne közéjük tartozni

A táblázatból kitûnik, hogy a legnagyobb ellentét a fizikai munkások és az értelmiségiek között van, a mûvészek véleménye kevésbé szélsõséges. Így egy általános, nagyon régóta tartó súlyos szociális problémát találunk: a szegények és gazdagok közötti örökös és fáradhatatlan harcot.
 

II./ 2. Állami gondozottak kirekesztettsége

Az állami gondozottak olyan gyerekek, akiknek a családi körülményeik nem teszik lehetõvé a gyermek vagy gyermekek felnevelését, vagy éppen a szülei dobják el maguktól, amíg néha anyagi körülményeik lehetõvé tennék a gyermeknevelést. Ezek a szülõk rendszerint az alkohol hatása alatt állnak. Azok a gyerekek, akik nagyobb korukban kerültek el otthonról gyakran pszichiátriai esetek, persze olyanok is vannak, akiket csecsemõ korukban hagytak el a szüleik.
Öt olyan terület különíthetõ el, amelyek megfelelnek a gyermekeknél fellelhetõ pszichés stresszsoroknak: 1,-érzelmi kötelék hiánya vagy erõs torzulása, 2,-a gyermeki utánzás tárgyául szolgáló szülõi modellek hiánya vagy súlyos torzulása, 3,-szükséges, és a fejlõdésnek megfelelõ élettapasztalatok, életfeltételek hiánya, 4,-nevelési eljárások hiánya vagy túlzott alkalmazása, 5,-hiányos vagy eltorzult kommunikációs háló ( családon belül, vagy család és külvilág között ) .
Azok a gyerekek, akik állami gondozásban vannak, gyakran az iskolában is kirekesztettnek érzik magukat, aminek az lehet az oka, hogy nem tudnak beilleszkedni olyan könnyen és annyi idõ alatt, mint azok a gyerekek, akik rendes családban nõttek fel.
Ezen a problémán csak úgy lehet segíteni, ha nem csak az intézetben foglalkoznak velük, hanem a külvilág is megpróbálja õket elfogadni és támogatni.
 

II./ 3. Priuszos személyek korlátozottsága

Bûnözés és társadalom
A bûncselekmények száma 1990-ben, egyetlen év alatt annyival emelkedett mint korábban egy évtized alatt. Ez azt mutatja, hogy a bûnözés szinte rizikó nélküli tevékenységgé, egyre szélesebb rétegek életmódjává válik, tehát megerõsödik a szervezett bûnözés. Ez lehet a következménye az emberek elkeseredettségének illetve kilátástalanságágának, de persze lehetnek olyan emberek is, akik mások bántalmayásában lelik örömüket.
Azok a személyek akik önkívületben, akaratlanul követtek el bûncselekményt, már nem viselkedhetnek normális emberként. Hallhattunk elég olyan történetet, hogy valakinek csak magát kellett megvédenie, mégis úgy foglalkoznak vele mintha õ lenne a bûnös. Persze õ sem tud úgy viselkedni mintha nem történt volna semmi, ha ezt a társadalom nem engedi neki elfelejteni, pedig lehet hogy ez mindekinek jobb volna. Ugy hisszük, a múltjában történt bûnökkel senki nem dicsekszik szívesen fõleg akkor, ha már a börtönt is megjárta.
Persze vannak olyanok akik akaratlagosan követnek el bûncselekményt. Õket két csoportra lehet osztani. Az egyik csoport azokat tartalmazza akik társadalmi okok miatt, a másik csoport azokat akik egyéni-pszichikai okok miatt váltak bûnözõkké.
A társadalmi okok között elsõként a szegénységet szokták emlegetni, ami persze nem az egyedüli indíték. A szegénységnél fontosabb tényezõnek tartjuk az érték - és normarendszert. Ha társadalmi együttélésre vonatkozó értékek szilárdak lennének, a gyors elszegényedés ellenére is visszatarthatnánk a társadalom széles rétegét a bûnözéstõl. Vannak olyan személyiségjegyek, amelyek eleve valószínûsétik a bûnözést. Az ilyen egyének közül egyesek klinikai esetnek bizonyunnak és orvosi segítségre szorulnak, mások csak akkor válnak bûnözõkké, ha közvetlen környezetükbõl további ösztönzést kapnak.
Az interjúk következményeként megállapíthatjuk, hogy azok akik akaratlanul követtek el bûncselekményt sokkal nehezebben viselik el környezetük és a társadalom negatív reakcióját, mint azok akik szervezett vagy elõre eltervezett bûncselekményben vesznek részt, persze mindez attól is függ mit követett el az illetõ.
 
