VISSZHANG
Dr. Nagy Miklós egyetemi tanár,
a Magyar Irodalomtörténeti Társaság
alelnöke
Budapest
Tisztelt Professzor Úr!
Nagyrabecsült Alelnökünk,
kedves Barátunk!
Bármennyire is hihetetlen, a szombathelyi mátrikula mégis azt bizonygatja, hogy 75 éves lettél. Helyzeted irigylésreméltó: életedet a lehetõ legjobb társaságban tölthetted, hiszen Petõfi Sándor indított pályádon, Jókai Mór teljhatalmú megbízottja lettél, és ha kiruccanásra támadt kedved, a XIX. század nagy szellemei mindig szívesen fogadtak.
Születésnapodon jó egészséget, sok boldogságot és töretlen munkakedvet kívánunk a további társalkodás évtizedeihez. Ehhez mindenkor számíthatsz Társaságunk baráti szeretetére és támogatására.
Nagyrabecsüléssel
és szeretettel köszönt e szép ünnepen
A Magyar Irodalomtörténeti
Társaság vezetõsége
Juhász Béla halálával megint sokkal szegényebbek lettünk. Egy példaszerûen tisztességes, becsületes, másokért élõ, másokért munkálkodó ember ment el közülünk.
Szemléletét a magyar irodalom cselekvõ történelmi jelenlétet vállaló nagy vonulatától örökölte. Olyan korban választotta ezt a közösségi küldetést egyetemi oktatóként, irodalomtörténészként, szerkesztõként, közéleti emberként, amikor a tisztességre és történelmi cselekvésre egyaránt igényt tartó személyisége állandóan két tûz közé került. Munkájáért jó szót, elismerést egyik oldalról sem kaphatott. Õrlõdhetettt, vívódhatott, roncsolódhatott a szellem szabadságát létük értelmeként valló írók és a diktatúra érdekét rafinált eszközökkel érvényesítõ politikai hatalom parancsai között. Ezen a nehéz poszton állt helyt évtizedeken keresztül úgy, hogy tisztességéhez soha nem férhetett kétség. Gyötrelmei, a kényszerûség szorításában átélt vívódásai a történelmi helyzet képtelenségét minõsítették.
Juhász Béla 1932-ben született Gyöngyöshalmajon, 1955-ben szerzett magyar szakos diplomát Debrecenben. Elõbb a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulat szaktitkára, majd könyvtáros, késõbb gyakorlógimnáziumi vezetõtanár volt, 1964-tõl pedig több mint negyedszázadon keresztül a Kossuth Lajos Tudományegyetem Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén tanított. Emellett 1962-tõl az Alföld kritikai rovatát vezette, 1973-tól fõszerkesztõ-helyettesként, majd 1978-tól nyugalomba vonulásáig fõszerkesztõként irányította a folyóiratot. Közben - elõbb Béládi Miklós, majd Rónay László társaként - két évtizeden keresztül szerkesztette az Akadémiai Kiadó Kortársaink címû monográfia-sorozatát. Késõbb pedig a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei tagozatának elnökeként folytatta közösségi érdekû munkásságát.
Az irodalomtörténészrõl és kritikusról a legteljesebb képet Irodalom és valóság címû tanulmánykötete adja. Leginkább azoknak az íróknak a munkássága vonzotta, akiknek mûveiben közvetlenül nyilatkozik meg a szembesülés igénye a társadalom életével, gondjaival. Tanulmányok sorát írta az „utolsó mesélõ elbeszélõnk", Szabó Pál munkáiról. A „korszerû magyar elbeszélõ mûvészetért folytatott küzdelem" fejezeteként mutatta be Sarkadi Imre munkásságát. A „közösségi gondok gravitációs terében" képzõdõ Illyés életmûben a „külön hangsúlyokat is egységbe szorító gondolkodó" vonzotta. Megállapításait az irodalomtörténész önvallomásaként is értelmezhetjük.
Egyetemi oktatóként és szerkesztõként fiatalok generációit segítette a pályára. Legfontosabb hivatásának azt érezte, hogy tevékenyen részt vállaljon a magyar szellemi élet nyitódásában, a nemzeti hagyományokat megbecsülve segítse az új eszmék, új gondolatok felnövekedését. Így vált az õ irányításával az Alföld a háttérbe szorított népi irodalom, a nemzetbõl kirekesztett határon túli magyar irodalom és a fiatal írógenerációk fontos fórumává. Nyitott szellemben szervezte a Debreceni Irodalmi Napokat, az Alföld tematikus számait, az Alföld Stúdió antológiáit, az Irodalomtörténeti Társaság konferenciáit. Mindig a cselekvõ bölcsesség útját kereste. A gondolat szabadságát akkor is tisztelte, amikor a cselekvés szabadsága gátakba ütközött.
