TÁRSKERESÔ HIRDETÉSEK NÔ- ÉS FÉRFIKÉPE

Napjainkban nem kevesen - férfiak és nők egyaránt - választják a kapcsolatteremtésnek egy sajátos módját: az újsághirdetést. E hirdetések óhatatlanul egyben világképközvetítők is: napjaink nője és férfija mutatkozik meg rajtuk keresztül, úgy, ahogy látják és láttatni szeretnék magukat, illetve ahogy látják és látni szeretnék a másik nem képviselőit.

Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy e hirdetéseken keresztül megragadjam azokat az attribútumokat, amelyek napjaink férfiait és nőit jellemzik; és amelyek éppúgy jellemzik a kort is, melyben születtek, azaz a 90-es évek végét. Forrásként az EXPRESSZ hirdetési újság különböző számait használtam, két okból. Egyrészt ez az a lap, mely a legnagyobb terjedelemben közöl ilyen típusú hirdetéseket (is), tehát a minta itt a legnagyobb; másrészt pedig ez az egyetlen politikailag-világnézetileg garantáltan semleges újság, s mint ilyen, megóv a megfigyelés szempontjából nem kívánatos szűkítéstől, az ilyen-olyan egyéb vonzalmakból-kötődésekből fakadó óhatatlan torzításoktól. Másképp fogalmazva: egyéb forrásokkal összevetve ez a minta közelít leginkább a semleges véletlenszerű kiválasztához.

Az első, rövidebb részben egy speciális hirdetéstípust fogok vizsgálni: a társközvetítők hirdetéseit. Ezúttal nem célom annak feszegetése, hogy ajánlatuk mennyire tisztességes vagy tisztességtelen, direkt vagy indirekt igéreteik egyáltalán betarthatók-e. Az ajánlatok explicit és implicit tartalmán keresztül szükségképpen kirajzolódnak azok a - feltételezett - csoportok, amelyek "fizetőképes keresletet" jelenthetnek a társkereső-piacon. Ideális esetben ez a “kínálat” le kell hogy fedje a valódi társkereső hirdetések által megjelenített “keresletet”.

Dolgozatom második részében magukat a hirdetéseket vizsgálom majd meg tartalmi és nyelvi-stiláris szempontból. Hipotézisem szerint az alapos vizsgálat meg kell hogy jelenítse a világképek olyan rendszerét, mely korrelál napjaink férfi- és nőképeivel, természetesen azok szocio-kulturális csoportok szerinti eltéréseivel együtt.

Egyúttal arra a kérdésre is próbálok választ találni, hogy valószínűsíthetően hatékony-e ez a társkeresési stratégia. Minthogy a teljes érvényű válaszhoz elengedhetetlenül szükséges ismeretek a folytatást (a kapcsolat létrejöttét és kiteljesedését) illetően nem állnak rendelkezésemre, pusztán annak a vizsgálatára szorítkozom, hogy (a) az egyik oldalon megjelenő "kínál" értéklista mennyire korrelál a másik oldal "keres" értékeivel, és (b) mennyire működik "piaci" szabályok alapján ez az adok-veszek játék: mindenki rózsadombi villát szeretne-e, akár tíz forintja van, akár milliói, avagy a többség számot vet valódi "vásárlóerejével".
 
 

A társkeresô szolgálatok

A társkereső szolgálatok az egykori házasságközvetítők egyfajta - a kornak megfelelően módosult - intézményes örökösei. Az idők változásával természetesen az elvárások is megváltoztak. Nem is oly régen a fő - ha nem az egyetlen - kritérium a kölcsönösen előnyös frígy létrehozása volt. A "matchmaker" feladatkörébe tartozott a kiszemelt ara/férj előnyös tulajdonságairól meggyőzni a leendő apóst (ritkábban anyóst), továbbá a hozomány nagyságáról és tartalmáról való aprólékos tárgyalássorozat levezénylése; leendő férj és feleség egymás iránti vonzalma csak ezután következett a sorban.

A gazdasági-társadalmi változások "nagykorúsították" a házasulandókat-társkeresőket; a prioritások megváltoztak; a technikai-technológiai fejlődésnek köszönhetően kitágult a tér, aminek következtében viszont a valaha faluhoz, birtokhoz de mindenképpen mikroközösséghez kötődő, és magától értetődően személyes ismeretségek és bizalom alapján működő közvetítôi foglalkozás is elszemélytelenedett, intézményesült. A személybe vetett bizalmat ma már a "computeres adatbázis", a "többezres ügyfélkör", jó esetben a "videós bemutatkozás" megbízhatósága veszi át.

Kik keresik föl manapság a társközvetítő irodákat? Klienseik feltehetően több típusba sorolhatók, a motivációk egyénen belül is keveredhetnek:

• olyanok, akik mégiscsak egyfajta személyre szabottságot vélnek felfedezni a rendszerben, még akkor is, ha a kiválasztók nem ők maguk, hanem egy arra felkent személy vagy gép; mégiscsak az ő személyes igényeik alapján történik a kiválasztás;
• olyanok, akik roppant "elfoglaltak", nincs idejük kapcsolatokat építeni, de még csak hirdetésekre válaszolni, zsákbamacska randevúkra járkálni sem;
• olyanok, akik vélt vagy valós hendikepjük miatt túlzottan félnek egy újabb sérüléstől; ezt vélik megúszhatni a "megfelelő partner" előzetes kiválaszt(at)ásával;
• végül olyanok, akik többé-kevésbé már belefáradtak a sikertelen keresgélésbe, de azért "még adok magamnak egy esélyt, mit veszthetek" alapon ezzel is megpróbálkoznak.

