[Pályázatok]
[Egyéni mûvek]
[Seregélyes]
[Arcok]
[Fotóalbum]
[A könyv]
2. Elszegényedés
...a szegény
nem fogy ki a földrõl (Mózesi könyvek,
Biblia)
...a szegénység,
legalább a mostani világban, a szolgasággal határos
(Széchenyi)
...harcban áll
egymással: a szegények és gazdagok „állama”
(Platón)
...Szót se
tovább! Adj enni, lakást, takarót a szegénynek:Emberi
méltóság önmaga járul ehhez” (Schiller)
Szegénységrõl,
gazdagságról, szegényekrõl és gazdagokról
sokan és sokat mondtak már elõttünk is. A fenti
néhány, különbözõ korokból származó
idézet csupán egy kis csemege ezen bölcsességekbõl.
Valóban szükségszerû állapot a szegénység?
A közgazdaságtan alapja a szûkösség elve:
az erõforrásokból sosincs elég, így
az igények kielégítetlenek maradnak. Nos, egy helyes
alapokon és jól mûködõ gazdasági
rendszer meg tud felelni azon követelményeknek, hogy helyes
döntések sorát hozva jól gazdálkodjon
az erõforrásokkal. Azonban nálunk, Magyarországon
a szocialista rendszerû gazdasági rendszer összeomlása
után az újonnan kialakuló piacorientált gazdasági
rendszer igen sok és alapvetõ hibával valósult
meg. Többek között: a jelenlegi gazdasági rendszerünkben
a szociális háló teljesen összeomlott, vagy legalábbis
össze-vissza gabalyodott, így igen sok szociális probléma
megoldására alkalmatlanná vált.
Ha az elszegényedés problémáival és
a megoldási kísérletek meghatározásával
foglalkozunk és szeretnénk valódi eredményeket
elérni, úgy egyrészt meg kell vizsgálnunk,
hogy milyen tényezõkbõl tevõdik is össze
a probléma, majd pedig ezeket a tényezõket mikro és
makró jelleggel egyaránt (külön-külön,
majd pedig azokat összefüggéseikben, egymással
egybevetve) megvizsgálva tudjuk kialakítani a helyes stratégiánkat
és cselekvési terveinket, vagyis a megoldási javaslatainkat.
Saját kutatási anyagunkat is ezen szempontok alapján
határoztuk meg (lásd az elsõ fordulóra beadott
anyag hatodik, ún. „cselekvési pontját”), s
a dolgozat alapját a következõ kutatások
szolgálták:
-
Mihályi Istvánnal, a Megyei
Munkaügyi Központ humán szaktanácsadójával
való beszélgetésünk
-
a Központi Statisztikai Hivatal hivatalos
felmérései az adott témával kapcsolatban, valamint
-
Saját magunk által készített
200 darab kérdõíves felmérés (a kérdõívet
lásd: 5-ös melléklet) és beszélgetés
munkanélküliekkel és azok családjaival
Elemzésünket a makroökonómiai összefüggések
ismeretében a legtöbb esetben a szociológia legkisebb
egységére, a családra igyekeztük vonatkoztatni,
hiszen ez a csoport egyben a jelenlegi társadalmi rendszerek (így
a magyarországinak is) a legkisebb gazdálkodó egysége
is. Nem is beszélve arról, hogy az embernek a társadalomban
elfoglalt szerepét többségében a családon
belül, annak részeként éli meg. Az elõzõ
modellben (a szocializmusban) domináns jelleggel bírt a két
keresõre, két eltartottra épülõ családmodell,
melynek kiszolgálására háttérként
szolgált a bölcsõdei és a óvodai intézményrendszer.
A rendszerváltás idõszakában és már
elõtte is szükségessé vált ezen merev
struktúrának az átszervezése, ugyanis a GYES
és a GYED bevezetése miatt lényegesen csökkent
az igény a bölcsõde intézménye iránt,
és ezen intézmények számának csökkenése
munkanélküliségi tényezõként jelentkezett.
A rendszerváltás után a létrehozott, megalomániás
elemeket tartalmazó gazdasági struktúra humánerõforrás
igényének összetétele igen nagy gondot jelent
a piacorientált gazdaság kiépítése során.
A kialakult új viszonyokhoz új intézményrendszer
kiépítése vált szükségessé,
azonban ezen irányba még egyik kormányzatunk sem tett
jelentõs és hasznos lépéseket.
A régi rendszer teljes foglalkoztatási igényét,
mint alapvetõ követelményt hirdetõ társadalmi
formáció a teljes foglalkoztatás miatt létrehozott
termelõ- és szolgáltató rendszere következtében
két alapvetõ probléma képzõdött:
egyrészt a teljes foglalkoztatás kielégítése
miatt a társadalom teljes keresztmetszetében a feladatok
elvégzéséhez a feladatok nagyságánál
lényegesen nagyobb létszámot foglalkoztatott, és
a fenti ok miatt kialakult torz képzettségi igény-struktúra
a rendszerváltozás után sok gondot okozott; másrészt
viszont az átalakulás során a problémát
tovább súlyosbította, hogy az elõzõ
ipar saját fejlesztés és szellemi foglalkoztatottságúak
iránti igénye a mûszakilag magasan kvalifikált
szakemberek irányában nagyságrendekkel nagyobb volt,
mint a rendszerváltozás után betelepült Philips,
IBM, Ford, alapvetõen szerelõipari tevékenységre
szervezett gyáraiban.
Éppen ezért a rendszerváltás kezdetétõl,
az 1990-es évek elejétõl a magyar lakosságnak
a piacgazdasági rendszerre való áttérés
miatt egy valójában nem új keletû, azonban ekkora
méreteket még sosem öltõ problémával
kellett és kell megküzdenie: a munkanélküliséggel.
A statisztikai adatok és a munkaügyi központok becslése
szerint mintegy 1,000,000 ember vesztette el állását
ekkoriban.
Az új keletû probléma regisztrálásához
és megoldásához egy lényegében új
intézmény létrehozása vált szükségessé:
megtalálni a kapcsolatot a vállalatok és a munkát
keresõk között, valamint kedvezményeket és
támogatásokat biztosítani a munkanélkülieknek
a különbözõ továbbképzésekhez,
reményt és támogatást adni nekik: e céllal
jöttek létre a különbözõ Munkaügyi
Központok.
