Klió 2003/3.

12. évfolyam

Hollandiai puritanizmus-történet olvasmányos változatban

Három holland szerző tollából jelent meg egy összefoglaló, a nagyközönség számára közrebocsátott kézikönyv a puritanizmusról. Az eszmetörténet a 70-es évek óta napirenden lévő, szakmai vitákon csiszolódó témaköre a különböző tudományágaknak. A 30 évvel ezelőtti tudománytörténeti fordulatnak köszönhetően, az interdiszciplinaritás fogalmi hálója adja a keretét ezeknek a vizsgálódásoknak: egyház- és gazdaságtörténet, mikrotörténeti és strukturális elemzések szólnak a puritanizmusról. A jelenlegi könyv szerzőtriásza a kezdetektől foglalkozik a saját, németalföldi kegyességi mozgalmaik világának felmérésével, nemzetközi konferenciák, évenkénti vitanapok, bibliográfiák jelzik ezt az utat, főként pedig több neves szakfolyóirat elindítása (Nederlands Archief voor Kerkgeschiedenis, Documentatieblad Nadere Reformatie, De zeventiende eeuw).

A tanulmánykötet szerzői ebben a könyvben az általános érdeklődésre számot tartó nézeteket összegezték, könnyed olvasmányos stílusban, jó rendszerezéssel, megfelelő név- és helymutatóval. A legfontosabb segítség a mára áttekinthetetlenné nőtt szakirodalomban a majd húszlapnyi szakirodalom-jegyzék, mely egyaránt tartalmazza a forrásokat és a tanulmányokat. A holland bázisú anyaggal főként a holland olvasóközönségre koncentrál. A hosszabb és a rövidebb tartalommutató a sorozatok jellemzője, ez itt mégis jó tájékozódást nyújt a számtalan alpontot, alfejezetet, részösszefoglalást tartalmazó kötetben. Ez a technika illeszkedik a puritán könyvek formájához, amelyek szintén az eligazodást segítik azáltal, hogy a könyv fejezeteinek ismétlődő rendszere a kora újkori olvasó memóriáját célozta meg, lévén az olvasás közösségi és orális cselekedet.

Három fő egységből áll a könyv, a történeti áttekintést R. Bisschop írta, Veenendaal történész professzora. Értelmezésében linearitást követ, Angliától Skócián át Amerikáig ismerteti a fő politikai, egyházpolitikai eseményeket, a tradicionális társadalomtörténet medrében. Elsőként itt tűnik fel a könyv írói által gyakran használt ‘pietisztikus’ jelző, az olyan határterületek jellemzésére, mint Perkins kegyessége (47). A XIX. századvégi német, majd angol szakirodalom használta ezt a kifejezést, amit Patrick Collinson munkássága erősített fel: az eufemisztikus árnyalattal a korabeli felekezeti villongások kontúrjai gyengíthetők, és semlegesíthetők az ökumenista jelleg kiemelése révén a XX. századi olvasói nézőpontok.

Az apeldoomi egyháztörténész, van’t Spijker, a teológiai irányvonalak rövid, lényegre törő áttekintését adja, tömör lelkipásztori életrajzokkal. A fő teológiai aspektusát a puritanizmusnak a Kálvin-Bucer szellemi tengely mentén vezeti végig, a gyökereket azonban a német pietizmusban és a Nadere reformatie-ban is fölleli. A központi rész Basil Hall műveire alapozva, Perkinsböl kiindulva, Cotton Mather és a szeparatisták koncepcióinak a vizsgálatáig jut, ám meglátásom szerint az amerikai és az elkülönülő kegyesség hatásmechanizmusát túlontúl kiemelten értékelte. A szerző felfogását (és a kötetszerkesztésnek az önálló élt el nem mosó koncepcióját) jelzi, hogy Perkinst az előző bemutatáshoz képest Lang alapján a ‘pietizmus atyjaként’ jellemezte (153), Schleiermacher tapasztalati teológiájának meg­előlegezőjeként (204). A puritán patronátusról írt fejezete rámutat a teológiai tételek szociális applikációjára és a világi spiritualizmus jelentősé­gére.

 A leginkább gondolatébresztő a harmadik fejezet, a teológus-lelkész op’t Hof munkája, aki a Documentatieblad Nadere Reformatie szerkesztöje, számtalan publikációt, tanulmánykötetet rendezett már sajtó alá a témában, a németalföldi kegyességi irányzat, a Nadere reformatie körül kialakult kutatócsoport szellemi motorja. A tanulmánya A puritanizmus nemzetközi hatása címet viseli, elsőrendűen Hollandiára, majd a teljes európai térségre irányítja a figyelmet, végül konklúziókkal zár. Az európai kitekintésnek nem általános eleme a puritanizmusnak a spanyol vagy éppen a dán olvasata, nem is beszélve a közép-európai recepciójáról. Külön érdekessége az utóbbi résznek, hogy a holland szerző idézi a magyar szakirodalmat (többek között Bán Imre, Bitskey István, Koltay Klára, Eredics Péter munkáit), és kiemelten foglalkozott Apácai Csere János szellemi hatástörténetével. Kegyességtörténet felöl olvassa a magyar puritanizmus jelenségeit: foglalkozik a rövid ideig fejedelemként regnáló Rhédei Ferenc kegyes életvitelével, jóllehet ezt a hazai szakirodalom még nem méltatta kellőképpen. Pietisztikus hatásról beszél Hof is, és a korábbi magyar háttérirodalom alapján kívülről (angol, holland hatás) eredezteti a magyar puritanizmus megerősödését (367). A protestáns istentisztelet gyakorlatával szemben (Szigeti Jenő nyomán) kiemelte a puritanizmus szellemi energiáinak az eddig tételesen fel nem mért hatását a népi kegyességre.

A konklúziók teljeskörű számbavétele a jövő feladata. A nemzetközi szakirodalom áttekintő értékelésekor kiderül, hogy az első protestáns nemzetközi kegyességi törekvésről van szó, amely középkori alapokon, külső (egyházi regulák, társadalmi rend) és belső követelésekkel lépett fel (morálkata­lógus, igaz megtérés). Központi figurája, meghatározó lelki példája a kornak Perkins, legkedveltebb olvasmánya Bayly munkája. Mindez a szellemiség nagyrészt Németalföld strukturáló szerepéhez köthető, kiemelten is a refor­mátus pietizmus kegyességi áramlatához. A Het puritanisme című könyv nemcsak szakmabeliek, hanem még inkább a szélesebb kultúrközeg felé nyitott, és ajánlható minden eszmetörténet iránt érdeklődő, a posztmodern kor válságtüneteinek eredetét boncolgató olvasó számára.

 

Willem van‘t Spijker, R. Bisschop, Willem J. op‘t Hof: Het puritanisme. Geschiedenis, theologie en invloed (A puritanizmus. Történelem, teológia és hatástörténet). Zoetermeer, Boekencentrum, 2001. 414 o.

 

Csorba Dávid