Befolyásolják-e a közvélemény-kutatások a választási eredményeket?

A Marketing Centrum 1998. június eleji adatfelvétele szerint a választópolgárok 22 százalékánál jártak már politikai közvélemény-kutatók. (1. táblázat) Ez meglehetősen nagy sokaság, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon rendszeres közvélemény-kutatások csak a rendszerváltás (1989) óta készülnek. Az adatok finomabb elemzése azt mutatja, hogy nem minden választópolgár kerül azonos valószínűséggel a mintákba. A budapestiek és az iskolázottak véleményét valós arányaiknál gyakrabban kérdezték meg a közvélemény-kutatók. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy általában torzak a minták, hanem azt, hogy sok olyan kutatás készül, amely csak a társadalom felső rétegeinek véleménymegoszlását tárja fel.

Persze a polgárok elsősorban nem akkor kerülnek kapcsolatba a közvélemény-kutatással, amikor megkérdezik a véleményüket, hanem akkor, amikor kutatási beszámolókkal találkoznak a médiában. Ezek a beszámolók viszont érdeklik az embereket: 16 százalékukat nagyon, 49 százalékukat pedig közepesen. (1. ábra) Ha százfokú skálára vetítjük az érdeklődés mértékére vonatkozó válaszokat, akkor az index-érték 57 pontnak adódik. Ez lényegesen magasabb, mint a “politika” iránti érdeklődés hasonlóan képzett mutatója. Az utóbbi értéke hosszú évek óta 36 és 42 pont között ingadozik. A júniusi adatfelvétel idején 39 pontos politika-érdeklűdést regisztráltunk, azaz a különbség 18 pont volt a közvélemény-kutatások javára. Természetesen általában azokat érdeklik a közvélemény-kutatási eredmények, akiket a politika is érdekel, de sok olyan polgár él Magyarországon, akik azt mondják: egyáltalán nem érdekli őket a politika, miközben a politikai közvélemény-kutatások eredményei iránt érdeklődnek. Emögött két dolog húzódik meg: egyrészt a politika sokak számára valami csúnya dolog, ami iránt még érdeklődni sem illik, másrészt a közvélemény-kutatások a sportesemények izgalmát viszik bele a közéletbe. A polgárok szinte folyamatosan nyomon követhetik a pártok versenyfutásának részeredményeit. A májusi választások előtt 5 komoly intézet publikált beszámolókat hónapról-hónapra készülő politikai felmérései alapján, és a politika, illetve a média világa rendszeresen hivatkozott az ízlésének megfelelő eredményekre. A kutatási eredmények többnyire szinkronban voltak, de azért az öt komolynak tekinthető intézet külön meccset vívott a választások idején, hiszen az egyes felmérések között azért időnként számottevő különbségek mutatkoztak.

Az eredmények közötti különbségek mögött a sajtó politikai elfogultságokat keresett, míg az intézetek szószólói módszertani okokat emlegettek, és így a szélesebb nyilvánosság elé vitték a szakmai vitáikat. Ám még ez sem ábrándította ki a közvéleményt a közvélemény-kutatásokból. A magyar választók közepesen megbízhatónak tartják a közvélemény-kutatásokat, és mindössze 4 százalék azok aránya, akik egyáltalán nem bíznak a felmérésekben. (2. ábra) Ez utóbbiak tipikusan a szélsőséges pártok (elsősorban a MIÉP) támogatói, a legjobban pedig a diplomások, illetve az MSZP és az SZDSZ hívei hisznek a közvélemény-kutatási eredményeknek.

Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk: meglehetősen sok emberhez jut el - általa többé-kevésbé hitelesnek tekintett forrásból - tájékoztatás a pártok aktuális támogatottságáról. Ez nyilvánvalóan visszahat a szavazási szándékokra. Magyarországon talán még nagyobb is ez a visszahatás, mint máshol. A magyar választási rendszer ugyanis meglehetősen bonyolult. Az első fordulóban az arányossági elv, a második fordulóban pedig a többségi elv érvényesül, és a rendszer végül is azt eredményezi, hogy az erős pártok tényleges támogatottságuknál több mandátumhoz (parlamenti székhez) jutnak, míg a gyengébbek kevesebbhez. Ráadásul az 5 százalékos küszöb alatti pártokra leadott szavazatok valójában a második helyen álló párt mandátumainak számát növelik a leginkább.