Az a tudományág, amely a munkanélküliséggel
kutatásával foglalkozik, már egy évszázada
létezik. A munkavállalók jogaival, valamint a
munkához való joggal az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának
a 23. cikke is foglalkozik. A cikk kimondja, hogy:
-
(1) Minden személynek joga van
a munkához, a munka szabad megválasztásához,
a méltányos és kielégítõ munkafeltételekhez
és a munkanélküliség elleni védelemhez.
-
(2) Az egyenlõ munkáért
mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül
egyenlõ bérhez van joga
-
(3) Mindenkinek, aki dolgozik, olyan
méltányos és kielégítõ fizetéshez
van joga, amely számára és családja számára
az emberi méltóságnak megfelelõ létet
biztosít, és amelyet megfelelõ esetben a szociális
védelem összes egyéb eszközei egészítenek
ki.
-
(4) Minden személynek joga van
a pihenéshez, a szabad idõhöz, nevezetesen a munka idõtartamának
ésszerû korlátozásához, valamint az idõszakonkénti
fizetett szabadsághoz.
A jelenlegi Munkaügyi Központok elõdei Magyarországon
a Munkaügyi Szolgáltató Irodák voltak, amelyek
a különbözõ Megyei Tanácsok befolyása
alá tartoztak; s csak a kilencvenes évek legelejétõl
léteznek ilyen formában. A Munkaügyi Központok
tulajdonképpen humán szolgáltató intézmények,
s - mint már fentebb utaltunk rá - mûködésük
legfontosabb szerepe az állásközvetítések,
az átképzések, a pályaorientáció,
valamint egyéb humán szolgáltatások biztosítása
az arra rászorulóknak.
Jelenleg mintegy 400,000 körül mozog a regisztrált munkanélküliek
száma (1997 júniusában éppen 9,2%-ot tett ki
az arányuk), azonban ez a szám feltételezhetõen
a valódi munkanélkülieknek nem egészen a felét
teszi csak ki, hiszen a rendszerváltás éveiben közel
1,000,000 állás szûnt meg. A „maradék” 600,000
fõ pedig valószínûleg vagy felszívódott
a fekete-, vagy pedig a szürkegazdaságban, esetleg vállalkozó
lett (Magyarországon a legtöbb vállalkozás és
gazdasági társaság formája „egyéni vállalkozó”:
az országban mintegy egymillió egyéni vállalkozó
tevékenykedik - tudtuk meg Vargáné Tóth Zsuzsától,
a Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
munkatársától).
A munkanélküliség megoldása természetesen
igen komplex és makró-jellegû rálátást
és cselekvést követel, hiszen mind a megoldás,
mind pedig a probléma igen összetett. A legfontosabb talán
a széleskörû társadalmi összefogás:
fontos egyrészt a munkanélküliek iránt való
nagyobb társadalmi szolidaritás (ne érezze magát
magára hagyottnak és kiközösítettnek, hiszen
a munkanélkülivé válás legtöbbször
sajnos önhibán kívül történik); a sokkal
ésszerûbb állami gazdaságpolitika (bankkonszolidáció
veszteség nélkül, állami beruházások
a célszerûtlenül felhasznált privatizációs
bevételekbõl stb.); a munkanélküliek munkához
való hajlandósága; a vállalatok nagyobb szociális
érzékenysége; valamint a civil szervezetek támogatása.
A munkanélkülinek a munkanélküliséghez való
viszonya a munkahelyük elvesztése után lényegében
kétféle lehet: vagy „gyászreakció” (amennyiben
az elvesztett munkahely számára kedves volt, szeretett ott
dolgozni), vagy pedig amolyan „vakációérzést”
jelent a számára (amennyiben rossz volt a munkahelye, nem
szeretett ott dolgozni). Azonban ez utóbbi érzés csalóka.
Az embernek az életben a dolgozón kívül más
szerepe is van: létezik még gyerekszerepe, barátszerepe,
társszerepe, apaszerepe stb. Amennyiben ezen szerepek és
az értelmes cselekvések nem tudják kitölteni
az egyén idejét, úgy szétesettséget
és önbizalomhiányt okoz egy idõ után.
A munkanélküli segély azon személyeknek jár
- egy évig - , aki már elõtte négy évig
dolgozott. A Munkaügyi Központok a munkanélkülieknek
a különbözõ továbbképzésekhez
60-100 százalék közötti támogatásokat
szoktak adni. Jellemzõ, hogy a munkanélküliek között
a gimnáziumi végzettségûeknek némileg
nehéz dolga van, hiszen a Központ nekik csak nyelvtanfolyamra
nem ad támogatást, hanem csak úgy, ha valamilyen más
szakképesítõ tanfolyamot is kapcsol mellé.
Ilyen szempontból tehát a szakmunkás, technikusi,
vagy szakközépiskolai végzettségûek elõnyben
vannak. A legnagyobb igény a következõ szakosító
képzések iránt mutatkozik: szoftverüzemeltetõi,
vámügyintézõi, mérlegképes, számítógép-kezelõi,
valamint biztonsági õr (a mai világban már
egy egyszerû portástól is megkövetelhetik ezt
a képesítést) szakok.
A Fejér Megyei Munkaügyi Központnál évente
mintegy 7,000 ügyfél fordul meg (jelenleg mintegy 7,400 fõt
tartanak nyilván). Közülük 2,970 munkanélküli
járadékot kap, 2,559 pedig a jövedelempótló
támogatásban részesül. A többiek semmiféle
juttatásban nem részesülnek, de együttmûködnek
a munkaügyi hivatallal, igénybe veszik annak szolgáltatásait.
Jellemzõ sajnos azonban a fruktáció: ebbõl
a 7,000 tagból havonta átlagosan 3-400 ember kicserélõdik,
azonban egyre több olyan taguk van, aki amolyan „visszalépõ”
tag: ez azt jelenti, hogy ezen embereknek immár második,
harmadik, vagy akár negyedik munkahelye szûnt meg.
