KONFORMITÁS ÉS MACHIAVELLIZMUS

Solomon Asch 1951-ben végezte el ma már klasszikusnak számító szociálpszichológiai kísérletét, mely azt vizsgálta, hogy miként reagálnak “az emberek” a konformitás csábítására. Az “emberek” szót azért tettük idézőjelbe, mivel jelezni akartuk, hogy - bár szeretnék - a szociálpszichológiai kísérletek nem tudják zárójelbe tenni a kort és a társadalmat, melyben születtek. A laboratóriumba lépő ember a “kisérleti személy” szerepében sem felejti el múltját, nem hagyja oda identitását.

A kísérleti személyekre gyakorolt csábítás abban állt, hogy a kísérlet során választaniuk kellett egy empirikusan ellenőrizhető, jól látható különbség észrevétele és kinyilvánítása illetve egy olyan többségi álláspont elfogadása között, mely nyiltan kétségbe vonta a saját tapasztalat síkján egyértelműnek tűnő ténybeli igazságot

A kísérlet leírása

A kísérlet során 7-9 egyetemi hallgató foglal helyet egy osztályteremben. A kísérletvezető bemutatkozik, és azt mondja a kísérleti személyeknek, hogy egy észlelési teszt résztvevői lesznek. Ezt követően a kísérletvezető két fehér kartonlapot helyez el a tábla előtt. Az egyik kartonlapon egy vonal látható. Ez a mérce. A másik kartonlapon három különböző hosszúságú vonal látható. A három vonal közül az egyik vonal ugyanolyan hosszú, mint a mércéül szolgáló vonal, míg a másik két vonal hosszúsága eltérő. A kísérletvezető a következő instrukciót mondja:

A kísérleti személyek egymás után hangosan bemondják annak a vonalnak a számát, amelyről úgy vélik, hogy ugyanolyan hosszú, mint a mércéül szolgáló vonal.

Miután valamennyi kísérleti személy nyilatkozott, a kisérletvezető mindkét táblát kicseréli.

Az osztályteremben jelen levő személyek közül valójában csak egy igazi kísérleti személy van. A többiek az előre megadott forgatókönyvnek megfelően egységesen hol jól, hol rosszul válaszolnak. Asch gondoskodott arról, hogy a beavatott kísérleti személyek szerepüket magabiztosan és természetesnek hatóan játsszák, azt színlelve, hogy ők ugyanúgy nem ismerik a kísétletvezetőt és a kísérleti helyzetet, mint az igazi kísérleti személy.

Az eredeti kísérletben a következő vonalhosszúságok fordultak elő egymás után 12-szer (cm-ben):

Megvastagítva jelöltük azokat a vonalhosszúságokat, amelyekről az egyes esetekben a többség azt állította, hogy azok megegyeznek a mércéűl szolgáló vonal hosszúságával. Látható, hogy a többség az 1., 2., 5., 8., és 11. számú esetekben jól válaszolt, míg a többi esetben rossz választ adott.

Asch eredeti kísérletének eredményei

A kísérletben összesen 31 naív kísérleti személy vett részt. Válaszaik kétharmada helyes volt, ami azt jelenti, hogy válaszaik 33 százalék százalék a többség hatását tükrözte. A hibás válaszok eloszlása nem volt egyenletes. A 31 naív kísérleti személy 41 százaléka bizonyult függetlennek. ők voltak azok, akik ellenálltak a konformitás csábításának.

A kontroll csoportban, ahol a többség mindig jól válaszolt, a naív kísérleti személyek által adott válaszoknak csak 7,4 százaléka volt rossz. Asch eredményeit mutatja az 1. ábra.

1. ábra

Fiatalok konformitása az USA-ban 1951-ben

Asch kísérletének magyarországi megismétlése¹

Asch 1951-es, USA-ban végzett eredeti kísérletét Magyarországon 1998-ban megismételve, hűen követtük az eredeti forgatókönyvet.² Naív kísérleti személyeink száma meghaladta az eredeti kísérletben résztvett személyek számát. Összesen 82 15-15 éves középiskolai tanuló vett részt a kísérletben, melyet két budapesti iskolában, egy gimnáziumban és egy szakközépiskolában végezetünk el. (37 kísérleti személy gimnazista, 46 kísérleti személy szakközépiskolás volt. A nemi megoszlás a következőképpen alakult: 55 százalék fiú, 45 százalék lány.)

