SOROS ALAPÍTVÁNY Vissza a fôoldalra

[Pályázatok] [Egyéni mûvek] [Seregélyes] [Arcok] [Fotóalbum] [A könyv]

2. Elszegényedés

 ...a szegény nem fogy ki a földrõl (Mózesi könyvek, Biblia)
 ...a szegénység, legalább a mostani világban, a szolgasággal határos (Széchenyi)
 ...harcban áll egymással: a szegények és gazdagok „állama” (Platón)
 ...Szót se tovább! Adj enni, lakást, takarót a szegénynek:Emberi méltóság önmaga járul ehhez” (Schiller)
 

      Szegénységrõl, gazdagságról, szegényekrõl és gazdagokról sokan és sokat mondtak már elõttünk is. A fenti néhány, különbözõ korokból származó idézet csupán egy kis csemege ezen bölcsességekbõl. Valóban szükségszerû állapot a szegénység? A közgazdaságtan alapja a szûkösség elve: az erõforrásokból sosincs elég, így az igények kielégítetlenek maradnak. Nos, egy helyes alapokon és jól mûködõ gazdasági rendszer meg tud felelni azon követelményeknek, hogy helyes döntések sorát hozva jól gazdálkodjon az erõforrásokkal. Azonban nálunk, Magyarországon a szocialista rendszerû gazdasági rendszer összeomlása után az újonnan kialakuló piacorientált gazdasági rendszer igen sok és alapvetõ hibával valósult meg. Többek között: a jelenlegi gazdasági rendszerünkben a szociális háló teljesen összeomlott, vagy legalábbis össze-vissza gabalyodott, így igen sok szociális probléma megoldására alkalmatlanná vált.
        Ha az elszegényedés problémáival és a megoldási kísérletek meghatározásával foglalkozunk és szeretnénk valódi eredményeket elérni, úgy egyrészt meg kell vizsgálnunk, hogy milyen tényezõkbõl tevõdik is össze a probléma, majd pedig ezeket a tényezõket mikro és makró jelleggel egyaránt (külön-külön, majd pedig azokat összefüggéseikben, egymással egybevetve) megvizsgálva tudjuk kialakítani a helyes stratégiánkat és cselekvési terveinket, vagyis a megoldási javaslatainkat.
        Saját kutatási anyagunkat is ezen szempontok alapján határoztuk meg (lásd az elsõ fordulóra beadott anyag hatodik, ún. „cselekvési  pontját”), s a dolgozat alapját a következõ kutatások szolgálták:
 

  • Mihályi Istvánnal, a Megyei Munkaügyi Központ humán szaktanácsadójával való beszélgetésünk
  • a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos felmérései az adott témával kapcsolatban, valamint
  • Saját magunk által készített 200 darab kérdõíves felmérés (a kérdõívet lásd: 5-ös melléklet) és beszélgetés munkanélküliekkel és azok családjaival
        Elemzésünket a makroökonómiai összefüggések ismeretében a legtöbb esetben a szociológia legkisebb egységére, a családra igyekeztük vonatkoztatni, hiszen ez a csoport egyben a jelenlegi társadalmi rendszerek (így a magyarországinak is) a legkisebb gazdálkodó egysége is. Nem is beszélve arról, hogy az embernek a társadalomban elfoglalt szerepét többségében a családon belül, annak részeként éli meg. Az elõzõ modellben (a szocializmusban) domináns jelleggel bírt a két keresõre, két eltartottra épülõ családmodell, melynek kiszolgálására háttérként szolgált a bölcsõdei és a óvodai intézményrendszer. A rendszerváltás idõszakában és már elõtte is szükségessé vált ezen merev struktúrának az átszervezése, ugyanis a GYES és a GYED bevezetése miatt lényegesen csökkent az igény a bölcsõde intézménye iránt, és ezen intézmények számának csökkenése munkanélküliségi tényezõként jelentkezett.

        A rendszerváltás után a létrehozott, megalomániás elemeket tartalmazó gazdasági struktúra humánerõforrás igényének összetétele igen nagy gondot jelent a piacorientált gazdaság kiépítése során. A kialakult új viszonyokhoz új intézményrendszer kiépítése vált szükségessé, azonban ezen irányba még egyik kormányzatunk sem tett jelentõs és hasznos lépéseket.
        A régi rendszer teljes foglalkoztatási igényét, mint alapvetõ követelményt hirdetõ társadalmi formáció a teljes foglalkoztatás miatt létrehozott termelõ- és szolgáltató rendszere következtében két alapvetõ probléma képzõdött: egyrészt a teljes foglalkoztatás kielégítése miatt a társadalom teljes keresztmetszetében a feladatok elvégzéséhez a feladatok nagyságánál lényegesen nagyobb létszámot foglalkoztatott, és a fenti ok miatt kialakult torz képzettségi igény-struktúra a rendszerváltozás után sok gondot okozott; másrészt viszont az átalakulás során a problémát tovább súlyosbította, hogy az elõzõ ipar saját fejlesztés és szellemi foglalkoztatottságúak iránti igénye a mûszakilag magasan kvalifikált szakemberek irányában nagyságrendekkel nagyobb volt, mint a rendszerváltozás után betelepült Philips, IBM, Ford, alapvetõen szerelõipari tevékenységre szervezett gyáraiban.
        Éppen ezért a rendszerváltás kezdetétõl, az 1990-es évek elejétõl a magyar lakosságnak a piacgazdasági rendszerre való áttérés miatt egy valójában nem új keletû, azonban ekkora méreteket még sosem öltõ problémával kellett és kell megküzdenie: a munkanélküliséggel. A statisztikai adatok és a munkaügyi központok becslése szerint mintegy 1,000,000 ember vesztette el állását ekkoriban.
        Az új keletû probléma regisztrálásához és megoldásához egy lényegében új intézmény létrehozása vált szükségessé: megtalálni a kapcsolatot a vállalatok és a munkát keresõk között, valamint kedvezményeket és támogatásokat biztosítani a munkanélkülieknek a különbözõ továbbképzésekhez, reményt és támogatást adni nekik: e céllal jöttek létre a különbözõ Munkaügyi Központok.
         Az a tudományág, amely a munkanélküliséggel kutatásával foglalkozik, már egy évszázada létezik. A munkavállalók jogaival, valamint a  munkához való joggal az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának a 23. cikke  is foglalkozik. A cikk kimondja, hogy:
 