Adatok a tartós munkanélküliségrõl
(1997. január
végi állapot)
|
Magyarország |
|
Fejér megye |
Legfeljebb 8 általános iskolát
végzettek aránya (%) |
47,0 |
< |
50,8 |
25-49 év közötti korosztályhoz
tartozók aránya |
80,7 |
< |
81,43 |
Férfiak aránya (%) |
56,7 |
> |
52,64 |
Összes regisztráció
átlagos hossza (hó) |
32,0 |
> |
29,5 |
Utolsó regisztráció
óta eltelt idõ átlagos hossza (hó) |
21,3 |
> |
20,9 |
A regisztráció megszakításának
átlagos száma (db) |
3,5 |
= |
3,5 |
Jövedelempótló támogatásban
részesülõk aránya |
78,8 |
> |
70,5 |
Ellátatlanok aránya |
12,1 |
< |
15,6 |
3 A 30-39 évesek adják
a tartós munkanélküliek 30,1%-át, a 40-49 évesek
a 35,6%-át
4 A dunaújvárosi
és az ercsi körzetben a nõk vannak többen
A tartósan munkanélküliek
megoszlása kor és iskolai végzettség szerint
(18,55 év között
és 1997. jan. 20-án legalább 12 hónapja regisztráltak)
Végzettség |
18-19
éves |
20-24
éves |
25-29
ves |
30-39
éves |
40-49
éves |
50-55
éves |
Összesen |
8 általánosnál kevesebb |
0,0 |
1,3 |
2,6 |
3,2 |
7,3 |
12,6 |
5,7 |
Általános iskola |
25,0 |
48,1 |
48,1 |
45,0 |
43,5 |
36,3 |
43,9 |
Szakmunkásképzõ |
25,0 |
31,2 |
33,5 |
29,2 |
26,5 |
23,1 |
28,2 |
Szakiskola |
25,0 |
3,9 |
0,9 |
1,8 |
2,1 |
2,2 |
2,0 |
Speciális szakiskola |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
Szakközépiskola |
0,0 |
7,8 |
9,9 |
10,5 |
9,2 |
6,0 |
9,2 |
Technikum |
0,0 |
1,3 |
1,3 |
1,0 |
4,1 |
8,2 |
3,1 |
Gimnázium |
25,0 |
6,5 |
3,4 |
7,5 |
5,1 |
4,9 |
5,6 |
Fõiskola |
0,0 |
0,0 |
0,4 |
1,5 |
1,9 |
6,6 |
2,0 |
Egyetem |
0,0 |
0,0 |
0,0 |
0,2 |
0,4 |
0,0 |
0,2 |
Összesen |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
A munkanélküliek megoszlását
vizsgálva két lényegesebb következtetést
vonhatunk le:
(1) Mivel az általános
iskolát valamint a szakmunkásiskolát végzettek
aránya a munkanélküliek között igen magas,
ezért Székesfehérvárra még egy ideig
jöhetnek olyan cégek, ahová a munkásoknak nem
kell szinte semmilyen végzettség (ilyen állások
például az Ikarus jármû- és szerelõiparban
a betanított munkások, vagy az ún. operátorok
a Ford, IBM és egyéb gyárakban, akik az alkatrészek
összeválogatását végzik).
(2) Annak, hogy az egyetemi
és fõiskolai végzettséggel rendelkezõ
tartós munkanélküliek aránya ilyen alacsony,
annak az oka az, hogy a képzettségükbõl adódó
alkalmazkodóképesség miatt vagy vállalkozóként
vagy pedig kisebb csoportokat alkotva társas vállalkozóként
új tevékenység folytatásába kezdtek.
Sajnos a mostani beruházásokkal együtt sem bemérhetõ
a munkanélküliség csökkenése, hiszen a fentebb
említett operátori és az ehhez hasonló munkakörökbe
a legtöbb cég a legtöbbször igen szûk kategóriából
választ: általában 25-35 éves betanított
nõket keresnek amolyan futószalagmunkára, ami semmi
képzettséget, kreativitást nem, csupán hangyaszorgalmat,
pontosságot és fáradhatatlanságot követel.
A nagyobb cégek általában igénybe veszik a
munkaügyi központ segítségét is. Többen
éltek a képzési lehetõséggel, vagy vettek
igénybe valamilyen aktív támogatási formát.
Gyakori a munkaerõigény bejelentése is. Jelenleg a
Videoton Holdingnak kellene ezer dolgozó. A kirendeltség
eddig 800 fõt közvetített ki, ám csak 20-25 dolgozó
került felvételre. Hamarosan a többi kirendeltség
is közvetít oda munkanélkülieket, a cég
ugyanis vállalná a munkásszállítást
.
A munkanélküliséghez való hozzáállás
- mint már említettük - igen nagy mértékben
függ nem csak a munkanélküli személyétõl,
hanem a család hozzáállásától
is. A rendszerváltás táján, amikor még
új keletû volt a munkanélküliség ilyen
mértékû, tömeges megjelenése, még
a legtöbbször a munkanélkülieket okolták munkahelyük
elvesztéséért, és amolyan stigmaszerû
elõítéletet ragasztottak rájuk. Az általunk
megkérdezettek nagyon nagy hányadának még most
is elõítéletei vannak az õ munkavállalási
hajlandóságáról, tehát ez a bûnbak
szemlélet még most sem múlt el teljesen. Hosszabb
idõ kellett az embereknek ahhoz, hogy megtanulják: nem csak
önhibájából válhat valaki munkanélkülivé.
Szerencsére az utóbbi 3-4 évben egyre inkább
támogatják a családok is õket, ezzel is megkönnyítve
helyzetüket. Azonban gyakran találkozhatunk még ma is
olyan negatív és lényegében téves felfogáson
és nézõponton alapuló véleményekkel,
miszerint a munkanélküliek az okai annak, hogy egy csomó
pénzt rájuk kell költeni az államnak és
így közvetve a dolgozóknak, ahelyett, hogy a munkanélküliek
dolgoznának.
A polarizáció következtében általában
igen nagy különbségek vannak a munkanélküliek
között: a legrosszabb helyzetben a tartós munkanélküliek
vannak (akik már legalább 12 hónapja munkanélküliek):
õk átlagosan 3,5-ször is munkanélküliek,
azaz sorrendben már a harmadik, negyedik, sõt sok helyen
már az ötödik munkahelyüket vesztették el
az elmúlt években. A felmérések szerint az
országban õk mintegy 50,000-en vannak.
