Klió 2010/3.

19. évfolyam

ÚJKOR ÉS JELENKOR

A Palazzo Chigi és Magyarország – Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról – A Darányi-kormány megalakulásától a Szovjetunió elleni hadüzenetig (1936–1941)

Réti György diplomata pályafutása során szedte fel olasz nyelvtudását, de ez számára mindig egyértelműen segédeszköz volt kutatásai során. Persze ebből adódott az érdeklődés is az olasz történelem XX. századi peripetiái iránt. Ebben a tárgykörben már több könyvet és tanulmányt produkált. Ez a vaskos kötet kifejezetten Ránki György hatása alatt készült: „A Wilhelmstrasse és Magyarország” című forrásgyűjteménye mintájára. Évekig tartó gyűjtés eredménye ez a kötet, amely a XX. századi magyar történelem egyik fontos korszakához gyűjt adalékokat.

Világos, hogy a forrásanyag olasz, és eleve azt is lehetne mondani, hogy Olaszország szerepe ezekben az években nem volt perdöntő, hiszen nyilvánvalóan másodhegedűs volt a hitleri Németország mellett, ahogy ezt Ránki is bemutatja. De a magyar diplomáciának ügyelnie kellett arra, hogy az akkori elnevezés szerinti tengelyhatalmaknak (a Berlin–Róma tengely nyomán) az egyenjogúságát tiszteletben tartsa (valójában a kortársak számára ez jó indulatú fikciónak tűnt, amit persze nem lehetett eltitkolni). Réti ennek a tudatában szerkesztette meg könyvét, amely mégis sok olyan részletet árul el, amely az akkori kontextusban számított.

E sorok írója – aki az adott időszakban a szlovákiai magyar kisebbség tagjaként, felsős gimnazista fejjel és tudással figyelte az eseményeket – mondhatja, hogy Réti könyve nem módosítja az akkori „kortársi” felfogást, de sok ekkor persze nem ismert mozzanatot is feltár. Kétségtelen, hogy az adott korszak az ekkor eredményeket elérő revizionizmus hatása alatt állt, ez a magyar kortársak számára nyilvánvaló volt. Réti is ennek tudatában dolgozik, nem alkalmaz a pártállami időkből származó történelmietlen kritériumokat magyarázó jegyzeteiben, de persze óhatatlanul tudja azt is, hogyan alakultak később az események. Ez a korszakbeli adottságokat tudomásul vevő józan szemlélet a kötet nagy előnye. Tiszteletre méltó álláspont is egyúttal. A korszak azért is érdekes, hiszen ekkor tetőzött az Erdély körüli magyar– román vita, amely az iratokban is lecsapódik.

A könyvben közölt dokumentumok tehát hitelesek, ez a kötet nagy pozitívuma. Az biztos, hogy számos részletkérdésben hiteles képet adnak a dokumentumok. Ezért hasznosak a kor megértése szempontjából. Mai szemléletünk számára ez már egy ismeretlen világ, de a Réti által adott formában mégis érthető, ha nem is felmenthető. A korszakkal foglalkozó szakemberek számára megbízható forrásanyag, ezért nyílván még sokáig fogják használni.

Réti György (szerk.): A Palazzo Chigi és Magyarország – Olasz diplomáciai dokumentumok Magyarországról – A Darányi-kormány megalakulásától a Szovjetunió elleni hadüzenetig (1936–1941). Budapest, 2007. Hungarovox Kiadó, 622 o.

† Niederhauser Emil