  • (1)  Minden személynek joga van a munkához, a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítõ munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez.
  • (2)  Az egyenlõ munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül egyenlõ bérhez van joga
  • (3)  Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítõ fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelõ létet biztosít, és amelyet megfelelõ esetben  a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.
  • (4)  Minden személynek joga van a pihenéshez, a szabad idõhöz, nevezetesen a munka idõtartamának ésszerû korlátozásához, valamint az idõszakonkénti fizetett szabadsághoz.
 
         A jelenlegi Munkaügyi Központok elõdei Magyarországon a Munkaügyi Szolgáltató Irodák voltak, amelyek a különbözõ Megyei Tanácsok befolyása alá tartoztak; s csak a kilencvenes évek legelejétõl léteznek ilyen formában. A Munkaügyi Központok tulajdonképpen humán szolgáltató intézmények, s - mint már fentebb utaltunk rá - mûködésük  legfontosabb szerepe az állásközvetítések, az átképzések, a pályaorientáció, valamint egyéb humán szolgáltatások biztosítása az arra rászorulóknak.
         Jelenleg mintegy 400,000 körül mozog a regisztrált munkanélküliek száma (1997 júniusában éppen 9,2%-ot tett ki az arányuk), azonban ez a szám feltételezhetõen a valódi munkanélkülieknek nem egészen a felét teszi csak ki, hiszen a rendszerváltás éveiben közel 1,000,000 állás szûnt meg. A „maradék” 600,000 fõ pedig valószínûleg vagy felszívódott a fekete-, vagy pedig a szürkegazdaságban, esetleg vállalkozó lett (Magyarországon a legtöbb vállalkozás és gazdasági társaság formája „egyéni vállalkozó”: az országban mintegy egymillió egyéni vállalkozó tevékenykedik - tudtuk meg Vargáné Tóth Zsuzsától, a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány munkatársától).
         A munkanélküliség megoldása természetesen igen komplex és makró-jellegû rálátást és cselekvést követel, hiszen mind a megoldás, mind pedig a probléma igen összetett. A legfontosabb talán a széleskörû társadalmi összefogás: fontos egyrészt a munkanélküliek iránt való nagyobb társadalmi szolidaritás (ne érezze magát magára hagyottnak és kiközösítettnek, hiszen a munkanélkülivé válás legtöbbször sajnos önhibán kívül történik); a sokkal ésszerûbb állami gazdaságpolitika (bankkonszolidáció veszteség nélkül, állami beruházások a célszerûtlenül felhasznált privatizációs bevételekbõl stb.); a munkanélküliek munkához való hajlandósága; a vállalatok nagyobb szociális érzékenysége; valamint a civil szervezetek támogatása.
         A munkanélkülinek a munkanélküliséghez való viszonya a munkahelyük elvesztése után lényegében kétféle lehet: vagy „gyászreakció” (amennyiben az elvesztett munkahely számára kedves volt, szeretett ott dolgozni), vagy pedig amolyan „vakációérzést” jelent a számára (amennyiben rossz volt a munkahelye, nem szeretett ott dolgozni). Azonban ez utóbbi érzés csalóka. Az embernek az életben a dolgozón kívül más szerepe is van: létezik még gyerekszerepe, barátszerepe, társszerepe, apaszerepe stb. Amennyiben ezen szerepek és az értelmes cselekvések nem tudják kitölteni az egyén idejét, úgy szétesettséget és  önbizalomhiányt okoz egy idõ után.
         A munkanélküli segély azon személyeknek jár - egy évig - , aki már elõtte négy évig dolgozott. A Munkaügyi Központok a munkanélkülieknek a különbözõ továbbképzésekhez 60-100 százalék közötti támogatásokat szoktak adni. Jellemzõ, hogy a munkanélküliek között a gimnáziumi végzettségûeknek némileg nehéz dolga van, hiszen a Központ nekik csak nyelvtanfolyamra nem ad támogatást, hanem csak úgy, ha valamilyen más szakképesítõ tanfolyamot is kapcsol mellé. Ilyen szempontból tehát a szakmunkás, technikusi, vagy szakközépiskolai végzettségûek elõnyben vannak. A legnagyobb igény a következõ szakosító képzések iránt mutatkozik: szoftverüzemeltetõi, vámügyintézõi, mérlegképes, számítógép-kezelõi, valamint biztonsági õr (a mai világban már egy egyszerû portástól is megkövetelhetik ezt a képesítést) szakok.
         A Fejér Megyei Munkaügyi Központnál évente mintegy 7,000 ügyfél fordul meg (jelenleg mintegy 7,400 fõt tartanak nyilván). Közülük 2,970 munkanélküli járadékot kap, 2,559 pedig a jövedelempótló támogatásban részesül. A többiek semmiféle juttatásban nem részesülnek, de együttmûködnek a munkaügyi hivatallal, igénybe veszik annak szolgáltatásait. Jellemzõ sajnos azonban a fruktáció: ebbõl a 7,000 tagból havonta átlagosan 3-400 ember kicserélõdik, azonban egyre több olyan taguk van, aki amolyan „visszalépõ” tag: ez azt jelenti, hogy ezen embereknek immár második, harmadik, vagy akár negyedik munkahelye szûnt meg.
Adatok a tartós munkanélküliségrõl
(1997.  január végi állapot)
 
