Klió 2003/1.

12. évfolyam

Középkor

Az európai civilizáció gyökerei

A Szlovák Tudományos Akadémia kétéves, összevont kötetben jelentette meg az ezredforduló alkalmából 2000. február 10-11-én tartott ülésszak anyagát. A bevezetőt Milan Kňažko kulturális miniszter tartotta, aki az ókor és a keresztény középkor, de a felvilágosodás és a humanizmus hagyományaira is utalt, és azt hangsúlyozta, hogy a nemzeti történetet kell megérteni, nem mítoszokat állami ideológiává emelni. A másik bevezetőt Július Filo evangélikus püspök tartotta.

Michal Slivka a kereszténység nyomait foglalta össze Szlovákia területén a IV–XV. században. Utalt arra, hogy a hazai történelem megismeréséhez meg kell nézni a szomszédok fejlődését is, Uhorsko, vagyis a történeti Magyarország (ahogy mi mondjuk) egészét. Széles ívű áttekintést ad az eddigi feldolgozásokról, a késő római császárkortól kezdve, a magyar feldolgozásokra is kitér. A római birodalom hatása itt csekély, az avaroknál nincs keresztény hatás, ez a nagymorva állammal kezdődik, illetve Pribina nyitrai szereplésével. Felsorolja az eddig feldolgozatlan kérdéseket, a személynévadást, a laikus testvériségek, a búcsú szerepét. A sírfeliratokat is össze kellene gyűjteni. A kutatáshoz a keresztény kultúra beható ismerete szükséges. Titus Kolník a korai keresztény kapcsolatoknál idézi a Marcus Aurelius idejére tett “esőcsodát”. Sok ábrával mutatja be a keresztény motívumok behatolását általában Pannóniába. Dušan Čaplovič a pogány maradványokat veszi számba, a pozsonyi vár szláv anyagában találtak egy agyag domborművet, amely esetleg a szláv főistent, Perunt ábrázolja. A szláv pogány vallásból maradt fenn a vendégszeretet, az idősek tisztelete és a szegények gondozása. A szláv vallás az indoeurópai vallásokkal rokon. Perun mellett Veles a másik, a nyugati szlávoknál is ismert istenség, később Szt. Balázzsal azonosították. Milan Hanuliak a pogányság és a keresztény vallás keveredését mutatja be a temetőkben, sokszor domboldalon temetkeztek, szemben a Nappal. Ételt is adtak a halottak mellé. A kereszténység felvétele hosszú folyamat volt, véglegesnek akkor tekinthető, amikor a sírokat már a templom mellé helyezték, ez a XI. század derekán kezdődött. Bizonyos értelemben új típusú temetőket a X. század utolsó harmadától kezdve találunk.

Alexander T. Ruttkay Svorad (Szórád) és Benedek zobori remeték történetét helyezi el a korai szlovák múltban. Legendájukat Mór pécsi püspök írta meg 1064–1070 között, Géza kérésére, aki akkor a nyitrai dukátus fejedelme volt. Ez is mutatja, hogy a kereszténység felülről, az uralkodói központokból terjedt el. A X. század során Erdély felől az ortodoxia is jelentkezett, ezzel szemben is volt szükség a nyugati keresztény remetékre. A kultusz főképp szláv környezetben terjedt. A fiatalabbik remete, Benedek nem tudott latinul, de Mór tőle hallotta a történetet, tehát lehet, hogy maga is szláv származású volt. A régészet tanúsága szerint a zobori bencés kolostor már a IX. században (tehát a nagymorva korban) megvolt. A Trencsén közelében lévő Skalka-hegyen is előkerült egy XI. századi templom maradványa, ami igazolja a legendát. Ruttkay utal a korabeli remetemozgalomra, amelyet a kamaldúli rend is terjesztett ekkor. A dukátus különállása még nagymorva örökség. Béla és utána Géza mint nyitrai dux saját pénzt is veretett, tehát valamiféle autonómiára törekedtek. Géza ezért is bízta meg Mórt a legenda megírásával. Lehet, hogy a két bencés remetét az ortodoxia felől jött Cirillel és Konstantinnal akarta szembeállítani.

