Klió 2002/2.

11. évfolyam

Haraszti Éva könyve Kossuth Lajos halálának centenáriuma alkalmából jelent meg első kiadásban, majd az államférfi születési évfordulója adott alkalmat az ismételt megjelenésre. Műfaja dokumentum-gyűjtemény, a korszak, melyre a források vonatkoznak, az 1848 és az 1860 közötti időszakot öleli fel. A könyv általános célja bemutatni Kossuth személye és az általa képviselt politikai elvek megítélését Nagy-Britanniában a XIX. század második felében. Haraszti Éva mint szerkesztő változatos műfajú források kiválasztásával igyekszik kronologikus rendben követni és körbejárni a kötet témáját. Így egyaránt olvashatunk leveleket, feljegyzéseket, emlékeztetőket, hírlapi cikkeket, szonetteket és visszaemlékezéseket. A források műfaji eklektikája egyáltalán nem zavarja az olvasás menetét, sőt, mivel a közélet legkülönfélébb rétegeiből merít, teljesebb, többrétegű és tagoltabb képet rajzol a britek korabeli Kossuth-képéről.

Kossuth személye és politikai szerepe, mind egész életművét, mind nagy-britanniai emigrációját tekintve már korábban megismerhetővé vált az angol nyelvű történeti szakirodalomban. A kiadványok sorában éppúgy találunk feldolgozásokat, mint forrásgyűjteményeket, amely utóbbiak között jó néhány kifejezetten Kossuth brit emigrációs tevékenységéből vagy annak megítéléséből válogat (Vö. pl. Henningsen, C. F.: Kossuth and ‘The Times’. London, 1851.; History of Hungary. Louis Kossuth and Lord Palmerston. London, 1851.; Kossuth’s Speeches in England. London, 1852.; Kossuth: Speeches in the City Hall at Glasgow. London, 1854; Wegg-Prosser, F. R.: A Modern Patriot. London, 1882. A hazai közönség számára mindezek az Országos Széchenyi Könyvtárban is hozzáférhetőek.). Maga Haraszti Éva is foglalkozott korábban e problematika egy részével, mégpedig Kossuth angliai újságírói tevékenységével. E kutatás eredményeként adta közre 1990-ben a Kossuth as an English Journalist (Kossuth mint angol hírlapíró) című dokumentumkötetet az Akadémiai Kiadó gondozásában, amelynek válogatott dokumentumaival a szerkesztő arra a kérdésre keresi a választ, vajon az emigráns Kossuth folytathatta-e karrierjét hírlapíróként. Az ismert források tükrében tehát felvetődik a kérdés, hogy az újabb forráskötet mégis miben tudja gazdagítani történeti ismereteinket. A választ a kötet műfaji jellemzőinek vizsgálata adhatja meg.

A forráskiadás ugyanis, elsősorban a kutató helyzetét tekintve, speciális műfaja a historiográfiának. A kutató egyfelől háttérbe vonul, mivel narrációja igen korlátozott, csupán elő- vagy utószó formájában jelenik meg. A korabeli dokumentumokat helyezi előtérbe, és az olvasóra bízza az értékítéletet. Ugyanakkor azonban, azáltal, hogy a források közötti válogatás jogát kizárólagosan gyakorolja a kiadás menetében, mégiscsak erőteljesen befolyást gyakorol az olvasóra, hiszen megszabja az ismeretek körét.

Haraszti Éva már a kötet címében pontosan meghatározza számunkra a válogatott források összképi jellegét: a Britanniában emigrációs éveit töltő Kossuthot mint hős hazafit (patriot) kívánja bemutatni. Mindez a kötet utolsó dokumentumaiban, a visszaemlékezésekben, életrajzokban koncentrálódik, amelyek úgy emelik ki Kossuthot a neves kortárs, Britanniában élő emigráns személyek (Metternichtől Marxig) közül, mint akit nem vendégként, hanem – példanélküli módon – hősként fogadott a brit közvélemény.

Elhamarkodott lenne azonban felróni a szerkesztőnek egyoldalú pártállását. Az ismertetett szövegek között ugyanis számos olyat találunk, amelyek hűvös távolságtartással viszonyultak Kossuth angliai tartózkodásához. Éppen ez az a pont, amely új fókuszt nyit meg az olvasó számára. Haraszti kötete ugyanis, bár címében Kossuth nevét viseli, egyidejűleg markánsan informál a korabeli brit közéletről is. Kossuth fogadtatása és megítélése kapcsán betekintést nyerhetünk a hivatalos politikai és a társadalmi közéleti nyilvánosság megosztottságába, megismerhetjük a korszak vezető európai nagyhatalmának bel- és külpolitikai stílusjegyeit: a parlamentáris demokrácia elvét és az európai egyensúlypolitikát, és e kettő összeegyeztetésének – néha kényes – diplomáciáját. Emellett a néha szűklátókörű, önsajnálkozó nacionalizmusunkat is rögvest elfelejtetik velünk azok a források, amelyek a múlt századi brit politika és társadalom Magyarország történelmének, helyzetének és törekvéseinek up-date ismeretéről tanúskodnak. A műfajból adódó adottságai révén a kötet segítséget nyújt abban, hogy a célszerűen válogatott források révén az utókor ne a történeti fejlődés lineáris menetéhez ragaszkodva ismerje meg a múltat, hanem a korabeli lehetőségekbe, azok strukturáltságába bepillantva konstruálja meg a korszak összetett és nyitott történeti valóságát.