Klió 2002/1.

11. évfolyam

A nemrégiben megjelent két angol nyelvű jogtörténeti tanulmány jelentős érdeklődésre tarthat számot a common law jogrendszer iránt érdeklődők körében, hiszen az angol jogterület történeti gyökereivel még ma is kevesen foglalkoznak.

Thomas G. Watkin tanulmányából átfogó képet kaphatunk Anglia és Wales sajátos jogtörténeti fejlődéséről. A munka először e két terület korai történelmét és hagyományait mutatja be, kiemelve azon tényezőket, amelyek jelentős mértékben járultak hozzá az angol alkotmányosság és jogrendszer sajátos fejlődéséhez. A jogéletet a korai időszakban a szokásjog határozta meg és a jogviták gyarapodása hamarosan szükségessé tette a normák írásba foglalását. A jog fejlődését és megismerését mozdították elő a korán megjelent különböző gyűjtemények: jogkönyvek és jogesetgyűjtemények. Ezen magánmunkálatok közül az egyik legjelentősebb a Quadripartitus, amely az angolszász szokásjogot és a korai normann törvényi (alkotott) jogot tartalmazta. Ez az 1100 körül keletkezett jogkönyv volt az első kísérlet arra, hogy egy tisztán joggal foglalkozó művet alkossanak. Az angol jog tudományos művelése e gyűjtemény megjelenéséhez köthető.

A common law-val foglalkozó első igazán tudományos jellegű jogkönyv Glanvill nevéhez fűződik (Ranulf Glanvill: Tractatus de legibus et consuetudinibus regni Angliae, 1187–1189). A mű a királyi udvarban alkalmazott jogot mutatja be viszonylag fejlett, rendszerezett formában. Az angol jogi irodalom olyan alkotása ez, amelyben a szerző a törvények egyes pontjait a hozzájuk kapcsolódó tényleges esetek leírásával ismerteti.

A precedenseket Henry Bracton is összegyűjtötte és felhasználta De legibus et consuetudinibus Angliae című munkájában, amely szintén hozzájárult az angol jog hagyományainak megőrzéséhez. Ez a – szintén jogforrásnak tekintett – jogkönyv (book of authority), amely az 1250-es években keletkezett, egységbe foglalta az angol szokásjogot, és feldolgozta a bírósági nyilvántartások alapján hozzáférhetővé vált hatalmas jogesetgyűjteményt. Az angol közjogot az intézmények bemutatásán keresztül ábrázolja. Műve szerkezetében a római jogi institutiorendszert követi. A XIII. században az ő jogkönyvének mintájára készült el két másik joggyűjtemény is, a latin nyelvű Fleta és a francia Briton.

Az ezt követően megjelent angol jogi irodalom elsősorban a gyakorlati szakemberek munkáinak megkönnyítésére szolgált. Átfogó tájékoztatás volt a célja az évkönyveknek (Year Books) is, amelyekben a common law alapját képező precedenseket rögzítették. Az évkönyvek az angol jog olyan önálló forrásaivá váltak, amelyek hozzájárultak a kontinentális civiljog és a common law elhatárolódásához. Az évkönyveket ennek ellenére nem tekintjük hivatalos feljegyzéseknek, hiszen arra koncentráltak, hogy az ügyvédeknek praktikus segítséget nyújtsanak a sikeres védekezéshez. Ezáltal az érdemi döntések ismertetése gyakran háttérbe szorult az eljárási gyakorlathoz képeset. Egyes szerzők álláspontja szerint az évkönyveket fiatal ügyvédek és a bíróságokon dolgozó jogászok foglalták össze. A cikk írója ezt kétségbe vonja, s azon véleménynek ad hangot, hogy a joghallgatók jegyzeteiből állították össze azokat. Ezen a ponton tehát a jogászképzés és a jog fejlődése összekapcsolódni látszik.

A tanulmány foglalkozik a közjog és az egyházjog fejlődésével és az egyetemi oktatás alakulásával is. Az ezáltal kifejlődő jogtudó értelmiség (legal profession) nagymértékben hozzájárult a speciális angol jogrendszer fenntartásához és fejlesztéséhez. Az angol jogtudomány jeles művelői közül a szerző legtöbbet Sir Edward Coke-ot és William Blakstone-t említi meg. E jogászok jogi kommentárjai elősegítették a common law megerősödését azáltal, hogy szisztematikusan és átfogóan tárgyalták az angol jogot. A XVIII. század során számos olyan jogi szakmunka jelent meg, amely az angolszász jogfejődés új igényét kívánta kielégíteni. Több – jogtörténeti szempontból jelentős – művet sorol fel a szerző, amelyek között nemcsak összefoglaló alkotások, hanem szakfolyóiratok is szerepelnek.

A tanulmány szerzője hangot ad csalódottságának is, mivel – megítélése szerint – máig nincsenek olyan angol jogtörténeti iskolák, amelyek egységes célt és szemléletet követnének. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonít azonban azoknak az angol jogtörténeti konferenciáknak, amelyek hozzájárulnak a jogi hagyományok ápolásához és megőrzéséhez. Végezetül az angol jogtörténet jövőbeni kutatásának alakulását analizálja a szerző kifejezve azon reményét, hogy az angolszász területeken nem igazán művelt jogtörténeti kutatásokat talán a kontinens jogtörténészei felkarolják.

A periodika ugyanezen számában található egy másik, az amerikai joggal kapcsolatos, részben jogtörténeti jellegű munka is. A cikk szerzője, Michael Hoeflich bemutatja, hogy a német jog milyen hatást gyakorolt az amerikaira. Számos neves német jogtudóst említ, akik jelentősen befolyásolták az amerikai jogfejlődést (pl.: Pufendorf, Heineccius, Thibaut, Mittermaier és Savigny). Két meghatározó tényezőre hívja fel a figyelmet: a személyes ismeretségekre és az elérhető német fordításokra. A legnépszerűbbnek és leghozzáférhetőbbnek Ferdinand Mackeldey: A Compendium of Modern Civil Law című könyvét tartja. Ezen művek ismertté válásában nagy szerepet töltöttek be a XIX. századi amerikai könyvtárak és könyvesboltok állományai. Külön kiemeli a szerző a harvardi könyvtárat, amely a legnagyobb külföldi anyagot tartalmazó gyűjtemény volt. Fontos szerep jutott az eszmék továbbításában a magánkönyvtáraknak is. A német jog hatása megmutatkozott a mindenapi jogi életben és a bírósági jogalkalmazásban, amelyen keresztül igazolható kijutása az egyetemekről és elterjedése a köztudatban. A tanulmány végén a szerző külön figyelmet szentel az amerikai jogalkalmazásban megjelenő német hivatkozásokra.

A jogtudományi szakmai (tudományos és gyakorlati) kapcsolatok történetét boncolgató kutatások száma napjainkban egyre szaporodik. Hoeflich munkája e sorozatban azért érdemel külön is említést, mivel túlmutat a kontinensen belüli (lényegesen egyszerűbb) információáramláson és a kontinentális jogrendszerekre jellemző gondolkodásnak egy attól alapjaiban eltérő, más premisszákra építő jogi környezetben kiváltott hatását vizsgálja.