 

III. Tudatosan vállalt másság
 

III./ 1. Külsõségekben hangsúlyozott mássság

Skinheadek, punkok....stb.
  Õk azok a személyek, akiktõl a szülõk mindig is óvják gyermekeiket. Balhé balhé hátán, lopás, verekedés, alkoholizmus, kábítószer amit a szülõk látnak. És mi rejtõzik a másik oldalon?
Mi is kicsit félve indultunk el punk interjúalanyt keresni, de távozáskor rájöttünk, félelmünk alaptalan volt. Ugyanolyan emberek, mint mi: érzékenyek, büszkék, és tele vannak haraggal. Rendkívül pesszimisták, gyûlölik a világot, gyûlölnek élni. Viselkedési szabályaik nincsenek, úgy vélik mindenkinek önmagának kell lennie. Nem szeretnek köntörfalazni, nyíltan kimondják véleményüket. Szakadt ruhákban járnak, a karikával átlyukasztott száj, orr szinte már hagyomány náluk. Rendkívül büszkék arra, hogy mások, Elvük az anarchizmus és örök ellenségeik a skinheadek.
A skinheadekkel már kicsit meggyûlt a bajunk, nehz volt õket szóra bírni. Õk gyûlölnek mindenkit mindenkit aki nem magyar. Szerintük a rengeteg idegen beengedésével a kormány a magyarságunkat adja el. Rendkívül fontosnak tartják a magyar kultúrát, szeretnék, ha Magyarország felemelkedne a fejlett nyugati országok szintjére. Ám bennük is megtalálható a hírhedt felsõbbrendûsegi tudat a szinesbõrûekkel szemben. S bárhogy szerettük volna, nem tudtuk meggyõzni õket elméletük helytelenségérõl.
 

III./ 2. Szexuális másság

Életünk talán legintimebb szféráját képzik szexuális szokásaink, ezért elég kényes dolog errõl beszzélni még a legközelebbi hozzátartozók, barátok elõtt is. Mivel nem faragtak mindannyiunkat egyforma fából, e téren sem lehetünk egymás képmásai. Vannak közöttünk eltérõ szokásokkal rendelkezõek, ami bármely formában megnyilvánulhat, így a szexuális másságban is.
A transzvesztitákat jóformán csak filmekbõl, magazinokból vagy hírbõl ismerjük, az emberek megvetik õket, mert fériak és mégis nõi ruhákban érzik jól magukat. Sajno nem lapul mindenkiben szociális éryékenység, így ahelyett, hogy elfogadnákõket, vagy legalább eltûrnék jelenlétükrt, megvetik és kiközösítik a társadalomból. Egy interjúalanyt sem találtunk, hisz félnek bevallani, kik is õk valójában. Féltik az állásukat, a presztizsüket, félnek, hogy családjuk és szûkebb környezetük tudomást szerez titkukról. Nincs ez másképp a homoszexuáliokkal sem ( nem minden transzvesztita homoszexuális ). A saját nemüket kedvelõ férfiak szorult helyzetét is a negatív megítélés és az irántuk érzett undor nehezíti. Sokkal több feminim vonással fendelkeznek, mint heteroszexuális társaik, általában észrevehetõ, hogy egy meleg sokkal többször érinti meg az embereket (pl: beszélgetés közben az ember vállát, stb. )
Sok kutatást végeztek a homoszexuális érzelmek kialakulásával kapcsolatban. Egyes feltételezések szerint mindenkiden van rá hajlam,kiben több, kiben kevesebb. Mások azt állítják, hogy szerzett tulajdonság és meghatározó a családban egy domináns anya. Amerikai kutatások szerint ( olyan halott ferfiak agyát vizsgálták, akikrõl tudták, hogy homoszexuálisok ) a homoszexuális férfiak két agyféltekéjét több idegszál fûzi össze, mint a heteroszexuálisokét férfiakét, ami hasonlít a nõi agyhoz.
Magyarország egyike volt azoknak az országoknak Európan, akik elfogadták a homoszexuálisok éélettársi viszonyát. Persze ez még csak a jogi akadályok lekûzdése, az elõítéletekkel szemben védtelenek. Szerencsére vannak olyan szervezetek és létestmenyek, amelyek próbálnak segítséget nyújtani nekik, de egyben el is szigetelik õket, védelemként. Mûködik Szolnokon egy M klub, amely önsegélyezõ csoporttá nõtte ki magát és az ország minden részérõ érkeznek ide a segítségre vágyók,ahol önismereti csoport mûködik szakember segítségével. Az elsõ trauma, amelyen egy melegnek át kell esnie, az a saját másságának felfedezése, az ,hogy neki nem mennek úhy a dolgok a nõkkel, mint kellene. Sokan próbálkoznak ilyenkor öngyilkossággal, rengetegen megjárták már a pszichiátriát. Második megpróbáltatás a beilleszkedés a társadalomba ezzel a problémával, a rettegések, a félelem, hogy valami kiderül róluk, amivel mind egyedül, jobb esetben némi társas segítséggel, kell megkûzdeniük.
 