Magyarországon viszonylag sok párt működik, és az idei választáson különösen nagy hangsúlyt kapott a pártok szövetségi politikája. Mindez viszont azt eredményezte, hogy a választók jelentős hányada a stratégiai szavazás irányába terelődött. Stratégiai szavazónak azok a polgárok tekinthetők, akik nem a pártokról szerzett ismereteik, illetve a pártokhoz fűződő érzelmeik alapján döntenek, hanem valamilyen politikai cél megvalósulását kívánják elérni a voksaikkal. Például mindenáron le akarják váltani a kormányt, és ennek érdekében nem a számukra legrokonszenvesebb pártra szavaznak, hanem a legerősebb ellenzéki erőre. Ők nyilvánvalóan csak a közvélemény-kutatási eredmények ismeretében tudnak konzekvensen dönteni.

A közvélemény-kutatások ebben, és az ehhez hasonló esetekben a politikailag legtudatosabb rétegre hatnak. A politika iránt kevésbé érdeklődő polgárok esetében viszont egy másfajta hatás érvényesül. Nevezetesen az, hogy a döntésükben bizonytalanok általában szívesebben csatlakoznak a többséghez, mint egy kisebbséghez. A kétféle hatás azonban a legtöbbször egyirányú: az erőseket támogatja a gyengébbnek jelzettekkel szemben.

1997 novemberétől 1998 februárjáig szinte minden intézet azt jelezte, hogy az MSZP fölényesen nyerni fog. Márciusban azonban az MSZP lendülete megtört, és innentől az intézetek döntetlent “jósoltak”, majd pedig a Fidesz-MPP végső győzelmét. 1997 elejétől minden intézet arra számított, hogy csak négy párt fogja átlépni az 5 százalékos küszöböt, és csak a választások előtt két héttel vált “mérhetővé”, hogy a MIÉP is bejut majd a parlamentbe. Azaz a közvélemény-kutatókat is érték meglepetések, ami egyébként azt is jelzi, hogy a végeredmény azért mégsem az előrejelzéseken múlott.

Összefoglalva: a közvélemény-kutatási eredmények publikálása befolyásolja, de nem alakítja a közvéleményt. Ez a befolyás a tudatosabb, stratégiai jellegű szavazás irányába hat, illetve egy kevesebb szereplős, tisztább pártmodell irányába tolja el a választási eredményeket. A demokrácia működése szempontjából viszont mindkét hatás kedvező, bármit is gondolnak erről azok a pártok, amelyek rosszul járnak emiatt.

Maguk a választási eredmények jóval nagyobb hatással járnak, mint a választási előrejelzések. A választások után a győztes párt támogatottsága ugrásszerűen növekedett, míg az összes többi párté látványosan csökkent. Ugyanez igaz a pártok vezetőinek megítélésére is, és még talán ennél is figyelemre méltóbb, hogy pozitív irányba mozdult el számos - a Fidesz-MPP értékrendjében (is) szerepet játszó - politikai fogalom érzelmi töltése. Mindez a konformizmus társadalmi méretű megnyilvánulása. Ugyanakkor ezek az adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy amennyiben a közvélemény-kutatási előrejelzések hitelessége és közismertsége közelítene a választási eredményekhez, akkor azok hatása akár drámai is lehetne. Ám ez is csak akkor veszélyeztethetné komolyan a demokráciát, ha a kutatási adatokat manipulálnák. Az adatok jelentős manipulációjára viszont mindaddig nincs mód, amíg több egymástól, a kormánytól, illetve a pártoktól független közvélemény-kutató intézet működik egy országban, és ezeknek közel azonos lehetőségeik vannak eredményeik publikálására. Ezidáig mindez megvalósult Magyarországon.

