Klió 2003/2.

12. évfolyam

XIX. század

„A sorstól elrendelt küldetés” szerzője: Jane Cazneau

„... más nemzetek megpróbáltak ... ellenséges módon beavatkozni ügyeinkbe ... azzal a nem titkolt szándékkal, hogy keresztülhúzzák számításainkat, aláássák hatalmunkat, korlátozzák nagyságunkat, és megakadályozzák, hogy a sorstól elrendelt küldetésünket (pur manifest destiny) végrehajtsuk, s benépesítsük a kontinenst, melyet a Gondviselés azért jelölt ki számunkra, hogy az évről évre növekvő népességünk milliói szabadon fejlődhessenek.”

Az Amerikai Egyesült Államok polgárháború előtti két évtizedének történelmével foglalkozó művek egyikéből sem maradhat ki a Manifest Destiny kifejezés, mely nem csupán a korabeli amerikai külpolitika, de a nyugati terjeszkedés jelszavaként is ismert. Először 1845-ben jelent meg írásos anyagban a szókapcsolat a United States Magazine and Democratic Review egyik cikkében, mely Texas annexiója mellett érvelt. Minthogy a lap szerkesztője John L. O’Sullivan volt, a történész kutatókban fel sem merült, hogy nem ő alkotta volna ezt a kifejezést. Egy nemrégiben megjelent életrajz szerzője, Linda S. Hudson viszont kiderítette, hogy történetének hőse, Jane McManus Storm Cazneau volt az, akinek a tollából ez a bizonyos cikk származott. Gyanújának igazolására Hudson sajátos módszert alkalmazott. Számítógép segítségével összevetette O’Sullivan és Jane Cazneau írásait, s az általuk választott témakörök, illetve érvelésük menete alapján, valamint stílusuk és nyelvtani hibáik összehasonlítása nyomán azt a következtetést vonta le, hogy a cikket minden bizonnyal Jane Cazneau írta.

Már önmagában ez a felismerés is a figyelem középpontjába emelhetné Jane McManus Storm Cazneau-t. Linda S. Hudson könyvéből azonban kiderül, hogy a XIX. század egyik legkalandosabb életű nőalakjának életrajzát foglalta kötetbe. Hőse 1807-ben született New York állam szívében, s életét hetvenegy éves korában olyan körülmények között fejezte be, mint ahogy élte, egy vihar kellős közepén. Összetett személyiség volt, akit sem a XIX. században, sem napjainkban nem könnyű megérteni. A Hudson folyó völgyében élő, egykor jómódú családból indulva jó nevelést kapott, s előbb ügyvéd apja mellett segítkezett, majd újságíró lett. Az 1830-as évektől kezdve 1878-ban bekövetkezett haláláig több mint száz hasábnyit írt hat különböző nagyvárosi újságban, több mint húsz cikket három országos napilapban, tizenötnél is több könyvet és pamfletet, s legalább öt újság kiadásáért volt felelős, köztük a kétnyelvű La Verdad szerkesztéséért, melyet New Yorkban élő kubai emigránsok számára adott ki. Dolgozott a United States Magazine and Democratic Review, valamint a New York-i Sun számára is. Jane McManus kétszer ment férjhez, számtalan nevet használt, köztük jó néhány írói álnevet is, de legtöbben talán „Cora Montgomery”-ként ismerték. Sok cikkét nem írta alá, de Linda S. Hudson szerint sajátos hangnemük, stílusuk és a nyelvtani hibák alapos elemzése révén azonosíthatók.

Amikor Jane Cazneau 1878 decemberében meghalt, a hír több napon keresztül a New York-i újságok címlapján szerepelt. Cora Montgomery néven több mint harminc éven át élt a köztudatban. Akkoriban talán ismertebb és befolyásosabb volt, mint sok kortársa, akiknek neve ma ismerősebben cseng. Egyéniségének s életútjának tanulmányozása során Linda S. Hudson számtalan ellentmondást, sokszor már legendaszámba menő eseményt feltárt.