III./ 3. Szélsõséges vallási csoportok

A hagyományos nagy vallások kisebbfajta reneszánszot élnek meg, ámbár igazán terjeszkedõben csak az iszlám van. Sok-sok embeer azonban "nyugalmat nem lel, cak papot" a klasszikus vallásokban. Ezért szellmi éhségben, biztonságkeresésben, más próbálkozások jellemzik.
A legfontosabbak:
- Visszatérés a vallások eredetéhez, az "õsforráshoz". Például a kereszténység kezdeteihez. Már a reformáció is tulajdonképpen ennek jegyében született, de napjainkban még markánsabban jellemzi ez a törekvés például a Hit gyülekezetét, a karizmatikus Keresztényeket, a gnosztikusokat, stb.
- A hagyományos vallások megreformálása, adaptálása a modern idõk szelleméhez. Az ökumenikus gondolat, a "munkáspapok" mozgalma, a refor-zsidóság, stb.
- Megkapaszkodás a -számunkra egzotikus- távol-keleti vallásokban, vallásbölcseletben. Például a Krisna Tudatúak Egyháza, a buddhizmus különbözõ ágainak hódolók, a Zen-buddhizmus hívei, a taoisták.
-Modern misztikus iskolák és irányzatok, amelyeknek legtöbbje szintézist próbál létrehozni Kelet és Nyugat között, leggyakrabban a hinduizmus és a kereszténység között, vagy az iszlám, a zsidóság és a kereszténység között. Például a teozófusok, antropozófusok, szuffita-misztikusok, Krisztushívõ zsidók, stb.
- Újmódi próféták és guruk iskolái, néha sok forrásból összevegyítve, néha originális gondolatokat érrlelve, néha bizony üzleti vállalkozásként, sõt az emberek hiszékenységével szélhámoskodva. Például kineziológusok, scientisták, az agykontroll hívei, a transzcendentális meditáció apostolai, fényadók, kézrátevõk, csakra-vezetõk, elmúlt életek felidézõi, stb.
- Kifejezetten az emberek destruktív hajlamai, agresszív és autoagresszív lehetõségeire apelláló csoportosulások. Például a sátánisták.
Sokféle motívum hajtja hoyyájuk az embereket. Sokan valódi hitet, megtartó utat, igaz szellemi megismeréseket keresnek. De fellelhetõk a nehéz élethelyzetekbõl menekülõ emberek, az életgyávák, az önféltés, a kudarcok és a vereségek áldozatai. Megint mások megundorodtak a fogyasztói társadalom kegyetlenségétõl, pénzimádatától és valamilyen tisztább élet formára vágynak. Vannak, akiket a közösségek kollektív biztonsága csábít. Felbukkannak lusták, vagy olyanok, akiket a mássák külsûségei vonzanak, netán e közösségekben remélnek karriert csinélni. Gyakoriak a magányosak, akik egyszerûen tartozni szeretnének valahová.
Mindez arra int, hogy a próbálkozásokat elõítéletek nélkül óvatosan mérlegelve kell megítélni. Soha nem szabad megfeletkezni arról, hogy kétezer évvel ezelõtt útjára indúlt egy kis szekta, amit azzal vádoltak, hogy felbontja az Isten és ember szövetségét, megrontja az ifjúságot, elidegeníti a gyermekeket a családjuktól és vezetõi Belzebúb segítségével ûzi ki a kisebb ördögöket.Ma keresztényeknek nevezik õket...
 