Magyarország Fejér megye
Legfeljebb 8 általános iskolát végzettek aránya (%) 47,0 < 50,8
25-49 év közötti korosztályhoz tartozók aránya 80,7 < 81,43
Férfiak aránya (%) 56,7 > 52,64
Összes regisztráció átlagos hossza (hó) 32,0 > 29,5
Utolsó regisztráció óta eltelt idõ átlagos hossza (hó) 21,3 > 20,9
A regisztráció megszakításának átlagos száma (db) 3,5 = 3,5
Jövedelempótló támogatásban részesülõk aránya 78,8 > 70,5
Ellátatlanok aránya 12,1 < 15,6
  3 A 30-39 évesek adják a tartós munkanélküliek 30,1%-át, a 40-49 évesek a 35,6%-át
  4 A dunaújvárosi és az ercsi körzetben a nõk vannak többen

  

A tartósan munkanélküliek megoszlása kor és iskolai végzettség szerint
(18,55 év között és 1997. jan. 20-án legalább 12 hónapja regisztráltak)
 
 
 
Végzettség 18-19 
éves
20-24 
éves
25-29 
ves
30-39 
éves
40-49 
éves
50-55 
éves
Összesen
8 általánosnál kevesebb 0,0 1,3 2,6 3,2 7,3 12,6 5,7
Általános iskola 25,0 48,1 48,1 45,0 43,5 36,3 43,9
Szakmunkásképzõ 25,0 31,2 33,5 29,2 26,5 23,1 28,2
Szakiskola 25,0 3,9 0,9 1,8 2,1 2,2 2,0
Speciális szakiskola 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0
Szakközépiskola 0,0 7,8 9,9 10,5 9,2 6,0 9,2
Technikum 0,0 1,3 1,3 1,0 4,1 8,2 3,1
Gimnázium 25,0 6,5 3,4 7,5 5,1 4,9 5,6
Fõiskola 0,0 0,0 0,4 1,5 1,9 6,6 2,0
Egyetem 0,0 0,0 0,0 0,2 0,4 0,0 0,2
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
 

A munkanélküliek megoszlását vizsgálva két lényegesebb következtetést vonhatunk le:
 

    (1)  Mivel az általános iskolát valamint a szakmunkásiskolát végzettek aránya a munkanélküliek között igen magas, ezért Székesfehérvárra még egy ideig jöhetnek olyan cégek, ahová a munkásoknak nem kell szinte semmilyen végzettség (ilyen állások például az Ikarus jármû- és szerelõiparban a betanított munkások, vagy az ún. operátorok a Ford, IBM és egyéb gyárakban, akik az alkatrészek összeválogatását végzik).
     (2)  Annak, hogy az egyetemi és fõiskolai végzettséggel rendelkezõ tartós munkanélküliek aránya ilyen alacsony, annak az oka az, hogy a képzettségükbõl adódó alkalmazkodóképesség miatt vagy vállalkozóként vagy pedig kisebb csoportokat alkotva társas vállalkozóként új tevékenység folytatásába kezdtek.
        Sajnos a mostani beruházásokkal együtt sem bemérhetõ a munkanélküliség csökkenése, hiszen a fentebb említett operátori és az ehhez hasonló munkakörökbe a legtöbb cég a legtöbbször igen szûk kategóriából választ: általában 25-35 éves betanított nõket keresnek amolyan futószalagmunkára, ami semmi képzettséget, kreativitást nem, csupán hangyaszorgalmat, pontosságot és fáradhatatlanságot követel. A nagyobb cégek általában igénybe veszik a munkaügyi központ segítségét is. Többen éltek a képzési lehetõséggel, vagy vettek igénybe valamilyen aktív támogatási formát. Gyakori a munkaerõigény bejelentése is. Jelenleg a Videoton Holdingnak kellene ezer dolgozó. A kirendeltség eddig 800 fõt közvetített ki, ám csak 20-25 dolgozó került felvételre. Hamarosan a többi kirendeltség is közvetít oda munkanélkülieket, a cég ugyanis vállalná a munkásszállítást .
        A munkanélküliséghez való hozzáállás - mint már említettük - igen nagy mértékben függ nem csak a munkanélküli személyétõl, hanem a család hozzáállásától is. A rendszerváltás táján, amikor még új keletû volt a munkanélküliség ilyen mértékû, tömeges megjelenése, még a legtöbbször a munkanélkülieket okolták munkahelyük elvesztéséért, és amolyan stigmaszerû elõítéletet ragasztottak rájuk. Az általunk megkérdezettek nagyon nagy hányadának még most is elõítéletei vannak az õ munkavállalási hajlandóságáról, tehát ez a bûnbak szemlélet még most sem múlt el teljesen. Hosszabb idõ kellett az embereknek ahhoz, hogy megtanulják: nem csak önhibájából válhat valaki munkanélkülivé. Szerencsére az utóbbi 3-4 évben egyre inkább támogatják a családok is õket, ezzel is megkönnyítve helyzetüket. Azonban gyakran találkozhatunk még ma is olyan negatív és lényegében téves felfogáson és nézõponton alapuló véleményekkel, miszerint a munkanélküliek az okai annak, hogy egy csomó pénzt rájuk kell költeni az államnak és így közvetve a dolgozóknak, ahelyett, hogy a munkanélküliek dolgoznának.
        A polarizáció következtében általában igen nagy különbségek vannak a munkanélküliek között: a legrosszabb helyzetben a tartós munkanélküliek vannak (akik már legalább 12 hónapja munkanélküliek): õk átlagosan 3,5-ször is munkanélküliek, azaz sorrendben már a harmadik, negyedik, sõt sok helyen már az ötödik munkahelyüket vesztették el az elmúlt években. A felmérések szerint az országban õk mintegy 50,000-en vannak.
 
