A MAGYARORSZÁGI TELEVÍZIÓS MŰSORKÍNÁLAT VÁLTOZÁSA A
NYOLCVANAS ÉVEK KÖZEPÉTÔL A KILENVCVENES ÉVEK VÉGÉIG
 

Aligha vitatható, hogy a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig a magyarországi televíziózás látványos átalakuláson ment keresztül. Hogy csak néhányat említsünk a jelentôsebb fejlemények közül: a kádári késôkommunizmus agitpropos felfogását és gyakorlatát elsôprô rendszerváltás kontextusában alapjaiban megváltozott a televízió intézményi szabályozása; az ország településeinek jórészét kábeltelevíziós hálózatok szôtték át, különféle műholdas, fizetô-televíziós és helyi programokat kínálva; ha hosszas vajúdás után és mind a mai napig vitatott elemekkel is, de megszületett a médiaügyet jogi keretekbe foglaló törvény a rádióról és televízióról; a televíziós összműsoridô a többszörösére bôvült annak köszönhetôen, hogy új országos közszolgálati és két kereskedelmi csatorna kezdte meg működését. E változásokkal összefüggésben mind a nagyközönség, mind a kulturális környezet állapotáért aggódó társadalomkutató az az egyik legfontosabb kérdés, hogy miképpen alakult maga a műsorkínálat, amellyel a nézô a képernyô elôtt ülve napról napra találkozik.
 
 

A VIZSGÁLAT

Dolgozatunk egy olyan vizsgálatról készül beszámolni, amely erre a kérdésre kereste a választ, vagyis azt igyekezett feltérképezni, hogy az elmúlt közel másfél évtizedben a mennyiség és az összetétel néhány jellegzetes mutatója vonatkozásában mi jellemezte a hazai országos tévécsatornák által sugárzott a műsorválasztékot, különös tekintettel a minôségi televíziózással kapcsolatos elvárásokra.

Mivel a teljes televíziós műsorfolyam természetszerűleg nem állt rendelkezésünkre rögzített formában, az már eleve megoldhatatlan volt, hogy több évre visszamenôleg magukat a sugárzott tévéadásokat vessük alá részletes elemzésnek. Ezért kutatásunk nem a műsorok tényleges megtekintésére épült, hanem a Rádió és Televízió Újság által közölt műsorleírások szisztematikus kódolására. E leírások az esetek túlnyomó többségében elégséges és megbízható információt tartalmaztak a műsorok olyan jellegzetességeirôl, mint a sugárzás idôpontja, a hosszúság, a műfaj, a funkció, a célközönség, stb. Bár kétségtelen, hogy az RTV Újság elôzeteséhez képest nem ritkán elôfordulnak kisebb-nagyobb műsorváltozások, és az adások néha nem feltétlenül a jelzett programnak megfelelôen valósulnak meg, az ilyesféle viszonylag alacsony gyakoriságú eltérések érdemben nem befolyásolják a műsorstruktúra alakulásának a vizsgálatunkban felszínre hozott általános, az esetek nagy száma alapján megállapított trendjeit.

1985 és 1998 között minden esztendô márciusának teljes, az országos televíziós csatornák által sugárzott (legalábbis az RTV Újságban meghird etett) műsoranyagát kódoltuk a műsorkezdésektôl a műsorzárásokig.¹ Ez a dolgozat a vizsgálat eredményeibôl kirajzolódó alapvetô tendenciákat ismerteti, mégpedig - az idôbeli változások szemléletesebbé tétele érdekében - fôképpen három évet, 1986-ot, 1992-ôt és 1998-at hasonlítva össze.
 