Magyarország költségvetése
(1996)
KIADÁSOK
(millió forint) |
Belföldi adósság kamattérítése |
444,043 |
Helyi önkormányzatok támogatása |
301,300 |
Egészségügyi ellátások
és jóléti kiadások |
204,922 |
Belföldi adósságszolgálat |
109,307 |
Gazdálkodó szervezetek támogatása
és fogyasztói árkiegészítés
(szubvenció, ártámogatás) |
109,000 |
Oktatás és kultúra
támogatása (iskolák, színházak, könyvtárak) |
90,489 |
Közbiztonság (rendõrség,
tûzoltók) |
70,735 |
Közlekedés (utak, hidak, vonat,
buszjegyárak támogatása) |
68,594 |
Honvédelem |
66,939 |
Törvényhozó, igazságszolgáltató
és végrehajtó
szervezetek támogatása (országgyûlés,
alkotmánybíróság,
ÁSZ, legfelsõbb bíróság,
miniszterelnök) |
64,925 |
Külföldi adósságszolgálat |
46,454 |
Média |
31,751 |
Lakásépítési
támogatások |
31,019 |
Bíróságok, büntetés
végrehajtás |
19,227 |
Ipar és kereskedelem |
16,666 |
Mezõgazdaság támogatása |
14,095 |
Munkaerõ átképzés,
fejlesztés, munkavédelem |
12,401 |
Környezetvédelem |
10,361 |
Nemzetközi kapcsolatok (külképviseletek) |
8,605 |
Tudomány, technológia (MTA) |
8,081 |
ÖSSZESEN |
1,728,914 |
A magyar költségvetés számai a táblázatnak
szerint azt mutatják, hogy egészségtelenül keveset
fordítunk a tudomány és technológiára,
a környezetvédelemre és munkaerõ átképzésre,
fejlesztésre és munkavédelemre. Hosszabb
távon ezen területek elhanyagolása intenzíven
visszahat az elszegényedési folyamatokra, mivel ezek elmulasztása
a fejlõdés késõbbi szakaszában csak
sokszoros erõforrások felhasználásával
válik majd lehetségessé. Irreálisan magas költségeket
emészt fel ugyanakkor az államgépezet fenntartásának
költsége. Minden egyéb jól mûködõ
államban a fenti területekre a költségvetés
arányaiban is többszörösét költi. Csak
érdekességképpen jegyeznénk meg, hogy például
Franciaországban akkor költenek a legtöbbet az oktatásra,
amikor az államnak éppen „rosszabbul megy”. És a történelem
eddig õket igazolta...
BEVÉTELEK
(millió forint) |
Fogyasztáshoz kapcsolt közvetlen
adók
(ÁFA, fogyasztási adó) |
624,894 |
Gazdálkodó szervezetek befizetései
(társasági adó, vám-
és importbefizetések) |
384,970 |
Lakosság befizetései
(személyi jövedelemadó) |
314,120 |
Rendkívüli privatizációs
bevételek |
150,000 |
Adósságszolgálattal
kapcsolatos bevételek |
55,383 |
Egyéb
(önkormányzatok, MNB, központi
költségvetési
intézmények, nemzetközi
pénzügyi intézmények stb.) |
38,788 |
ÖSSZESEN |
1,568,155 |
DEFICIT |
160,759 |
A bevételek ugyanakkor várhatólag a termelés
gyakorlati stagnálása mellett valószínûleg
nem fognak jelentõs mértékben emelkedni. Ráadásul
a rendkívüli privatizációs bevételek nevû
bevételi forrás is hamarosan kimerül. A minimális
beruházási ráta is az elszegényedés
irányába hat...
Az elszegényedésre igen jelentõs hatással bír
az utóbbi idõszakban felerõsödött fogyasztói
árszínvonal-emelkedés
A fogyasztói árak emelkedésének mértéke
1988-ig az azt megelõzõ tíz évben mindössze
évi átlag 7% volt. Ez az árszínvonal növekedés
azonban 1988-tól jelentõsen felgyorsult. A csúcspontot
az 1991-es év jelenti, amikor is az infláció mértéke
valamivel több, mint 35% volt. Az infláció mértéke
azóta szerencsére csökkenni látszik, hiszen 1995-ben
28,6%, 1996-ban 23,6%, az idei évben pedig várhatóan
20% alatti értéket (17,7%) fog felvenni. A kormányzat
szeretné ez az árszínvonal-növekedést
belátható idõn belül újra egyszámjegyûre
csökkenteni.
A hazai infláció alapvetõen strukturális jellegû,
magas mértéke egyrészt a gazdaságtalan termelési
szerkezetnek, másrészt pedig a nagy összegû külföldi
adósságnak köszönhetõ. Ezekhez természetesen
hozzájön még a kormány leértékelõ
politikája (ennek egyik következménye többek között
az élelmiszer árának növekedése), valamint
az 1995-ben bevezetett vámpótlék is. Annak, hogy az
infláció 1995-ben az azt megelõzõ három
évhez képest jelentõsen megugrott, a magyar gazdaságban
1993-tól egyre inkább érezhetõ és testet
öltõ egyensúlytalanság az oka.
Az áremelkedések elsõsorban az olyan alapvetõ
javakat érintették, mint a háztartási energia,
vagy az élelmiszer, éppen ezért a legalacsonyabb jövedelmûek
helyzete vált a legrosszabbá. A középsõ
csoportot ez az árváltozás már kevésbé
érintette, éppen ezért az õ fogyasztói
indexük megegyezik az összes átlag fogyasztói indexével.
A változások a magas kategóriájú, harmadik
csoportot érintették a legkevésbé, hiszen ennél
a csoportnál a szolgáltatások aránya jóval
nagyobb mint például az elsõ csoportnál, itt
tehát a tartós fogyasztási cikkek és a luxuscikkek
fogyasztásának aránya is sokkal magasabb.
Az infláció
mértéke 1991-1997
ÉV |
MÉRTÉK |
1991 |
35% |
1992 |
23% |
1993 |
22% |
1994 |
18% |
1995 |
28% |
1996 |
23% |
1997 |
17,7% |
Az infláció legfõbb
hatása a háztartásokra a kiadási szerkezetek
átrendezõdése, ugyanis az egyének és
a családok többségénél családi
szinten a nominális bevételek nem tartanak lépést
az inflációs táblázatban szereplõ értékekkel.
Mint az ábra is mutatja, 1995-ben a
lakossági fogyasztások mintegy 58%-át (!) az alapvetõ
javak tették ki, ami mintegy 6%-os növekedést jelent
az 1992-es esztendõhöz képest. És ez az amúgy
is magas arány az inaktív (nem termelõ, vagyis például
nyugdíjas), valamint az alacsony jövedelmû családoknál
még magasabb: itt a keresetek közel kétharmadát
az alapvetõ javakra fordítják.