2. ábra

Fiatalok konformitása Magyarországon 1998-ban

Az összes lehetséges konform választ (n=581) 1OO százaléknak tekintve, a konform válaszok tényleges előfordulási aránya 42 százalék volt. A gimnazisták csoportjában a konform válaszok aránya alacsonyabb (39 százalék), a szakközépiskolások között magasabb (46 százalék) volt. Személyenként is megnéztük a konformitás mértékét.

1. táblázat.

A fiatalok megoszlása a konformitás mértéke szerint (százalék)
 
 
 

A résztvevő fiatalok 24 százaléka bizonyult teljesen függetlennek. ők egyetlen egy esetben sem adtak konform választ. A másik végletet, a teljes konformitást 26 százalék

esetében tapasztaltuk. ők mind a hét esetben konform választ adtak. Erős konformitás (6 konform válasz a hét esetből) volt tapasztalható további 17 százalék esetében.

Az eredeti amerikai kísérletet 47 év múlva Magyarországon megísmételve tehát magasabb konformitás-mértéket találtunk. Asch 1951-ben a lehetséges konform válaszok összességét 100 százaléknak tekintve 33, százalékos konformitást talált, míg a mi kísérletünkben a konformitás aránya 42 százalék volt. Asch a maga kísérleti személyeinek 41 százalékát találta függetlennek, míg a mi esetünkben a függetlenség előfordulása csak 24 százalékos volt. Az összehasonlítás során kapott eredmény természetesen a véletlen műve is lehet, hiszen egyik minta sem reprezentatív, nem is beszélve a kis esetszámokról.

Konformitás a világban

Asch kísérletét többször megismételték a világ sok országában. Az eredmények matematikai statisztikai szempontból összevethetetlenek, de tendenciák jelzésére talán alkalmasak. A 2. táblázatban bemutatjuk a kapott eredményeket, feltüntetve a frissen kapott magyar adatokat is.

Az összehasonlításból kiderül, hogy a magyarországi adatok nem a fejlett nyugati országokban tapasztalt konformitási arányokhoz, hanem az egykori harmadik világban tapasztalt arányokhoz állnak közel.

Hipotézis

A machiavellianizmus kutatása során azt tapasztalták, hogy a társadalmi nyomással szemben ellenálló, racionális, logikus személyek magas machiavelliánus értéket mutatnak, szemben a befolyásolható, irracionális, csapongó gondolkodású személyekkel. Ennek alapján felmerült bennünk a kérdés, hogy a mi mintánkban mutatkozik-e kapcsolat a konformitás és a machiavellianizmus között? Ha a konformitás befolyásolhatóság, és a machiavellianizmus befolyásolási képesség, akkor nem feltétlenül kell kapcsolatnak lennie. De mi a helyzet akkor, ha a machiavellianizmus csak eszköz, melynek célját a machiavelliánus nem maga választja, hanem mástól - netán konform úton - kapja? Ebben az esetben a machiavellianizmus és a konformitás között lehet kapcsolat. Ha a mechiavelliánus személy a cél megválasztásában nélkülözi is az autonómiát, tőle függ az eszköz, amelyet alkalmaz. Feltételezhető tehát, hogy a machiavellizmus csak az enyhe mértékű, részleges konformitással függ össze.