 Magyarország költségvetése (1996)
 
 
KIADÁSOK 
(millió forint)
Belföldi adósság kamattérítése 444,043
Helyi önkormányzatok támogatása 301,300
Egészségügyi ellátások és jóléti kiadások 204,922
Belföldi adósságszolgálat 109,307
Gazdálkodó szervezetek támogatása  
és fogyasztói árkiegészítés (szubvenció, ártámogatás)
109,000
Oktatás és kultúra támogatása (iskolák, színházak, könyvtárak) 90,489
Közbiztonság (rendõrség, tûzoltók) 70,735
Közlekedés (utak, hidak, vonat, buszjegyárak támogatása) 68,594
Honvédelem 66,939
Törvényhozó, igazságszolgáltató és végrehajtó  
szervezetek támogatása (országgyûlés, alkotmánybíróság,  
ÁSZ, legfelsõbb bíróság, miniszterelnök)
64,925
Külföldi adósságszolgálat 46,454
Média 31,751
Lakásépítési támogatások  31,019
Bíróságok, büntetés végrehajtás 19,227
Ipar és kereskedelem 16,666
Mezõgazdaság támogatása 14,095
Munkaerõ átképzés, fejlesztés, munkavédelem 12,401
Környezetvédelem 10,361
Nemzetközi kapcsolatok (külképviseletek) 8,605
Tudomány, technológia (MTA) 8,081
ÖSSZESEN 1,728,914 
 
        A magyar költségvetés számai a táblázatnak szerint azt mutatják, hogy egészségtelenül keveset fordítunk a tudomány és technológiára, a környezetvédelemre és munkaerõ átképzésre, fejlesztésre és munkavédelemre. Hosszabb távon ezen területek elhanyagolása intenzíven visszahat az elszegényedési folyamatokra, mivel ezek elmulasztása a fejlõdés késõbbi szakaszában csak sokszoros erõforrások felhasználásával válik majd lehetségessé. Irreálisan magas költségeket emészt fel ugyanakkor az államgépezet fenntartásának költsége. Minden egyéb jól mûködõ államban a fenti területekre a költségvetés arányaiban is többszörösét költi. Csak érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy például Franciaországban akkor költenek a legtöbbet az oktatásra, amikor az államnak éppen „rosszabbul megy”. És a történelem eddig õket igazolta...

 
 

BEVÉTELEK 
(millió forint)
Fogyasztáshoz kapcsolt közvetlen adók  
(ÁFA, fogyasztási adó)
624,894
Gazdálkodó szervezetek befizetései  
(társasági adó, vám- és importbefizetések)
384,970
Lakosság befizetései  
(személyi jövedelemadó)
314,120
Rendkívüli privatizációs bevételek 150,000
Adósságszolgálattal kapcsolatos bevételek 55,383
Egyéb  
(önkormányzatok, MNB, központi költségvetési  
intézmények, nemzetközi pénzügyi intézmények stb.)
38,788
ÖSSZESEN 1,568,155
DEFICIT 160,759
 
 
 
 
 

         A bevételek ugyanakkor várhatólag a termelés gyakorlati stagnálása mellett valószínûleg nem fognak jelentõs mértékben emelkedni. Ráadásul a rendkívüli privatizációs bevételek nevû bevételi forrás is hamarosan kimerül. A minimális beruházási ráta is az elszegényedés irányába hat...

         Az elszegényedésre igen jelentõs hatással bír az utóbbi idõszakban felerõsödött fogyasztói  árszínvonal-emelkedés
         A fogyasztói árak emelkedésének mértéke 1988-ig az azt megelõzõ tíz évben mindössze évi átlag 7% volt. Ez az árszínvonal növekedés azonban 1988-tól jelentõsen felgyorsult. A csúcspontot az 1991-es év jelenti, amikor is az infláció mértéke valamivel több, mint 35% volt. Az infláció mértéke azóta szerencsére csökkenni látszik, hiszen 1995-ben 28,6%, 1996-ban 23,6%, az idei évben pedig várhatóan 20% alatti értéket (17,7%) fog felvenni. A kormányzat szeretné ez az árszínvonal-növekedést belátható idõn belül újra egyszámjegyûre csökkenteni.
         A hazai infláció alapvetõen strukturális jellegû, magas mértéke egyrészt a gazdaságtalan termelési szerkezetnek, másrészt pedig a nagy összegû külföldi adósságnak köszönhetõ. Ezekhez természetesen hozzájön még a kormány leértékelõ politikája (ennek egyik következménye többek között az élelmiszer árának növekedése), valamint az 1995-ben bevezetett vámpótlék is. Annak, hogy az infláció 1995-ben az azt megelõzõ három évhez képest jelentõsen megugrott, a magyar gazdaságban 1993-tól egyre inkább érezhetõ és testet öltõ egyensúlytalanság az oka.
         Az áremelkedések elsõsorban az olyan alapvetõ javakat érintették, mint a háztartási energia, vagy az élelmiszer, éppen ezért a legalacsonyabb jövedelmûek helyzete vált a legrosszabbá. A középsõ csoportot ez az árváltozás már kevésbé érintette, éppen ezért az õ fogyasztói indexük megegyezik az összes átlag fogyasztói indexével. A változások a magas kategóriájú, harmadik csoportot érintették a legkevésbé, hiszen ennél a csoportnál a szolgáltatások aránya jóval nagyobb mint például az elsõ csoportnál, itt tehát a tartós fogyasztási cikkek és a luxuscikkek fogyasztásának aránya is sokkal magasabb.

