Klió 2002/2.

11. évfolyam

A Documents of the Meeting of the Allied Control Commission for Hungary című, az MTA Jelenkor-kutató Bizottsága által kiadott angol nyelvű kötet a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság ötven konferenciájának jegyzőkönyvét tartalmazza. A könyvben szereplő források a washingtoni National Archives-ból, a londoni Public Record Office-ból és a budapesti Politikatörténeti Intézet nagyterjedelmű iratanyagából származnak.

Az előzetes fegyverszüneti tárgyalások már 1944 végén megkezdődtek Moszkvában a magyar kormánnyal. A szovjetek egy ideiglenes magyar kormány megalakítását sürgették, amelynek elnöke Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett. Az ideiglenes kormányban öt magyarországi párt képviseltette magát: a Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Kommunista Párt és a Polgári Demokrata Párt. Ez a kormány az 1945 novemberében megtartott demokratikus választásokig volt hivatalban. Az ideiglenes kormány első feladataként aláírta a fegyverszüneti megállapodást a nagyhatalmakkal. A fegyverszüneti feltételek végrehajtásának felügyelete gyakorlatilag teljes ellenőrzést biztosított a megszálló hadseregnek az adott ország felett gazdasági, katonai, politikai téren. Magyarország esetében ezt a jogot a Szovjetunió gyakorolta a Szövetséges Ellenőrző Bizottság és a Vörös hadsereg segítségével.

A Szovjetunió az angoloknak és az amerikaiaknak csupán megfigyelő státuszt akart biztosítani – ahogyan az olasz és görög SZEB-ben a szovjeteknek is csak névleges tagságuk volt –, de a nyugati szövetségek a döntéshozatalt hatékonyan befolyásoló tagságot kívántak kieszközölni, azonban ez nem sikerült. A fegyverszünet első periódusában – a fegyverszünet aláírása és Németország teljes veresége közötti időszakban – a nyugati szövetségeseknek el kellett fogadniuk a szovjet dominanciát a SZEB irányításában a szovjet katonai jelenlét szükségessége miatt, mivel a második világháború még nem ért véget. A fegyverszünet második szakaszában – a Németország veresége és a békeszerződés aláírása közötti időszakban – a britek és az amerikaiak részéről ismételt törekvések mutatkoztak a SZEB valódi háromoldalú döntéshozó testületté alakítására. A fegyverszüneti egyezmény szövegébe végül csak annyi került bele, hogy az egyezmény aláírása és Németország veresége közötti időszakban a SZEB a Szövetséges (Szovjet) Főparancsnokság irányítása alatt állt.

A SZEB alapokmánya a fegyverszüneti egyezmény aláírásával egy időben lépett hatályba. Rögzítette, hogy az amerikai és a brit delegációknak joga volt minden olyan információhoz, dokumentum másolathoz, amelyek a fegyverszüneti feltételek teljesítésével kerültek kapcsolatba. Az amerikai és brit küldöttségek csak a SZEB szovjet elnökén keresztül tarthatták a kapcsolatot a magyar kormánnyal, és csak engedéllyel utazhattak az ország területén. Nem szabályozta a SZEB összehívásának módját, a gyakorlatban ez a SZEB elnökének és alelnökének hatáskörébe tartozott.

Frederick T. Merill, az amerikai diplomáciai küldöttég egyik tagja jelentésében megállapította, hogy az amerikai névleges SZEB-tagságnak két jelentősége volt, egyrészt ez megalapozta az USA vezető szerepét a japán SZEB-ben, másrészt az USA ezáltal kevésbé volt felelős a magyarok sorsáért.1

Az USA és Nagy-Britannia elfogadta a szovjetek vezető szerepét a fegyverszünet első szakaszában, de a második periódusban a szovjetekkel azonos jogokat akartak biztosítani maguknak, és írásos garanciákkal megerősíteni: a) a brit és amerikai képviselők részvételének lehetőségét a SZEB szekcióinak munkájában, b) a delegációvezetők azonos jogkörét a döntéshozatalban. A győztes szövetségesek utolsó konferenciájukon Potsdamban (1945. július 17–augusztus 2-ig) elhatározták, hogy a román, bolgár és a magyar SZEB-alapokmány felülvizsgálatát megkezdik, és a három ország vonatkozásában a már elkészült szovjet javaslatot veszik alapul. Ezt a megállapodást azonban a szovjet és a nyugati diplomácia eltérő módon értelmezte, amelyet az 1945. augusztus 22-ei találkozó jegyzőkönyve jól tükröz. Vorosilov a magyarországi SZEB-re vonatkozó szovjet javaslatot nem akarta megvitatni a nyugati szövetségesekkel, ezzel szemben Key és Edgcumb ügyrendi pontként kívánták megtárgyalni. Vorosilov félreértésre hivatkozott, elmondta, hogy az 1945. július 11-én kiadott SZEB-alapokmány nem javaslat, hanem már az új működési szabályzat.2

Key, az amerikai katonai küldöttség vezetője nem értette Vorosilov magatartását, és azt hangsúlyozta, hogy az amerikai, a brit és a szovjet kormányzat a potsdami konferencián megállapodtak a SZEB-alapokmányok felülvizsgálatában. Key éppen emiatt akarta előterjeszteni az amerikai és brit módosító javaslatokat a SZEB-találkozón. Vorosilov ezt elutasította, és továbbra is kitartott amellett, hogy kormánya szerint ez volt a második időszakra vonatkozó alapokmány, és kiemelte, hogy az ezzel kapcsolatos vita megoldása a kormányokra tartozik. Ezek után Key ígéretet tett arra, hogy továbbítja kormányának a SZEB-alapokmány szövegét, de hangsúlyozta, hogy ebben a formában az amerikai kormány nem fogja elfogadni.

A SZEB második periódusra vonatkozó új alapokmánya tartalmazott néhányat a brit és az amerikai javaslatok közül is, például a nyugati katonai delegáció tagjai szabadon közlekedhettek az ország területén, de előre be kellett jelenteniük az úticélt és az utazás időpontját. A bizottságnak tíznaponként kellett összeülnie, de lehetőség volt arra, hogy gyakrabban is megtegyék, ha szükségesnek ítélték a felek. Nagy jelentőségű kérdésekben a Bizottság csak az amerikai és brit delegációk vezetőinek hozzájárulásával dönthetett.

A SZEB általában havonta két alkalommal ült össze. Ötven formális és informális találkozója volt a bizottságnak fennállása alatt. A küldöttségek vezetői általában öt, tíz magasrangú tisztviselővel együtt vettek részt a konferenciákon, az informális üléseken rendszerint kevesebben voltak jelen. A delegációk katonai és civil szakértői bizonyos kérdéseket külön üléseken vitattak meg. Az ötven konferencián több mint háromszáz napirendi pontot vitattak meg, de ebben a számban nem szerepeltek az ügyrenden kívül felmerült kérdések. Arra vonatkozóan nincsen adat, hogy a megbeszéléseknek más színhelye is lett volna a szovjet főhadiszálláson kívül.

A fegyverszünet első időszakában a SZEB ritkábban tartott találkozókat, ezek légköre kevésbé volt feszült a későbbi ülések hangulatával összehasonlítva. Ebben az időszakban a nyugati szövetségesek elfogadták a szovjetek egyoldalú irányítását és saját névleges tagságukat, mivel Németországot még nem sikerült legyőzniük és ez a közös cél mindennél fontosabb volt. A második időszak alatt az ülések gyakoribbá váltak, jóval több ügyet vitattak meg, és nem volt ritka az éles politikai szóváltás sem. A tanulmány írója hangsúlyozza, hogy különösen a SZEB alapokmánya körül kialakult bonyodalom után és a magyar belügyekbe való fokozódó szovjet beavatkozás miatt a konferenciák légköre feszültté vált.

A jegyzőkönyvek alapján a következő kérdéseket vitatták meg ügyrendi pontként a találkozókon. A fegyverszüneti megállapodás 13. cikkelyének teljesítése, amely megkövetelte, hogy a többségi külföldi tulajdonban lévő magyarországi vállalatok számára a háborúban elszenvedett károkat térítse meg a magyar állam. Az amerikai erőfeszítések – például a Magyar Amerikai Olajipari Rt. esetében, amelynél a Standard Oil Company bírt jelentős részvényérdekeltséggel, a Standard Electric Vacuum Oil Company és a Singer Varrógép Társaság esetében – kevés eredménnyel jártak. A szovjet gazdasági térnyerés Közép-Kelet-Európában a nyugati érdekeltségű társaságok felszámolására irányult. Ennek több módszere is volt: a gyárak leszerelése a szovjet jóvátételi követelések teljesítése céljából, a vállalatok nyugatbarát vezető beosztású munkatársainak bíróság elé állítása és végül az 1948-49-es államosítás. A magyarországi amerikai gazdasági érdekeltségeket a megszálló szovjet hatóságok és a szovjetbarát magyar vezetés felszámolta. Nagy-Britanniának kevesebb magyarországi érdekeltsége lévén, a fő célt a brit állampolgárok tulajdonának és vagyonának védelme jelentette.