• Az irodák egy csoportját akár a legek társkeresőinek is nevezhetnénk: ezek azok a cégek, amelyek a vevőknek a "nekem a legjobb kell" működési mechanizmusaira bazíroznak: "Magyarország legnagyobb, legszínvonalasabb társközvetítője", "MM társkereső -legrégebbi iroda", stb.
• Irodák, melyek a reménybeli kliensek anyagi helyzetére apellálnak. A skála egyik végén helyezkednek el az olcsóságot, "akciós" árat, adott esetben ingyenességet ígérő irodák: "Nagy engedmények!", "Nőknek díjtalan", "Nőknek díjtalan, férfiaknak jutányosan", "Díjtalan társkeresés csak áprilisban", "Most díjmentes", "Ingyenes közvetítés német urak és magyar hölgyek között", stb. Ezek az ajánlatok persze -hasonlóan a bolti akciókhoz - ugyanúgy bazíroznak a valóban vékony pénztárcájúakra, mint azokra az akár tehetősekre, akik nem szeretnék az alkalmi vétel lehetőségét kihagyni.
• A másik póluson helyezkednek el az elit - vagy a magát elitnek tudni szerető - közönséget megszólító hirdetések: "Elit belvárosi társkereső szolgálat igényes ügyfélkörrel", "Vállalkozók társközvetítő irodája", "Vállalkozóknak társközvetítés, rendezvényekkel", "Egzisztencia országos társközvetítő", "Házasságközvetítés igényeseknek", "Gellérthegyi álmok? Igényes nemzetközi társkereső rendezvényekkel", "Igényesek videós-fotós társkeresése" (Érdekes nyelvszociológiai jelenség, hogy napjainkra az "igényes" a gazdag, drága eufemisztikus szinonímájává változott; például: "Lakás igényesnek eladó."), "Luxus életvitelű társkeresők klubja", stb. Az "igényeseknek" szóló hirdetések nem kis része a vállalkozókat célozza meg: bármilyen is legyen e réteg valós anyagi helyzete, a hirdetésekben (mint majd később látni fogjuk, ide értve a hirdetések önjellemző részét is) a gazdagság, de legalábbis a biztos jólét megtestesítőjeként jelenik meg.
• Profizmust igérő/sugalló irodák: "modern módszerekkel", "professzionális társ- és partnerszervíz", "igényesek videós-fotós társkeresője", stb. Ezek a cégeknek a klientúrája feltehetőleg azokból verbuválódik, akik egyéni keresésük sikertelenségét valamiféle "szakértelem" hiányával magyarázzák. Érdemes megemlíteni, hogy a magukat professzionálisnak hirdető irodák többnyire jótékony homályban hagyják profizmusuk mibenlétét.
• A telefonos társkeresôk azoknak tűnhetnek csábítónak, akik a személyességet inkognitójuk - legalább időleges - megőrzésével szeretnék párosítani: "Telefonos társkereső", "társkeresés telefonon", stb. Az ismerkedés ezen módja egyszerre kecsegtet kockázatmentességgel, és - a kiválasztás átmeneti átruházásának visszavétele után - autonómiával.
• Eleve szűkebb, célzott kört szólítanak meg a külföldi partner- illetve házastárskereső társaságok: "Társ és házasságközvetítés Amerikába", "Franciaországba házasságközvetítés", "Belföldi-külföldi társközvetítés", "Házasságközvetítés Belgiumba 25 és 30 körüli hölgyeknek, alapszintű nyelvtudással", stb. Potenciális klienseik lehetnek egyfelől a "kalandvágyó", nyitott, totális élettér-változásra is kész nők és férfiak; másfelől vonzó lehet ez a lehetőség azok számára is, akik úgy érzik, itthoni kapcsolatteremtési csatornáik bedugultak, kötődésük kevés vagy netán nincs, ily módon viszont a hiányt lehetőséggé fordíthatják át.
• Budapest köztudottan nem homogén: a kerületek, körzetek földrajzi megoszlása különféle egzisztenciális és szociokulturális tagozódással korrelál a közgondolkodásban. Úgy véljük, informatív, tehát fontos tudnunk valakiről, hogy zuglói-e vagy netán angyalföldi; nem ugyanazt jelenti, ha valaki rákospalotai mintha józsefvárosi lenne. Az azonos körzetben lakás másféle azonosságok igéretével is biztathat. Erre a - megfogalmazott vagy ösztönös - várakozásra játszanak rá azok az irodák, melyek egy-egy városrészre "szakosodtak": "Társkeresés Óbudán", “Kispesti társközvetítő", "Gellérthegyi álmok?! Igényes nemzetközi társkereső", "Rózsadomb contact társközvetítő elit ügyfélkörrel", "Rózsadombon exkluzív társkereső elit ügyfélkörrel" (ez utóbbiak meg is fogalmazzák az adott körzethez tapadó "tudást"), stb.
• Némelyek az azonosság lehetőségét inkább világnézeti-felekezeti, semmint területi azonosságban vélik megtalálni. Rájuk is gondol néhány - szám szerint három - társközvetítô cég: "Keresztény szellemiségű házastárskereső iroda", "Mazltov házasságközvetítő", "Salom társközvetítés". Érdekes itt felfigyelni két mozzanatra. Az egyik, hogy a populációban elfoglalt arányukból kiindulva, nagy valószínűséggel a társkeresők körében is jelentős mértékben alacsonyabb lehet a zsidók aránya. Mégis, két iroda is rájuk specializálódott. A másik mozzanat, hogy e két iroda, ha alig rejtetten is, de mégiscsak kódolva üzen reménybeli ügyfeleinek. Mi lehet ennek a két sajátságnak az oka? Az elsőre két magyarázat-hipotézisem van: a zsidó populációban máig nyúló hagyományai vannak a sadhenolásnak, közvetítésnek; ebben a körben tehát feltételezhetően nagyobb is a hajlam az ezen az úton történő ismerkedésre. Emellett szerepet játszhatnak a zsidókról kialakult olyan sztereotípiák is, hogy jómódúak, megbízhatóak, családcentrikusak, és ezek komoly szerepet játszhatnak kívánatos kuncsafttá nyilvánításukban. A kódolás magyarázata is kettős: egyrészt a zsidó szó leírásával/kimondásával még mindig igen óvatosan bánunk; fél-tabu jellege máig nem szűnt meg. Másrészt a kódolás - bármily könnyű és egyértelmű is legyen a dekódolás - mindig a beavatottság, bennfentesség illuzióját kelti.
• Szintén viszonylag szűk, behatárolt réteget szólítanak meg azok az irodák, melyek értelmiségieknek kínálják szolgáltatásaikat. A mindössze két ilyen orientációjú iroda egyike további megszorítást nem alkalmaz, míg a másik kétszeresen is - az életkor és egzisztencia mentén- tovább szűkíti a kört. "Értelmiségiek! Korrekt társközvetítés tanácsadással!" hirdeti az egyik, míg a másik: "Rózsadombi luxusirodában 50-es, diplomás urak középkorú értelmiségi hölgyeket keresnek."
• Vannak olyanok is, akik ha egyszer rászánták magukat az "intézményes" társkeresésre, gyors eredményt szeretnének. Korunk emberei ők; az "itt és most" filozófiáját vallják. Nekik jelenthet segítséget a "Ma szeretne randevúzni?", "Díjmentes, azonnal", "Azonnali választással" típusú ajánlat.
• A társkereső irodák pusztán egy szűk köre igyekszik az intézményesült keretek közé némi személyességet, vagy egyénre szabottságot becsempészni. Az ő hirdetéseikben szerepelnek a "korrekt, vonzó, bizalmas", "kizárólag ügyfeleink személyiségének megismerése alapján", "játékos ismerkedés korosztályok szerint", "kérésre személyes bemutatás", "szimpátiakapcsolatok diszkrét közvetítése" kitételek.