 Az infláció mértéke 1991-1997
 
 
ÉV MÉRTÉK
1991 35%
1992 23%
1993 22%
1994 18% 
1995 28%
1996 23%
1997 17,7%
 
Az infláció legfõbb hatása a háztartásokra a kiadási szerkezetek átrendezõdése, ugyanis az egyének és a családok többségénél családi szinten a nominális bevételek nem tartanak lépést az inflációs táblázatban szereplõ értékekkel.
 
 
Mint az ábra is mutatja, 1995-ben a lakossági fogyasztások mintegy 58%-át (!) az alapvetõ javak tették ki, ami mintegy 6%-os növekedést jelent az 1992-es esztendõhöz képest. És ez az amúgy is magas arány az inaktív (nem termelõ, vagyis például nyugdíjas), valamint az alacsony jövedelmû családoknál még magasabb: itt a keresetek közel kétharmadát az alapvetõ javakra fordítják.
 
 
 
 

        1992 és 1995 között az élelmiszerfogyasztás mintegy 1,6 százalékkal csökkent, ami azt mutatja, hogy a fogyasztás folyamatosan beszûkült. Ugyanakkor az élvezeti cikkek (szeszes ital, dohányáruk) fogyasztása szintén mérséklõdött, mintegy 2,7 százalékkal. A ruházkodás és a tartós fogyasztási cikkekre fordított kiadás a létfenntartás elõtérbe helyezõdésének következtében már évek óta csökken: csupán 1992 és 1995 között 0,5; illetve 2,1 százalékkal mérséklõdtek.
        Mindez a kedvezõtlen folyamat, ami a körcikk „elsõ kétharmadára” jellemzõ, fõként a megtakarítási lehetõségek hiányának, valamint a hitelfeltételek kedvezõtlen változásának eredménye. A lakosság ugyanis kénytelen a háztartási energiára (4,8 százalék helyett 6,9), valamint az egyéb cikkekre (fõként üzemanyagokra: 16,8 helyett 17,5 százalék) fordítandó összegek arányát növelni a korábbi évekhez képest. Ennek a szomorú folyamatnak „köszönhetõ” a szolgáltatások arányának 3,1 %-os növekedése is: hiszen fõleg a lakással kapcsolatos kiadások aránya nõtt.
        A fogyasztói árszínvonal átlagosan a 6,7-szeresére nõtt 1987 és 1996 között. Ez azt jelenti, hogy napjainkban minden közel hétszer olyan drága, mint 10 évvel ezelõtt volt. Ez az árszínvonal-emelkedés a következõ termékeknél változott a legjelentõsebb mértékben:

  • energiahordozók (a fogyasztási árdotációk felszámolása, valamint a privatizáció következtében): az árak 11,1-szeresükre nõttek
  • egyéb cikkek, üzemanyagok: 7,7-szeres növekedés
Az élelmiszerek árszorzója ugyanakkor nem érte el az átlagos mértéket.
A legkisebb emelkedés a tartós fogyasztási cikkek terén mutatkozott, köszönhetõen a kereslet csökkenésének és az árliberalizációnak, valamint a piac nyitottságának.
         Az 1996-os évet összehasonlítva az egy évvel elõbbi 1995-össel: 1995-ben a fogyasztói árszínvonal az 5,4-szerese volt az 1987-esnek. Ebben az emelkedésben igencsak jelentõs hatása volt néhány terméknek, amik ezt az átlagértéket igencsak megnövelték: a gyógyszerárak 1987-hez képest 1995-ben a 18-szorosukba (!), a tanszerek, írószerek a 10-szeresükbe, némely  szolgáltatások (víz, csatorna) pedig a 23-szorosukba (!) kerültek.
         A fogyasztói árak három komponensbõl: a kormányzati, önkormányzati, valamint a piaci indíttatású áremelkedésekbõl tevõdnek össze.
Árváltozás jellege
 
1995 1996
Megnevezés I II III IV I II III IV
Hatósági intézkedések közvetlen hatása 5,9 2,1 0,4 1,0 3,2 1,4 - -
Piaci indíttatású 5,2 4,3 2,8 4,2 5,4 3,2 2,1 3,1
Összesen: 11,1 6,4 3,2 5,2 8,6 4,6 2,1 3,1
         Összefoglalva tehát: 1990 és 1995 között a fogyasztói árak mintegy 210 százalékkel emelkedtek Magyarországon. Ehhez a 210 százalék kétféleképpen is viszonyulhatunk: egyrészt sokkal, nagyságrendekkel magasabb, mint Nyugat-Európa országaiban, másrészt viszont alacsonyabb is mint a volt kelet-közép-európai szocialista országokban. Azt mondhatjuk, hogy Csehország és Szlovákia szintjéhez közelít a leginkább.
 Fogyasztói árindex
 
