Klió 2003/2.
12. évfolyam
Összefoglalások
Új
történelmi antropológiai folyóirat Kolozsvárott
Örömmel vettük tudomásul, hogy a történelmi publicisztika mezején egy új folyóirat jelent meg, amelyik új kutatási irányzatokat, történelmi elmélkedéseket, párbeszédet és nem utolsó sorban az emberrel és a társadalommal foglalkozó tanulmányokat foglal magába. Nem véletlen, hogy az új folyóirat a kolozsvári egyetem légkörében jelent meg, mely légkör az utóbbi tíz évben teljesen megnyílt a tudományos történelmi újítások előtt. A folyóirat a Történelmi Antropológiai Szeminárium égisze alatt jelenik meg. A folyóirat életre keltője és főszerkesztője Toader Nicoară egyetemi tanár, a kolozsvári egyetem történelmi intézetének dékánja. Segítségére vannak fiatalabb kollégái: Ioan Cărjă, Marius Rotar és Ana Sima, valamint a tapasztaltabbak: Nicolae Bocân, Sorin Mitu, Ioan Bolovan és Simona Nicoară.
Ahogyan azt Toader
Nicoară a Bevezetőben jelezte, a folyóirat szeretne olyan
„műhely” lenni, amely kritikus párbeszédre buzdít.
Célja, hogy a már említett szeminárium köré gyűlt tudósok
munkáit gyümölcsöztesse, de hasznosítsa a mestervizsga
(masterat) tagjainak eredményeit is, egyszóval mindent
figyelemmel kísérjen, amit a történelmi antropológia lefed a
legtágabb értelemben. A folyóirat négy részből, illetve
rovatból áll: Tanulmányok, Medalion, A történész műhelye,
Recenziók. A folyóirat kiegészül a szerkesztőségbe
beérkezett könyvek listájával, végül a tanulmányok két
nemzetközi nyelvre lefordított összefoglalásaival zárul.
Azzal a szellemiséggel áthatva, amit a főszerkesztő a
Bevezetésben megfogalmazott, az új folyóirat első száma a
Tanulmányok című rovatban „a történelmi antropológia”
létezése mellett érvel. Ezt követi egy romániai történelmi
demográfiai tanulmány, a Bolovan házaspár munkája, amely
áttekintést nyújt a millennium kezdetétől. Ezt követi egy
kitűnő elemzés a román–magyar történelmi
metodológiáról, amit Sorin Mitu egyetemi tanár jegyez.
Végül, de nem utolsó sorban egy nagyon jól sikerült
kísérlet következik, amely két szó értelmezésével
foglalkozik: a „náció” és a „nacionalizmus” szavakkal
történelmi-antropológiai szempontból. Ezt Simona Nicoară
írta.
A folyóirat második részében, a
Medalionban Toader Nicoară bővebben bemutatja Alain Corbint,
mint az érzékenység történészét, aki eléggé ismeretlen
Romániában, noha kortársai közül ő az egyik legegyénibb
és legtehetségesebb francia történész. Ezt a pályaképet
egy egyszerű és jellegzetes részlet követ, annak az
interjúnak a részlete, amit Mension-Rigau készített
néhány évvel ezelőtt a francia történésszel. Célja, hogy
felkeltse az olvasó érdeklődését, és igazolja a
történész értékelését.
A harmadik részben, A történész
műhelyében a gyulafehérvári Marius Morar mutatja be
kutatásainak eddigi eredményeit. Témája a XIX. és XX.
századi erdélyi lakosok halálhoz való viszonyulása. Ezen a
munkán jelenleg is dolgozik a kutató. Ezt követi egy fiatal
kolozsvári történész, Constantin Barbulescu
tanulmánya egy érdekes történelmi témáról, az emberi
testről való elképzelésekről. Megjegyzendő, sőt egyenesen
dicséretes a szerkesztők azon törekvése, hogy az új
folyóirat végén szokatlanul nagyszámú recenziót közölnek,
ami már csak azért is szokatlan, mert a legtöbb román
történelmi folyóirat – tisztelet a kivételnek – nem
mutatott és a jelenben sem mutat semmiféle ilyen irányú
érdeklődést. A szomorú az, hogy nemcsak a külföldi
történetírás friss eredményeinek ismertetését mellőzik,
de még a hazait sem tartják említésre méltónak. Másrészt
viszont úgy tűnik, hogy a könyvek recenzálása szinte
kizárólag a fiatalokra marad, akik tudományos pályájuk
kezdetén vannak; az idősebb történészek inkább a szóbeli
véleményezést választják, ami végül is nem jár semmi
komoly véleménynyilvánítási magatartással, sem
felelősségvállalással.
A Történelmi Antropológiai Füzetek
munkatársainak – odaadó munkájukhoz – kitartást, a
folyóiratnak hosszú életet kívánunk!
Caiete de antropologie. Történelmi Antropológiai Füzetek. Főszerkesztő: Toader Nicoară. I. évfolyam, 1. szám. Kolozsvár, 2002. 175 p.
Gorun-Kovács Blanka