1992 és 1995 között az élelmiszerfogyasztás
mintegy 1,6 százalékkal csökkent, ami azt mutatja, hogy
a fogyasztás folyamatosan beszûkült. Ugyanakkor az élvezeti
cikkek (szeszes ital, dohányáruk) fogyasztása szintén
mérséklõdött, mintegy 2,7 százalékkal.
A ruházkodás és a tartós fogyasztási
cikkekre fordított kiadás a létfenntartás elõtérbe
helyezõdésének következtében már
évek óta csökken: csupán 1992 és 1995
között 0,5; illetve 2,1 százalékkal mérséklõdtek.
Mindez a kedvezõtlen folyamat, ami a körcikk „elsõ kétharmadára”
jellemzõ, fõként a megtakarítási lehetõségek
hiányának, valamint a hitelfeltételek kedvezõtlen
változásának eredménye. A lakosság ugyanis
kénytelen a háztartási energiára (4,8 százalék
helyett 6,9), valamint az egyéb cikkekre (fõként üzemanyagokra:
16,8 helyett 17,5 százalék) fordítandó összegek
arányát növelni a korábbi évekhez képest.
Ennek a szomorú folyamatnak „köszönhetõ” a szolgáltatások
arányának 3,1 %-os növekedése is: hiszen fõleg
a lakással kapcsolatos kiadások aránya nõtt.
A fogyasztói árszínvonal átlagosan a 6,7-szeresére
nõtt 1987 és 1996 között. Ez azt jelenti, hogy
napjainkban minden közel hétszer olyan drága, mint 10
évvel ezelõtt volt. Ez az árszínvonal-emelkedés
a következõ termékeknél változott a legjelentõsebb
mértékben:
-
energiahordozók (a fogyasztási
árdotációk felszámolása, valamint a
privatizáció következtében): az árak 11,1-szeresükre
nõttek
-
egyéb cikkek, üzemanyagok: 7,7-szeres
növekedés
Az élelmiszerek árszorzója
ugyanakkor nem érte el az átlagos mértéket.
A legkisebb emelkedés a tartós
fogyasztási cikkek terén mutatkozott, köszönhetõen
a kereslet csökkenésének és az árliberalizációnak,
valamint a piac nyitottságának.
Az 1996-os évet összehasonlítva az egy évvel
elõbbi 1995-össel: 1995-ben a fogyasztói árszínvonal
az 5,4-szerese volt az 1987-esnek. Ebben az emelkedésben igencsak
jelentõs hatása volt néhány terméknek,
amik ezt az átlagértéket igencsak megnövelték:
a gyógyszerárak 1987-hez képest 1995-ben a 18-szorosukba
(!), a tanszerek, írószerek a 10-szeresükbe, némely
szolgáltatások (víz, csatorna) pedig a 23-szorosukba
(!) kerültek.
A fogyasztói árak három komponensbõl: a kormányzati,
önkormányzati, valamint a piaci indíttatású
áremelkedésekbõl tevõdnek össze.
Árváltozás
jellege
|
1995 |
1996 |
Megnevezés |
I |
II |
III |
IV |
I |
II |
III |
IV |
Hatósági intézkedések
közvetlen hatása |
5,9 |
2,1 |
0,4 |
1,0 |
3,2 |
1,4 |
- |
- |
Piaci indíttatású |
5,2 |
4,3 |
2,8 |
4,2 |
5,4 |
3,2 |
2,1 |
3,1 |
Összesen: |
11,1 |
6,4 |
3,2 |
5,2 |
8,6 |
4,6 |
2,1 |
3,1 |
Összefoglalva tehát: 1990 és 1995 között a
fogyasztói árak mintegy 210 százalékkel emelkedtek
Magyarországon. Ehhez a 210 százalék kétféleképpen
is viszonyulhatunk: egyrészt sokkal, nagyságrendekkel magasabb,
mint Nyugat-Európa országaiban, másrészt viszont
alacsonyabb is mint a volt kelet-közép-európai szocialista
országokban. Azt mondhatjuk, hogy Csehország és Szlovákia
szintjéhez közelít a leginkább.
Fogyasztói árindex
Ország |
1995. év az
1990. év %-ában |
1993 |
1994 |
1995 |
elõzõ
év azonos idõszaka = 100 |
Ausztria |
117,3 |
103,6 |
103,0 |
102,3 |
Németország |
114,8 |
104,5 |
102,7 |
101,8 |
Olaszország |
127,7 |
104,5 |
104,0 |
105,2 |
Csehország |
252,4 |
120,7 |
110,0 |
109,1 |
Szlovákia |
272,2 |
123,2 |
113,4 |
109,9 |
Lengyelország |
556,7 |
135,3 |
132,2 |
127,8 |
Magyarország |
309,8 |
122,5 |
118,8 |
128,2 |
Az infláció következtében
a háztartások anyagi helyzete Magyarországon lényegesen
romlott, mivel az árstruktúrában azon elemek árrobbanása
volt a legjelentõsebb, amelyek a nem kikerülhetõ kiadások
csoportjába tartoznak.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 1996-tól kezdõdõen
minden negyedévben végez olyan mikrocenzusos (reprezentatív
megkérdezésen alapuló) kutatásokat, amelyek
során a háztartások anyagi helyzetét vizsgálja.
Az elõzõekben tett fejtegetéseinket
az alábbi számadatok és diagrammok támasztják
alá:
A háztartások jellemzõi
a jövedelem nagysága szerinti népességötödökben
1996. I-III. negyedév
Megnevezés |
Az egy fõre jutó
nettó jövedelem nagysága szerint |
Összes
háztartás |
1. |
2. |
3. |
4. |
5. |
népességötöd |
|
A háztartások
és személyek száma |
Adatszolgáltató háztartás |
837 |
1009 |
1251 |
1304 |
1177 |
5642 |
Teljeskörûsített háztartás,
ezer |
530 |
646 |
782 |
880 |
936 |
3807 |
100 háztartásra jutó
személy |
362 |
313 |
260 |
229 |
215 |
265 |
|
Egy fõre
jutó nettó jövedelem és folyó fogyasztási
kiadás, Ft/hó |
Személyes nettó jöv.