Amit a férfiak keresnek

Milyen külső tulajdonságokat preferálnak a nôknél manapság a férfiak? Egyáltalán, szükségszerűen megjelennek-e fizikai kritériumok a hirdetésekben? Ha igen, hogyan aránylanak az egyéb elvárásokhoz? Felfedezhető-e valamilyen összefüggés az életkor vagy a szociokulturális csoporthoz tartozás illetve az elvárásrendszer között? Először ezekre a kérdésekre kerestem a választ.

A szépség, csinosság, jóalakúság - úgy tűnik - nem önmagában fontos, nem egyéb változóktól független követelmény, de prioritásként jelenik meg az üzletemberek, vállalkozók hirdetéseiben; e hirdetéseket olvasván az lehet a benyomásunk, hogy a jó minőségű terméket a tehetős mecénások készek megfizetni, és az anyagi jólét erotikus vonzerőként, esetenként erotikus pótlékként funkcionálhat. "Szép lányok figyelem! 18-24 éves barátnőjének a csillagokat lehozná jóvágású, tehetős budapesti vállalkozó", "182/41 sportos, budai öröklakással rendelkező, diplomás vállalkozó vagyok. 24-30 körüli, széparcú, telt keblű hölgy fényképes levelét várom", "Ha 18 fölötti és 26 alatti, vidám természetű, kedves, szemérmetlenül csinos lány vagy, egy 180/40 éves üzletember csak rád vár", "Kitűnő egzisztenciájú, jómódú, 40 éves cégtulajdonos üzletember keresi csinos, fiatal hölgy barátságát", "Kitűnő egzisztenciájú, 41 éves, jómódú üzletember keresi csinos, fiatal hölgy szoros barátságát. Gáláns kapcsolat jeligére".

A férfiak többsége számára azonban a fizikai vonzerő - ha egyáltalán szerepel a kívánalmak között - csak az egyik, és nem is feltétlenül a legfontosabb szempont. Általában beérik elnagyolt leírásokkal: a "csinos", "vékony", "sportos", "ápolt", "telt keblű", "molett", "jó alakú", "érzéki", "szép(arcú)" megjelölések a leggyakoribbak. A "fényképet kérek" "vagy "fényképnek örülnék" kitételek már konkrétabb igényeket jeleznek. A hagyományos női attribútumok (szép, csinos, teltkeblű, stb.) mellé felsorakoznak az emancipáció jelzői is: az életmódbeli emancipációt konnotálják a "sportos", "vékony" jelzők, míg az "érzéki" a női szexualitás vállalhatóságára utal.

Az igények egy további csoportja az életmód-egzisztencia tengely mentén rendeződik. Milyen életmódú partnereket keresnek a férfiak? A kor változása ebben az aspektusban is tetten érhető. Egyre kevesebbszer bukkan fel a "háziasság", mint elvárás. Annál gyakrabban tűnnek fel viszont az egészséges életmódot preferáló jelzők, úgy mint "nem dohányzó", "természetet kedvelő", "a korszerű táplálkozás híve", stb., valamint a mobilitás igényéről tanúskodó kívánalmak: "jogosítvány jó lenne", "utazást kedvelő", "jól úszó, jól síelő", stb,.

Az utóbbi évtizedben újra divatba jött vonzódás a természet(esség)hez a hirdetésekben is leképződik. Rendkívül gyakran jelennek meg azok az értékek, melyek az egészséges életmódot, természetközeliséget favorizálják. A "nem dohányzó", "egészséges életmódot kedvelő", "természetszerető", "vidéki életet kedvelő", "kirándulni szerető", "természetes hajszínű" elvárások, mondhatni, valamennyi korosztály és szociokulturális csoport hirdetéseit jellemzik.

Külön csoportot alkotnak azok a férfiak, akik jelzik a gyerek(ek)hez való pozitív viszonyukat. Ők további két alcsoportra oszthatók. Az első csoportba tartozók egyedül nevelik gyermeküket, és a társ személyében egyúttal "anyukát" is keresnek. Ebből a körből tipikusnak tekinthető a következő hirdetés: "Gyermekét egyedül nevelő, káros szenvedélyektől mentes, józan életű apuka 19 éves fiával anyukát-társat keres, Anyuci jeligére". A másik csoportba azok tartoznak, akik "nem bánják", ha a nőnek van már gyermeke, vagy kifejezetten gyermekes társat keresnek. Nézzünk ezekre is egy-egy példát: "Gyermekét egyedül nevelő, fiatal hölgyet szeretnék megismerni. Lakással rendelkező, egyedülálló üzletember vagyok", illetve "45 éves, elvált, gyermektelen férfi korban hozzáillő hölgyet keres feleségnek. 1 kisgyermek nem akadály, de szeretnék én is egyet".

Hogy egzisztenciálisan mit kell felmutatnia a keresett hölgynek? Az ilyen irányú igény megfogalmazása viszonylag ritka. Ennek fő oka lehet a hagyományos szerepek továbbélése: az anyagi biztonság megteremtése par excellence férfi szerepkör. Ahol mégis megjelenik erre utaló formula, ott a két szélső pólus valamelyike tűnik fel. Az egyik póluson szerepelnek a "kiemelkedő egzisztenciájú", "jó körülmények között élő" kívánalmak. A társkereső férfi - sejthetően, de sohasem exlicite kimondva - anyagi biztonságot (is) keres, vagy pedig maga is jómódú lévén, teljesen szimmetrikus feltételekkel képzeli el az ideális kapcsolatot, feltehetőleg - akár gyanakvása, akár rossz tapasztalatai okán - még a lehetőségét is szeretné elkerülni egy esetleges érdekkapcsolatnak.

