Kapolcs a forrásokkal, erdőségekkel körülvett Balaton-felvidéki Eger-völgyben
húzódik meg, mely már az őskor emberének is jó búvóhelyet biztosított. Erről
tanúskodnak az innen származó - különböző múzeumokban fellelhető - tárgyi
emlékek (csontvázak, cserepek, nyílhegyek stb.). A falu felett lévő Királykő
bazaltoszlopai valaha egy 80x50 méteres földvárat, Attila várát határolták. Ennek
felszínét ma már sűrű növényzet borítja, de még mindig jól kivehetők a régi sánc
szélei.
1962-ben egy római síredicula felső részét, illetve egy kőlapokkal borított római
utat fedeztek fel a mai út alatt. Balatonhenye felöl, Veszprém, Buda felé vezetett
itt a néhai Via Magna, a nagy hadiút. A falu nevét a Szent László által 1091-ben
levert kun sereg vezéréről Kapolcsról kapta. A kor szokásainak megfelelően a
legyőzött sereg néhány betelepített, élvehagyott tagja megölt vezéréről nevezte el
települését. Egy 1092-ben kelt pannonhalmi apátsági oklevél említi először
Kapuch községet. Számtalan oklevél bizonyítja, hogy például már 1211-ben is
királyi kamarásokat, királyi jobbágyokat találunk Kapolcson. A XIV. században
50 esztendeig folyt a per a pannonhalmi apátság és a kapolcsi nemesek között,
1578-ban a tihanyi vár falainak építői között említenek kapolcsi kőműveseket.
A XVII. században a török és a pestis szinte teljesen elpusztította a falu lakosságát. 1634-ben a protestáns kapolcsiaknak korlátolt vallásszabadságot biztosítottak.
Egy 1771-es oklevél szerint Mária Terézia küldöttei jelentették, hogy a kuruc
háborúk után a helyi lutheránusok, kálvinisták, katolikusok együtt javítottak és
használtak egy kicsiny templomot.
A XVIII. sz. elején a még alig 20 házból álló falu a század végére már 7-800 lelkes
községgé vált.
A jellegzetes molnár ipar mellett (az első malmokról már az 1200-as években
említést tesznek) ekkor jelennek meg más iparosok is. A Rákóczi-szabadságharc
idején már híresek a kapolcsi fazekasok, tímárok, serfőzők, gombkötők,
csizmadiák, szűrkészítők, vargák.
Számos helybelit találunk a 48-as szabadságharc honvédei között is. Egy 1858-as
felmérés már 257 lakóház említ, 1657 lakossal.
Ebben az időben a falu szerkezete teljesen a mai képet mutatja. A község a
II. világháborúban igen súlyos károkat szenvedett, több mint 40 ház leégett, sokat
közülük igen súlyos bombakár ért.
Az 1948-as adatok szerint a község területe 2373 kat. hold, ekkor még lakóinak
száma 1025. Az államosítások és a körzetesítés megtette hatását. Az iparát,
munkahelyeit, gazdálkodását, hagyományait vesztett községben ma 480 (!)
lélek él.
A nagyarányú elvándorlás mára csökkenni látszik, de a falu életben maradását
most a súlyos munkanélküliség kezdi fenyegetni.
1991-től a Faluházban működik a Polgármesteri Hivatal és a Kapolcsi-
Vigántpetendi Körjegyzőség.
1989-ben alakult meg a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, amely
számos rendezvényével tette országosan is ismerté a falut.
Az elmúlt években alakult meg a kapolcsi Iparoskör és a Vendégváró Egylet.
Kapolcson jól működő Ifjúsági- és Nyugdíjas Klub is van.
1992 tavaszán jelent meg először Kapolcs és Vigántpetend közös kulturális és
információs havilapja, a Völgyfutár.