összesen |
8473 |
12281 |
15537 |
19254 |
30445 |
17074 |
Élelmezési kiadás |
4493 |
5460 |
6257 |
7245 |
9019 |
6500 |
Lakásfenntartási kiadás |
2036 |
2711 |
3443 |
4171 |
5309 |
3534 |
Egyéb folyó fogyasztási
kiadás |
3362 |
4503 |
5680 |
7166 |
12267 |
6610 |
ebbõl: ruházkodás |
551 |
657 |
808 |
962 |
1672 |
934 |
egészségügy, testápolás |
417 |
614 |
859 |
1027 |
1576 |
901 |
közlekedés és hírközlés |
801 |
1162 |
1578 |
2055 |
3984 |
1922 |
Folyó fogyasztási kiadás
össz. |
9891 |
12674 |
15380 |
18582 |
26596 |
16644 |
|
A folyó
fogyasztási kiadás szerkezete, % |
Élelmezési kiadás |
45,4 |
43,1 |
40,7 |
39,0 |
33,9 |
39,1 |
Lakásfenntartási kiadás |
20,6 |
21,4 |
22,4 |
22,4 |
20,0 |
21,2 |
Egyéb folyó fogyasztási
kiadás |
34,0 |
35,5 |
36,9 |
38,6 |
46,1 |
39,7 |
ebbõl: ruházkodás |
5,6 |
5,2 |
5,3 |
5,2 |
6,3 |
5,6 |
egészségügy, testápolás |
4,2 |
4,8 |
5,6 |
5,5 |
5,9 |
5,4 |
közlekedés és hírközlés |
8,1 |
9,2 |
10,3 |
11,1 |
15,0 |
11,5 |
Folyó fogyasztási kiadás
össz. |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
100,0 |
|
Egy fõre
jutó élelmiszerfogyasztás havi mennyisége |
Hús, hal és készítmények
(kg) |
3,2 |
3,9 |
4,4 |
5,0 |
6,0 |
4,5 |
Tojás (db) |
12 |
15 |
17 |
19 |
20 |
17 |
Tej (liter) |
4,6 |
5,5 |
6,3 |
6,5 |
6,4 |
5,9 |
Sajt és egyéb termékek
(kg) |
0,7 |
0,9 |
1,1 |
1,2 |
1,8 |
1,1 |
Zsiradékok (kg) |
1,3 |
1,5 |
1,7 |
1,9 |
1,8 |
1,6 |
Kenyér és péksütemény
(kg) |
6,6 |
6,5 |
6,8 |
6,7 |
6,8 |
6,7 |
Cukor (kg) |
1,2 |
1,4 |
1,8 |
2,1 |
2,3 |
1,8 |
Burgonya (kg) |
3,1 |
3,5 |
3,6 |
3, |
3,8 |
3,6 |
Friss és tartósított
zöldség (kg) |
3,3 |
4,2 |
5,0 |
6,1 |
6,8 |
5,1 |
Friss és tartósított
gyüm. (kg) |
2,8 |
3,4 |
4,4 |
6,2 |
7,5 |
4,9 |
Fogyasztói
árindexek a javak fõbb csoportjai szerint részletezve
évenként
(százalék) |
Év |
Élelmiszerek |
Szeszes
italok,dohányáruk |
Ruházkodási
cikkek |
Tartós
fogyasztási
cikkek |
Háztartási
energia |
Egyéb
cikkek,
üzemanyagok |
Szolgáltatások |
Össz.kiadás |
Elõzõ
év = 100,0 |
1971-
1977
átlaga |
103,5 |
103,9 |
103,5 |
102,5 |
100,1 |
103,5 |
1028 |
103,2 |
1978 |
103,6 |
109,2 |
105,0 |
103,1 |
100,3 |
103,3 |
103,9 |
104,6 |
1979 |
110,2 |
112,4 |
109,0 |
108,3 |
108,8 |
108,0 |
103,4 |
108,9 |
1980 |
113,4 |
101,7 |
105,0 |
113,2 |
121,4 |
109,5 |
107,0 |
109,1 |
1981 |
103.4 |
102,6 |
106,0 |
101,1 |
99,8 |
109,0 |
106,5 |
104,6 |
1982 |
104,8 |
113,1 |
105,5 |
102,1 |
110,0 |
106,4 |
107,2 |
106,9 |
1983 |
105,1 |
106,7 |
106,3 |
107,8 |
104,9 |
109,3 |
110,1 |
107,3 |
1984 |
112,1 |
105,0 |
111,0 |
105,5 |
104,9 |
107,3 |
108,0 |
108,3 |
1985 |
106,3 |
101,7 |
110,9 |
105,3 |
120,9 |
105,9 |
109,3 |
107,0 |
1986 |
102,0 |
105,2 |
109,4 |
106,1 |
103,5 |
104,9 |
108,9 |
105,3 |
1987 |
109,2 |
113,5 |
109,7 |
102,3 |
106,5 |
106, |
109,0 |
108,6 |
1988 |
115,8 |
114,3 |
120,0 |
108,5 |
112,8 |
116,3 |
117,5 |
115,5 |
1989 |
117,7 |
111,1 |
118,2 |
117,6 |
111,4 |
122,4 |
116,6 |
117,0 |
1990 |
135,2 |
130,7 |
123,3 |
120,8 |
127,6 |
128,9 |
125,6 |
128,9 |
1991 |
121,9 |
125,1 |
132,1 |
131,7 |
181,0 |
143,4 |
141,9 |
135,0 |
1992 |
119,4 |
119,6 |
123,0 |
114,3 |
143,2 |
127,2 |
126,0 |
123,0 |
1993 |
129,2 |
118,6 |
116,7 |
111,0 |
120,3 |
121,6 |
124,1 |
122,5 |
1994 |
123,4 |
116,4 |
116,1 |
111,8 |
111,7 |
119,0 |
120,3 |
118,8 |
1995 |
131,1 |
120,1 |
120,2 |
124,0 |
150,0 |
127,3 |
126,0 |
128,2 |
1996 |
117,3 |
126,6 |
125,6 |
119,2 |
132,5 |
125,7 |
126,4 |
123,6 |
1978 = 100,0 |
1990 |
347,9 |
299,7 |
351,8 |
253,4 |
341,2 |
348,7 |
335,1 |
329,2 |
1991 |
424,1 |
374,9 |
464,7 |
333,7 |
617,6 |
500,0 |
475,5 |
444,4 |
1992 |
506,4 |
448,4 |
571,6 |
381,4 |
884,4 |
636,0 |
599,1 |
546,6 |
1993 |
654,3 |
531,8 |
667,1 |
423,4 |
1063,9 |
773,4 |
743,5 |
669,6 |
1994 |
807,4 |
619,0 |
774,5 |
473,4 |
118,4 |
920,4 |
895,0 |
795,5 |
1995 |
1058,5 |
743,4 |
930,9 |
587,0 |
1782,6 |
1171,7 |
1127,7 |
1019,8 |
1996 |
1241,6 |
941,1 |
1169,2 |
699,7 |
2361,9 |
1472,8 |
1425,4 |
1260,5 |
1987 = 100,0 |
1990 |
184,3 |
166,0 |
174,9 |
154,1 |
160,3 |
183,5 |
