Klió 2005/2.

14. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Magyar tudósok Bulgáriáról

 

 

Penka Pejkovszka bolgár történész, aki már évek óta foglalkozik a magyar történetírással és a magyar–bolgár kapcsolatokkal, ragyogó ötletet valósított meg ezzel a könyvével. A XIX–XX. század magyar tudósai közül azokat szerepelteti itt, akik valamilyen módon hozzájárultak Bulgária ismertetéséhez. Minden esetben saját tollából jól sikerült életrajzot ad mindegyikről, utána pedig valamelyik munkáját közli fordításban, egészében, vagy ha könyvről van szó, valamilyen részletet.

A kiválasztottak azért kerültek ebbe a kötetbe, mert eredeti műveikkel jelentősen hozzájárultak a bulgarisztika fejlődéséhez, és mert munkájuk (-ik) bolgárul vagy valamilyen idegen nyelven is megjelent.

Az első csoportban három történész (régész) található, Fehér Géza, aki a bolgár–törökök (protobolgárok) történetét kutatta, a bizantinológus Moravcsik Gyula Az onogurok történetéhez című tanulmányával és Thallóczy Lajos Nagy Lajos és a bolgár bánság című tanulmányával.

A nyelvészek közül Gombocz Zoltán Honfoglalás előtti török jövevény­szavaink, Melich János Nyelvünk szláv jövevényszavai és Asbóth Oszkár Szláv jövevényszavaink, aki vitatkozik Melichhel.

A néprajzosok sorában ott található Czirbusz Géza, aki a temesi és torontúli bolgárokról írt, Ecsedi István, aki az ősi bolgár földművelést kísérelte meg rekonstruálni, és persze Bartók Béla, aki jelentős tanulmányt írt a bolgár népzenében található ősi ritmusról.

Az utolsó csoportot a természettudósok teszik ki, de érdemben olyan tudósok, akik az Oszmán Birodalomban jártak és ottani botanikai, zoológiai és egyéb ismereteikről emlékeztek meg, ezzel szolgáltattak fontos anyagot a bulgarisztikának. Frivaldszky Imre két balkáni utazásáról számol be, Janka Imre törökországi botanikai kirándulásáról, Wagner János pedig ugyancsak botanikai helyszíni kutatásairól.

Az egyes tudósok életrajza után persze következik minden esetben az illető tudós legfontosabb műveinek bibliográfiája. Ezen felül pedig a könyv végén található válogatott bibliográfia a bolgár vonatkozású magyar tudományos munkákról. Sajnos, az Egyetemes Tizedes Osztályozás rendszerében felsorolva, amely könyvtárak számára nyilván hasznos, de minthogy éppen a történetiség hiányzik belőle, ennél a könyvnél nem volt a legjobb megoldás. Ez azonban nem komoly kritika ezzel a jól sikerült könyvvel kapcsolatban, amely a bolgár közön­ségnek igazolja, milyen régi a bolgár nép és a bolgár föld iránti magyar érdeklődés.

 

Ungarszki ucseni za Bĺlgarija. XIX v. – szredata na XX v. Szĺsztavitel i redaktor dr Penka Pejkovszka. (Magyar tudósok Bulgáriáról. 19. század–20. század első fele. Összeállította és szerkesztette P. P.) Szofija, 2003, Ungarszki kulturen insztitut. Izd. Otecsesztvo, 455 o.

 

Niederhauser Emil