 

LÁTVÁNYOS MENNYISÉGI GYARAPODÁS

Ha a nyolcvanas évek közepétôl napjainkig végigtekintünk a műsorkínálaton, mindenekelôtt az tűnik szembe, hogy a műsorok számában - nem utolsó sorban az új csatornák belépésének köszönhetôen - látványos gyarapodás következett be. (1. táblázat) Míg 1985 márciusában az alig másfél csatornás Magyar Televízió mintegy 850 műsort sugárzott egy hónap alatt, 1998 márciusában öt teljes csatorna több mint 4 ezret, és ugyanezen idôszak alatt az átlagos napi összes műsoridô 22-23 óráról 94-95 órára emelkedett.

1. táblázat

A műsorok március havi mennyiségének alakulása 1985 és 1998 között (abszolút számok)

Az 1. táblázat - éppúgy mint az összes késôbbi - nem tartalmazza az RTV Újság által a programban jelzett reklámblokkok adatait. A műsorfolyam - és egyáltalán a hazai televíziózás egésze - milyenségének szempontjából természetszerűleg a legkevésbé sem közömbös, hogy a két közszolgálati csatornán milyen gyakorisággal jelentek illetve jelennek meg reklámok, ezért az MTV1-re és az MTV2-re vonatkozóan az RTV Újságban feltüntetett reklámblokkok számának alakulásáról külön táblázatot készítettünk. Ez a - 2. számú - táblázat 1998-as adatokat már nem tartalmaz, mivel a műsorokon belül is hirdetô kereskedelmi televíziók megjelenésével a reklámblokkok akárcsak hozzávetôleges nyilvántartása a műsorújság információi alapján teljesen lehetetlenné vált, ezért elôfordulásaikat ebben az utolsó évben már nem is kódoltuk. Mindenesetre a táblázat adatsora egyértelműen dokumentálja, hogy a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek második feléig a Magyar Televízió műsoraiban a többszörösére (a két csatormát együtt nézve, mintegy a tízszeresére) emelkedett a reklámblokkok mennyisége (legalábbis az RTV Újságban feltüntetetteké), ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a hazai közszolgálati televíziózás egyre növekvô mértékben támaszkodott reklámbevételekre.

2. táblázat

Az RTV Újságban feltüntetett reklámblokkokmárcius havi mennyiségének alakulása 1985 és 1997 között a Magyar Televízió műsorában (abszolút számok)
 
 
 

A 3. táblázat azt jelzi, hogy az évek folyamán a növekvô mennyiségű televíziós programból mennyi volt az új műsor, és mennyi a már egyszer adott műsornak az egy héten belüli vagy régebbrôl történt ismétlése. Kitűnik az adatokból, hogy a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig az egy hétnél régebbre visszanyúló ismétlések részaránya - de nem az abszolút száma - csökkent ugyan (már amennyire ez az RTV Újság információiból biztonsággal megítélhetô), az egy héten belüli ismétléseké viszont a többszörése nôtt, aminek következtében a teljes televíziós kínálatnak a korábbi mintegy 10 százalékkal szemben 1998-ban már több mint 17 százalékát nem új, hanem egyszer már sugárzott anyag tette ki. Az (egy héten belüli) ismétlések mennyiségében különösen a Duna Televízió és a két kereskedelmi csatorna tűnt ki. (Lásd Függelék I. táblázat)

3. táblázat

Az új és az ismételt műsorok március havi mennyisége 1986-ban, 1992-ben és 1998-ban (abszolút számok és százalék)
 
 

A Rádió és Televízió Újság információi szerint 1986 és 1998 között az összműsor-kínálatnak csak egy meglehetôsen kis hányadában, 15-16 százalékában kerültek adásba olyan programok, amelyek valamilyen speciális közönségrétegnek készültek. (4. táblázat) Ezeknek túlnyomó többsége ifjúsági korosztályoknak szóló műsor volt. Nôknek és idôseknek szánt rétegműsorok mindvégig csak elvétve fordultak elô. A nemzeti kisebbségeknek és a falvak lakosságának szánt programok csak a kilencvenes évek elejétôl jelentek meg viszonylag gyakrabban a képernyôn, mégpedig szinte kizárólag a közszolgálati csatornákon.