KÉP   Manapság sok ember a kezdetekhez fordul vissza, mint egykor a reformáció hajnalán a mennoniták, a mai Krisnások...
KÉP  ...vagy a távolkelet másik különleges vallásának követõi, a Taoisták.

KÉP  Egyes emberek saját szenteket, isteneket keresnek és találnak, mint a fekete Szent Benedek vagy Neptunus...
KÉP  ...mások az újmódi prófétákat, eljárásokat részesítik elõnyben, a New Age híveit, az energia átadókat, a csodatevõket.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

IV.  Társadalmi elvárások
 

IV./ 1. Társadalmi elvárások

Nem könnyû a beilleszkedés senki számára, és különösen nehéz azokaz akik valamelyest különböznek egy szóban forgó közösség normáitól, elvárásaitól. Az elsõdleges szempontpersze mindenkinek, hogy önmagát elfogadja úgy, amilyen, függetlenül attól, kirõl is van ! Senki nem várhatja el másoktól, hogy elismerjék, értékeljék, amíg ezzel önmaga sincs tisztában. A helyes önértékeléssel rendelkezõ emberek helyzete így valamelyest könnyebb, de még mindig nem egyszerû, persze. Olyan ez, mint ahogy csak pénztárcánk tartalmának felmérése után rezdhetünk költekezni, nehogy túllépjük lehetõségeink korlátait, mert kellemetlen élményekben lehet részünk. A belsõ kincsekre kell koncentrálni, mert fantasztikus ám ha egy könyv kötése gyönyörû és csillogó, de nem sokat ér, ha kinyitás után csak üres, értéktelen lapokat talunk. És az, amit mi adunk egy helyesen kiválasztott csoportnak, amilyen lépéseket mi teszünk feléjük szeretettel, azt kapjuk vissza, és adni, kapni, megbecsülést élvezni nagyon jó. De persze itt a másik oldal, amely nem képes megbírkózni a mássággal, helyesen megítélni önmagát. Õk sokkal sérülékenyebbek, mert minden olyan reakcióban, amiben hibáik hangsúlyozását vélik fölfedezni, személyes támadást éreznek.  Nem lehet pontosan meghatározni, nogy hogyan reagálnak a vélt, vagy valós kritikákra és sérelmekre, de ott a veszély, hogy néhány nem kellõ szó, mondat vagy tett mély sebeket okozhat.
 
 