A másik gyakori téma volt a segélyszervezetek munkatársai és családtagjai részére a belépési engedélyek megadása. A szovjetek gyakran magyarázat nélkül visszautasították az engedély iránti kérelmeket. Az eljárást lassúság és nehézkesség jellemezte, a két és fél év alatt ezért panaszkodtak a legtöbbet a katonai missziók vezetői. Fontos témát jelentett a magyar hadifoglyok hazatelepítése. A Németország egy részét megszálló amerikai katonai hatóságoknak terhes feladatot jelentett a több mint kétszázezer magyar ellátása. 1945 nyarán a szovjet és amerikai katonai misszió között növekvő feszültség volt az egyik oka annak, hogy a szovjetek megakadályozták a magyar hadifoglyok hazaszállítását. (1945 szeptember és 1947 augusztus között 250.000 magyar állampolgárt telepítettek vissza).

Gyakori téma volt a svábok kitelepítése az amerikaiak ellenőrzése alatt álló német területekre. Emellett sokszor felmerült a magyar hadsereg újjászervezése és az a probléma, hogy a magyar rendőrség állományában nagy számban kaptak helyet kommunisták.

Viszonylag gyakran bukkanunk rá a sajtóval kapcsolatos ügyekre a napirendi pontok között, a sajtóügyekre a fegyverszüneti megállapodás 16. pontja vonatkozott. A SZEB a sajtótermékeket, színházi előadásokat és a mozifilmeket cenzúrázhatta, ellenőrizhette a postaforgalmat, telefon és távíróhálózatot. A nyugati delegációk többször tiltakoztak a tevékenységüket elítélő hangvételű cikkek miatt. A legnagyobb botrány 1946 januárjában robbant ki, ugyanis a kommunista napilap – a Szabad Nép – erősen kritizálta a brit és amerikai költekező tisztviselők életstílusát, amelynek költségei a magyar kormányzatot terhelték.

Az alábbi kérdések ritkábban kerültek a napirendi pontok közé: a magyar háborús bűnösök ügye, a magyar belpolitikai események, a belpolitikai küzdelmek és a választások (a két és fél év alatt kb. 15 alkalommal merültek fel), a SZEB alapokmánya, ezzel kapcsolatban először is a működési szabályzata, később pedig a delegációtagok jogköre, a magyar jóvátétel, a magyar gazdaság helyzete, a magyarországi német vagyon kérdése, a magyarok szlovákiai üldöztetése.

A tanulmány szerzője hangsúlyozza, hogy a jegyzőkönyvek híven tükrözik azt a tényt, hogy a SZEB 32 hónapos fennállása alatt döntő szerepet játszott a magyarországi események befolyásolásában: a gazdasági, politikai és kulturális életbe való beavatkozása, a földreform megvalósítása és a választások lebonyolításának ellenőrzésén keresztül. A SZEB élén mindig szovjetek álltak; és a Szovjetunió ezzel legalizálta közvetlen befolyását a magyarországi események alakulására. Vorosilov majd Sviridov döntött a szovjetek számára fontos kérdésekben az amerikai és a brit vezetők véleményének figyelembevétele nélkül. Ez a döntéshozatali rendszer természetesen megsértette a SZEB lefektetett alapelveit.

Az amerikai és a brit delegációk vezetői a politikai döntésekről sok esetben csak a sajtóból, illetve a magyar kormány beszámolóiból tájékozódhattak. Többször megkíséreltek utólagosan magyarázatot kapni a döntésekre vonatkozóan, de természetesen hiába. Ez történt 1946 júniusában, amikor a Magyar Nemzeti Bank vezetését leváltották; vagy 1946 júliusában, amikor a vallásos szervezeteket Sviridov parancsára feloszlatták.

Documents of the Meeting of the Allied Control Commisson for Hungary (Dokumentumok a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság találkozóiról). Sorozatszerkesztő: Vida István. Az iratokat válogatta, a lábjegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta: Cseh Gergő Bendegúz. MTA Jelenkor-kutató Bizottság, Budapest, 2000. 456 o.