172,1 |
174,2 |
1991 |
224,6 |
207,6 |
231,0 |
203,0 |
290,2 |
263,1 |
244,2 |
235,2 |
1992 |
268,2 |
248,3 |
284,1 |
232,0 |
415,6 |
334,7 |
307,6 |
289,2 |
1993 |
346,5 |
294,5 |
331,5 |
257,5 |
500,0 |
407,0 |
381,7 |
354,3 |
1994 |
427,6 |
342,8 |
384,9 |
287,9 |
558,5 |
484,3 |
459,2 |
420,9 |
1995 |
560,6 |
411,7 |
462,7 |
357,0 |
837,8 |
616,5 |
578,6 |
539,6 |
1996 |
657,6 |
521,2 |
581,2 |
245,5 |
1110,0 |
774,9 |
731,4 |
666,9 |
1990 = 100,0 |
1991 |
121,9 |
125,1 |
132,1 |
131,7 |
181,0 |
143,4 |
143,4 |
135,0 |
1992 |
145,6 |
149,6 |
162,5 |
150,5 |
259,2 |
182,4 |
182,4 |
166,1 |
1993 |
188,1 |
177,5 |
189,6 |
167,1 |
311,8 |
221,8 |
221,9 |
203,4 |
1994 |
232,1 |
206,6 |
220,1 |
186,8 |
348,3 |
263,9 |
267,0 |
241,6 |
1995 |
304,3 |
248,1 |
264,6 |
231,6 |
522,5 |
335,9 |
336,4 |
309,7 |
1996 |
356,9 |
314,1 |
332,3 |
276,1 |
692,3 |
422,2 |
425,2 |
382,8 |
Fogyasztói árindex
a javak fõbb csoportjai szerint részletezve, havonként
1990. év átlaga
= 100
Hónap |
Élelmiszerek |
Szeszes
italok,
dohányáruk |
Ruházkodási
cikkek |
Tartós
fogyasztási
cikkek |
Háztartási
energia |
Egyéb
cikkek,
üzemanyagok |
Szolgáltatások |
Össz.kiadás |
1994 |
Jan. |
210,4 |
192,2 |
203,8 |
177,8 |
341,0 |
246,6 |
248,6 |
224,4 |
Febr. |
213,7 |
194,9 |
203,8 |
179,2 |
342,8 |
249,9 |
253,7 |
227,5 |
Márc. |
215,9 |
195,5 |
208,7 |
181,0 |
342,1 |
252,5 |
256,6 |
229,8 |
Ápr. |
219,2 |
197,1 |
215,2 |
181,9 |
342,6 |
254,4 |
260,2 |
232,6 |
Máj. |
224,9 |
198,7 |
216,9 |
182,7 |
342,3 |
256,5 |
263,1 |
235,4 |
Jún. |
227,4 |
199,9 |
219,6 |
184,3 |
342,3 |
259,0 |
266,0 |
237,8 |
Júl. |
229,9 |
204,2 |
219,7 |
185,4 |
343,2 |
263,8 |
270,1 |
240,8 |
Aug. |
232,5 |
212,6 |
217,9 |
189,1 |
346,2 |
268,2 |
272,6 |
244,1 |
Szept. |
241,8 |
215,6 |
224,0 |
193,1 |
352,0 |
274,3 |
274,8 |
249,7 |
Okt. |
253,0 |
216,9 |
233,0 |
195,4 |
356,4 |
276,1 |
276,9 |
255,0 |
Nov. |
258,7 |
225,6 |
237,2 |
196,9 |
357,9 |
283,3 |
278,2 |
259,8 |
Dec. |
263,6 |
231,2 |
239,8 |
198,9 |
362,5 |
286,0 |
281,9 |
263,6 |
1995 |
Jan. |
279,2 |
234,0 |
240,3 |
201,5 |
378,2 |
296,2 |
296,5 |
274,0 |
Febr. |
288,5 |
236,0 |
242,5 |
204,5 |
405,0 |
300,9 |
307,2 |
281,7 |
Márc. |
292,6 |
236,3 |
247,0 |
212,6 |
503,9 |
312,9 |
316,2 |
292,9 |
Ápr. |
301,4 |
239,1 |
255,2 |
220,4 |
513,1 |
319,7 |
325,3 |
300,6 |
Máj. |
309,0 |
242,4 |
260,0 |
227,7 |
535,5 |
326,1 |
331,5 |
308,0 |
Jún. |
304,7 |
244,7 |
260,3 |
234,8 |
542,4 |
334,5 |
338,0 |
311,6 |
Júl. |
299,7 |
247,7 |
263,9 |
238,8 |
543,4 |
342,1 |
343,6 |
314,3 |
Aug. |
307,1 |
250,0 |
263,4 |
242,6 |
545,0 |
347,0 |
348,4 |
315,4 |
Szept. |
307,1 |
255,5 |
271,5 |
246,8 |
551,3 |
354,6 |
352,9 |
321,6 |
Okt. |
315,9 |
262,1 |
283,5 |
250,4 |
564,5 |
362,9 |
357,0 |
329,0 |
Nov. |
320,3 |
265,3 |
291,2 |
252,3 |
586,5 |
368,8 |
360,6 |
334,2 |
Dec. |
324,5 |
267,7 |
296,2 |
255,9 |
593,2 |
373,9 |
363,4 |
338,2 |
1996 |
Jan. |
336,1 |
292,6 |
299,5 |
262,6 |
603,9 |
390,4 |
384,1 |
353,1 |
Febr. |
342,0 |
297,9 |
302,1 |
266,0 |
618,2 |
396,8 |
401,1 |
361,3 |
Márc. |
347,9 |
300,5 |
310,7 |
268,9 |
628,2 |
401,7 |
412,8 |
368,1 |
Ápr. |
352,1 |
302,3 |
383,2 |
271,9 |
645,5 |
407,4 |
419,7 |
374,0 |
Máj. |
354,9 |
308,0 |
390,1 |
273,8 |
701,0 |
421,3 |
425,2 |
381,9 |
Jún. |
357,0 |
314,5 |
394,4 |
274,9 |
702,4 |
425,5 |
429,0 |
385,3 |
Júl. |
357,0 |
318,3 |
396,4 |
274,9 |
704,5 |
425,9 |
432,0 |
386,8 |
Aug. |
355,2 |
321,5 |
392,8 |
277,4 |
710,8 |
429,3 |
434,6 |
388,0 |
Szept. |
363,0 |
326,0 |
403,4 |
280,5 |
716,5 |
434,5 |
437,2 |
393,4 |
Okt. |
369,2 |
329,6 |
419,9 |
284,1 |
724,4 |
439,3 |
439,4 |
398,9 |
Nov. |
371,4 |
330,9 |
428,3 |
286,4 |
728,7 |
447,2 |
440,7 |
402,1 |
Dec. |
374,7 |
332,9 |
436,4 |
288,1 |
741,1 |
449,9 |
444,2 |
405,7 |
Mint a grafikon is mutatja, az utóbbi 6 év során a
legtöbb termék ára igencsak megnõtt még
az 1990-es árszínvonalhoz képest is. A legnagyobb
emelkedést (592,3%) a háztartási energia ára
produkálta, a legkisebbet pedig a tartós fogyasztási
cikkek (176,1%).