Másrészt a polgárok ötöde nagyon távol áll a politika világától, és mindössze a választók harmadára jellemző a tudatos, de legalábbis erős pártkötődés. Ugyanakkor a választási részvétel - különösen az idősebbek körében - normakövető magatartás. Mindennek az az eredménye, hogy a választók jelentős hányada meglehetősen bizonytalanul, pillanatnyi hatásoknak kitéve, sokszor az utolsó pillanatban dönt a szavazatáról. Körülbelül az érvényes szavazatot leadók 5 százalékáról van szó, de további 10-15 százalékuk döntése is nagyon képlékeny. Ezekre a szavazókra bizonyára komoly hatást gyakorolna a voksolást közvetlenül megelőző propaganda. Különösen akkor, ha valamelyik párt sokkal hatékonyabban tudna élni az utolsó pillanatokra időzített kampányfogásokkal, mint riválisai. Éppen ezért számos országban - így Magyarországon is - a választás előtti napon kampánycsend van. Ez azt jelenti, hogy ekkor már nem lehet választási gyűléseket tartani, nem szabad politikai hirdetésekkel bombázni a tévénézők agyát, stb. A kampánycsend alatt természetesen közvélemény-kutatási eredményeket sem lehet publikálni. Mindezeket az intézkedéseket csak helyeselni lehet, bár azokban az országokban is jól tud működni a demokrácia, ahol semmiféle kampánycsendet sem írnak elő a választási törvények (például USA, Anglia).

Ugyanakkor Magyarországon - és néhány más országban is - a közvélemény-kutatások közzétételét szigorúbban szabályozza a törvény, mint a választási kampányok egyéb elemeit. Az úgynevezett részleges kampánycsend azt jelenti, hogy utoljára a választások előtt nyolc nappal láthatnak napvilágot politikai előrejelzések. A nem kifejezetten a választási eredményekre vonatkozó eredmények közzétételét szövegszerűen nem tiltja a törvény, ám gyakorlatilag semmilyen közvélemény-kutatást nem szoktak nyilvánosságra hozni a médiák az ominózus nyolc nap alatt. Ez annak ellenére így van, hogy az elbírálásra hivatott testületnek gyakorlatilag semmilyen szankcionálisi lehetősége sincs a kampánycsend megsértőivel szemben, azon túl, hogy nyilvánosságra hozza elmarasztaló döntését. A különböző hírforrások azonban ennek ellenére be szokták tartani a törvényt, pedig felmérések az utolsó pillanatokig készülnek. Az adatgyűjtést ugyanis nem korlátozza a törvény. Ez az önfegyelem azért is meglepő, mert arészleges kampánycsend mélyen sérti, mind a média, mind a közvélemény-kutatók érdekeit. Ráadásul a részleges kampánycsend intézménye nagyon is ellentmondásos. Azt például nem korlátozza, hogy a politikai szereplők közvélemény-kutatásokra hivatkozzanak, de azt igen, hogy a közvélemény-kutatók reagáljanak ezekre a hivatkozásokra. Azaz a részleges kampánycsend idején a politikusok a legszélesebb nyilvánosság előtt is azt mondhatnak közvélemény-kutatásokra hivatkozva, amit csak akarnak, és erre a kutatások készítőinek sincs módja reagálni, legfeljebb csak egy másik politikusnak. Ez nem pusztán elméleti lehetőség.

A két választási forduló között a miniszterelnök-jelöltek tévé vitája volt a legfontosabb kampányesemény. Horn Gyula a vita során közvélemény-kutatásokra hivatkozva azt mondta: a Fidesz-MPP semmiképpen sem tud majd kormányt alakítani az FKGP nélkül. Orbán Viktor viszont más kutatásokra hivatkozva többször is azt állította, hogy ennek komoly esélye van. Ez azért számított fontos kérdésnek, mert a Fidesz-MPP támogatóinak jelentékeny hányadát kifejezetten riasztotta az Orbán-Torgyán kormány lehetősége.

Ebben a vitapontban egyébként Horn Gyulának volt igaza. Nem létezett olyan felmérés, amely azt mutatta volna, hogy a Fidesz-MPP-nek akárcsak minimális esélye lenne arra, hogy önállóan megszerezze a kormánytöbbséget. Orbán Viktor viszont nyugodtan mondhatott bármit, hiszen a közvélemény-kutatóknak nem volt módjuk felhívni a polgárok figyelmét arra, hogy az állítása valótlan. Ráadásul a vita egészét tekintve Orbán Viktor volt a meggyőzőbb, így aztán a közvélemény-kutatásokra hivatkozó hamis állítás több emberre hatott, mint az igaz állítás.