4. táblázat

A műsorok célközönsége 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)
 

A nyolcvanas években az ifjúsági korosztályoknak készült műsorok viszonylag magas aránya az iskola-televízió oktató programjainak volt köszönhetô. 1998-ban viszont azért emelkedett az ifjúsági műsorok aránya az össz-műsorkínálatban, mert a kereskedelmi csatornák jelentôs mennyiségben sugároztak tizenéves közönségnek szóló, fôképpen könnyűzenei összeállításokat és klippeket tartalmazó programokat. (Ezzel összefüggésben lásd a Függelék II. táblázatát.)
 
 

A KÖNNYŰ SZÓRAKOZTATÁS FOKOZÓDÓ TÉRNYERÉSE

A vizsgált idôszakban az összes műsoridônek illetve a csatornák számának emelkedésével párhuzamosan szinte valamennyi műsortípusnak erôteljesen növekedett az abszolút számokban vett gyakorisága és (összesített) műsorhossza.² (5. és 6. táblázat) A látványos növekedési trend lényegében csak három műsortípusnál, a színházi közvetítéseknél, az oktató műsoroknál és a dokumentumfilmeknél nem érvényesült, de az ifjúsági filmeknél is gyengébb volt az átlagosnál. Vagyis - az összes csatornát együtt tekintve - a nyolcvanas évek közepéhez képest a kilencvenes évek végére e négy típust leszámítva az összes többi műsorkategória esetében jelentôsen gyarapodott a kínálat mind a műsorok számát, mind az általuk kitöltött idô hosszát tekintve. Különösen nagymértékű volt a szám- és idôhosszbeli gyarapodás a filmsorozatoknál, a mozi- és tévéfilmeknél, a vetélkedô és játékműsoroknál, valamint a rajzfilmeknél.
 
 
 

5. táblázat

Műsortípusok a műsorok számában 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)
 

6. táblázat

Műsortípusok a műsorok hosszában 1986, 1992 és 1998 márciusában (percek és százalék)
 

Az 5. és 6. táblázat százalékos adataiból jól érzékelhetô, hogy a mennyiségi változások következtében jelentôsen módosult az egyes műsortípusoknak a műsorszerkezetben elfoglalt helye. 1998-ban 1986-hoz, de 1992-höz képest is több mint megduplázódott a filmsorozatoknak és a filmeknek a részaránya, de jelentôs mértékű volt a vetélkedô és játékműsorok térnyerése is. A non-fiction nem szórakoztató kategóriában egyedül a politikai fórumok és vitaműsorok részesedése növekedett hasonló arányban.³ Mindeközben a színházi közvetítéseknek, az oktató műsoroknak és a dokumentumfilmeknek minimálisra zsugorodott a részesedésük a műsorfolyam egészébôl, de a szám- és idôbeli gyarapodás ellenére még a sportközvetítéseknek, az ifjúsági filmeknek és a természetfilmeknek is csökkent a relatív súlyuk a műsorstruktúrában. A műsorstruktúra egyéb elemeinél - a vallási-egyházi tartalmú programok képernyôre kerülését leszámítva - nem következett be igazán lényeges változás, vagyis a műsorszerkezetben az elmúlt közel másfél évtized alatt végbement módosulások egyértelműen a non-fiction és szórakoztató műsorkategóriák elôretörését és néhány közművelôdési műsorkategória visszaszorulását jelentették.