A különbözõ jövedelemkategóriájú
csoportoknál éppen ezért mutatkoznak igen nagy eltérések
a megélhetésben, s a szegényebb csoportokban megfigyelhetõvé
vált az utóbbi idõben az egyéb folyó
fogyasztási kiadások (ruházkodás, egészségügy,
testápolás, közlekedés, hírközlés,
oktatás, kultúra, üdülés, szeszes ital,
dohányzás) csökkenése. Konkrét számadatokkal:
amíg a legszegényebbötödnél ez az összeg
3,362 forint, addig a leggazdagabb csoportnál 12,267 forint.
A reáljövedelem átlagosan 7%-kal csökkent az elõzõ
évhez képest, azonban ez a csökkenés a legérzékenyebben
szintén a szegényebb csoportokat érintette, hiszen
a társadalmi jövedelmek (nyugdíj, családi pótlék,
gyermekgondozási támogatás, munuuml;li segély,
szociális segélyek) aránya itt volt a legnagyobb.
Az életszínvonalban mutatkozó különbségek
következtében igen eltérõen vélekednek
ezen csoportok arról is, hogy a különbözõ
szintû megélhetéshez milyen jövedelem szükséges.
Az öt csoport átlaga szerint 14,950 Ft kell a nagyon szûkös
megélhetéshez, 19,000 Ft a szûkös megélhetéshez,
26,100 Ft az átlagos megélhetéshez, 35,950 Ft a jó
megélhetéshez, és 54,750 Ft a nagyon jó megélhetéshez.
Azonban a csoportok közötti eltérés eléggé
szembetûnõvé válik, amennyiben külön-külön
is megnézzük azt, hogy mennyit tartanak külön-külön
elegendõnek a megélhetéshez: például
a nagyon szûkös megélhetéshez amíg az elsõ
csoport szerint 10,850 Ft is elég, addig az 5. csoport szerint ehhez
20,800 Ft kell.
Az elszegényedés tömegjelenséggé vált,
tehát nem elszigetelt jelenség immár. Ezen állítást
igazolják kérdõíveink feldolgozása során
kapott számszerû adatok is.
A 200 véletlenszerûen megkérdezett személybõl
(73 férfi, valamint 127 nõ) 50 volt már maga is munkanélküli,
s minden harmadik megkérdezett családjában szintén
elõfordul legalább egy munkanélküli.
A megkérdezettek 77,5%-a (155 ember) arra a kérdésre,
hogy szerinte romlott-e a saját és családja anyagi
helyzete az utóbbi 1-5 év során, igennel válaszolt.
Ezen tendenciát támasszák alá a kulturális
kérdésekre adott válaszok is: Az emberek 44%-a ritkán,
41%-uk pedig egyeltalán nem jár színházba.
A megkérdezettek majdnem kétharmada (131 ember) legutoljára
több, mint fél éve volt színházban. És
a helyzet a könyvtárlátogatásoknál sem
jobb: az emberek ugyanekkora hányada már több mint fél
éve nem vette igénybe ezen kulturális intézmények
szolgáltatásait. Sõt 77%-uk csak ritkán, vagy
egyeltalán nem is jár könyvtárba.
A legtöbb embernek pozitív (37%), vagy legalábbis némileg
pozitív a jövõképe (szintén közel
37%) a jövõképe. Azonban az emberek közel 12%-a
semmi jót nem vár a jövõtõl. Az emberek
56,5%-a javulást remél az elkövetkezendõ idõkben,
30,5%-uk azonban csak stagnálást vár. 13%-uk pedig
egyenesen arra számít, hogy helyzete még tovább
fog súlyosbodni az elkövetkezendõkben. Az emberek 30,6%-a
már került megalázó helyzetbe pénztelenség
miatt.
Mint dolgozatunkban is bebizonyítottuk, az elszegényedésnek
egyik súlyos következménye a lehetõségek
beszûkülése, amely megnehezíti az elszegényedés
problémájának kezelhetõségét.
Ráadásul az elszegényedés következtében
a kitörési lehetõségeket csökkenése
demoralizálólag hat az elszegényedett rétegekre,
aminek következtében helyzetüket a valóságosnál
is rosszabbnak ítélik meg.
Dolgozatunkban makroökonómiai szinten javasoltuk a szûkös
erõforrások korábbinál célszerûbb
felhasználását, továbbá a munkaerõ-alkalmazkodó
képességének javítását szolgáló
rendszerek további korszerûsítését, s
a munkaerõ-piacon fellépõ igényekhez való
alkalmazkodás növelését (például
a tanfolyamok tematikáját minél gyorsabban a változó
igényekhez alakítani). Az emberek tudati formálásában
nagyobb szerepet kel adni a pozitív jövõképet
formáló civil szervezõdéseknek.
|