A másik póluson elhelyezkedő, jóval gyakrabban reprezentált típust szintén jómódúak alkotják; ők kifejezetten, ha nem is mindig egyértelműen kimondva, szerény körülmények között élő nőket keresnek, akiket kényeztethetnének, és akikkel - szintén nem kimondva - fölényben érezhetnék magukat. Ebben a hirdetéstípusban gyakori a jelentős korkülönbség is a férfi javára; újfent az a férfimeggyőződés ölt itt testet, hogy a pénz erotikus pótlék, afféle fiatalító afrodiziákum: "Jó anyagiakkal rendelkező... keres kimondottan reprezentatív egyetemista lányt szórakozáshoz, tengerparti üdüléshez", "Kitűnő egzisztenciájú, jómódú 40 éves cégtulajdonos üzletember keresi csinos, fiatal hölgy barátságát", "Jólétet igénylő, fiatal hölgyet szeretnék megismerni. Egyedülálló, középkorú üzletember vagyok", stb.

Vegyük most szemügyre a belsőnek nevezhető értékeket. Ezeket alcsoportokra oszthatjuk aszerint, hogy érzelmi, intellektuális vagy világnézeti jellegű értékekről van-e szó, bár az is igaz, hogy a hirdetésekben megjelölt tulajdonságok gyakran ellenállnak a kategorizálásnak: hol egyik csoportba sem szoríthatóak be, hol pedig egyaránt besorolhatóak lennének többe is.

Itt a preferenciákban már megjelenik a férfi társadalmi státusza, szociokulturális hovatartozása is. Az értelmiségiek illetve azok, akik ezt hirdetésükben fontosnak tartják közölni, hangsúlyt helyeznek a nő értelmi és érzelmi adottságaira is. Azonban közülük is igen kevésnek fontos, hogy potenciális társuk szintén értelmiségi legyen. Az e kör által megjelölt leggyakoribb tulajdonságcsoportok: "intelligens és csinos", "kedves, szolíd, intelligens", "művelt, csinos, nem dohányzó", "független, csinos, diplomás", "kedves, intelligens", "kedves, csinos, intelligens", "szerelmre vágyó, nagyon vékony, nagyon intelligens", "érzelemgazdag, csinos", "diplomás vagy min. érettségizett, kifejezetten csinos, intelligens és romantikus", stb.

A paletta másik végén helyezkednek el a megfogalmazottan kevésbé kvalifikált, maximum érettségivel vagy szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkező férfiak. Ők vannak kevesebben; akár azért, mert ezt a mozzanatot nem tartják fontosnak/előnyösnek közölni, akár azért, mert körükben valóban kevesebben vannak a hirdetés útján ismerkedni vágyók. Az általuk kívánatosnak minősített női tulajdonságok jellemzően közelebb állnak a tradicionális nőképhez. Ők azok, akik "kimondottan csinos, nem molett, vidám", "kimondottan szép lábú, házias", "mélyérzésű", "földön járó, családcentrikus", "intelligens, gyermeket akaró, kedves, szerény, gyermektelen, nőies" avagy "kedves, intelligens, diploma nélkül" partnert keresnek.

Sajátos, hogy a hirdetések mintegy felénél semmiféle utalás nincs a férfi végzettségére, munkájára. Gyakran jelenik meg azonban a "vállalkozó" szó, ami egyszerre konnotál foglalkozást, életmódot és anyagi jólétet. A foglalkozására nem utalók többsége - egyéb jegyek alapján - vélhetően középfokú, vagy annál alacsonyabb végzettségű, illetve még diák. Az ő értékpreferenciáik "csinos, független", "monogám, érzelemgazdag, szolíd", "csinos, okos", "csinos, jóalakú, vidám, érzéki", "kedves, érzelemgazdag, vékony testalkatú, káros szenvedélytől mentes, keresztény erkölcsű", "független, csinos, nagyon értelmes, van humora, üzleti érzéke, nem dohányzik", "szeretetre vágyó, helyes, lehetőleg nem diplomás", "jó körülmények között élő, vékony, intelligens, érzékeny", "életvidám, családcentrikus, csinos, érzéki", "nem dohányzó, kirándulást kedvelő, csinos, sportos, vidám", "mély érzésű", "mosolygós, életvidám", "nem dohányzó, független, kedves, karcsú" és még hosszan sorolhatnánk.

A szó tágabb értelmében vett világnézeti azonosságot többnyire a monogámia, a természet szeretete, a mozgékonyság garantálhatja; a felekezeti azonosságot keresők hirdetései elszórtan jelennek csak meg. Ennek kézenfekvő magyarázata lehet persze, hogy az ilyen jellegű proritásokat kiemelő hirdetőknek rendelkezésre állnak a vallási-felekezeti lapok is. Az is valószínű ugyanakkor, hogy napjainkban alapvetően mégsem a szorosan vett világnézeti "megfelelésben" keresik az összeillés zálogát. A más összefüggésben már idézett hirdetésen kívül ("keresztény erkölcsű lányt"), pusztán három ilyen hirdetésre bukkantam: "hívő lányt keresek", "jóképű, sportos, barna hajú, keresztény kertész férfi, korszerű táplálkozás híve, keresi hasonló csinos párját", illetve "egyedülálló férfi társat keres. Menóra jelige." Ez utóbbinál is ugyanazt a finom kódolást figyelhetjük meg, amelyről már esett szó az irodák kapcsán.

A vizsgált minta alapján úgy tűnik, hogy bár a szórás igen nagy, mégis fölfedezhetők közös, vagy legalábbis konvergáló értékelemek. Így a kedvesség, érzékenység, érzelemgazdagság, mély érzés gyakori kiemelése arra mutat, hogy a férfiak - még a macho típusok - számára is kiemelten fontosak az elfogadásukat, érzelmi biztonságukat garantálni látszó női tulajdonságok.

Amit a nők kínálnak

Ebben a fejezetben két kérdésre keresem a választ. Elsőként azt vizsgálom majd, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyeket a nők fontosnak tartanak közölni magukról hirdetéseikben. Ezután azt elemzem majd, hogy a talált tulajdonságok miképpen viszonyulnak azokhoz a vonásokhoz, melyeket a férfiak keresnek; másképpen fogalmazva, mennyire fedik le egymást a "keres" és a "kínál" oldal értékei.