Ország 1995. év az   
1990. év %-ában
1993 1994 1995
elõzõ év azonos idõszaka = 100
Ausztria 117,3 103,6 103,0 102,3
Németország 114,8 104,5 102,7 101,8
Olaszország 127,7 104,5 104,0 105,2
Csehország 252,4 120,7 110,0 109,1
Szlovákia 272,2 123,2 113,4 109,9
Lengyelország 556,7 135,3 132,2 127,8
Magyarország 309,8 122,5 118,8 128,2
     
 
Az infláció következtében a háztartások anyagi helyzete Magyarországon lényegesen romlott, mivel az árstruktúrában azon elemek árrobbanása volt a legjelentõsebb, amelyek a nem kikerülhetõ kiadások csoportjába tartoznak.
        A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1996-tól kezdõdõen minden negyedévben végez olyan mikrocenzusos (reprezentatív megkérdezésen alapuló) kutatásokat, amelyek során a háztartások anyagi helyzetét vizsgálja.
Az elõzõekben tett fejtegetéseinket az alábbi számadatok és diagrammok támasztják alá:
A háztartások jellemzõi a jövedelem nagysága szerinti népességötödökben
1996.  I-III. negyedév
 
Megnevezés Az egy fõre jutó nettó jövedelem nagysága szerint Összes 
háztartás
1. 2. 3. 4. 5.
népességötöd
A háztartások és személyek száma
Adatszolgáltató háztartás 837 1009 1251 1304 1177 5642
Teljeskörûsített háztartás, ezer 530 646 782 880 936 3807
100 háztartásra jutó személy 362 313 260 229 215 265
Egy fõre jutó nettó jövedelem és folyó fogyasztási kiadás, Ft/hó 
Személyes nettó jöv. összesen 8473 12281 15537 19254 30445 17074
Élelmezési kiadás 4493 5460 6257 7245 9019 6500
Lakásfenntartási kiadás  2036 2711 3443 4171 5309 3534
Egyéb folyó fogyasztási kiadás 3362 4503 5680 7166 12267 6610
ebbõl: ruházkodás 551 657 808 962 1672 934
          egészségügy, testápolás 417 614 859 1027 1576 901
          közlekedés és hírközlés 801 1162 1578 2055 3984 1922
Folyó fogyasztási kiadás össz. 9891 12674 15380 18582 26596 16644
A folyó fogyasztási kiadás szerkezete, %
Élelmezési kiadás 45,4 43,1 40,7 39,0 33,9 39,1
Lakásfenntartási kiadás 20,6 21,4 22,4 22,4 20,0 21,2
Egyéb folyó fogyasztási kiadás 34,0 35,5 36,9 38,6 46,1 39,7
ebbõl: ruházkodás 5,6 5,2 5,3 5,2 6,3 5,6
          egészségügy, testápolás 4,2 4,8 5,6 5,5 5,9 5,4
          közlekedés és hírközlés 8,1 9,2 10,3 11,1 15,0 11,5
Folyó fogyasztási kiadás össz. 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Egy fõre jutó élelmiszerfogyasztás havi mennyisége
Hús, hal és készítmények (kg) 3,2 3,9 4,4 5,0 6,0 4,5
Tojás (db) 12 15 17 19 20 17
Tej (liter) 4,6 5,5 6,3 6,5 6,4 5,9
Sajt és egyéb termékek (kg) 0,7 0,9 1,1 1,2 1,8 1,1
Zsiradékok (kg) 1,3 1,5 1,7 1,9 1,8 1,6
Kenyér és péksütemény (kg) 6,6 6,5 6,8 6,7 6,8 6,7
Cukor (kg) 1,2 1,4 1,8 2,1 2,3 1,8
Burgonya (kg) 3,1 3,5 3,6 3, 3,8 3,6
Friss és tartósított zöldség (kg) 3,3 4,2 5,0 6,1 6,8 5,1
Friss és tartósított gyüm. (kg) 2,8 3,4 4,4 6,2 7,5 4,9
       
     
      
