Néhány szó a Jel-Kép c. folyóiratról

    A Jel-Kép negyedéves tudományos folyóirat.
Tanulmányokat, recenziókat, vitacikkeket, dokumentumokat közöl a kommunikáció a közvélemény és a média témakörében.

    A folyóirat elõdjének tekinti a Rádió és Televizió Szemle c. annakidején kéthavonta megjelentetett folyóiratot, amely a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában került kiadásra, 197... tõl 1980-ig. Ebben helyet kaptak a  rádiózás  és a televiziózás mûhelyproblémái mellett a nyomtatott sajtó elméleti és gyakorlati kérdései, a tömegkommunikáció politika problémái, az akkortájt születõ tömegkommunikáció kutatás és közvélemnykutatás eredményei, módszertani kérdései.
    Éveken át Dr. Cserés Miklós volt a Rádiós és Televízió Szemle fõszerkesztõje, aki neves rádió-rendezõként dolgozott. Széles imeretségi körébõl olyan szerzõket kért fel, akik többnyire vezetõ kommunikátorokként a szakma gyakorlati ismerete melelett annak elméleti oldalával is foglalkoztak írásaikban.

• Rádió és Televízió Szemle borítólapok 1970-es évek végérõl.

    Cserés Miklós 197..-ban megvált a laptól, teljes energiáit a rádiónak szentelte. Ekkor Szecskõ Tamás, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont igazgatója jegyezte fõszerkesztõként is a lapot. Ebben az idõben a folyóirat profilja is megváltozott,  inkább a megerõsõdõ közvéleménykutatások és a tömegkommunikáció kutatások forumává vált. Továbbra is megmaradtak a szerzõk között a gyakorló rádió és televíziós szakemberek, valamint vezetõ értelmiségiek, a kommunikációpolitika irányitói.

    198..tól többen is dolgoztak vezetõ szerkesztõként a lapnál, így Balogh Elemér, Gerelyes Endréné,  Márton Miklós, Pünkösti Árpád. Tevékenységük arra irányult, hogy kiszélesítsék a folyóirat hatókörét. Formáját közelítették az akkoriban vezetõ irodalmi lapként számontartott Új Írás külsejéhez, a néha száraznak tünõ tudományos beszámolók mellett a könnyebb hangvételû írásoknak, kritikáknak és vitacikkeknek is helyet biztosítottak. A lap volt a fóruma azoknak a tudományos publikációknak is, amelyek az ekkorra már Magyar Közvéleménykutató Intézetnek nevezett kutatóintézetben születtek.

• Jel-Kép borítók az 1980es évek közepérõl.

     A rendszerváltás idején megszüntették a továbbra is csak TK-ént emlegetett Magyar Közvéleménykutató Intézetet, így a Jel-Kép sorsa is bizonytalanná vált.
1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatóirodája felügyeletével megalakult a Kommunikációelméleti Kutatócsoport, Dr Hunyady György professzor vezetésével, az ELTE Társadalom és Neveléspszichológia tanszéke mellett kapott helyet a TK volt könyvtárával, adattárával együtt.
    Ekkor Terestyéni Tamás fõszerkesztõként újraszervezte a folyóiratot, elsõdlegesen a kommunikáció és közvéleménykutatások, valamint a média kérdéskörével foglalkozó tudományos fórumként. A lap azóta a jelelegi formájában, terjedelemben és tematikai tagolásban, negyedévenként jelenik meg.
 

Az újraindított folyóirat beköszöntõ irása:

ELÕSZÓ
 

         1991 õszén egy kormányrendelet jogutód nélkül megszüntette a három évvel korábban a Tömegkommunikációs Kutatóközpontból alakult Magyar Közvélemény-kutató Intézetet. Az MKI felszámolásával megszûnt az intézet által kiadott Jel-Kép címû folyóirat is, így a társadalmi kommunikáció különféle aspektusaival foglalkozó tudományos diszciplínák szakmai kiadvány nélkül maradtak. Az így keletkezett ûrt kísérli meg most a Magyar Médiáért Alapítvány  és a Magyar Tudományos Akadémia Kommunikációelméleti Kutatócsoportja a Jel-Kép újraindításával kitölteni.
        Az új Jel-Kép bizonyos vonásaiban erõsen hasonlít az elõdjére, más vonásokban viszont jelentõsen eltér  tõle. A  most induló kiadvány - miként az alcím is jelzi - mindenképpen fenn kívánja tartani a régi Jel-Képnek azt a szerkesztési elvét és gyakorlatát, amely a társadalmi kommunikáció folyamatait, a tömegkommunikációs eszközök mûködését  és a közgondolkodás alakulását egymással szoros kölcsönhatásban, mintegy rendszerszerû együttesként értelmezte. Ezzel összefüggésben elõdjéhez hasonlóan igyekszik majd nagy súlyt helyezni az interdiszciplinaritásra, vagyis arra, hogy a kommunikációs jelenségek vizsgálatában a legkülönfélébb szakterületek és megközelítésmódok képviselõit is szóhoz juttasa. Változást jelent viszont, hogy míg a régi  Jel-Kép legkevesebb három profilt egyesített, egy kulturális közéleti-aktuálpolitikai lapét, egy újságírói-kommunikátori szakmai fórumét és egy tudományos folyóiratét, a most induló kiadvány meghatározó módon csak az utóbbi profilt vállalja fel. Bár az új lap tartózkodni fog attól, hogy napi médiapolitikai viták színterévé váljon, nyitva áll minden olyan írás elõtt, amely elemzõ módon, a megértés és a magyarázat igényével reagál az aktualitásokra.
         Az  új Jel-Kép mint tudományos folyóirat a társadalmi kommunikáció, a tömegmédiumok és a közgondolkodás tárgykörében közöl tanulmányokat, kutatásokról szóló beszámolókat, módszertani elemzéseket, hozzászólásokat és vitaanyagokat, könyv- és folyóirat-ismertetéseket, illetve -kritikákat. Fontos feladatának tekinti az egyetemeken és fõiskolákon zajló kommunikációs irányú oktatás segítését, ezért minden számban igyekszik majd közölni egy-egy, ma már klasszikusnak tekinthetõ írás magyar fordítását.
        Ajánljuk a lapot mindazoknak, akik érdeklõdnek a társadalom, a politika és a kultúra kommunikációs aspektusai, a tömegkommunikációs eszközök és rendszerek mûködése és a közgondolkodás folyamatai iránt. Várjuk tisztelt olvasóink észrevételeit, javaslatait, legfõképpen azonban értékes kéziratokat, tanulmányokat, recenziókat várunk, hiszen az újraindult Jel-Kép jövõje nyilvánvalóan elsõsorban azon fog múlni, hogy sikerül megtölteni tartalommal.

Budapest,1994. szeptember
                                                                                                                                   Terestyéni Tamás
                                                                                                                                         fõszerkesztõ