Klió 2003/3.

12. évfolyam

Kuba-kronológia

A könyv alcíme szerint a történelem, a politika és a kultúra öt évszázadát tekinti át, a gerince azonban bevallottan a politikatörténet. Ehhez kapcsolódnak a kultúra nevezetes eseményei, amelyeket minden évszázadban regisztrál: az irodalom, a színház, a sajtó, de a könnyűzene és az építészet teljesítményei is folyamatosan megjelennek a könyv lapjain.

A szerző Madridban élő emigráns történész, aki nyolc évig dolgozott e művén, amely nagy hiányt pótol a kubai historiográfiában. S mert Kuba történelmét az utolsó százötven évben az exodusok történeteként is látja, amikor a különböző brutális periódusok (az 1868–78-as tízéves háború, Weyler koncentrációs táborai 1895–98-ban), Machado diktatúrája (1929–33), majd a „fundamentalista forradalmárok” elől százezrek menekültek külföldre – kronológiája kiterjed a kubai emigráció történéseire is.

Kubaiak ugyanis szerinte „a világ minden szegletében” megtalálhatóak. Művét Fornés-Bonavía Dobz „rendszerezett események krónikájának” tartja, önmagát azonban restaurátorként mutatja be, aki főleg az utolsó ötven év eseményeire tett nagy hangsúlyt. S valóban, a kötet 304 oldalából 100 oldal az 1953–2001 közötti periódust mutatja be. Címével ellentétben, a munka bennünket leginkább a historia domus katolikus műfajára emlékeztet; a szerző adatait kommentárokkal látja el, minden fontos eseményt epikusan is megjelenít.

A szerző úgy látja, hogy a forradalmi Kuba tájékoztatása igen „szelektív” és ideológiai paraméterektől befolyásolt, ezért nagy energiát fordított arra, hogy ezt a periódust ne csak a Castro-rendszer által nyújtott információk alapján rekonstruálja. Ebből következik, hogy az 1959 utáni kubai emigrációról és a belső ellenállásról egészen meglepően részletes képet kaphatunk.

Különösen a spanyol távirati iroda (EFE) archívumára és a floridai újságokra, kiadványokra támaszkodott, de a könyv végén adott hatalmas irodalomjegyzék azt is jelzi, hogy jól felhasználta a kubai és emigráns könyvészeti anyagot is.

Figyelemmel van a kínai, az európai, a zsidó bevándorlás hullámaira, a kubai egyházakra, szektákra, vallási csoportokra, a civil szerveződésekre és a szabadkőműves csoportokra is, bár ezek olykor csak kevés kronologikus jelet tudnak felmutatni.

Nagy figyelmet fordít a szerző a kubai történelem fontos személyiségeire. A politikusok, jelentős gondolkodók és tudósok, az irodalom és művészetek fontos alakjai és a velük kapcsolatos események is igen színes képet tárnak elénk. Megtudjuk, mikor játszották az első baseball-meccset, mi volt a címe az elsőként bemutatott színházi műnek; de azt is, hogy mikor hangzott el először rádióban a híres dal, a La Guantanamera, és mikor indult a nagy balerina, Alicia Alonso pályafutása.

A könyv – évszázadonként bontva fejezetekre – évenként valóban kronolo­gikus rendben halad előre, rendet tesz a köztörténet bizonytalan­ságaiban (pl. Fidel Castro születése), de igazi meglepetéseket az 1975–2001 közötti időszak gazdag esemény- és adattára kínál. Ha vannak speciális szempontjaink, egészen árnyalt összképet kaphatunk: ha évente kigyűjtjük például a cukor­termés adatait, vagy a balseros (tutajon, tengeren Florida felé mene­külők) éves, havi létszámát, amit az USA kubai sajtójából gyűjtött. De ha akarjuk, a kubai olimpiai eredmények részletes összképét is meg tudjuk rajzolni.

Különleges, egyedi események mozaikjait megtalálva és összerakva meglepő képet kaphatunk. Magunk az Ochoa tábornok és tiszttársai elleni per adatait emeltük ki – a kapcsolódó történésekkel; így egy koncepciós per kontúrjai sejlettek fel (1989. április–június), amely egy Castro-ellenes konspiráció valószínűségét igazolja (Ochoát két tiszttársával együtt halálra ítélték, másik tíz katonát és belügyi tisztet 10–30 évre ítéltek el).

Ha az USA–kubai viszony szempontjai érdeklik az olvasót, éppúgy összerakhatja a képet, mint a kubai–szovjet kapcsolatok részletes mozaikképét. Adatait azonban érdemes kritikusan is ellenőrizni. Magunk a XVIII–XIX. századi népességről szóló adatokat vetettük össze más kubai monográfiákkal. Ennek fényében tűnik ki, olykor igen pontatlanok, hiányosak az adatai népesség számáról és „faji összetételéről” még „számszaki” hibák is gyakran előfordulnak.

Mindezzel együtt is adatgazdag könyv jelent meg Madridban, amely az 1492-2001 közötti időszakban tett rendet a kubai események dzsungelében. Az irodalomjegyzék mellett részletes névmutató segíti az érdeklődőt. A szerző kutatómunkáját a Fundación Hispano-Cubana de Madrid – a Madridi Kubai–Spanyol Alapítvány – támogatása tette lehetővé.

Lopoldo Fornés–Bonavía Dolz: Cuba, cronología. Cinco siglos de historia, politica y cultura (Kuba-kronológia. A történelem, a politikai és a kultúra öt évszázada). Madrid 2003, Editorial Verbum. 336 o.

Anderle Adám