A másik és talán alapvetőbb baj az, hogy a törvény kiskorúnak tekinti a választókat. Olyannak, aki elöl el kell hallgatni fontos információkat, mert nem tudja kellő bölcsességgel mérlegelni azokat. Márpedig a demokrácia akkor igazán hatékony, ha minél többen, minél több információ birtokában, konkrét politikai célok megvalósulása érdekében hozzák meg választási döntéseiket. Az pedig nagyon is fontos információ, hogy mit gondolnak mások. Szavazási stratégiát tulajdonképpen csak ennek ismerétében alakíthatnak ki maguknak a választópolgárok, különösen egy olyan bonyolult választási rendszer esetén, mint a magyar.

Harmadrészt azért is értelmetlen dolog a részleges kampánycsend, mert az utolsó 8 nap alatt már csak ritkán módosulnak számottevően a pártpreferenciák, és ezen valószínűleg az sem változtatna sokat, ha közvetlenül a választások előtt is tájékozódhatnának a polgárok a pártok támogatottságáról. Ennek legfeljebb áttételes hatása lenne. A közvélemény-kutatóknak komolyabban kellene venniük az előrejelzéseket, mint most, amikor néhányan azzal magyarázták előrejelzésük és a tények közötti az eltéréseket, hogy az utolsó pillanatokban megváltozott a pártok szavazatszerző képessége. Ha viszont felelősségteljesebbek lennének az előrejelzések, akkor valószínűleg azok hitele is megnőne, és így a hatásuk is nagyobb lenne.

Azt, hogy minden olyan eszközre nagy szükség lenne, amely a tudatosság felé viszi el a polgárok választási döntéseit, azzal lehet a legjobban illusztrálni, hogy az idén is meglehetősen tájékozatlanok voltak a szavazók még a legalapvetőbb választási kérdésekben is. A közvélemény-kutatások viszont egyértelműen növelik a választói döntések tudatosságát. A választások első fordulója előtt két héttel a polgárok 57 százaléka egyetlen képviselőjelöltet sem tudott megnevezni a saját választókerületében indulók közül, egy jelölt nevét a harmaduk tudta, egynél többét pedig csak a tizedük. (3. ábra) Nem sokkal jobb a helyzet a pártok választási plakátjai, illetve tévé reklámjai esetében sem. Ráadásul a legtöbben csak a saját pártjuk képviselőjelöltjeire, illetve plakátjaira és tévéreklámjaira figyeltek fel. Pártprogramokat - nagyvonalúan ideszámítva a kivonatokat és a szórólapokon megjelenteket is - mindössze a választásra jogosultak 5 százaléka olvasott. Azok aránya pedig, akik több párt programjával is megismerkedtek a választások előtt, egy százalék alatt van.

Mindez viszont azt jelenti, hogy a legtöbben a pártok általános arculati elemeinek - legtöbbször korántsem tudatos - mérlegelése, illetve a vezető politikusok közszerepléseinek megítélése alapján döntötték el, kire adják a voksukat. Politikai kérdésként tulajdonképpen csak az fogalmazódott meg, hogy leváltsuk-e a kormányt vagy sem. Egyébként többek közt ennek tudható be az is, hogy mára gyakorlatilag két-pártivá vált a politikai erőtér Magyarországon, és szó sincs arról, hogy kiforrta volna magát a magyar pártrendszer.

1. táblázat

Jártak már Önöknél máskor is (politikai) közvélemény-kutatók?
 

1998. június 5-9.	igen %
Budapest	30
megyeszékhely, megyei jogú város	18
20.000 lakos feletti város	18
5.000-19.999 lakosú település	20
5.000 lakos alatti település	22
nincs érettségije	20
érettségizett	21
diplomás	37
szavazásra jogosultak	22

1. ábra

Mennyire érdeklik Önt a közvélemény-kutatási eredmények?

2. ábra

Mennyire tartja megbízhatónak a közvélemény-kutatási eredményeket?
 

3. ábra