Klió 1992/1.

1. évfolyam

Környezettörténelem

„Mi a környezettörténelem?” címmel 1990-ben szemináriumot szerveztek Helsinkiben, ahol a környezet fogalmával és a környezettörténelem vizsgálati módjával foglalkoztak.

A modern környezettörténelem az 1970-es években keletkezett. Hátterében a Földre vonatkozó sötét jóslatok és az egyre erősödő környezetvédelem állt. A modern környezettörténelem tehát az erkölcsi aggályokban, s az ebből fakadó erős politikai elkötelezettségben gyökerezik, amelyből végül is politikai irányzat lett, anélkül hogy bármilyen erkölcsi, ideológiai vagy politikai célkitűzése lenne. Célja, hogy megértesse, hogyan hatott az emberre a természetes környezet, az ember hogyan és milyen következményekkel formálta ezt a környezetet.

A környezettörténelem tehát az ember és a természet kölcsönös egymásra hatását vizsgálja a múlt szemszögéből. A környezettörténelem alapkérdése az ember és a környezet elkülönülése. A régi tapasztalatok és az új kutatási módok szintézisével akarja megismerni és feldolgozni az évszázadok során felhalmozódott anyagot. E kutatási ágat nevezhetjük természet-, gazdaság-, társadalom- vagy művelődéstörténetnek vagy akár természetközpontú társadalomtörténetnek.

A finn hazafias, népi, nemzeti szemléletű történetírást is új szemléletű kutatási módnak kell felváltania. Ez adja a környezettörténelem - mint az új irányzatok egyikének - jelentőségét is, hiszen a hagyományosnál szélesebb körben végzett vizsgálatai új eredményekre vezethetnek; kritikusabb szellemével lerombolhat korábbi, megingathatatlannak vélt mítoszokat. Megvizsgálja, mennyire tartotta tiszteletben az ember a környezetet; miközben a saját javára igyekezett fordítani, vajon romlottak-e vagy javultak a tartós fejlődés alapfeltételei. A természettörténelem leszámol azzal a régi felfogással, hogy az ember a természettől elkülönülő vagy afölött álló lény. Ugyanakkor nem áll szemben a technológia történetével, sőt, gyakran szorosan kapcsolódik hozzá. A természettörténeti vizsgálatok egészen új megvilágításba helyezhetik a technológia történetét.

A természettörténetnek igen Jó lehetőségei vannak Finnországban, hiszen a nagy természeti változások – a nemzetközi helyzethez viszonyítva – itt jóval később következtek be. E tudományág az eddigiekben mégis elsősorban az Egyesült Államokban, Franciaországban és Németországban tekint komolyabb múltra, amit számos monográfia és tematikus folyóiratszám jelez. Az Egyesült Államokban a Pacific Historical Review 1972-ben adta ki az első, teljes egészében természettörténelemmel foglalkozó számát Franciaországban az Annales 1974-ben „Environnement et histoire” címmel, a Journal of Autorican History pedig „A Round Table: Environmental History” címmel 1990 tavaszán jelentetett meg e témával foglalkozó különszámot.

Historiallinen aikakaiiskirja 1991/4. 291–294. Timo Myllyn laus Ymparistöbistoriamilá se oo?

Révay Valéria