V.  Elõítéletek
 

V./ 1. Az elõítéletek okai

A társadalomtudósok sokféleképpen szokták meghatározni az "elõítéletet". Technikai értelemben pozitív és negatív elõítéletrõl beszélhetünk, de mi most inkább csak a negatív oldallal foglalkoznánk. Az elõítéletet a következõ módon határozzuk meg : ellenséges vagy negatív attitûd valamely csoporttal szemben - olyan attitûd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosításokon alapszik. Így például, amikor azt mondjuk, hogy valaki elõítéletekkel viseltetik a égerekkel szemben, akkor ez azt jelenti, hogy ellenséges magatartással viseltetik irányukban. Az ilyen ember úgy gondolja, hogy - talán egy-két kivételtõl eltekintve - minden néger egyforma, azok a tulajdonságok, melyeket a négereknek tulajdonít, teljesen pontatlanok, vagy legjobb esetben némi igazságot tartalmaznak, amelyet aztán átvisz a négerek csoportjára, mint egészre.
egy embercsoport jellemvonásainak vagy motívumainak általánosítását sztereotipizálásnak nevezzük. Így például azt gondoljuk, hogy a négereknek veleszületett ritmusérzékük van, vagy a zsidók anyagiasak, akkor azt feltételezzük, hogy tulajdonképpen minden egyes néger ritmusérzékkel rendelkezik, vagy, hogy minden zsidót a pénzszerzés vágya hajt. A sztereotipizálás persze nem szükségképpen szándékosan rosszindulatú, gyakran nem más, mint világszemléletünk leegyszerûsítése és bizonyos mértékig mindannyian élünk  vele. Ha a sztereotípia tapasztalaton alapul és nagyjából pontos, akkor a világban való könnyebb eligazodásunkat és alkalmazkodásunkat szolgálja. ha azonban elleplezi elõttünk , hogy milyen egyéni különbségek vannak egy embercsoporton belül, akkor a sztereotípia inkább a rossz alkalmazkodáshoz járul hozzá, és potenciálisan nagy veszélyekkel járhat. Sõt, a legtöbb sztereotípia nem annyira érvényes tapasztalatokon, mint inkább szóbeszéden és a tömegkommunikációs eszközök által összekotyvasztott elképzeléseken alapszik, illetve saját fejünkben születik abból a célból, hogy elõítéletünket és kegyetlenségünket igazoljuk. Tehát az elõítélet egyik meghatározója a személyiség önigazolási szükséglete. Az önigazoláson túl persze vannak más emberi szükségletek is. Ilyenek például a státusz és hatalom szükséglete. Ha mondjuk a társadalmi és gazdasági hierarchia alján helyezkedünk el, akkor igényünk támadhat arra, hogy legyen egy nálunk is megnyomorítottabb kisebbség, így mégiscsak lesznek, akikkel szemben fölényben érezhetjük magunkat. Ez a megállapítás érdekes problémákat vet fel. Az alacsony társadalmi, gazdasági és mûveltségi státusszal rendelkezõ emberek vajon azért elõítélettel teltebbek-e, mert 1,-szükségük van arra, hogy legyen valaki, akivel szemben õk is fölényben érezhetik magukat, 2,-a bõrükön tapasztalják, hogy a kisebbségi csoportok tagjai konkurálnak velük a munkalehetõségekért folytatott versenyben, 3,-jobban frusztrálva vannak, mint mások és ezért sokkal agresszívabbak, 4,-a mûveltség hiánya következtében világképük erõsen leegyszerûsített sémákra, sztereotípiákra épül ? Nehéz lenne szétválasztani ezeket a változókat - mindenesetre úgy tûnik, hogy mindegyik tényezõ hozzájárul az elõítéletek kialakulásához. Világosan kell látnunk, hogy az elõítélet nem vezethetõ vissza egyetlen okra, keletkezését nagyon sokféle tényezõ befolyásolja.
 