Pletykák keringtek arról, hogy huszonhat évesen a hetvenhat éves Aaron Burr szeretője volt. Már fiatalon földspekulációban vett részt az akkor még Mexikóhoz tartozó Texasban, s az volt a terve, hogy birtokán szabad feketéket és európai bevándorlókat telepít le. Még tíz év sem telt el, s már amellett érvelt írásaiban, hogy Texast rabszolgatartó államként vegyék fel az Egyesült Államok tagjai közé. Újságíróként az ellenséges vonalak mögött dolgozott a mexikói háborúban, majd békeközvetítőként Mexikóvárosba utazott. Lelkesen érvelt egy önálló köztársaság létrehozásért a Rio Grande mentén, s később támogatta a forradalmi megmozdulásokat Kubában, Nicaraguában és a Dominikai Köztársaságban. Katolikus volt, így írásaiban is gyakran tett vallási tárgyú utalásokat a katolikus egyházra, a Rio Grande melletti Eagle Pass lakójaként viszont azokat a mexikói forradalmárokat támogatta, akik el akarták törölni a katolicizmust, mint hivatalos vallást. Már fiatalon szót emelt a nők jogaiért, de 1848-ban az elsősorban választójogi követeléseket megfo­galmazó Seneca Falls-i gyűlésen résztvevő „háziasszonyokat” kigúnyolta. Szerinte sokkal nagyobb gondot jelentett a nők kiszolgáltatottsága a gyárakban, varrodákban vagy az indián rezervátumokon. A megoldást abban látta, ha tanulnak a nők, és jobban fizető irodai munkát vállalnak. Miután egy volt rabszolga ápolása révén felgyógyult halálos betegségéből, életét a feketék életkörülményein való javításnak szentelte. Arra biztatta az afrikai-ameri­kaiakat, hogy költözzenek a Dominikai Köztársaságba, ahol megszaba­dulhatnak az előítéletektől. Az amerikai polgárháború kitörése előtt, arra számítva, hogy a szövetségi kormány segítségével sok felszabadított rabszolga fog átköltözni, férjével, William Cazneauval földbirtokba és kikötők létesítésébe fektettek be a fekete köztársaságban. A háború kitörése után Jane Cazneau visszatért New York-ba, hogy a Lincoln-adminisztráció mellett lobbizzon. Nem csupán az Unió megőrzésén munkálkodott, de tájékozott volt a Karib-világ és Közép-Amerika ügyeiben is.

Az 1840-es évektől kezdve együttműködött azokkal az üzletemberekkel, akik a világkereskedelem kiterjesztésén munkálkodtak. Pénzüket olyan vállalkozásokba fektették, melyek arra irányultak, hogy a vitorlás hajókat gőzhajókká alakítsák át, s a trópusukon szénfelvevő állomásokat alakítsanak ki. Minthogy Jane Caznau igen jól ismerte az ottani viszonyokat, sokan fordultak hozzá tanácsért. James K. Polktól Ulysses S. Grantig több elnök, s rajtuk kívül számos politikai vezető, szenátor, diplomata és külföldi államfő kért tőle információt, véleményt és szívességet egyaránt. Habár nem minden esetben fogadták meg tanácsát, meggyőző érvelése Linda S. Hudson szerint mégis hatott a XIX. századi amerikai külpolitikára.

1878. november végén Jane Cazneau jegyet váltott egy New Yorkból Jamaicába induló teherszállító gőzösre. A hajót a polgárháború idején építették, s minthogy már igen elöregedett, az utat követően többször nem is bocsátották volna vízre. Cazneau is úgy tervezte, hogy utoljára látogat el a trópusokra. Volt férje földi maradványait akarta exhumáltatni, s Texasban eltemetni. Maga is ott készült véglegesen letelepedni. 1878. december 10-én a hajó körülbelül négyszáz mérföldre délre volt New Yorktól, amikor viharos erejű szél söpört végig az USA keleti partvidékén. A tomboló viharban a hajótest kettétört. Csupán a legénység két tagja élte túl a tragédiát. Beszámolójuk szerint, miután a hajó a háborgó tengerbe süllyedt, még látták Jane Cazneaut, amint a letört árbocba kapaszkodott a hajó fekete szakácsa mellett. Ehhez hasonló vihart már harminc évvel korábban egyszer átélt Cazneau, s akkor a tenger erejét a republikanizmuséhoz hasonlította; „hol találna ‘az ádáz küzdelem, a szépség és a szabadság szerelmese’ a tengeri viharhoz foghatót”.

Linda S. Hudson művében egy kivételesen színes egyéniség kalandos életét rajzolja meg. Nem volt könnyű dolga, hiszen ő volt az első, aki összegyűjtötte a Jane Cazneau-val kapcsolatos írásos anyagokat. Aprólékos munkával, hatalmas mennyiségű forrást azonosított be és dolgozott fel. Az izgalmas élettörténet fonalát azonban sokszor túlságosan nagy kitérőkkel, részletekbe menő háttérmagyarázatokkal szakítja meg a szerző. Így a főszereplőt nem egyszer szem elől téveszti az olvasó. Ennek ellenére, a Mistress of Manifest Destiny kiváló összefoglalás a XIX. század egy olyan nőalakjáról, akinek neve mára már szinte feledésbe merült, pedig amit véghez vitt az újságírás, az üzleti élet és a politika területén, sokszor férfiaknak is becsületére vált volna.

Élettörténete az USA, Texas, a délnyugati határvidék, Mexikó, Közép-Amerika és a Karib-térség történetét egyaránt átfogja. Élményeinek és tapasztalatainak vizsgálata során betekintést nyerhetünk a politika, a diplomácia, a haditengerészet, az amerikai polgárháború történetébe csakúgy, mint a munkás- és nőmozgalom eseményeibe.

Linda S. Hudson: Mistress of Manifest Destiny, A Biography of Jane McManus Storm Cazneau, 1807-1878. [„A sorstól elrendelt küldetés” úrnője. Jane McManus Storm Cazneau (1807–1878) életrajza] Texas State Historical Association, Austin, Texas, 2001.

Kökény Andrea