Zrínyi Miklós Mátyás-tanulmányát Brne Karnarutic, XVI. századi horvát költõ Vazetja Sigeta grada (Szigetvár elfoglalása) címû eposzának néhány „gyönyörûséges" sorát idézve fejezi be. A horvát nyelvû szöveg utolsó két sora horvátul és Sója Lívia nyersfordításában így hangzik:
Taè, de veæ neumru nigdar man imena
Doèin god rike vru i teku vrimena.
Ekképpen már sosem halnak meg neveik,
Amíg csak folyók forrnak és
idõk folynak.
Az idõ folyik metaforikus kifejezés - sok más nyelvhez hasonlóan - a magyarban is a folyik ige tipikus használatainak egyike. E predikatív struktúra jelentése csak a folyó (víz) folyik szerkezethez, az ige eredeti (tulajdonképpeni) jelentésén alapuló, õsi, tautologikus mondathoz való viszonyából érthetõ meg. A folyó (víz) és az idõ fogalma között ugyanis asszociatív kapcsolat van: az idõ múlásának és a víz folyásának felismert, azonos módja, az elõrehaladó, feltartóztathatatlan, visszafordíthatatlan mozgás fûzi egybe a két fogalmat, s teszi érvényessé e metaforikus használatot. Az idõ folyik igei átvitel - az idõ repül mondathoz hasonlóan - irodalmi toposz. Megtaláljuk Zrínyinél is Az idõ és hírnév címû epigrammaciklus elsõ darabjában:
Az idõ szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erõs folyás;
Vissza soha nem tér,
Mindent a földre vér,
Mindeneken hatalmas;
Az idõ „foly, mint erõs folyás"
Zrínyi-hasonlat egyszerre foglalja magába az ige
tulajdonképpeni és metaforikus használatára
épült két struktúrát. A költõ
a foly(ik) eredeti jelentésébõl fakadó
használattal máshol is él: eposza XII. énekében,
a Delimán szerelmi bánatát festõ sorok
között találjuk a következõ két
sort (XII, 12):
Ha foly a folyóvíz, vagy szép csurgó patak,
Az õ szemei is mind egyaránt folynak;
A Karnarutiæ-idézet utolsó sorának másik tõmondata, a rike vru azonban meglepõ. Ebben ugyanis a rike 'folyók' alany mellett nem az az állítmány jelenik meg, melyet várnánk: a vru ige nem 'folynak' , hanem 'forrnak' jelentésû. Zavarunkat az okozza, hogy az ige mai 'erõsen fölmelegszik, buzogva fõ' alapjelentése a mondatban érthetetlennek, hibás használatúnak tûnik fel a rike 'folyók' alany mellett. Ha viszont e mondatban a poliszém ige õsi '<víz a földbõl> buzogva feltör', jelentésével számolunk, mely a XVI. században még elevenen élt, a szerkezet jelentése világossá válik.
Vajon a magyar forr, kiforr-nak megvolt-e valaha ez a jelentése? A kérdésre igennel felelhetünk, mert gazdag nyelvtörténeti anyag bizonyítja: a régiségben igénknek is ez volt az elsõdleges jelentése. A TESz. szerint (I, 955) „eredetileg a földbõl elõtörõ, a forrásból kibuzogó víz forgó, örvénylõ mozgására vonatkozott, amit legkorábbi jelentése is tükröztet". E jelentés figyelembevételével válik érthetõvé a forr és a belõle levezetett forrás 'a földbõl természetes úton elõtörõ víz' etimológiai kapcsolata.
A forr, kiforr e jelentését
jegyzik régi értelmezõ szótáraink
is . A Czuczor-Fogarasi szótárban ezt olvashatjuk
(III, 734). „Általán am. forrva kifakad. Kiömlik,
kifoly, kiduzzad.
A sziklából kiforr a víz."
Ballagi Teljes szótára pedig (II, 54)
ezt a használatot így értelmezi: „bugyogva,
forrva kiütõdik; az ásványos víz
a föld belsejébõl forr ki."
A nyelvtörténeti szótárainkban (OklSz., NySz., EMSzT.) és a tájszótárakban felsorakoztatott bõséges nyelvi anyag pedig nemcsak azt tanúsítja, hogy az ige e jelentésben a XVI., XVII., sõt még a XVIII. század elején is gazdagon adatolható, hanem egyértelmûen szól amellett is, hogy a foly(ó)/foly(ás) (ki)foly(ik), illetve a forr(ás) (ki)forr õsi, tautologikus predikatív szerkezetek, melyekben az alany és az állítmány csupán morfológiailag különül el egymástól, azonos jelentést képviselnek. Ez az oka annak, hogy e mondatok keveredhetnek is egymással, elemeik helyettesíthetik egymást: a folyó (víz) (ki)forr, illetve a forrás (ki)foly.
Mutatványként nézzünk az idevonható gazdag anyagból néhány adatot! „Czyatorna kibol az forrás ki foly" (OklSz, 245); „Az a víz onnat foj, […] innet forrik" (MTSz. I, 623); „Forramat - folyam eredete, folyamtõ" (MTSz. I, 625); „... a víz […] naty fóurással jû ki a fõûdbûl" (UMTsz. II, 501); „E végre a szép tiszta forrás, vagy follyó viz" (EMSzT. IV, 251).