A machiavellianizmus mérése

A machiavellianizmust Christie kérdőíve alapján vizsgáltuk (Christie-Geis 1970). Az amerikai kérdőív eredeti változata csak 10 nyíltan machiavelliánus állítást tartalmazott. A kérdőív utóbb 10 anti-machiavelliánus tétellel kibővült. Az egyes állítások Machiavelli műveiből vett idézetek vagy azok tagadásai. A kérdőív által mért machiavellianizmusnak természetesen nincs sok köze Machiavelli politikai antropológiájához, mely koránsem redukálható le a kérdőív által operacionalizált általános bizatlmatlanságra és rosszhiszeműségre. Anit a szociálpszichológusok machiavellianizmusnak neveznek, az a modern életet átható bizalmi elvnek, kooperációs készségnek és pozitiv erkölcsi várakozásnak a szisztematikus hiánya, egyfajta szociális paranoia.

A kísérletet követően minden kísérleti személy ezt a 20 tételes kérdőívet töltötte ki. A kérdőív 10 tétele esetében az egyetértés, 10 másik tétel esetében pedig a tagadás felelt meg a válaszadóban esetleg lappangó machiavelliánus beállítódásnak. Ez a módszer elejét veszi a tekintélyelvűséget mérő F-skálával kapcsolatos módszertani kritikáknak. Az F-skálának ugyanis minden egyes tétele tekintélyelvű beállítódást tükröz. Minél több esetben ért valaki egyet egy-egy állítással, annál inkább tekintélyelvűnek minősül. Ez a módszer azonban képtelen kiszűrni az egyéni konformitásból adódó általános egyetértési hajlandóságot, ami felerősíti a mért tekintélyelvűséget. Azáltal, hogy a MACH kérdőívben a tagadás és az egyetértés egyenlő esélyt kap, az igen-effektus kiküszöbölődhet.

Machiavelliánus állítások

Sohasem kell megmondanunk másoknak cselekedetünk igazi okát, csak ha az haszonnal jár.

Az emberek kezelésének legjobb módja, ha olyat mondunk nekik, amit szívesen hallanak.

Legbiztosabb dolog, ha feltételezzük, hogy minden embernek van valami rossz hajlama, és ez rögtön napvilágra jut, mihelyt esélyt adnak rá.

Általánosságban az emberek nem akarnak keményen dolgozni, hacsak nem kényszerítik őket erre.

Keresi a bajt, aki teljesen megbízik másokban.

A legtöbb bűnöző és a többi ember között a legnagyobb különbség az, hogy a bűnözők elég buták ahhoz, hogy elkapják őket.

Bölcs dolog fontos embereknek hízelegni.

Barnumnak volt igaza, amikor azt mondta, hogy minden perben születik egy balek.
Nehéz előre jutni, ha itt-ott nem rövidítjük meg az utat.
A legtöbb ember könnyebben elfelejti szülei halálát mint valamilyen tulajdonának elveszítését.

Anti-machiavellinánus állítások

Csak akkor cselekedjünk, ha biztos, hogy az erkölcsileg helyes.

A legtöbb ember alapjában véve jó és kedves.

Minden esetben a tisztesség a legjobb politika.

Nem jár bocsánat annak, aki másoknak hazudik.

Akárhogyan is vesszük, jobb kicsinek es tisztességesnek lenni, mint nagynak és tisztességtelennek.

Ha megkérünk valakit, hogy tegyen nekünk szívességet, helyesebb ha kérésünk igazi okát mondjuk meg, mint ha nagyobb súlyú okokat hozunk fel.

A legtöbb ember, aki előrejut, tiszta és erkölcsös életet él.

A legtöbb ember jóravaló.

Lehetséges minden tekintetben jónak lenni.

A gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek lehetőséget kellene adni a fájdalommentes halálra.
 

A kísérleti személyek minden egyes állítást hétfokú skála mentén minősítettek aszerint, hogy milyen mértékben értenek egyet, illetve nem értenek egyet az adott állítással. A kódoláskor az anti-machiavelliánus állításokra kapott értékeket megfordítottuk. Ha valaki minden eseben extrém machiavelliánius reakciót adott, akkor 140 pontot érhetett el a skálán, míg ha valaki extrém anti-machiavelliánus reakciót mutatott, akkor 20 pontot ért el.