 
Fogyasztói árindexek a javak fõbb csoportjai szerint részletezve évenként  
(százalék) 
Év Élelmiszerek Szeszes  
italok,dohányáruk
Ruházkodási 
cikkek
Tartós  
fogyasztási 
cikkek
Háztartási 
energia
Egyéb 
cikkek, 
üzemanyagok
Szolgáltatások Össz.kiadás
Elõzõ év = 100,0 
1971-        1977 
átlaga
103,5 103,9 103,5 102,5 100,1 103,5 1028 103,2
1978 103,6 109,2 105,0 103,1 100,3 103,3 103,9 104,6
1979 110,2 112,4 109,0 108,3  108,8 108,0 103,4 108,9
1980 113,4 101,7 105,0 113,2 121,4 109,5 107,0 109,1
1981 103.4 102,6 106,0 101,1 99,8 109,0 106,5 104,6
1982 104,8 113,1 105,5 102,1 110,0 106,4 107,2 106,9
1983 105,1 106,7 106,3 107,8 104,9 109,3 110,1 107,3
1984 112,1 105,0 111,0 105,5 104,9 107,3 108,0 108,3
1985 106,3 101,7 110,9 105,3 120,9 105,9 109,3 107,0
1986 102,0 105,2 109,4 106,1 103,5 104,9 108,9 105,3
1987 109,2 113,5 109,7 102,3 106,5 106, 109,0 108,6
1988 115,8 114,3 120,0 108,5 112,8 116,3 117,5 115,5
1989 117,7 111,1 118,2 117,6 111,4 122,4 116,6 117,0
1990 135,2 130,7 123,3 120,8 127,6 128,9 125,6 128,9
1991 121,9 125,1 132,1 131,7 181,0 143,4 141,9 135,0
1992 119,4 119,6 123,0 114,3 143,2 127,2 126,0 123,0
1993 129,2 118,6 116,7 111,0 120,3 121,6 124,1 122,5
1994 123,4 116,4 116,1 111,8 111,7 119,0 120,3 118,8
1995 131,1 120,1 120,2 124,0  150,0 127,3 126,0 128,2
1996 117,3 126,6 125,6 119,2 132,5 125,7 126,4 123,6
1978 = 100,0 
1990 347,9 299,7 351,8 253,4 341,2 348,7 335,1 329,2
1991 424,1 374,9 464,7 333,7 617,6 500,0 475,5 444,4
1992 506,4 448,4 571,6 381,4 884,4 636,0 599,1 546,6
1993 654,3 531,8 667,1 423,4 1063,9 773,4 743,5 669,6 
1994 807,4 619,0 774,5 473,4 118,4 920,4 895,0 795,5
1995 1058,5 743,4 930,9 587,0 1782,6 1171,7 1127,7 1019,8
1996 1241,6 941,1 1169,2 699,7 2361,9 1472,8 1425,4 1260,5
1987 = 100,0 
1990 184,3 166,0 174,9 154,1 160,3 183,5 172,1 174,2
1991 224,6 207,6 231,0 203,0 290,2 263,1 244,2 235,2
1992 268,2 248,3 284,1 232,0 415,6 334,7 307,6 289,2
1993 346,5 294,5 331,5 257,5 500,0 407,0 381,7 354,3
1994 427,6 342,8 384,9 287,9 558,5 484,3 459,2 420,9
1995 560,6 411,7 462,7 357,0 837,8 616,5 578,6 539,6
1996 657,6 521,2 581,2 245,5 1110,0 774,9 731,4 666,9
1990 = 100,0 
1991 121,9 125,1 132,1 131,7 181,0 143,4 143,4 135,0
1992 145,6 149,6 162,5 150,5 259,2 182,4 182,4 166,1
1993 188,1 177,5 189,6 167,1 311,8 221,8 221,9 203,4
1994 232,1 206,6 220,1 186,8 348,3 263,9 267,0 241,6
1995 304,3 248,1 264,6 231,6 522,5 335,9 336,4 309,7
1996 356,9 314,1 332,3 276,1 692,3 422,2 425,2 382,8
 
Fogyasztói árindex a javak fõbb csoportjai szerint részletezve, havonként
1990.  év átlaga = 100
Hónap Élelmiszerek Szeszes 
italok, 
dohányáruk
Ruházkodási 
cikkek
Tartós  
fogyasztási 
cikkek
Háztartási 
energia
Egyéb 
cikkek, 
üzemanyagok
Szolgáltatások Össz.kiadás
1994 
Jan. 210,4 192,2 203,8 177,8 341,0 246,6 248,6 224,4
Febr. 213,7 194,9 203,8 179,2 342,8 249,9 253,7 227,5
Márc.  215,9 195,5 208,7 181,0 342,1 252,5 256,6 229,8
Ápr. 219,2 197,1 215,2 181,9 342,6 254,4 260,2 232,6
Máj. 224,9 198,7 216,9 182,7 342,3 256,5 263,1 235,4
Jún. 227,4 199,9 219,6 184,3 342,3 259,0 266,0 237,8
Júl. 229,9 204,2 219,7 185,4 343,2 263,8 270,1 240,8
Aug. 232,5 212,6 217,9 189,1 346,2 268,2 272,6 244,1
Szept. 241,8 215,6 224,0 193,1 352,0 274,3 274,8 249,7
Okt. 253,0 216,9 233,0 195,4 356,4 276,1 276,9 255,0
Nov. 258,7 225,6 237,2 196,9 357,9 283,3 278,2 259,8
Dec. 263,6 231,2 239,8 198,9 362,5 286,0 281,9 263,6
1995 
Jan. 279,2 234,0 240,3 201,5 378,2 296,2 296,5 274,0
Febr. 288,5 236,0 242,5 204,5 405,0 300,9 307,2 281,7 
Márc. 292,6  236,3 247,0 212,6 503,9 312,9 316,2 292,9
Ápr. 301,4 239,1 255,2 220,4 513,1 319,7 325,3 300,6
Máj. 309,0 242,4 260,0 227,7 535,5 326,1 331,5 308,0 
Jún.  304,7 244,7 260,3 234,8 542,4 334,5 338,0 311,6
Júl. 299,7 247,7 263,9 238,8 543,4 342,1 343,6 314,3
Aug. 307,1 250,0 263,4 242,6 545,0 347,0 348,4 315,4
Szept. 307,1 255,5 271,5 246,8 551,3 354,6 352,9 321,6
Okt. 315,9 262,1 283,5 250,4 564,5 362,9 357,0 329,0
Nov. 320,3 265,3 291,2 252,3 586,5 368,8 360,6 334,2
Dec. 324,5 267,7 296,2 255,9 593,2 373,9 363,4 338,2
1996
Jan. 336,1 292,6 299,5 262,6 603,9 390,4 384,1 353,1
Febr. 342,0 297,9 302,1 266,0 618,2 396,8 401,1 361,3
Márc. 347,9 300,5 310,7 268,9 628,2 401,7 412,8 368,1
Ápr. 352,1 302,3 383,2 271,9 645,5 407,4 419,7 374,0
Máj. 354,9 308,0 390,1 273,8 701,0 421,3 425,2 381,9
Jún. 357,0 314,5 394,4 274,9 702,4 425,5 429,0 385,3
Júl. 357,0 318,3 396,4 274,9 704,5 425,9 432,0 386,8
Aug. 355,2 321,5 392,8 277,4 710,8 429,3 434,6 388,0
Szept. 363,0 326,0 403,4 280,5 716,5 434,5 437,2 393,4
Okt. 369,2 329,6 419,9 284,1 724,4 439,3 439,4 398,9
Nov. 371,4 330,9 428,3 286,4 728,7 447,2 440,7 402,1
Dec. 374,7 332,9 436,4 288,1 741,1 449,9 444,2 405,7
        