A nőiesség tartalma az idők során jelentős változásokon ment keresztül; századokon át fontosnak vélt attribútumok jelentéktelenekké váltak, hogy aztán időről-időre újra tért nyerjenek. Bár a "szép" nő fogalma koronként és körönként eltérő, sőt akár ellentétes is lehet, egy valami nem változott: a nőiesség elsőként (bizonyos rétegeknél kizárólag) külső jegyekben manifesztálódik. Nem véletlen tehát, hogy a női hirdetők szinte mindegyike utal valamilyen formában a külsejére. A magabiztos, öndicsérő, nárcisztikus "reprezentatív", "karcsú, jó alkú, attraktív", "karcsú, vonzó, szép arcú" tulajdonságokat kiemelők helyezkednek el az egyik végleten. Rájuk jellemző a jelzőhalmozás, a fokozás. Félő, hogy gyakran túllőnek a célon. A férfiember gyanakodni kezdhet: ha olyan szép és vonzó, miért kell akkor hirdetnie? Netán valami belső "csúnyaság" is van, amiről hallgat? A potenciális partner esetleg megriad: elég leszek én neki? A másik pólust a visszafogottabb, tárgyszerűbb hangütés képviseli. A kettő közti mezsgye igen széles. Az önminősítésben feltehetőleg itt is, akár a belső tulajdonságok megfogalmazásában, legalább akkora szerepet játszik az önértékelés, az önkép, mint az objektív(?) adottságok.

A legtárgyszerűbbnek a fizikai paramétereket megadó hirdetések tűnnek. Ez a típus nem köthető egyéb tagozódáshoz: kortól, végzettségtől szociokulturális csoporthoz tartozástól függetlenül általános népszerűségnek örvend. A magyarázat meglehetősen kézenfekvő: megóv az öndicséret vagy a szerénykedés többnyire kínosnak megélt kényszerétől, egyszersmind a "döntsd el te, milyen vagyok!" gesztusával átpasszolja a másik félnek a minősítés lehetőségét. Elméletben. Mert a gyakorlatban azért - többnyire - mégiscsak szükségesnek tarják megtoldani a szikár számokat: "44/157/53, kedves arcú", "47/160, teltkarcsú", "177/60/40, sportos", "36 éves, 170 cm magas, filigrán testalaktú", "40-es, 165 magas, arányosan telt", "31 éves, 169/ 56 -barna, csinos", "vörös hajú, barna szemű, 164/63/27 éves anyuka", "31/174, kissé molett", "ötvenes, szőke 164/65 fiatalos", stb.

Milyennek lát(tat)ják magukat a nők? Mit tartanak fontosnak vagy érdemesnek a külsejükről elmondani? A válasz viszonylag egyszerű. Először is azt, aminek egyértelműen pozitív a konnotációja: "csinos", "csinosnak mondott", "fiatalos", "karcsú", "kellemes megjelenésű", "vonzó", "sportos alkatú" , "széparcú", stb. Aztán azt, ami ízléstől függően lehet vonzó vagy akár taszító, de önmagában nincs értéktartalma: "gesztenyebarna hajú", "szőke", "kékszemű", "barnaszemű", "vékony testalkatú", "filigrán", "molett", "telt", "teltkarcsú", stb. Alig bukkanunk azonban előnytelen külsejű nőkre; érthető módon senki nem óhajt publicitást adni annak, ha netán csúnya, rossz alakú, lapos, seszínű hajú, stb. Vagy nem ejt szót az illető előnytelen fizikai tulajdonságáról, vagy eufemizmusba burkolja, például: "kissé molett".

A nők férfitársaiknál gyakrabban tartják fontosnak társadalmi és olykor - főleg kedvező anyagi háttér esetén - egzisztenciális státuszukra utalni. A státuszleírásban szerepel a családi állapot éppen úgy, mint a nevelt gyerek(ek), a végzettség, és - ha vannak - az anyagi javak. A családi állapotra utaló jelzők között a leggyakoribb az elvált, az özvegyek csak utánuk következnek, míg a jelzetten egyedülállók illetve függetlenek a sor végén állnak. A közlés tényét - a korrekt tájékoztatás szándékán túl - valamiféle legitimációs törekvés is motiválhatja: "én nem selejtes, visszamaradt áru vagyok; az egyedüllét nálam pusztán aktuális helyzet, nem hosszú ideje fennálló állapot."

A hirdetésekben megnevezett belső női tulajdonságok között - úgy tűnik - nem dominálnak a férfiak számára általánosan fontos karakterjegyek, mintha a nôk nem tartanák fontosnak a "kedves", "érzékeny", "elfogadó", "érzelemgazdag" attribútumok kidomborítását. Akik mégis, azok többnyire értelmiségiek, vagy szellemileg igényesebbek: "Csinos, szőke, független, érzelemgazdag diplomás hölgy", "Keresem azt a diplomás férfit, akinek életéből hiányzik a szeretet, gyengédség. Csinos, diplomás, elvált nő vagyok...", "diplomás, komoly gondolkodású, életvidám, mély érzésű kersztény nő", "Teltkarcsú, mosolygós, megértő nő, megbízható kulturált barátot keres", "Karcsú, valóban csinos melegszívű hölgy, jó érzésű, legalább középfokú végzettségű férfit keres", stb. Mintha valami diszkrepancia mutatkozna aközött, amit a férfiak keresnek, és amit a nők el szeretnének adni.

Melyek is hát akkor azok a belső tulajdonságok, amelyeket fontosnak tartanak megemlíteni magukról a társkereső nők? Ezekbôl nincs túl sok. A végzettségre utaló - "értelmiségi", "diplomás", "középfokú végzettségű" jelzôkön - kívül a kellemesség jelentéstartományába tartozó attribútumok állnak az első helyen: "mosolygós", "víg kedélyű", "kedves", "kellemes egyéniségű", "szimpatikus", "életvidám", "vidámságot szerető", stb.

A nem a fönti kategóriába tartozó tulajdonságok két fő csoportra bonthatók, érzelmi illetve értelmi kvalitásokat tartalmazókra. Az első csoportba az "érzelemgazdag", "mély érzésű", "őszinte", "temperamentumos", "szeretetet, gyengédséget adó", "romantikus, szolíd, utazást kedvelő", "szeretetre, romantikára, őszinteségre vágyó", "meleg otthont igérő" vonások sorolhatók, míg a másodikba "igényes életvitelű", "nyelveket beszélő", "értelmes, igényes, talpraesett", "túl igényes, válogatós", "inteligens", "kvalifikált" jelzők. Jóval ritkábban észlelhetünk a hirdetésekben valamiféle érzelmi-értelmi kiegyensúlyozottságra való törekvést, de azért erre is vannak példák: "komoly gondolkodású, életvidám, mélyérzésű", "önmagára és környezetére igényes", "intellektuálisan és érzelmileg is igényes", "jellem, kellem, szellem". Figyelemre méltó, hogy még a látszólag önjellemző részek is igénymegfogalmazásokat (is) tartalmaznak; az igény szó és képzett formái árulkodóak e tekintetben.

