Klió 2002/1.

11. évfolyam

Jiří Kořalka ma a XIX. századi cseh történelem egyik vezető szakembere. Elsősorban politikai és eszmetörténet a specialitása, Palacký különösen, aki a kettőt mintegy egyesíti. A német szellemi élettel már a pozsonyi líceumban került kapcsolatba (1812-18), hiszen tanárainak többsége német egyetemeken tanult. Klopstock és Kleist voltak ekkor kedves költői, és a német klasszicizmus általában, de a német befolyást sohasem tartotta a maga szempontjából az egyetlennek. 1825-ben járt először Szászországban, ebben az évben két ízben is, két év múlva újra, akkor már Karel Chotek purkrabí (vagyis cseh helytartó) megbízásából. Lipcsében ekkor került kapcsolatba a Brockhaus-céggel, később szócikkeket ajánlott fel a lexikon készülő kiegészítéséhez, valóban többet írt, még a cseh irodalomról is, és a lexikon 8. kiadásában a cseh történeti összefoglalót és egyéb szócikkeket. II. Ottokár, IV. Károly, Pogyebrád György voltak itt a vezető egyéniségek. A cseh nyelvet a szlávok sorában erősnek mondta. A fényes XVI. század után, 1620-ban kezdődött a sötétség korszaka – ezt a kifejezést a cseh szellemi élet azóta is használja. Az ellenreformációt erősen elítélte (maga evangélikus volt), csak a jezsuita Bohuslav Balbín tevékenységét értékelte. Német nyelven írt cseh története nemcsak saját nevét, de általában a cseheket ismertté tette német nyelvterületen. Munkáit a szász és a bajor dinasztiáknak ajánlotta, hogy így kapjon engedélyt a levéltárak használatára. Ludwig Häusser 1843-ban elismerő recenziót írt színtézise első köteteiről. 1843-ban Breslauban és Berlinben kutatott, nagy elismeréssel vették körül, jól is érezte magát. De aztán vitába keveredett éppen Häusserrel, aki újabb köteteinek németellenességét vetette szemére. Ekkor tett németországi utazása során már inkább napi politikai kérdések érdekelték, a korabeli röpiratok. Ekkor ismerkedett meg Dahlmannal. Amikor 1848-ban meghívták a német nemzetgyűlést előkészítő bizottságba, csak a nevét vették fel a jegyzékbe, mint a legjelentősebbekét (Schuselka, Kuranda), annyira ismert volt. (Válaszlevelét Koralka nem tárgyalja.) A huszita korszakot tárgyaló köteteit ismét Häusser ismertette, de csak idővel békélt meg németellenességével. 1856-ban Drezdában Droysennel került kapcsolatba, sok fiatal történészt segít tanácsaival, Max Jordan az ő hatása alatt tanult meg csehül. Heinrich Sybel is ígér recenziót. De a Pogyebrád Györgyről szóló kötet ismertetése kapcsán Georg Voigt nem találja európai fontosságúnak az utrakvizmust. A breslaui Colmar Grünhagen 1871-ben tanulmányt ír Palackýról a Preussische Jahrbücherben, nagy elismeréssel, de nemzetpolitikai elveit elveti. Palacký ekkor már a bismarcki Németországtól fél, arról ír, hogy az 5 milliárd frankot (a hadisarcot) majd a németek sokszorosan fogják visszafizetni, ami csakugyan bekövetkezett. A tanulmány címe alapján az olvasó Palacký német történeti nézeteinek az elemzését is elvárná, de erre Kořalka egyáltalán nem tér ki.