Egészében véve a kísérleti személyek válaszai átlagosan magas MACH értéket mutattak (átlag 76, szórás 14,4, range 45-130). A többváltozós elemzés során egyetlen faktort sikerült létrehozni, de a faktorban csak 7 állítás vett részt. A faktort alakító állításokat az állítás-listán vastagítva jelöltük. Azok az állítások, amelyeknek faktoranalízise rejtett struktúra híján lehetetlen volt, kívétel nélkül mind a machiavelliánus beállítódás nyílt megfogalmazsásai voltak. Ezek az állítások, talán a bennük leplezetlenül megnyilatkozó cinizmus és rosszindulat miatt, megzavarták a kísérleti személyeket. A zavar oka az lehetett, hogy ez a fajta nyílt machiavellizmus valóban nem jellemzi a kísérleti személyeket. Másfelől az is lehet, hogy ha esetleg meg is lett volna bennük a konzisztens machiavellizmus, vállalhatatlannak tartották annak nyílt kifejezésre juttatását.

A faktoranalízisre alkalmas állítások egy kivételével az anti-machiavelliánus megfogalmazások tagadásai voltak.³ A machiavellianizmus indirekt módon, a jóhíszemű, bizakodó és nyílt, néha egyenesen naív állítások tagadása révén jutott kifejezésre a kísérleti személyek körében. A kis létszámú kísérleti mintán nyert eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a magyar machiavellianizmus indirekt módon jut kifejezésre, hiányzik belőle a direkt elem. Ezt az értelmezést természetesen szociológiai szempontból éppen a minta kis elemszáma miatt nem tekinthetjük érvényesnek, inkább csak hipotézist kell látnunk benne, melyet a jövőben érdemes lenne reprezentatív mintán megvizsgálni. Az Amerikai Egyesült Államokban a 60-as években országos reprezentatív mintán a kutatók a direkt machiavellanizmust vizsgáló 10 tételes kérdőívre adott válaszok alapján átlag 25 MACH értéket tapasztaltak. Mivel az egyes állításokkal kapcsolatos egyetértést 1 és 5 között lehetett kifejezésre juttatni, a minimális MACH érték 10 és a maximális MACH érték 50 volt.

Ki befolyásol, kit?

A 3. táblázat azt mutatja meg, hogy milyen viszonyt találtunk a kapott MACH faktor és a konformitás között.

3. táblázat

Konformitás és machiavellianizmus (faktorszkórok)

nem konform kevéssé közepesen nagyon

konform konform konform

MACH -.21 .44 .O4 -.12

f=1.3 p<0.28

A 3. táblázat alapján látható, hogy a machiavellianizmus és a konformitás között nincs egyértelmű megegyezés. A közepes konformitás és a machiavellianizmus között nincs kapcsolat. A machiavellizmus leginkább a kevéssé konform személyek esetében érvényesül, míg az egyáltalán nem konform és a nagyon konform kísérleti személyek inkább hajlanak a jóhíszemű, bizalmon alapuló emberkép elfogadására. A két, a konformitás értéke szempontjából egymástól szögesen különböző csoport azonossága a machiavellianizmus hiánya, melynek az egyik csoport esetében a magabiztosság, a másik csoport esetében a naivitás, a "lelki szegénység" lehet az oka. A machiavellianizmus megjelenéséhez a jelek szerint a konformitás nem szükséges, elegendő az enyhe érintettség, ami talán nem más, mint az emberek befolyásolhatóságára vonatkozó várakozás interiorizációja.

^{1 A kutatást az OTKA által 1995 és 1998 között a T O128243 számon nyilvántartott támogatás tette lehetővé.
2 A kísérletet Ragó Anett és Király Ildikó vezette.
3 A számításokhoz nyújtott segítségéért köszönetemet fejezem ki Székelyi Máriának.}

Irodalom

Asch, S. E. (1969) A csoportnyomás hatása az ítéletek módosulására és eltorzulására. In: Pataki, F. (szerk.) Csoportlélektan. Budapest, Gondolat. 18O-192.
Christie, R. - Geis, F. (1970eds.) Studies in Machiavellianism. New York; Academic.
Csepeli, Gy.: Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó.