Klió 2002/2.

11. évfolyam

A bibliográfia négy részből áll, amelynek első részében Stein megjelent publikációinak évenkénti felsorolása található, a másodikban expedíciói által feltárt és összegyűjtött dokumentációk olvashatók. A harmadikban külföldi és magyar szerzőknek a nagy magyar felfedező életművét feldolgozó írásai vannak. Az utolsó részben a szerkesztő azon külföldi és magyar folyóiratokat sorolta fel ábécé sorrend szerint, amelyek Stein Aurél munkáját közzé tették. Az Erdélyi István által összegyűjtött bibliográfiában a száraz tények mellett, a mellékletben Stein kronológiai adatain kívül, életművének kiemelkedő kérdéseiről szóló esszék is olvashatók.

Stein Aurél első jelentős publikációja 1885-ben Londonban jelent meg. Ugyanebben az évben Budapesten az óperzsa irodalomról jelent meg értekezése. Kezdeti tudományos kutatásainak célja az óperzsa szövegek tanulmányozása volt, amelyeket nemcsak filológiailag, hanem topográfiailag is megvizsgált, és a szövegekben talált helyrajzi neveket megpróbálta pontosítani. Az ősi iráni civilizációk történetének kutatását indiai tartózkodása idején kiegészítette az észak-indiai Kasmír történelmi és régészeti emlékeivel. Már korai publikációiban is megfigyelhető az, hogy a filológia, régészet, geológia és a topográfia tudományát együttesen felhasználta kutatásaiban. Ennek köszönhető, hogy a későbbi belső-ázsiai kutatásaiban nagyszerű régészeti felfedezései mellett Stein elvégezte a térség feltérképezését és geológiai viszonyainak pontos elemzését.

Az iráni és az indiai korai történelem tanulmányozása mellett, a XIX. század legvégén, Stein érdeklődése a felfedezetlen belső-ázsiai térség felé fordult. 1900-ban megindította első expedícióját, amelynek célja az egykori selyemút homokba temetett városainak feltárása volt. Publikációiban az ősi kereskedelmi csomópontról értekezett, amely felkeltette a tudományos világ érdeklődését. Ezután mintegy két évtizedig – bibliográfiailag jól követhetően – kutatásait teljes egészében a belső-ázsiai térség feltárására összpontosította. Három expedíciójával több tízezer kilométert tett meg a térségben, és a nyugati világ számára felfedezte a selyemút menti egykori hatalmas városokat, a térség kereskedelmi és kulturális központjait. Stein Aurél legjelentősebb leletei a dunhuangi barlangok írásos anyagai voltak, amelyek feldolgozása az orientalista filológusoknak a század legnagyobb kihívását jelentette. A szövegekből a nyugati tudomány által addig ismeretlen népek, kultúrák és vallások elevenedtek meg. A tudományos világban méltó elismerést, az angol uralkodótól lovagi címet elnyerő Stein az 1920-as évektől visszatér eredeti kutatásaihoz: az ősi Irán történetének tanulmányozásához. Több publikációjában Nagy Sándor indiai hadjáratának útvonalával foglalkozott, majd az iráni-indiai határvidék ősi kultúrájának megismerésére fordította energiáját. Stein Aurél mások érdemeit is gyarapította akkor, amikor a Dunghuangban feltárt szövegek fordításával és azok magyarázatával majd egy évszázados munkát adott a nyelvészeknek, történészeknek. Ezek a feldolgozások részben a bibliográfiában is szerepelnek. A kötet szerkesztője összegyűjtötte azokat a folyóiratokat, ahol Stein publikációi napvilágot láttak. Ezek, csakúgy, mint a nagy felfedező munkássága, változatosak: túlnyomó részt a legjelentősebb orientalista, régészeti és földrajzi folyóiratokban jelentek meg tanulmányai, itthon és külföldön egyaránt.

A tudományos publikációs listát a mellékletben szereplő, a Stein Aurél életmű kutatásának eredményeit összefoglaló írások követik. Ebben a részben legelőször a nagy felfedező életét ismerjük meg kronológiai sorrendben, ahol a jelentősebb eseményeket a szerkesztő külön kiemeli. A szerkesztő a bibliográfiában utal arra, hogy létezik még kiadatlan mű is: Stein Goldziher Ignáchoz írt 35 levele, továbbá a nagy felfedező fényképei még a mai napig feldolgozásra várnak.

A mellékletben Bárdi László történész, sinológus a Dunhuang-kutatást, a dunhuangológiát, illetve Stein kínai megítéléseinek változásait vizsgálja, vagyis hogyan változott meg a magyar-angol kutató megítélése a kínaiak szemében: a “külföldi ördögből” mennyi idő alatt lett “angol tudós”. A kínai megítélés, a nemzetközi tudományos együttműködéseknek köszönhetően, az utóbbi időben kissé megváltozott: az 1990-ben rendezett nemzetközi konferencián már “rehabilitálták” a neves orientalistát. Az angolok az “enyhülést” követően támogatták a közös angol-kínai kutatást: másolatokat juttattak el a kínai tudósok részére, és közös kutatási projektek készültek a Stein-gyűjtemény feldolgozására és publikálásra.

A magyar származású orientalista, Érdy Miklós régész Stein Aurél kevésbé ismert londoni hagyatékát, az Arnold Stein Exploration Fund-ot és annak célkitűzéseit foglalta össze röviden, amelyet még röviddel utolsó expedíciója előtt alapított a nagy utazó.

A mellékletben Décsy Gyula két rövid esszéje is olvasható: az első a Dunhuang-kutatásokkal kapcsolatos vitához hozzászólva kijelenti, hogy Stein Aurél se nem ördög, se nem hős, hanem az emberiség egyetemes kulturális örökségének megőrzője, aki expedíciói alatt a kor szellemében cselekedett. A melléklet utolsó oldalain Décsy Stein Aurél neveit magyarázza meg: hogyan és mikor használta az Aurél és a Márk nevet. A kötet végén Stein Aurél ex librise található, amely azokban a könyvekben tekinthető meg, amelyeket a világhírű kutató a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozott.

Stein Aurél az orientalisztikai tudomány legnagyobb alakjai közé tartozik. Felfedezte és feltárta a selyemút romvárosait, és az ott talált szövegekből, feliratokból a történelemben régen eltűnt népek, vallások bukkantak elő. Stein Aurél munkája révén az emberi civilizáció eddigi legérdekesebb korszakára, nyugat és a kelet békés kölcsönhatására derült fény. Stein Aurélt kutatásaiért a világon mindenhol elismerték, több híres egyetemen díszdoktorrá avatták, magyar származásúként először kapott lovagi címet az angol uralkodótól. Magyar tudományos elismerése még halála után is késik, ezt leginkább az bizonyítja, hogy bibliográfiája is az Egyesült Államokban jelent meg.

Sir Aurel Stein Bibliography 1885-1943 (Stein Aurél műveinek jegyzéke, 1885–1943). István Erdélyi (szerk.) Eurolingua, Bloomington, Indiana, 1999.