V./ 2.  Az elõítéletek által kiváltott emberi reakciók

Történelmi elõzmények

-Keresztényüldözés

A keresztényüldözések a római császárok rendeletei alapján i.sz. 313 elõtt többször megismétlõdõ, olykor kegyetlen hivatalos eljárások a keresztények ellen, amelyek sok keresztény vértanúságát idézték elõ. Amikor a kereszténységnek a zsidóságtól való elkülönülése észrevehetõvé vált, a római törvények értelmében tiltott vallássá ( religio illicita ) lett, amelyet mint az államra nézve veszélyes újítást hivatalosan üldöztek. Az ellentétet az váltotta ki, hogy a kereszténység, más kultuszokkal elllentétben, megtagadta a hivatalos istenek imádását és az áldozatot, és nyíltan szembeszállt a császárkultusszal is. Hivatalos akták nem maradtak fenn a keresztények ellen lefolytatott perekrõl. Domitianus alatt a császári ház néhány tagját fogták perbe " idegen és zsidó szokások " követése " ateizmus " és "új dolgok hajhászása " vádjával, amely perekben a számûzetés mellett halálos ítélet is elhangzott. Domitianus fellépett a közrendû keresztények ellen is, mert állítólag egyes szidók a jeruzsálemi templom ousztulása után megtagadták volna a római kincstárba fizetendõ templomadót, aazon a címen, hogy õk keresztények. Ha följelentették a keresztényeket és valóban nem áldoztak isteneknek, akkor buntetést kaptak, azonban névtelen feljelentésnek egyetlen esetben sem volt szabad helyt adni. Hadivianus császár még tovább korlátozta a keresztények elleni vádemelés lehetõségét. Azt a rendelkezést hozta, hogy csak nyílt törvényszegésért büntessék meg a keresztényeket, továbbá megállapította a vádemelõk felelõsségét is, abban az esetben, ha a vádaskodás hamisnak bizonyul. Ezután szinte minden uralkodó elfogadta, sõt volt aki pártfogolta a keresztényeket. A keresztényüldözések Constantinus i.sz. 313-ban kiadott ún. milánói ediktumával értek véget, amely a keresztényeknek vallásszabadságot és különleges jogokat biztosított.

- Antiszemitizmus

Az antiszemitizmus a zsidókkal szemben mesterségesen szított gyûlölet, a zsidók üldözése, a faji sovinizmus egyik szélsõséges formája. A legújabb kori történelemben a fasiszta Németországban öltött különösen durva formát, ahol állami politikává tették. A fasiszták több millió zsidót koncentrációs táborokba hurcoltak és legyilkoltak. A 30-as évek végétõl törvényekkel korlátozták, majd megszûntették a zsidó vallású állampolgárok jogait, s 1944-ben 400 ezer zsidót haláltáborban elpusztítottak.
Magyarország területén a honfoglalás elõtt is éltek zsidók, illetve kapcsolatban álltak a magyarokkal a letelepedés elõtt is. Jogállásukat elõször I. László rendezte 1092-ben, megtiltva nekik a keresztényekkel való házasságkötést és a keresztény rabszolgák tartását. Magyarországon elõször 1848-ban mondták ki a zsidók emancipációját. 1895-ben Magyarországon az izraelita vallásfelekezet a bevett vallások közé került. 1942-ben a felekezetet megfosztotté korábbi jogállásától és elismert vallássá degradálták, megszûntették állami segélyezését és megtiltották a zsidó vallásba való belépést is. A felszabadulás óta a zsidó vallás hívei teljes állampolgári egyenjogúságot élveznek.
A kommunista pártok teljes egészében elvetik az antiszemitizmust, a szocialista országokban pedig törvény által büntetik.

-Boszorkányperek

A középkori ember a világ jelenségeinek legnagyobb részét természetfölötti erõk mûködésével magyarázta. Mindennek az oka isten, a szentek, az angyalok és a gonosz lelkek. A középkkori ember úgy érezte: gonosz démonok és varázslók tömege leselkedik rá, igyekszik ártalmára lenni, vagy megkísérteni és bûnbe keverni. Az a férfi vagy nõ, aki értett valamelyest a füvekhez, emberek, állatok gyógyításához, könnyen boszorkány, varázsló hírébe keveredett. A boszorkány - vagy ördögûzés a gonosz szellemek távoltartására végzett vallásos szertartás. Akereszténység is ismeri és gzakorolja az ördögûzés szertartását. A katolikus egyházban külön alsóbb papi rend is létrelött az ördögûzés feladatának ellátására. Õk voltak az exorcisták, azaz ördögûkõk. Számos, ma is végzett szertartás velejárója is az ördögûzés. Ilyen szertartás a keresztség. A boszorkányokat az inkvizíció kutatta fel és büntette meg.
A boszorkányüldözés Magyarországon már I. István uralkodása alatt is megjelent. István király már a törvényeiben elrendeli: aki varázslással árt valakinek, adassék át az ártalmat szenvedett félnek, és az bánjék vele tetszése szerint. A legrégibb boszorkánypör, amelyrõl tudunk, 1565-ben Kolozsváron Botzi Klára ellen folyt. Gruz Péter tett panaszt ellene, miszerint az veszedelmes boszorkány. A tanúk kihallgatása szerint a vádlott dicsekedett elõttük azzal, hogyha sikerülne megérintenie a bíró ruháját, az sohasem tudná elítélni, továbbá ,ha kígyóból italt fõz, megérti minden állat beszédét, vagy azt is hallották, hogy egy szomszéd legény csak azt veheti feleségül, akit õ, Klára is akar. Kálmán megtiltotta ugyan a boszorkányok üldözését, a XVI. században azonban mégis megszaporodtak Magyarországon is a boszorkányperek, és egészen a XVIII. századig tartotttak a boszorkányüldözések.