A Nyelvtörténeti Szótár (I, 910, 944) adatai azt mutatják, hogy e használatok különösen Heltai, Bornemisza és Faludi nyelvében gyakoriak, sokszor a két - e jelentésbena szinonim - ige egyazon kontextusban szerepel, és egymást értelmezi: „Az Viszollya follyo egyenest folly a Scandínavia szigetre; Az Viszollya follyo víz melet, mely az lengyel nagy hegyekbol ki for; A Tanais follyó vizrõl, melynek eredeti és ki forrása vagyon a Riphei nagy hegyekbõl" (Helt: Krón 1); „Hagyod ki forrani a kut feleket, hogy vizek folnak a hegyek kezet" (Helt: Zsolt. 208); „Ki forro forrass; Az szep forrast houa inkab meric annal szepben fordogal" (Born. Préd. 283, 552); „A föld gyomrából ki forro folyamok" (Fal: UE. 367).
A két ige jelentésének szinonim voltát származékaik is igazolják: „Te hozzyad ffordulwan es ffolyamwan" (PozsonyiK. 51). Az adatok tanúsága szerint a kút fõ, kút forrás, kút folyás, kút folyamatja, víz feje, víz fõ, víz forrás összetételek vagy birtokos jelzõs szintagmák egymás szinonimái. A folyton-foly, forrton-forr figura etimologicák is azonos jelentést képviselnek.
Meglepõ lenne, ha Zrínyi-adatokkal
a fentieket nem támaszthatnám alá. Nincs
is így: a két szócsalád jelentésének
szoros kapcsolatára a XVII. század legnagyobb költõjének
nyelve is szép példákat kínál!
Például a II. Idilium 18. szakaszában:
Vagy hogy, mint szép Biblis víz-folyása lészek,
Mert szemeim úntalan forrású vizek.
Vagy az eposz VII. énekének 44. strófájában:
Örök folyásában van az fris forrásu ér,
Emberben peniglen soha nem ujul vér.
Végül hadd idézzem a VIII. ének
18. versszakát, melyben a költõ a „szárnyas
lovon" érkezõ „szép piros hajnal"-t
jeleníti meg:
Ifiu orcával mindent megvidámít,
Õ földbül virágot szépségével indít,
Õ fülemilében keserves torkot nyit,
Õ forrást, õ folyást,
erdõt, mezõt ujit.
Foglaljuk össze röviden, mi mindent bizonyíthatnak ezek az adatok! Elõször is kétségtelenné teszik, hogy a Karnarutiæ-verssorban szereplõ 'folyók forrnak' jelentés a régi magyar nyelvben is gyakori, tipikus használat volt. De míg a horvátban ez esetben az alany és az állítmány (rike vru) között csak tartalmi megfelelés van, a magyar a foly(ó)/foly(ás) (ki)foly(ik); a forrás (ki)forr mondatok azonos jelentést képviselõ, nomenverbumok megkettõzõdésével kialakuló, õsi tautologikus összefüggések. Ez azt jelenti, hogy mindkét tõmondatban az alanyi és az állítmányi funkciót betöltõ elemek között a tartalmi megfelelésen túl etimológiai kapcsolat is van. Adatok sokasága mutatja: ez a gyermeknyelvben is gyakori, ám a diakrón szintaktikai kutatások által általában figyelmen kívül hagyott, õsi mondatképlet meghatározó szerepet játszhatott a kétpolusú mondat létrejöttében és történeti továbbfejlõdésében.
A fenti adatok azt is egyértelmûen igazolják, hogy a két rokon struktúra, õsi mezõösszefüggés elemei egymás helyébe léphetnek: a folyó (ki)forr, illetve a forrás (ki)foly(ik).
Figyelemre méltó továbbá az igék alaki hasonlósága is.
Mindebbõl logikusan következik a felismerés: a két ige, a folyik és a forr azonos eredetû lehet.
Õsi, hangutánzó-hangfestõ szónak tartott, finnugor (esetleg uráli) eredetû forr (a régiségben sokszor for, fór, esetenként forrik) igénket - Pais Dezsõ szófejtése nyomán (MNy. 1932:117-19) - etimológiai szótáraink (TESz. I, 955; EWUng. Lieferung 2, 412) a forog kiterjedt szócsaládjába sorolják, s a szócsalád for-tövének szóhasadással elkülönült változataként magyarázzák.
Szintén õsi folyik igénknek - mely a régi adatokban -ik nélküli ful ~ fol ~ foly alakváltozatokban élt - azonban mindeddig nincs érvényes etimológiája (vö. EtSz. II, 343-54; SzófSz, 83; TESz. I, 944; EWUng. Lieferung 2, 406).
Az egy eredetûnek vélt, de mai nyelvünkben egymástól függetleneknek látszó elemek õsi, etimológiai kapcsolata mellett egyfelõl a szavak jelentéselemzésével, másfelõl az alakokat összekötõ szabályos hangmegfelelések kimutatásával érvelhetünk. A fo1 ~ foly(ik) és a for ~ forr igék eredeti jelentése - a fenti adatok egyértelmû tanúsága szerint - megfeleltethetõ egymásnak. Az alakok között pedig az l ~ r hangváltozás segítségével teremthetünk kapcsolatot. E hangváltozás gyakran indított el a magyarban is szóhasadáshoz vezetõ folyamatokat (l. pl. a fúl ~ fúr, kelepel ~ kerepel, világ ~ virág megfeleléseket), s figyelembe vételével bizonyosan további etimológiai kapcsolatok deríthetõk fel (vö. Benkõ Loránd, Adalékok az õsmagyar szóhasadás eseteihez. NytudÉrt. 38. 1963. 18-34 ). (Az l ~ r hangmegfelelésre l. a páncér, spanyor, musurmán Zrínyi-példákat is!)
Mindez azt jelentheti: komoly érvek szólnak amellett, hogy az õsi for ~ forr szóhasadás elõtt egy fol ~ for alak-és funkciómegoszlással is számolhassunk, és a folyik, a forog és a forr szócsaládját egyazon eredetûnek tarthassuk.