A választásban komoly szerepet játszhat a hasonló életmód és érdeklődés is, mégis azt látjuk, hogy viszonylag kevesen tesznek erre vonatkozó utalásokat. Közülük is a többség beéri a "természetkedvelő", "kevés szabadideje értelmes eltöltése", "széles érdeklődésű körű", "az életet élvezni tudó és akaró", "sokoldalú", "romantikus", "gyakorlatias" jellegű, inkább általános formulákkal. Éppen ezért kiugranak a konkrét preferenciákat kifejező megfogalmazások: "természetet, zenét, táncot, utazást kedvelő", "szeretek színházba, moziba, múzeumba járni, utazni és kirándulni", "Zorán koncert? jeligére", "természetet, utazást, kulturát kedvelő", "sportot szerető", "temészet-, könyvbarát, művészeteket, sportot kedvelő", "sport-, tánc-, természetszerető realista", "társ kiránduláshoz, sporthoz, kószáláshoz, nevetéshez, szerelemhez", stb.

A férfiak hirdetéseiben a szorosan vett világnézet nem mutatkozott relevánsnak a választás szempontjából. A nőknél a helyzet hasonló: A "diplomás, katolikus erkölcsű", "mély érzésű, keresztény" , "mazltov jeligére", "római katolikus, szolíd, sportos, diplomás lány" megjelölések csak elvétve szerepelnek hirdetéseikben. A felekezetre vonatkozó utalások is "rímelnek" a férfiak igényeiben megjelentekre.

Az egészséges életmódhoz való kötődés jelei a nők önjellemzésében is körülbelül ugyanolyan gyakoriak, mint a férfiak igényeiben: "sportos", "fitness jeligére", “természetszerető", "füstmentes", "nem dohányzó", "mértéktartóan dohányzó, egyéb káros szenvedélyektől mentes", stb. A nők a férfiaknál valamivel gyakrabban közlik, ha dohányoznak. Ennek az lehet a magyarázata, hogy egyenjogúság ide vagy oda, a dohányzás máig nem tartozik a vállalhatóan nőies attribútumok közé.

Általánosságban elmondható, hogy a női önportrék kidolgozottsága messze elmarad a férfiakkal szemben támasztott kívánalmak kidolgozottsága mögött, annak ellenére, hogy a tradicionális értékrend szerint a férfi az, aki választ. Miért van ez így? A következő fejezetekben erre is megkísérlek választ adni.
 

Amit a nők keresnek

Ránézésre is szembeszökő, hogy a nők által felsorolt kívánalmak jóval részletesebbek, kidolgozottabbak a férfiakéinál; az elváráscsoportok (életkor, foglalkozás, státusz, érzelmek, érdeklődés stb) aránya is sokkal kiegyensúlyozottab náluk.

Az előnyös külső tulajdonságok nyilvánvalóan férfiak esetében sem elhanyagolhatók, a nők - bevallottan legalábbis - ezeknek mégis pusztán mérsékelt jelentőséget tulajdonítanak. A "jóképű", "jó megjelenésű", "vonzó", "attraktív", "férfias", "ápolt", "fiatalos" meglehetősen általános kritériumokon kívül főleg a testalkatra, de méginkább a testmagasságra vonatkozó elvárásokkal találkozhatunk: a "sportos", "sportos alkatú", "magas", "170 cm-től", "kifejezetten magas", "nem túl magas" elvárások jelennek meg a legsűrűbben.

Az életmód-egzisztencia-státusz kritériumhármas ugyan fontos, ám közel sem olyan jelentős, mint ahogy azt a férfiak vélik a saját hirdetéseikben megfogalmazottak tanúsága szerint. A gazdagság tehát a nôk számára - az esetek többségében - nem funkcionál erotikus vonzerőként; a hölgyek, ha egyáltalán támasztanak egzisztenciális jellegű követelményeket, pusztán a közepes biztonság garanciáit látják bennük. Leggyakrabban a "biztos háttérrel", "rendezett körülmények között", "gépkocsival rendelkező", "rendezett anyagiakkal", "biztos egzisztenciával", "kellő egzisztenciával" kívánalmak bukkannak fel; a "nagyvonalú", "kocsi, nyaraló nem akadály", "jól szituált", "sikeres" és hasonló típusú igénymegfogalmazások jóval ritkábbak. Az a főiskolás "fotómodell hostess lány" pedig, aki "jól szituált, intelligens üzletembert keres pillanatnyi egzisztenciális problémája megoldásához", bár állítása szerint "tartós kapcsolatot" szeretne, gyaníthatóan inkább alkalmi kapcsolatra számít. Az életmódra utaló elvárások terén viszont lényegében egybeesnek a nők és a férfiak értékei: a nőknél is kiemelt a "nem dohányzó", "káros szenvedélyektől mentes", "utazást kedvelő", "sportolni szerető", "természetszerető" tulajdonságok szerepeltetése.

A keresett "belső" értékeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a nők férfitársaiknál jóval artikuláltabb, árnyaltabb elképzelésekkel rendelkeznek. Az érzelmi elvárások közül a leggyakoribb a "megbízható", és a sorban rögtön utána következnek a "jóérzésű", "jólelkű", "szeretni tudó", "őszinte", "megértő" jelzôk, a "kedves", "derűs", "vidám" elvárások viszont jóval ritkábban jelentkeznek. Ehelyett viszont a humorérzék iránti igény ("jó humorú", "humorérzékkel rendelkező", "humoros") jelenik meg jóval nagyobb gyakorisággal, mint a férfiak esetében. A gyermekeseknél vagy gyermeket akaróknál a lista még kiegészül a "gyerekszerető", "családcentrikus" kritériummal is.

Mindebből több következtetés is levonható. Az egyik, hogy a megbízhatóság - a szó valamennyi értelmében - még ma is fő jellemzôje a nők számára a kívánatos partnernek. A másik, hogy a nők kevésbé visszafogottak szóhasználatukban, és meg merik fogalmazni, hogy jóságra és szeretetre vágynak. A szemérmes férfinyelvben ennek az eufemizált "kedves", "érzékeny" jelzők felelnek meg.