Ján Steinhübel a magyarországi egyházszervezet kezdeteit elemzi: az esztergomi egyházmegye Szlovákia mai területének nagy részére terjedt ki. Vincent Múcska, a XI. századi gregoriánus reform magyarországi kihatását vizsgálja. A pápák igényét, hogy a magyar királyok ismerjék el a pápa hűbéri felsőbbségét, Géza, László és Kálmán egyaránt visszaverték. Kálmán idején fogalmazza meg Hartvik a pápai missziós megbízatás tanát. VII. Gergely nyolc levelet küldött Magyarországra, Gézát csak duxnak címezte, talán a felsőbbség elismerését várta. Hazai források az ország felajánlásáról a pápának nem beszélnek. László egy ideig jó viszonyban volt VII. Gergellyel, ennek köszönhető az 1083-as hármas szentté avatás. Aztán elhidegül, Kálmán pedig Álmos miatt áll a pápa oldalára, mert Álmost IV. Henrik támogatta. Itt sohasem teológiai, hanem hatalmi ellentétekről volt szó. A térítés a világi hatalom támogatása nélkül nem megy. Az egyházmegyék létrehozásában a pápa is szerepet játszott. Az apostoli legátusi megbízatás kérdése a XI. század végén vetődött fel, a szerző szerint nem volt ilyen megbízatás. Hartvik Kálmántól kapta ennek ötletét. A Szűz Máriának való felajánlás Szt. László ötlete volt. Katarína Štulrajterová III. Ince magyarországi kapcsolatait vizsgálja, különös tekintettel Szlovákiára, az esztergomi és a kalocsai érsek vitáját a koronázás jogáról ő dönti el Esztergom javára. (1214). Meráni János kalocsai érsek esztergomi érsekké való kinevezése a postulatio kérdése, amely a kinevezés első lépése, ezt és a tényleges kinevezést a magyar kutatás nem szokta különválasztani. Mindkét kérdésben szerepel a pozsonyi prépost, a második esetben a nyitrai püspök is, aki Kalán pécsi püspököt javasolta, ez a két mozzanat köti a tanulmányt Szlovákiához.

A további tanulmányok elsőrendűen művészettörténeti érdekűek. A cseh Kateřina Horníčková a nagymácsédi (Vel’ká Mača) mellkereszt ikonográfiáját elemzi. A keresztben látható három személyt többféleképpen magyarázták (Szentháromság, Mária, Jézus és János). Valójában a bizánci minta provinciális félreértéséről van szó, az eredeti a Platytera, illetve korábban Blacherniotissa Mária bizánci motívuma, vagyis Mária a gyermekkel. A fél kereszt hátsó fele maradt meg, itt egyszerűen az eredetileg üres részbe karcoltak be harmadik személyt, az eredeti motívum nem-ismeretében. A kép azért érdekes, mert az új szlovák tízkoronás érmére ezt rajzolták. Ján Hunka a III–XI. századi római, bizánci és koraközépkori európai érmék egyházi vonatkozásait összegzi. A lengyel Ryszard Grzesik a kultúra és a civilizáció megkülönböztetésére a lengyel régészt és történészt, Gerard Labudát idézi, aki a kultúrát az alkotással, a civilizációt a megvalósítással hozza párhuzamba, tehát a tudomány és oktatás kettősségének mintájára. Valójában három lengyel fejedelemasszony példáját tárgyalja, Salomea a halicsi Kálmán herceg felesége, a két másik IV. Béla két leánya, Kinga Szemérmes Boleszláv felesége volt, Jolánta Kegyes Bolászlávé. Mindhárman ferences, illetve klarissza kolostort alapítottak, Salomea az elsőt 1246-ban. Kálmán magyar herceg egyébként Szt. Erzsébet öccse volt. Mindhárom házasság szűzházasság volt. A ferences lelkület ekkor európai divat volt. Kinga kezdeményezte egyébként az első lengyel zsoltárfordítást.

