Klió 2004/1.

13. évfolyam

Közép-Európai „történelmek” nyugatiaknak

A felekezeti identitás Kelet-Közép-Európában című tanulmánykötet a St. Andrewsban, Skóciában működő reformációkutató intézet sorozatában látott napvilágot, és XVI–XIX. századi, kora újkori, régiónkénti felekezeti kérdésekre koncentrál. A sorozatot fémjelző szerkesztők (Bruce Gordon, Andrew Pettegree, John Guy) egy évtizede az egész európai térségre kiterjedő, összehangolt munkát végeznek, jórészt angol, kisebb részben német és francia kutatókat ösztönöznek és támogatnak. A főként Nyugat-Európa vallási csoportjainak életére koncentráló sorozat integrálta a legkülönfélébb olvasatokat, könyv- és retorikatörténeti, gazdaság-, politika- és eszmetörténeti módszereket előnyben részesítő dolgozatokat egyaránt. A St. Andrews Studies in Reformation History 2003 júliusában tartja 10. jubileumi konferenciáját a sorozat tanulmányainak igen releváns párfogalma, az egyén és a közösség köré rendezve az előadásokat.

Jellegzetes alakja a szerzők hosszú sorának Karin Maag, aki a genfi egyetem tanítási struktúráját vizsgálta, majd a kelet-közép-európai reformációról szóló tanulmánykötetet jelentetett meg. Andrew Pettegree jóllehet a Véres Mária korabeli mártírkorszak kutatója, részt vett nevelés- vagy éppen nyomdatörténettel foglalkozó nemzetközi kitekintésű kötetek szerkesztésében. Az elmúlt évtizedben sikerkönyvek láttak itt napvilágot, elég csak Philip Benedict hugenotta-történetére vagy John Craignek az angol piaci központok protestantizmusát vizsgáló könyvére, vagy éppen a reneszánszát élő Greenham-kutatásra gondolni (a neves angliai prédikátor életművéről újabban szövegkiadás is készült). Helyet kaptak itt a részterületet górcső alá vevők könyvei (francia nyomda és kegyesség összefüggései, az emdeni reformátusság szociális vetületének elemzése, a zene mint a német propaganda eszköze a kora reformációban) és a nagy összefoglaló kötetek. Hatásában legjelentékenyebbnek tekinthetők Bruce Gordon munkacsoportjának a XVI. századi protestáns identitásról szóló két hatalmas kötete, illetve az elmúlt 30 év protestantizmustörténetét alapjaiban meghatározó cambridge-i ex-Regius professzor, Patrick Collinson tiszteletére kibocsátott tanulmánykötet.

A jelenlegi tanulmányok újító módon, régi köntösben, de új színben jelentek meg. A témakör (Kelet-Közép-Európa), a témák (vallásváltás, identitásválság, kátéirodalom és felekezeti kultúra, irénizmus), az alkalmazott módszerek (nyomda-, gazdaság-, liturgia- és eszmetörténet) meghatározó elemei a sorozatnak, ám az eddigiektől eltérően keleti-nyugati koprodukcióban készült el a 11 tanulmányt tartalmazó kötet, magyar és román, német és angol szerzők tollából. A szerkesztő triász egy román szerkesztőpárosból és egy angliai történészből áll. Maria Crăciun (lánya a 70-es évek román történeti gondolkodását meghatározó professzor Crăciunnak) és Ovidiu Ghitta évek óta dolgoznak együtt, etnicitást, a felekezeti társadalom ismérveit kutatják; Graeme Murdock pedig oxfordi végzettségű, jelenleg Birminghamben tanító történész, aki PhD-dolgozatát a XVII. századi magyar puritanizmusból írta, mely átfogó munka Makkai László 1952-es monográfiája óta az első ebben a témában. A szerkesztők megnyerték az ügynek Joachim Bahlcke-t, a jelenleg az erfurti egyetem nemzetközileg elismert tekintélyű Közép-Európa-kutató történészét, illetve Thomas Fudge-ot, a huszita keresztesek kutatóját. Magyar tagja a csoportnak Gábor Csilla, a kolozsvári Babeş-Bolyai egyetem régi irodalommal foglalkozó tanára, a katolikus meditáció-irodalom kutatója.