Mai helyzet

A most következõ történet egy dokumentumfilmen alapszik, amelyben az emberi érzelmek és kegyetlenség jut nyílt kifejezésre. Átlagos embereket hívtak be az utcáról, és bezárták õket egy kisebb szobába. A kintlévõ emberek azt az utasítást kapták, hogy a kék szemû emberekkel különös kegyetlenséggel kell bánni. Az ok mindössze annyi vol, hogy hogy õk is érezzék, mot jelent ha egy ismeretlen emberrel szemben súlyos elõítéletekkel viseltetnek. A film azt kívánta bemutatni, hogy milzen érzés lehetett feketének lenni 30-40 éve, és milyen lehet most. Igaz, a mai helyzet kielégítõbb, mint az 50-es, 60-as években, de talán lehetne jobb is. Az emberek tele vannak elõítéletekkel, ha nem a feketék akkor a sárga bõrûek, romák vagy zsidó népekkel szemben. Pedig senki sem önszántábõl születik másnak ez eleve elrendeltetett. Ma már mindennapi eseménynek számít egy skinhead támadás, ami rettegésben tartja a romákat, és félve merednek egy-egy fejre nem tudván, "strand frizura" vagy skinhead.
Beszélgettünk egy skinheaddel, aki elmondta, hogy fel van függesztve,mert társaival felgyújtottak egy romák lakta házat. Hogy miért? Mert gyûlölik õket. Szerintük nem itt van a helyük, hanem valahol Indiában, és azért van szükség öntörvényû ítélkezésre, mert a kormány nem tesz semmit ennek érdekében,pedig szerintük a magyarság jóléte forog kocán. Ellenszenenvük azonban nem csak a romákra terjed ki, minden idegent gyûlölnek kis hazánkban. Más országokban is haasonló a helyzet,mindenhol mûködnek fasiszta szervezetek. A felmérések szerint számuk kb. kétszázezerre tehetõ, de a hatóságok tehetetlenek mert a szekták titkosak.
Igaz, hogy Hitler meghalt és a feketéket már réges-rég felszabadították, a helyzet mégsem javul, sõt egyre rosszabb lesz. Megkülönböztetések ma már elvétve vannak, de a titkos szervezetek száma egyre nõ, s ezek rosszabbak, mivel az ember itt soha sem tudhatja, hogy mire számíthat...
Magyarországon a cigányság helyzete egyre romlik, nagyon kevesen veszik ember számba õket. A legtöbben csak a bûnözõt, a csalót látják bennük, de nem is tesznek érte, hogy ez megváltozhasson. Hisz a rendszeráltást követõen nem csak fenn maradtak, hanem tovább súlyosbodtak a problémák. Bár történnek pozitív dolgok is, miszerint Kovács László külügyminiszter augusztus 2.-i beszédében hazánkban elõször követték meg a holocaust roma áldozatait. Reményük, az országgyûlési képviselõk figyelme nem csak a romákra terjed majd ki, hisz rajtuk kívül még számos kisebbség létezik, bár manapság a romák helyzete a legsúlyosabb.