Klió 2003/2.

12. évfolyam

Összefoglalások

Az új évezred elé

Ezen a sokat ígérő és kissé hangzatos címen gyűjtötte össze Sztojan Radev zömmel az 1990-es évek második felében és 2000–2001-ben írott munkáit.

Az első rész nagyobb tanulmányokat közöl. A hőstett és a végrendelet (ez az első rész alcíme is) november 1-je, a bolgár nemzetébresztők ünnepe alkalmából kifejti, milyen sokat adott a bolgár kultúra a világnak. A szlávok egyesülése és Európa címen arra utal, hogy korunkban különböző országcsoportok alakulnak ki (az USA és Kanada, Latin-Amerika, Japán és néhány távol-keleti ország stb.). A szlávoknak is tömörülniük kellene, ahelyett, hogy egymással hadakoznak. Európa csak akkor tudja elsőbbségét megőrizni, ha mindenkit befogad, tehát csakugyan kialakul egyfajta európai egység. Az 1828/29-es orosz-török háború és a drinápolyi béke 120. évfordulója kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy mintegy hétszáz ezer bolgár vándorolt ki eddig, mert az országban válság van. Az új század küszöbén címen a nacionalizmus és patriotizmus megkülön­böztetésére a költő Nagy László felfogását idézi. A XXI. század előszobájában címen történeti áttekintést ad Európa fejlődéséről az ókortól, mindig utalva Bulgária Európában elfoglalt helyére. A harmadik évezred című cikk Lessing tevékenységére emlékeztet, ennek megfelelően óv mindenfajta fanatizmustól. Egység és különbözőség címen az európai egységet mint egyenrangú nemzetek/államok egységét képzeli el. A bolgarisztika kérdései címen a korábban sokfelé működött bolgár kulturális intézetek tapasztalatára hivatkozik (nyilván saját budapesti tapasztalataira is, bár erről kifejezetten nem szól), és Bulgária érdekében sürgeti ennek a hálózatnak a helyreállítását. Venko Markovszki akadémikus tevékenységét ismertetve kifejti azt, hogy a X. század végén Sámuel államát nem lehet macedónnak tekinteni, ez az első bolgár cárság fennállásának utolsó szakasza. Kantra hivatkozva kifejti, hogy eddig minden nagy birodalom szétesett. A Balkánon Bulgária és Törökország viszonyának az alakulása a döntő a jövő szempontjából. Külön tanulmány foglalkozik Petőfivel, elsősorban politikai nézeteivel és 1848/49-es szerepével.

Quo vadis, kedves haza? a második rész címe, itt újságcikkei kerülnek elő, ezek a bolgár belpolitika és a Nyugattal való kapcsolat kérdéseit tárgyalják, tiltakozik a nyugati tőke kiszipolyozó szerepe ellen. Önkritikusan felemlegeti a bolgár nép rossz tulajdonságát, hogy mindig másokat hajlandó szolgálni, nem önmagával törődik. A hazai parlamenti politika kapcsán Petőfit idézi hosszan az országgyűlési fecsegésekről. Végül a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás kérdését népszavazástól tenné függővé.

A harmadik rész szépirodalom, elbeszélések sora. Ezek végképp nem történeti írások, ahogy az előbb ismertetett cikkek többségében is a történelem inkább csak háttér a jelen problémáinak a megértéséhez. Persze ebben a vonatkozásban a bolgár történelemnek a középpontba helyezése, mint Radev korábbi munkáiban is, figyelemre méltó jelenség.

Sztojan Radev: Pred novoto hiljadoletie.  Izszledvanija, publicisztika, razkazi. Szofija, 2001. Izdatelsztvo Zaharij Szojanov, 343 p.)

Niederhauser Emil