Az összműsorkínálat szórakoztató jellegének erôsödését és közművelôdési jellegének viszonylagos gyengülését jól láthatjuk akkor is, ha a műsorok mennyiségének és összterjedelmének alakulását funkciók szerinti kategóriákban vizsgáljuk. (7. és 8. táblázat) A nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig ugyanis a komoly, fajsúlyos tájékoztatás (“komoly aktuális”) és a magasabb befogadási mércéket állító szórakoztatás (“elitkultúra”) mind a műsorok számát, mind a műsoridô hosszát tekintve veszített részesedésébôl a könnyű, kevésbé fajsúlyos, a tömegkultúra jegyeit hordozó programokkal szemben (“könnyű aktuális”, “könnyű egyéb”).⁴

7. táblázat

A műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)
 
 
 
 

8. táblázat

A műsoridô megoszlása funkciók szerint vett műsorkategóriákban 1986, 1992 és 1998 márciusában (perc és százalék)

A 19 és 23 óra közötti esti fôműsoridô választékának alakulása - elsôsorban a filmek és a sorozatok, valamint a vetélkedô- és játék-műsorok jelentôs szaporodása, és ezzel párhuzamosan az oktató műsorok, az ifjúsági, a dokumentum- és a természetfilmek, valamint a szolgáltatóműsorok viszonylagos térvesztése ebben a sávban - is arra mutat, hogy a műsorkínálatban megnövekedett a szórakoztató elemek súlya. (9. táblázat)

9. táblázat

Az esti fôműsoridôs sávban (19.01-23.00) kezdôdött műsorok típusa 1986, 1992 és 1998 márciusában (százalék)

Még jobban tettenérhetô az összműsorkínálatnak a könnyű szórakoztatás felé történt eltolódása, ha az esti fôműsoridôs programválaszték összetételét funkció szerint vizsgáljuk. (10. táblázat)
 

10. táblázat

Az esti fôműsoridôs sávban kezdôdött műsorok megoszlása funkció szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában (százalék)

A KÖZSZOLGÁLATI ÉS A KERESKEDELMI CSATORNÁK KÍNÁLATÁNAK ELTÉRÉSE

Az összesített adatokat tükrözô alaptrendeken belül természetesen igen jelentôs különbségek mutatkoztak az egyes csatornák között. A szórakoztatás felé való eltolódás, illetve a fajsúlyosabb közművelôdési tartalmaktól való eltávolódás az összműsorkínálatban elsôsorban a kereskedelmi csatornák belépésének volt köszönhetô, bár bizonyos jelei, így a filmek és a sorozatok szaporodása egyfelôl, a dokumentumfilmek, az oktató programok, a színházi közvetítések, valamint az ifjúsági filmek visszaszorulása másfelôl, a közszolgálati csatornákon is megfigyelhetôk voltak. A 11. táblázaton jól látható, hogy míg a közszolgálati televíziókban a nyolcvanas évek közepéhez és a kilencvenes évek elejéhez képest 1998-ra csak viszonylag kisebb mértékű eltolódások következtek be a könnyebb, szórakoztató műfajok javára, sôt a politikai és kulturális tájékozódást szolgáló műsorok esetében még nem elhanyagolható gyarapodás is bekövetkezett⁵, a kereskedelmi csatornák műsorkínálatát egyértelműen uralták a szórakoztató programok (sorozatok, filmek, vetélkedôk és játékok), viszont a közszolgálati csatornákhoz képest a kereskedelmiekben lényegesen kisebb hányadot töltöttek ki a politikai, a kulturális és az egyházi információk.
 
 
 
 

11. táblázat

A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorszerkezete 1998 márciusában (a műsorok abszolút száma és százalék) az 1986 és 1992 márciusi (közszolgálati) műsorszerkezettel összehasonlítva (százalék)

Szembetűnô a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák kínálatának különbsége a műsorfunkciók szerinti megoszlásban is. (12. táblázat)
 

12. táblázat

A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának funkciók szerinti megoszlása 1998 márciusában (abszolút számok és százalék) 1986 és 1992 márciusával való összehasonlításban (százalék)

A műsorok mennyiségének típus és funkció szerinti alakulásáról a Függelék III. és IV. táblázata további részletes adatokat tartalmaz, mindenesetre már a fenntiekben közölt számok és arányok is egyértelműen bizonyítják, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók profilja jellegzetesen eltér egymástól: míg a közszolgálati csatornákon az elmúlt közel másfél évtizedben a könnyű szórakoztatás bizonyos mértékű erôsödése ellenére a komoly, fajsúlyos informálás és a magas kulturális értékeket közvetítô fiction és egyéb közművelôdési anyag megôrizte 50 százalék körüli részesedését a műsorok összmennyiségébôl, addig a kereskedelmi csatornákon nem sokkal az indulásuk után a könnyű szórakoztatás a teljes kínálatnak több mint 80 százalékára terjedt ki.
 