         
 

        Mint a grafikon is mutatja, az utóbbi 6 év során a legtöbb termék ára igencsak megnõtt még az 1990-es árszínvonalhoz képest is. A legnagyobb emelkedést (592,3%) a háztartási energia ára produkálta, a legkisebbet pedig a tartós fogyasztási cikkek (176,1%).
        A különbözõ jövedelemkategóriájú csoportoknál éppen ezért mutatkoznak igen nagy eltérések a megélhetésben, s a szegényebb csoportokban megfigyelhetõvé vált az utóbbi idõben az egyéb folyó fogyasztási kiadások (ruházkodás, egészségügy, testápolás, közlekedés, hírközlés, oktatás, kultúra, üdülés, szeszes ital, dohányzás) csökkenése. Konkrét számadatokkal: amíg a legszegényebbötödnél ez az összeg 3,362 forint, addig a leggazdagabb csoportnál 12,267 forint.
        A reáljövedelem átlagosan 7%-kal csökkent az elõzõ évhez képest, azonban ez a csökkenés a legérzékenyebben szintén a szegényebb csoportokat érintette, hiszen a társadalmi jövedelmek (nyugdíj, családi pótlék, gyermekgondozási támogatás, munuuml;li segély, szociális segélyek) aránya itt volt a legnagyobb.

 
 

        Az életszínvonalban mutatkozó különbségek következtében igen eltérõen vélekednek ezen csoportok arról is, hogy a különbözõ szintû megélhetéshez milyen jövedelem szükséges. Az öt csoport átlaga szerint 14,950 Ft kell a nagyon szûkös megélhetéshez, 19,000 Ft a szûkös megélhetéshez, 26,100 Ft az átlagos megélhetéshez, 35,950 Ft a jó megélhetéshez, és 54,750 Ft a nagyon jó megélhetéshez. Azonban a csoportok közötti eltérés eléggé szembetûnõvé válik, amennyiben külön-külön is megnézzük azt, hogy mennyit tartanak külön-külön elegendõnek a megélhetéshez: például a nagyon szûkös megélhetéshez amíg az elsõ csoport szerint 10,850 Ft is elég, addig az 5. csoport szerint ehhez 20,800 Ft kell.
        Az elszegényedés tömegjelenséggé vált, tehát nem elszigetelt jelenség immár. Ezen állítást igazolják kérdõíveink feldolgozása során kapott számszerû adatok is.
        A 200 véletlenszerûen megkérdezett személybõl (73 férfi, valamint 127 nõ) 50 volt már maga is munkanélküli, s minden harmadik megkérdezett családjában szintén elõfordul legalább egy munkanélküli.
        A megkérdezettek 77,5%-a (155 ember) arra a kérdésre, hogy szerinte romlott-e a saját és családja anyagi helyzete az utóbbi 1-5 év során, igennel válaszolt. Ezen tendenciát támasszák alá a kulturális kérdésekre adott válaszok is: Az emberek 44%-a ritkán, 41%-uk pedig egyeltalán nem jár színházba. A megkérdezettek majdnem kétharmada (131 ember) legutoljára több, mint fél éve volt színházban. És a helyzet a könyvtárlátogatásoknál sem jobb: az emberek ugyanekkora hányada már több mint fél éve nem vette igénybe ezen kulturális intézmények szolgáltatásait. Sõt 77%-uk csak ritkán, vagy egyeltalán nem is jár könyvtárba.
        A legtöbb embernek pozitív (37%), vagy legalábbis némileg pozitív a jövõképe (szintén közel 37%) a jövõképe. Azonban az emberek közel 12%-a semmi jót nem vár a jövõtõl. Az emberek 56,5%-a javulást remél az elkövetkezendõ idõkben, 30,5%-uk azonban csak stagnálást vár. 13%-uk pedig egyenesen arra számít, hogy helyzete még tovább fog súlyosbodni az elkövetkezendõkben. Az emberek 30,6%-a már került megalázó helyzetbe pénztelenség miatt.
        Mint dolgozatunkban is bebizonyítottuk, az elszegényedésnek egyik súlyos következménye a lehetõségek beszûkülése, amely megnehezíti az elszegényedés problémájának kezelhetõségét. Ráadásul az elszegényedés következtében a kitörési lehetõségeket csökkenése demoralizálólag hat az elszegényedett rétegekre, aminek következtében helyzetüket a valóságosnál is rosszabbnak ítélik meg.
        Dolgozatunkban makroökonómiai szinten javasoltuk a szûkös erõforrások korábbinál célszerûbb felhasználását, továbbá a munkaerõ-alkalmazkodó képességének javítását szolgáló rendszerek további korszerûsítését, s a munkaerõ-piacon fellépõ igényekhez való alkalmazkodás növelését (például a tanfolyamok tematikáját minél gyorsabban a változó igényekhez alakítani). Az emberek tudati formálásában nagyobb szerepet kel adni a pozitív jövõképet formáló civil szervezõdéseknek.


SOROS Alapítvány webmaster@soros.hu