A végzettség iránti igények megfogalmazásában dominánsnak tekinthető az azonosságra való törekvés, például a felsőfokú végzettségű nők többnyire - megfogalmazottan vagy implicite - diplomás társat keresnek: "Olyan értelmiségi társat keresek, aki... értelmiségi társat igényel", "Könyvbarát nő... művelt, intelligens társat keres", "Diplomás (orvos) kulturált társat keres", "Független, diplomás nő elképzelése független, diplomás úr", "Csinos, diplomás hölgy megismerkedne diplomás, intelligens gentlemannel", "Elvált, diplomás nő elképzelése nyitott, érdeklődő, diplomás társ", "Diplomás, független realista nő, keres független, műszaki diplomás társat". Az alacsonyabb végzettségűek rendszerint nem támasztanak diploma iránti igényt; ők "művelt", "kulturált", "intelligens" társat keresnek.

A világnézeti kritériumok megfogalmazása, a korábban tapasztaltakkal egyezően, a nôk oldalán is elhanyagolható: "keresem katolikus férfi életre szóló barátságát, szeretetét", "Salom jeligére", stb.

Ami az érdeklődési kört illeti, a nők hajlamosabbak a "mit szeress", mint a "mit szeretek én" típusú megfogalmazásokra. Sokkal terjedelmesebbek a vágyott férfi-érdeklődési területeket megfogalmazó listák, mint a saját preferenciáké. Az általánosabbnak tekinthető "utazást szerető", "sportolni szerető", "természetkedvelő" "szabadideje kulturált eltöltése" igényeken kívül gyakori a specifikusabb, olykor extravagáns elvárások megfogalmazása is: "főzést kedvelő", "zenét kedvelő", "kerékpártúrához, tengerparti nyaraláshoz", "utazást, kultúrát kedvelő", "akivel tartalmasabbak lehetnek az eljövendő évek", "aki megosztaná velem kevés szabadidejét", "kiránduláshoz, sporthoz, kószáláshoz, nevetéshez", "külföldi, belföldi utazáshoz", "művészetszerető, " sportos, játékos", "aki szereti a téli és nyári sportokat, a komoly és vidám filmeket, a komolyzenét és a bluest, az édességeket és zöldségeket", stb.
 
 

Amit a férfiak kínálnak

A férfiak hirdetéseit a leírt fizikai tulajdonságok aspektusából szemügyre véve, két, általánosítható jelenséget tapasztalunk. Az első, hogy a férfiak nem kis százalékánál az "előnyös megjelenés" követelménye csak a "keres" oldalon" jelentkezik; a "kínál" oldalon egzisztenciális és státuszjelzések alkotják, vagy inkább helyettesítik a "férfias külsőt". Ők többnyire a "független, jó anyagiakkal rendelkező vállalkozó"-k, a "sikeres üzletember"-ek, a "diplomás vállalkozó"-k, a "kiemelkedő egzisztenciával rendelkező üzletember"-ek, a "budai lakással rendelkező férfi"-ak, a "diplomás üzletember"-ek.

A másik, általánosnak nevezhető jelenség, hogy a férfiak a nőknél visszafogottabban nyilatkoznak magukról. A viszonylag gyakori "jó megjelenésű", "jóképű", "jóvágású", esetleg "kitűnő megjelenésű" önminősítéseket leszámítva, a férfiak fizikai önjellemzései tárgyszerűek, a direkt minősítést kerülők. A "185/85/38" típusú adathármason túl kedveltek még az előnyös alkatra utaló "sportos alkatú", "vékony", "magas, vékony", a férfiasságot konnotáló "bajuszos", illetve a szem- és hajszínt megjelölő "barna", "szőke, "kékszemű" jelzők. A hendikepnek számító kövérséget a "mackós" és "erős testalkatú" eufemizmusok helyettesítik.

A hirdető férfiak nem elhanyagolható hányada, életkorán, státuszán, végzettségén és külsején kívül nem is tart fontosnak magáról egyebet közölni. Esetleg még azt említi meg, hogy nem iszik, nem dohányzik. A "lakással rendelkező, egyedülálló üzletember vagyok", a "43 éves vékony testalkatú férfi, diploma nélkül", a "31/160/50 káros szenvedélyektől mentes, független fiatalember", a "178/80/39 független, bajuszos, kék szemű vállalkozó", "176/33/62 értelmiségi fiatalember" típusú lakonikus önbemutatásokhoz azonban szinte mindig igen részletes és pontos külső-belső igénymegfogalmazások társulnak.

Mit tartanak a föntieken kívül fontosnak közölni magukról a férfiak? Kínálják-e a nőknek érzelmileg oly fontos megbízhatóságot, biztonságot, őszinteséget, szeretetet? Vagy ha nem, akkor helyette mit? Az egyik csoportba az érdeklődési területre utaló attribútumokat feltüntető hirdetéseket sorolhatjuk. Itt a fizikai kedvtelések, melyek implicite a jó fizikai kondícióra utaló jegyek is egyben (utazás, kirándulás, sport) éppúgy megjelennek, mint a művészetek, a kultúra iránti vonzódás; gyakran e két típusú affinitás együtt szerepel: "sportot, utazást kedvelő", "sokoldalú, vidám, olvasást, sportolást, utazást kedvelő", "vidám, zenekedvelő", "utazást kedvelő", "kétdiplomás, széles érdeklődési körű", "sportos alkatú, kert-, állatbarát, barkácsoló", "kirándulást,természetet szerető", "független, széles érdeklődési körű", "ötvenes, még fickós, táncoslábú"," munkájával időnként nagyon elfoglalt, színházat, filmet kedvelő", stb. A másik csoportban találjuk azokat a férfiakat - ők vannak kevesebben -, akik érzelmi diszpozícióikról is beszámolnak: "diplomás, érett, egészséges, megértő", "hűséges társ, igaz barát", "stílus, megbízhatóság, érzelem", "zenével foglalkozó, fantázia- és érzelemdús", "gyermekét egyedül nevelő, józan életvitelű apuka", "normális kapcsolatra vágyó", "jólétet és szeretetet adok", "jókedélyű, kiegyensúlyozott", "komoly, de vidám, természetkedvelő", "simogatás, ölelés, biztonság vár", "figyelmes, rendezetten élő, sportos, megbízható", "független, figyelmes, jó humorú", "művészetet, sportot, sakkot, gyerekeket kedvelő", "ha biztonságban, szabadon, emberi megbecsülésben akarsz élni", "kisportolt testalkatú, vidám, türelmes, sokoldalú, alkalmazkodóképes, kellemes modorú, érdekes egyéniségű, érzéki, lendületes", "intelligencia, érzékenység, műveltség, erő, gyengédség, biztonság, szenvedély, bolondozás, stílus, tolerancia, megbízhatóság", stb.