 

A KÜLFÖLDI KÍNÁLAT NÖVEKEDÉSE

A műsorkínálat mennyiségi és tartalmi változása szorosan együtt járt a hazai és a külföldi gyártású anyag arányának módosulásával. A nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig a magyar gyártású műsoroknak a műsorfolyam egészébôl való részesedésében mintegy tizenkét százalékpontos csökkenés következett be a külföldi gyártásúak javára. (13. táblázat) Különösen az Amerikai Egyesült Államokból (és a vele egy csoportba sorolt Kanadából) származó anyagok számában és részarányában végbement növekedés szembetűnô, de figyelmet érdemel a nyugat-európai eredetű programok abszolút számának (de nem a részarányának) jelentôs növekedése és a dél-amerikai (fôképpen brazil) gyártású programok megjelenése is. (Lásd még a Függelék V. táblázatát.)

13. táblázat

A műsorok megoszlása a gyártás helye szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)

A 14. táblázat azt mutatja, hogy 1986 és 1998 között az össztelevíziós műsorkínálatban a külföldi gyártású anyag részesedésének általános növekedési tendenciáján belül elsôsorban az általában erôs közönség-érdeklôdésnek örvendô filmek és sorozatok gyártási hely szerinti megoszlásában mentek végbe jelentôs változások. Bár 1998-ban jóval több hazai és európai gyártású produkció került képernyôre, mint a korábbi években, a magyar részesedés egészében véve a felét sem tette ki a nyolcvanas évek közepén tapasztaltnak, és az európai is (az abszolút számban bekövetkezett növekedés ellenére) inkább csökkent valamelyest, semmint emelkedett. Ugyanakkor az USA-ból (és Kanadából) érkezett filmek és sorozatok mennyisége az ötszörösére nôtt, és belépett egy nem elhanyagolható nagyságú dél-amerikai kínálat is, így 1998-ban a népszerű fiction produkcióknak már a fele a tengerentúlról érkezett.

14. táblázat

A filmek és (film)sorozatok megoszlása a gyártás helye szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)

Miután a legnépszerűbb filmek és sorozatok többnyire az esti fôműsoridôs sávban (19.01-23.00) kerülnek adásba, a 14. táblázat adatai alapján nem meglepô, hogy a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig a legnagyobb nézôtáborra számító idôszakban csökkent a hazai gyártású műsorok hányada. (15. táblázat) Így 1998-ban a közönség este 19 és 23 óra között már olyan műsorkínálattal találkozhatott, amelynek több mint a harmadát külföldi, ezen belül felerészben észak-amerikai gyártású produkciók tették ki. Hozzátehetjük, hogy mivel a külföldi produkciók esetében szinte kizárólag filmekrôl és sorozatepizódokról, azaz viszonylag hosszabb terjedelmű műsorokról van szó, e külföldi (felerészt észak-amerikai) jelenlét a műsoridôbôl való részedést tekintve az említettnél (a 14. táblázaton láthatónál) még lényegesen nagyobb is.
 