A szerkesztők elsődleges célja az volt, hogy a konferenciából kinőtt kötet szemléltesse: a kora modern kor vallási irodalmának szerteágazó nyelvi, felekezeti és kulturális kötődései rávilágítanak Közép-Európa korabeli kulcsszerepére. Különböző kárpát-medencei vallási irányzatokról kaphat képet az olvasó, a husziták keresztény, de nem protestáns kátéirodalmától az antitrinitárius városok beszédmódján át magyar és román kálvinisták kegyességéről, római és görög katolikus identitásról, egészen a lengyel zsidó–katolikus párbeszédig. A huszita káté és a lutheránus káték hasonlóságairól és különbségeiről írt Thomas Fudge, de több dolgozat szerzője is hasonló dichotómiát alkalmazott a szükségszerűen szembenállók felfogásának jellemzéséhez, hiszen a korban a szimpatizáns és az ellentábor képviselője egyaránt címzettje volt egy vallási befogadóhoz szerkesztett műnek (a felekezeti identitás negatív definíciójáról Maria Crăciun értekezett elméleti szinten). Központi kérdés volt az élő, helyi nyelv alkalmazása a holt, szent nyelvekkel szemben a vallási tartalmak közvetítésére. Graeme Murdock kiemelten hangsúlyozta a memória, az oralitás, a közösségi szövegmegértés szerepét.

A szerkesztők közös bevezető tanulmánya hangsúlyozza a vallási tapasztalatok elsajátításának és a felekezeti diskurzus kialakulásának a fontosságát a korszak vizsgálatánál.

A teológiai ortodoxia és a társadalmi rend kialakítása párhuzamos jelensége a kornak, hasonlóan az egyházi és világi hagyományok, az elit és a népi felfogások keveredéséhez. Az akkulturációs folyamat olvasásszociológiai vizsgálata szintén alapvető jellegzetessége a dolgozatoknak, középpontban a kátéirodalommal. A katekizmus ti. a személyes és közösségi identitás domináns eleme a prédikációk és a zene, az egyházművészet és a papi öltözet világán túl. A kötet elemzései kettős felépítésűek: ezek egyrészt tudományos mélyfúrások a kátéirodalom identifikációs módjai és társadalmi jelensége témájában; másrészt finoman didaktikus jellegűek, hiszen a nyugat-európai szakmai olvasóközönség számára nélkülözhetetlen a történeti, teológiai, társadalmi háttér ismerete. A bevezető tanulmány a három fő kelet-közép-európai régió (cseh, lengyel, és Habsburg-részek) jól áttekinthető párhuzamos keresztmetszetét nyújtja. A kötet végén közös bibliográfia tájékoztat a térség felekezeti identitására vonatkozó kurrens szakirodalomról.

A szerkesztők és a tanulmányok is azt sugallják, hogy az Elbán túli vallási jelenségek nemhogy leválaszthatatlanok a nyugati világról, hanem új vizsgálati szempontokat is generálnak. A 11 munkát tartalmazó kötet valamennyi műve érinti a kora újkori magyar jelenségeket, idézi a releváns primer vagy szekunder szakirodalmat, ismeri és alkalmazza a helyi történeti kutatási eredményeket. Közép-Európában a kora újkorban Magyarország nemcsak territoriálisan, hanem szellemileg is központi szerepet játszott. Ez a nemzetközi tudományos fórumon megjelentetett kötet jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közép-európai történetek, felekezeti „történelmek” nyugaton is érthetők legyenek, visszhangra találjanak; és nem utolsósorban kezdetét vette az a folyamat, amelynek következtében a közép-európai történészek is megtalálják egymással a hangot.

Maria Crăciun, Ovidiu Ghitta és Graeme Murdoch (szerk.): Confessional identity in East-Central Europe (Felekezeti identitás Kelet-Közép-Európában). St Andrews Studies in Reformation History. Ashgate, 2002. 207 o.

Csorba Dániel