Klió 2005/2.

14. évfolyam

KÖZÉPKOR

Kultúra és hódítás mongol Eurázsiában

 

 

Thomas Allsen, a Trenton College of New Jersey professzora, az egyik leg­(el)ismertebb tudós, aki a Mongol Birodalom történetével foglalkozik. Az utóbbi húsz évben könyvei és tanulmányai a terület alapmunkáivá váltak. Új könyve bizonyos értelemben előző könyvének (Allsen, Th. T., Commodity and Exchange in the Mongol Empire: A Cultural History of Islamic Textiles. Cambridge, Cambridge University Press, 1997) folytatása. Mindkét munka a Cambridge Studies in Islamic Civilizations sorozat darabjaként jelent meg, egy nagy kutatási program keretében.

Allsen a mongol kori Eurázsia két kulturális-gazdasági pólusa (Kína és Irán) közötti kapcsolatokat vizsgálja, a szokások, eszmék, ideológiák és tárgyak cseréjét, vándorlását. Ez a csere a térképészettől a nyomtatásig, a mezőgazda­ságtól a csillagászatig terjedt. A tanulmány központjában a mongol Bolad Aqa személye áll, aki eleinte Kína dzsingiszida uralkodóit szolgálta, majd Iránba küldték, ahol közeli kapcsolatba került a híres perzsa államférfival és történet­íróval, Rasid al-Dinnal. E két férfi, a XIII. század végén, a két terület közötti kommunikáció meghatározó alakja volt.

A szerző kivételes nyelvi ismeretei lehetővé tették, hogy eredeti nyelven tanulmányozza az ide vonatkozó perzsa, arab, kínai, szláv, mongol és más forrásokat, valamint a nyugat-európai és orosz szakirodalmat. A könyv öt részre tagolódik. Az első részben (3–14. o.) felvázolja Eurázsia rövid történetét a Han-kortól a mongol hódításig, és példákat hoz a birodalom két vége közötti személyek cseréjére. ’Nyugatiak’ keleten: olasz kereskedők, francia ötvösök, görög katonák, magyar háziszolgák, szír tolmácsok, arab és perzsa tudósok stb. ’keletiek’ nyugaton: öngüt papok, kitaj katonák, ujgur írnokok, fordítók, tibeti katonák, szerzetesek, mongol katonák, követek, tolmácsok, kínai tudósok, szakácsok, feleségek stb. A második fejezetben (17–56.) az ilkanidák és a Jüan Kína közötti politikai és gazdasági kapcsolatokat tárgyalja. Itt alapos politikatörténeti áttekintést ad a mongol Iránról és a gazdasági kapcsolatokat is tárgyalja, mint például az Indiai-óceánon zajló Kína és a Perzsa-öböl közötti tengeri kereskedelmet, a selyemhernyók, lovak, tevék, sőt, a tigrisek kereske­delmét. A harmadik rész (59–80.) a kötet egyik legfontosabb fejezete. Itt a közvetítőkkel foglalkozik, a középkori eurázsiai kultúrtörténet úttörőit vizsgálja. Kitér Marco Polora is. Véleményt mond abban a vitában, miszerint járt-e egyáltalán Polo Kínában. Allsen úgy véli, hogy ez nem lehet kétséges (59.), de a Jüan-siben található Po-lo nem Marco Polo kínai neve, hiszen őt valószínűleg Ma-k’o-ként nevezték, hanem – ahogy Paul Pelliot kimutatta – a mongol Bolad név kínai megfelelője. Ez a Bolad viszont megegyezik a perzsa források Pulad/Fulad alakjával, amely személy Kubilaj követe volt, aki 1283-ban érkezett Iránba ‘Isa kelemeči társaságában. Ennek kifejtése után a szerző a kínai források alapján ismerteti Bolad életútját: a mongol dörben törzsből származott, apja Börte Üjin táborában volt szakács, és szolga. Először 1248-ban említik. Ekkor Kubilaj udvarában tartózkodott, ahol feljegyezték róla, hogy nagy nyelvtehetség volt. Jól tudott kínaiul is. Ezek után Rasid al-Din és Bolad Aqa kapcsolatát fejti ki (72–80.).

A könyv negyedik része a kulturális kapcsolatokról szól (83–185.). Itt Allsen egy igen fontos megállapítást tesz, miszerint Rasid al-Din fő adatközlője Bolad Aqa volt (101.). Ez után tételesen végigveszi az egyes területeken végbement kulturális cserét. Így ’földrajz és térképészet’ (103–114.), ’mezőgazdaság’ (115–126.), ’konyha’ (127–140.), ’orvostudomány’ (141–160.), ’csillagászat’ (161–175.), ’nyomtatás’ (176–185.). Az utolsó, ötödik részben (pp. 189–211.) elméleti kérdéseket vet fel, és próbál megmagyarázni a szerző. Például, hogy a mongolok milyen módon használták a letelepült társadalmak „szellemi tőkéjét”, valamint kifejti, hogy a „pax mongolica” elengedhetetlen volt ebben a transzeurázsiai cserében. Más kérdés, hogy egyes kutatók, mint például D. Morgan és O. Franke megkérdőjelezik a „pax nomadica” jelenség létezését. Szerintük a „pax chazarica”, „pax cumanica”, „pax mongolica” stb. kifejezések csak egyes könyvek jól hangzó fejezetcímeiként állják meg helyüket, vagy még akként sem.

Mindezek ellenére úgy érzem újabb könyvével Thomas Allsen újfent rácáfolt arra a nézetre, miszerint egy szerzőnek csak egyetlen fő műve lehet. Egy jelentős – és a Cambridge University Press érdemeként ízléses kiállítású – könyv született.

 

Thomas T. Allsen: Culture and Conquest in Mongol Eurasia (Kultúra és hódítás mongol Eurázsiában). Cambridge, Cambridge University Press, 2001. XIII + 245 o.

 

Pallag Zoltán