 

15. táblázat

A fôműsoridôben kezdôdött (19.01-23.00) programok megoszlása a gyártás helye szerint 1986, 1992 és 1998 márciusában (abszolút számok és százalék)

A fenntiekhez képest a 16. táblázat valójában nem tartalmaz új információt, de nagyon jól szemlélteti a műsorkínálat változásának azt az alapvetô trendjét, hogy a nyolcvanas évek közepétôl a kilencvenes évek végéig a műsorok mennyiségének látványos gyarapodása a hazai gyártású anyag részarányának csökkenését, és a külföldi gyártású - elsôsorban az észak-amerikai - részarányának növekedését hozta magával a műsorszerkezetben, mintegy igazolva azokat az aggodalmakat, hogy a szűkös anyagi lehetôségek miatt igen erôsen korlátozott hazai gyártás nem lesz képes versenyezni a külföldi kínálattal, és így a megnövekedett összműsoridô szükségképpen a hazai értékek viszonylagos térvesztését idézi elô.
 
 
 

16. táblázat

A magyar, az európai, az észak-amerikai és az egyéb produkciók aránya 1986, 1992 és 1998 márciusában (százalék)

A műsorok gyártási hely szerinti megoszlásában a közszolgálati és a kereskedelmi csatornák szembetűnôen eltérnek egymástól. A legnyilvánvalóbb különbség az, hogy míg a kereskedelmi csatornák műsorkínálatának több mint 40 százaléka külföldi eredetű, addig a közszolgálati televíziókban a külföldi részarány 20 százalék körül, illetve ez alatt mozog. (17. táblázat)

17. táblázat

A műsorok megoszlása a gyártás helye szerint a közszolgálati és a kereskedelmi csatornákon 1998 márciusában (abszolút számok és százalék) 1986 és 1992 márciusával való összehasonlításban (százalék)

Az 1998 márciusi kínálat alapján ítélve a kétfajta televízió között jelentôs a különbség abban a tekintetben is, hogy a külföldi anyag miképpen tevôdik össze a gyártás helye szerint. (17. és 18. táblázat) a közszolgálati csatornák külföldi gyártású anyagában az európaiak jelentôs többségben vannak az észak-amerikai és az egyéb eredetűekkel szemben. A kereskedelmi csatornákon viszont több az észak-amerikai (USA és kanadai), mint az európai műsor, és az egyéb helyekrôl (elsôsorban Dél-Amerikából és a Távol-Keletrôl) származók aránya is igen jelentôs.

18. táblázat

A magyar, az európai, az észak-amerikai és az egyéb produkciók aránya a közszolgálati és a kereskedelmi csatornákon 1998 márciusában (százalék)

LEZÁRÁS HELYETT NÉHÁNY ÖSSZEFOGLALÓ ÉSZREVÉTEL

Dolgozatunk a vizsgálatban létrehozott adathalmaznak csak egy kis részét dolgozta fel, így egyelőre korai lenne a kutatást lezáró végkövetkeztetéseket fogalmazni. Mindenesetre néhány megállapítást már most, az adatbázis további kiterjedt elemzése előtt is érdemes kiemelnünk.

• Azzal párhuzamosan, hogy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig a hazai televíziós programkínálat a többszörösére növekedett, a műsorfolyam egészére egyre jobban rányomta bélyegét a tömegkultúra jellegzetességeit mutató könnyű szórakoztatás. Ez a tendencia igen nagy mértékben felerősödött a kereskedelmi csatornák belépésével, ezeknek műsorában ugyanis a hírműsorokat leszámítva alig van olyan program, amely ne a könnyű szórakoztatás kategóriájába tartozna.
• Az országos csatornák kínálatában az elmúlt közel másfél évtizedben csökkent a hazai, és jelentősen emelkedett a külföldi gyártású produkciók mennyisége. A fiction műfajokban meghatározó az Amerikai Egyesült Államokból és Nyugat-Európából származó programok jelenléte, de egyre gyakrabban tűnnek fel dél-amerikai (brazil) sorozatok is. A kereskedelmi televíziók kínálatában különösen nagy szerepet játszanak a külföldi gyártású anyagok, mégpedig elsősorban az USA -ból érkezettek.
• Ellentétben azzal a gyakran megfogalmazódó véleménnyel, hogy a közszolgálati rendeltetésű csatornák közszolgálati jellege az utóbbi években erősen hanyatlott, adataink szerint, bár a szórakoztató produkciók mennyisége a közszolgálati csatornákon is növekedett, és bizonyos közművelődési műsortípusok - így például az oktatóműsorok és a dokumentumfilmek - valóban háttérbe szorultak, a fajsúlyosabb tájékoztatást szolgáló és a magasabb kulturális értékeket közvetítő műsorok számában és részarányában nem következett be drámai csökkenés, sőt az előbbiek esetében még némi emelkedés is mutatkozott.
• A közszolgálati és a kereskedelmi televíziók műsorkínálata között igen jelentős a különbség. Az előbbi csatornákon lényegesen több a fajsúlyos tájékoztatás és a magasabb kulturális értéket közvetítő program, az utóbbiakon pedig a könnyű szórakoztatás és a külföldi, főképpen (észak- és dél-)amerikai gyártású fiction.