Barátságos, segítõkész, egyensúlytartó személyiség volt, a közösség szolgálatának áldozatkész, önzetlen embere.
Munkássága beleépül a magyar kultúrába. Emléke bennünk, tanítványaiban, barátaiban megmarad.
GÖRÖMBEI ANDRÁS
Az Iris 1999/1-2. száma kényszerû késéssel, egyszersmind korábbi támogatóink mellett a Soros Alapítvány segítségével jelenik meg. Ennek köszönhetõ, hogy az Internetre is felkerül.
Folyóiratunk nem kezdhette volna méltóbban X. évfolyamát. Ha lesz rá lehetõség, az 1998/3-4. számot és a kilenc évfolyamnak legalább tartalomjegyzékét is szeretnénk hozzáférhetõvé tenni a Világhálón.
Fedõlapjainkon Lengyel Balázs (1983) és Kabdebó Tamás (1999) arcképét közöljük.
Úgy terveztük, azt a két tagozati beszámolót, amelynek legutóbb a szerkesztõ hibájából elmaradtak, majd most adjuk közre. Duplaszámunk anyagbõsége miatt Társaságunk Bács-Kiskun és Békés megyei tagozatának vezetõit azonban arra kell kérnünk: év végi számunkban összesítve szíveskedjenek tájékoztatni olvasóinkat 1998-99. évi munkájukról. Számítunk szíves megértésükre.
A X. Országos Zrínyi-konferencián (Szigetvár, 1999. április 29-30.) az alábbi kilenc elõadás hangzott el: Benits Péter, Bp., Thállyai Pál XVII. század eleji Istvánffy-fordításának Szigetvár 1566. évi ostromára vonatkozó fejezete; Boda Miklós, Pécs, A „Syrena"-kötet és a költõ Zrínyi jelmondata; Horváth Katalin, Bp., Zrínyi értelmezések (A „Zrínyi-szótár" margójára); Szmeló Magdolna, Nagykanizsa, A „Szigeti veszedelem" Szigetvár-topográfiája; Pienták Attila, Bp., Flóra és fauna Zrínyi eposzában; Sója Lívia, Bp., Krnarutiæ és Zrínyi; Pásti Nóra, Bp., XVIII. századi ponyvanyomtatványok a szigetvári hõsrõl és a Zrínyi-hagyomány; Békési Gábor, Miskolc, Csokonai megvalósult tervezete, az 1817. évi Zrínyi kiadás és annak szigetvári vonatkozásai; Laczházi Gyula, Bp., Zrínyi, Dorfmeister, Krafft, Drescher Attila, Szekszárd, Csontváry: „Zrínyi kirohanása".
A honorált elõadások közül egyet nem sikerült megkapnunk közlésre.
Számunk illusztrátora Sarlós Endre szigetvári festõmûvész; a Szigeti veszedelemhez készült rajzaiból válogattunk. Ezek nagyrészt megjelentek a Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója A szigeti veszedelem címû kötetében (1997). A szöveg prózaátírását is Sarlós Endre vitte véghez, s ahol lehetett, megtartotta az archaizmusokat.
K. S. I. Babitsról
szóló írása Felföldi figyelõ
címû sorozatához (Új Forrás)
készült.
A Magyartanárok VI. Országos Konferenciáját Nyíregyházán rendezzük meg 1999. november 5-7-én. A középsõ nap a romániai kirándulás napja.
Információ kérhetõ a Társaság titkárságán (Bácsi Éva, Káldos Márta, Szilágyi Márton).
A részletes programot tartalmazó meghívókat idõben eljuttatjuk a jelentkezõknek.
A Toldy-díjak és
a Móricz Zsigmond-díj átadására
is Nyíregyházán kerül sor.
Kérjük tisztelt kollégáinkat, tegyenek javaslatot az 1999. évi tanári, közmûvelõdési és irodalomtörténeti Toldy-díjakra.
Levelezõlapjukat vagy szóbeli javaslataikat mielõbb várjuk, hogy október közepén tartandó ülésünkön meghozhassuk a döntést.
Köszönettel a Titkárság Vezetõsége