A fentebb megfogalmazott kérdésre tehát igennel felelhetünk: a férfiak a hirdetéseikben készek biztonságot, megbízhatóságot, odaadást, elfogadást nyújtani, még ha nem is olyan arányban, amilyenben a nők ezt igényelnék. Az arányeltolódásnak - legalábbis részben - ismét a konvenciókban is kereshetjük a magyarázatát: férfi körökben kínos, népszerűtlen, "férfiatlan" e tradicionálisan női attribútumok vállalása.

A hirdetések nyelvi-stiláris jellemzői

"A stílus maga az ember" - idézzük gyakran a filozófus Buffont. De vajon mennyire érvényes ez a hirdetésekre, amelyeknek nyelve és stílusa több szinten is szigorúan keretek közé szorított?

A legfőbb korlát a terjedelem: a magánhirdetéseknél - így a társkereső hirdetéseknél is - meghatározó a húsz szavas limit, utána "ugrik" a tarifa. Ettől eltekintve is, a hirdetés műfaja tömörséget követel. Tehát a cél minél kevesebb szóval, minél többet elmondani.

A másik szigorú szabályozó a műfaji konvenció: kényes egyensúlyozást kíván, ha valaki úgy szeretne a lexikai-nyelvi-stiláris kliséken túllépni és egyéni lenni, hogy ne legyen egyszersmind komolytalanul jópofáskodó, erôltetetten eredetieskedő vagy egyenesen nevetséges.

A harmadik és talán legnyomósabb ok, amiért nem könnyű a személyiséggel adekvát stílust eltalálni, pszichés jellegű: a sem túl sokat, sem túl keveset mondani, eltalálni, hogy a másik mire figyel fel, ugyanakkor saját magamhoz is kedvet csinálni, ha lehet mindezt őszintén, és őszintének hatóan - mindez bizony kemény dió.

Ezekkel a tényezôkkel magyarázható, hogy miért van oly sok nyelvi, gondolati klisé e hirdetésekben. A klisé a feladó és a vevő számára egyaránt kényelmes, könnyedén dekódolható, bejáratott, azonkívül kockázatmentes. Nézzünk néhány példát. A jeligékből önállóan is szép kis csokor állítható össze: "Május", “Orchidea", "Rózsa", "Piros tulipán" és minden létező virág, "Tavasz", "Őszinteség", "Napfény", "Remény", "Tavaszi szél", "Májusi találkozás", "Várlak", "Harmónia", "Az igazira várva", "Budapesti tavasz", hogy csak néhányat ragadjunk ki a leggyakrabban előfordulók közül. Közös vonásuk, hogy banálisak és semmitmondóak. A hirdetéseken belüli klisékre sem különösebben nehéz példát találni: "csinosnak mondott özvegyasszony társaság hiányában", "rendezett körülmények között élő", "vonzó, független, biztos egzisztenciával rendelkező", "özvegyasszony társat keres lelkiekben gazdag, antialkoholista férfi személyében", "kedves, okos, csinos, művelt, független", "megismerkedne korban hozzáillő", "komoly kapcsolatra vágyó", "nem kalandot kereső" - a sor a végtelenségig folytatható.

Azok viszont, akik a kliséktől - ösztönösen vagy tudatosan - igyekeznek magukat távol tartani, és mindenáron föl akarják mutatni egyéniségüket, könnyen kerülhetnek az öncélúnak látszó extravagancia, jópofáskodás, különcködés, eredetieskedés csapdájába. Lássunk erre is példákat: "Az élet nevű társas úthoz keresem a szebbik felem", "Elvált értelmiségi nő kis testi hibával (3 gyerek)... átmenet vagyok a milói Vénusz és Aphrodité között", "Szőke boszorka várja ötven körüli krampusz bemutatkozó levelét", "Keresi az igazit? Van egy jó hírem, megtalálta. Ragadjon tollat és válaszoljon nekem, igérem, nem fog csalódni!", "Szőke, hosszú hajú, gömbforma keresi azt a téglatestet, akivel együtt alkothatnának mértani alakzatot", "Nemcsak a gésák titka a perpetuum mobile a gömbvillámmal, intim tornával üzemelő háztáji atomreaktor - idők végeztéig tartó működéséhez - társat keres", stb.

Az is érthetőbb így, hogy miért van oly sok ügyetlen, suta (valószínűleg a személyiséget tényleges kvalitásainál gyakorta értéktelenebbnek mutató) megfogalmazás az egyik végen, és oly kevés igazán egyéni, stilusában is informatív szövegezés a másik póluson.

Mindennek megítélése persze végső soron szubjektív. Ami az egyiknek klisé, a másiknak fontos információ; ami az egyiknek ügyetlenség, a másiknak őszinteség, hitelesség. Hogy e szubjektivitást illusztráljam, végezetül két olyan hirdetésrészletet idéznék, amelyek szerintem stílusosak, engem megfogtak: " ...Kellemes megjelenésű és egyéniségű özvegy vagyok. Őszintén örülnék finomlelkű, nem dohányzó, művelt, ápolt, értelmiségi úr barátságának, aki szintén szeretne - függetlensége megőrzése és emlékei tiszteletben tartása mellett - társsal, tartalmas életet élni. Szellem, kellem, jellem jeligére", illetve "Színeket és éveket szeretnék gyűjteni neked, nekem, veled, velem... Hölgy keres kulturált, intelligens férfit, partnert, kedvest".

IRODALOM

Berne, Eric: Emberi játszmák. Gondolat, Budapest, 1987.

Cseh-Szombathy László: Családszociológiai problémák és módszerek. Gondolat, Budapest, 1979.

H. Sas Judit: Nőies nők és férfias férfiak. Akadémiai, Budapest, 1984.

Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Rejtjelek 2. Kossuth, Budapest,1995.

Krippendorf, Klaus: A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Balassi, Budapest, 1995.

Peseschkian, Nossrat: A párkapcsolat 17+1 formája. Helikon, Budapest, 1992.