JEGYZETEK
 
 

^{1 A vizsgálat két intézmény kooperációjában valósult meg: az 1985 és 1992 közötti anyag kódolását az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, az 1993 és 1998 közötti anyagét az Országos Rádió és Televízió Testület finanszírozta.}

^{A Kommunikációelméleti Kutatócsoport 1992-ig tartó kódolásához kapcsolódóan az 1993 és 1997 közötti évekre a Nyilvánosság Klub is végzett hasonló kutatást. Lásd Vásárhelyi Mária: Knock out a közszolgálatnak. Népszava, 1997 (?)}

² A műsortípusok többsége bizonyára nem szorul magyarázatra. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szolgáltató típusba a műsorismertetéstôl a fôzôtanfolyamon keresztül az Ablak című magazinhoz hasonló összeállításokig olyan műsorokat soroltunk, amelyek a nézôket a mindennapi életükben segítô, hétköznapi ügyekkel foglalkozó, hasznos, gyakorlatias információkkal, tanácsokkal látták el.

A műsortípus kategóriák kulturális érték szerint nem tesznek különbséget a programok között, így például a zene kategóriában klasszikus zene, operett, magyarnóta és rock egyaránt megtalálható. Az értékek szerinti különbségtétel leginkább a funkciók szerinti besorolásban érvényesül.

A műsortípus kategóriák nem minôsítik a programok színvonalát, tehát bármely típuson belül elôfordulhattak jó és gyenge produkciók.

³ 1998 márciusában a parlamenti közvetítések száma a közelgô választások miatt csökkent.

⁴ A műsorok funkció szerinti osztályozása a következô szempontok szerint történt.

• Praktikus: a mindennapok ügyeiben segítô, a hétköznapokban hasznos, gyakorlatias információk (jelentôs részt a szolgáltató műsorokkal átfedésben);
• Komoly aktuális: társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és egyéb ügyekkel komoly formában foglalkozó műsorok (politikai hírek, gazdasági magazinok, politikai vitafórum, stb.);
• (Komoly) elitkultúra: magas kulturális értéket képviselô műsorok (művészfilmek, kulturális magazinok, komoly zene, vers, stb.);
• Könnyű aktuális: társadalmi, politikai, kulturális aktualitásokkal szórakoztató formában foglalkozó műsorok (például politikai kabaré, a szolgáltató műsorok egy része, a talk show műsorok egy része, stb.);
• Könnyű egyéb: az összes többi szórakoztató műsor a sorozatoktól a játékokon keresztül a könnyűzenéig.

⁵ A kulturális magazinok esetében érdemes felfigyelni arra, hogy a kilencvenes években miközben a közszolgálati csatornákon az ilyen műsorok száma nôtt, a műsoridejük közel sem követte e növedekedés ütemét. Ebben nem utolsó sorban az játszott szerepet, hogy ide soroltuk A magyarok cselekedetei típusú egészen rövid összeállításokat.