Vladimír Rábik a nagyszombati ferences és domonkos kolostorok pecsétjeit mutatja be, a ferencesnél Szt. Jakab apostol a középpont, a domonkosoknál Keresztelő Szt. János. Mindegyiknek van régibb és újabb változata. Daniela Hrnčiarová az egyházi menedékjogot tárgyalja, amely már a nagymorva államban ismert volt, ennek hagyománya élt tovább. Az egyházi birtok érinthetetlenségét is jelezte ez. László és Kálmán is megerősítették, Szt. István nyomán, Géza így alapította meg 1075-ben a garamszentbenedeki bencés kolostort. František Oslanský az esztergomi érsekség írásban fennmaradt emlékeit foglalja össze, hangsúlyozva Szt. Adalbert hatását Szt. Istvánra. Erika Javošová és Miriam Kuzmíková a szepesi káptalan hiteleshelyi működését mutatják be az oklevelek alapján, és elemzik a hiteles helyek funkcióját. Henrieta Lászlóová az 1231/38-ban alapított ipolysági premontrei kolostor történetét foglalja össze. A tatárjárás miatt elpusztult alapítólevelet 1245-ben újították meg, ez maradt fenn. Thúróczi János is itt tanult. 1506–1535 között Fegyverneki Ferenc (František zo Zbojník) volt a prépost. A törökök ellen megerődítették, 1552-ben a törökök mégis könnyen elfoglalták. Bibiana Pomfyová a szepesi egyházi építészet XIII. századig terjedő történetét elemzi az újabb leletek nyomán, amelyek egyértelművé teszik Mencl korábbi (1965) nézetével szemben, hogy itt már a XIII. század előtt jelentős építészet volt, nemcsak burgundi cisztercita hatás érvényesült sziléziai lengyel közvetítéssel, hanem délről, Magyarország felől is jöttek hatások. Ivan Gerát a középkori szlovákiai dinasztikus ciklusokat (faliképeken) értelmezi. Érdemben Szt. László és Szt. Erzsébet történetéről van szó, az előbbi a lovag, aki csak idegenekkel harcolt, az utóbbi az irgalmas szent, egyik sem a monarchia propagandája, hanem erényeket dicsőít. Dušan Buran a lőcsei Szt. Jakab templomban található festményciklust elemzi, amely az irgalmasság hét testi cselekedetét és a hét főbűnt ábrázolja, az előbbieket városi környezetben, a főbűnöket állatok hátán lovagló férfiak és nők cselekedeteiben. A ciklus 1400 körül készült, olasz trecento-hatást mutat. Kristína Markušová az 1997–99 között nyilvántartásba vett kelet-szlovákai szentségtartókat mutatja be, a szentély baloldalán találhatók általában és zömmel kőből készültek, de van fából is. Az ábrázolások biblikus vagy egyéb egyházi vonatkozásúak. Ingrid Ciulisová a pozsonyi ferences (eredetileg Angyali Üdvözlet) templom eredeti gótikus külsejét kísérli meg rekonstruálni, jórészt írott források alapján. Eva Korcová-Veselovská a pozsonyi levéltárakban található neumás kéziratokat ismerteti. Esztergomi mintákat követnek, zömmel metzi német, de egyéb típusok is találhatók. A régészeti tárgyú tanulmányok persze bőven illusztráltak.

Nagyon fontosnak tartjuk, ami ebből a kötetből nyilvánvaló, hogy a szlovák történészek és régészek a hazai, szlovákiai történelmet mindig beágyazzák a magyarországi (Uhorsko) kontextusba, és azzal együtt vallják a magukénak. Ezt a felfogást csak üdvözölni lehet.

Studia Archaeologica Slovaca Mediaevalia III–IV. 2000–2001. Korene európskej civilizácie (Az európai civilizáció gyökerei). Bratislava, 2001. Veda, 450 p.

Niederhauser Emil