Klió 1993/2.

2. évfolyam

ÖSSZEFOGLALÁSOK

A német könyvkereskedés története

A könyv címe helyes, de egyúttal félrevezető is: áttekintést ad ugyanis a német könyvkereskedelem középkortól egészen napjainkig terjedő történetéről, de mindezzel párhuzamosan képet kapunk a könyvnyomtatás, a könyvkiadás fejlődéséről, az államnak a könyvkiadásra gyakorolt hatásáról (mindenekelőtt a cenzúráról), a szerzők helyzetéről, s az olvasási kultúráról is – az egészet a kor röviden vázolt szellemi, társadalmi és politikai összefüggéseibe ágyazva. Ezáltal a könyvkiadás legfontosabb mozzanatairól viszonylag tömör, mégis széles alapokon nyugvó, a részletekben egészen mélyre hatoló összkép bontakozik ki előttünk, amelynek középpontjában a könyvkereskedelem áll. A könyv különlegességei a kiválóan összeválogatott és igencsak kiterjedt forrásidézetek. A kutatás számos területén meglévő hiányosságai azonban gátlón hatnak, ezek a különbségek az ábrázolást helyenként elkerülhetetlenül egyenetlenné teszik.

Wittmann a 12 fejezetet időrendbe sorolja, s ezáltal a fejlődés folyamatát, az ezen átfutó főbb irányvonalakat, de a folytonosságot megszakító jelenségeket is meggyőzően világossá teszi. A Gutenberg előtti idők rövid áttekintése után következik az első hangsúlyos egység. Joggal fordít különleges figyelmet a korai újkorra, amelyet több tekintetben is a modern könyvkiadás születési idejének tekinthetünk: ekkor keletkeztek a kiadók, jött létre a könyvpiac, amely számára először a Frankfurt/Main-i, majd a XVIII. század kezdetétől a lipcsei vásárok bírtak nagy fontossággal, s ezzel párhuzamosan magának a könyvkereskedelemnek a kiszélesedése is e korszakra tehető. Főfoglalkozású írók lépnek színre, illetve a szerzői jog és a honorárium ezzel ugyancsak összekapcsolódó kérdése. Végül, de nem utolsó sorban, ekkor kezd kialakulni az olvasó közönség is, bár Wittmann találóan óv minket a messzemenő következtetésektől, amelyeket az olyan fogalmakból, mint „olvasási forradalom”, már levontak a XVIII. századot illetően.

Erre az alapra épül a XIX. század, persze számos változtatással.

Mindezekről a könyvek előállításának alapvető technikai változásai, az olvasói tábor növekedése gondoskodtak. Az első világháború előtti idő ugyancsak hangsúlyt kap, elsősorban az olyan „kultúrkiadók” keletkezése, mint az Insel, Diedericht, S. Fischer és a könyvművészet fejlődése révén. Az ennek a korszaknak szánt 9. fejezet mintapéldája a művészi ábrázolásnak. A XX. századot, az első világháborútói egészen az 1990-es német újraegyesítésig csak tömören vázolja, ami leginkább a kutatások jelenlegi állapotából következik. Az ebben a gyakran drámai században lejátszódó változásoknál csupán egy dolog állandó: a széles olvasói publikum a szentimentális és vidám között mozgó ízlése.

Összefoglalva: Wittmannak sikerült széles rétegeket differenciáltan tanító s egyúttal igen olvasmányos könyvet írnia. Ez egy gazdaság- és társadalomtörténész értékelése, a kimondottan könyvtörténelemre specializálódott szakember talán talált volna kifogásolni valót. A mű azonban elsősorban nem a szakemberek, hanem az érdeklődő laikusok számára készült, ezért talán nem lehet érdektelen egy ilyen vélemény sem.

Reinhard Wittmann: Geschichte des deutschen Buchhandels. Ein Überblick (A német könyvkereskedelem története – Áttekintés) München, Ott. Beck 1991. 438 p.

Karl Heinrich Kaufhold (Göttingen)