Klió 2010/3.

19. évfolyam

ÓKOR

Miért utasította ki Tiberius a zsidókat Rómából?

Három ókori forrás is beszámol arról, hogy Tiberius császár 19-ben kiutasította Rómából a zsidókat. Josephus Flavius A zsidók története című művében (18,3,5) azt írja, hogy négy zsidó gonosztevő rábírt egy zsidó hitre térített, előkelő római asszonyt, hogy küldjön bíbort és aranyat a jeruzsálemi templom számára, majd az átvett küldeményt a maguk javára értékesítette. A császár, mikor e csalásról értesült, parancsot adott, hogy az összes zsidót űzzék ki Rómából. Ezek után a consulok négyezer zsidót besoroztak katonának és elküldték őket Szardínia szigetére. A legtöbben azonban törvényükre hivatkozva megtagadták a katonai szolgálatot, ezért aztán súlyos büntetést kaptak.

Tacitus Évkönyveiben (2,85) azt olvashatjuk, hogy a római senatus tárgyalást tartott az egyiptomi és a zsidó szertartások kitiltásáról, és határozatot hoztak, hogy négyezer, e babonasággal fertőzött, felszabadított rabszolgát szállítsanak Szardínia szigetére az ottani rablók megfékezésére. Arra gondoltak, hogy ha ezek az egészségtelen éghajlat miatt esetleg elpusztulnak, nem volna nagy kár értük, a többieknek pedig, ha szentségtelen szokásaikkal fel nem hagynak, el kell távozniuk Itáliából. A harmadik forrás, Suetonius Tiberius-életrajza (36), mely szerint a császár nem tűrte az egyiptomi és a zsidó vallás gyakorlását, a fiatal zsidókat zord éghajlatú tartományokba küldte katonai szolgálatra, a többieket pedig kiutasította Rómából.

Az utóbbi ötven év alatt számos kutató megpróbálta értelmezni e forrásokat. A legtöbb ókortörténész szerint Tiberius azért utasította ki a zsidókat Rómából, mert túlzottan aktívan és sikeresen terjesztették hitüket a római előkelő körökben. Mások szerint a zsidók kiutasítására az akkori gabonahiány miatt került sor, mert az komoly nehézségeket okozott a főváros lakosságának élelmezése terén. Olyan álláspont is született, mely szerint a császár azért lépett fel az idegen kultuszok ápolói és terjesztői ellen, mert közszájon forgott, hogy a fiává fogadott unokaöccsének, Germanicusnak a betegségét és a szíriai Antiochiában 19 folyamán bekövetkezett halálát varázslás (fekete mágia) okozta.

David Woods új tanulmányában rámutat arra, hogy ezek az elméletek, értelmezési kísérletek számos kérdésre nem adnak elfogadható választ. Először is miért került sor négyezer fő besorozására? Nem tudunk más olyan esetről, amikor büntetésből soroztak volna be bárkit is katonának. Arról sem tudunk, hogy ebben az időben Szardínia szigetén jelentős gondot okoztak volna az ottani rablók. Szardínia éghajlata egyébként nem nagyon különbözhetett Róma éghajlatától. Mindez arra utal, hogy az ókori szerzők maguk is tévedtek, amikor az I. század végén, ill. a II. század elején – valószínűleg egyetlen közös forrás alapján – leírták és magyarázták a 19-ben történt eseményeket.

Tudjuk, hogy Augustus kizárólag hadászati, védelmi célokból sorozott be felszabadított rabszolgákat katonának, előbb Kr. u. 6-ban, majd 9-ben (Suet. Aug. 25; Dio 56,23). Nagyon valószínű, hogy 19-ben a négyezer zsidó besorozására is hasonló okból került sor. Ebben az időben egyedül Afrikában jelentkeztek súlyos hadászati-biztonságpolitikai problémák, ahol Tacfarinas, egy numida származású katonaszökevény – miután több helyi törzset sikerült egyesítenie – hosszú évekig (17-től 24-ig) elhúzódó, sikeres gerillaharcot folytatott a rómaiak ellen (vö. Tac. Ann. 2,52; 3,20-21). Woods szerint Tiberius Tacfarinas csapatainak megsemmisítése céljából soroztatta be a Rómában élő fiatal zsidó férfiakat, s küldte őket Szardínia érintésével Afrikába. Az írországi Cork egyetemén oktató klasszika-filológus azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a zsidó katonáknak a Szardínia szigetén állomásozó, s onnan Afrikába vezényelt egyéb katonai egységekhez kellett volna csatlakoznia. A besorozott zsidók azonban vallási előírásaikra hivatkozva megtagadták a katonai szolgálatot. A császár a szolgálatot megtagadókat büntetésből kiutasította a fővárosból.

Woods rendkívül érdekes, logikus és jelentős tudományos újdonságnak számító álláspontját tehát a következőképpen foglalhatjuk össze. Tiberius nem néhány csaló zsidó miatt, de nem is vallási okból, s egyáltalán nem antiszemita motívumok alapján utasított ki nagyszámú zsidót Rómából. A császár a fővárosi zsidó lakosság köréből nem büntetésből soroztatott be négyezer főt katonának, hanem hadászati célból. A besorozottaknak nem Szardínia szigetén, hanem Afrikában kellett volna harcolniuk, s nem rablók, hanem lázadó gerillák ellen. S végül Tiberius nem az egész zsidó lakosságot utasította ki Rómából, hanem csak azokat, akik besorozásuk után megtagadták a katonai szolgálatot.

David Woods: Tiberius, Tacfarinas, and the Jews (Tiberius, Tacfarinas és a zsidók). In: Arctos. Acta Philologica Fennica 42 (2008), 267–284. pp.

Sáry Pál