Klió 1993/2.

2. évfolyam

rule

 

ÖSSZEFOGLALÁSOK

Svájci diplomáciai dokumentumok.

A hatvanas években a svájci történészek köreiben jelentkező kutatási szándékok és tervek, melyek nemzetközileg is kiszélesíthetők és hasz­nálhatók lehetnének, találkoztak azzal a Strassburgban megfogalmazott felhívással, mely egymás kölcsönös tájékoztatására szólította fel a kü­lönböző országok legújabb kori történetével foglalkozó kutatóit. E felhí­vást követően megszervezték a legújabb kori történelem svájci egyesü­letét, majd összehívtak egy konferenciát is 1972-ben, ahol több lehetsé­ges téma közül a svájci diplomáciai dokumentumok összegyűjtését vá­lasztották ki egy leendő nagy tervmunka céljául.

Elsőként az összegyűjtendő anyag határait kellett kijelölni, valamint meg kellett állapítani a követendő munkamódszereket. A tervmunka első lépéseként az 1848–1945 közötti időszak diplomáciai dokumentu­mainak kiadását szerették volna megvalósítani. Az óriási mennyiségű és különböző minőségű iratok között a következő szempontok alapján válogattak:

a) Kiindulási alapot jelent egy ország történészei számára: hozzájá­rul a történelmi kutatások megújulásához, és elősegíti hozzáértő törté­nészek képzését az egyetemek és a történelemtudomány számára;

b) Anyagot szolgáltat új művek megjelentetéséhez és a történelem tanításához nem csak Svájcban, hanem külföldön is;

c) Példát szolgáltat egy olyan tervmunka összehangolt megvalósítá­sára, amely az egész nemzet érdekeit szolgálja: a mű nemcsak eredmé­nyeiben, de a munkával megbízandó kutatók szempontjából is kétnyel­vű lesz; teszi, hogy jobban értsék és világosabban lássák Svájc nemzetközi kapcsolatainak fontosságát és a szövetségi kormány külpolitikájában jelentkező kényes kérdéseket;

e) Európa egy részének történetéről lévén szó, vannak nemzetközi vonatkozásai, és nagy jelentőségű mű lesz a nemzetközi kulturális kapcsolatok számára is, amelyet egyetemi és kormánykönyvtárak egya­ránt haszonnal forgathatnak.

A terv szíves fogadtatásra talált az érdekelt körökben, amelyek további munkára biztatták a kezdeményezőket.

1972-ben láttak hozzá a tervmunka előkészítéséhez és megszervezésé­hez. A kutatások és a dokumentumok kiválogatása szempontjából fon­tos volt az a kérdés, hogy a Svájci diplomáciai dokumentumok elneve­zésben széles értelemben vett kiadványról van-e szó, amely Svájcot mint a nemzetközi politikai élet tanúját és aktív résztvevőjét mutatja be ­olykor inkább szemtanúját, mint részesét –, és amely egyúttal azt is megmutatná, milyen mértékben kapcsolódott be Svájc Európa és a világ általános fejlődésébe, olykor mint előőrs, olykor mint várományos, oly­kor pedig mint visszautasított. Ilyen értelemben Svájc szerepe, külpoli­tikájának lehetőségei és korlátai objektíven kirajzolódnának, mivel kü­lönböző eredeti forrásokból lehetne megvilágítani. Egy ilyen mű nem­zetközileg fontos kérdések, illetve némely idegen ország számára is igen hasznos lehet.

A másik lehetőségnek pedig az kínálkozott, hogy Svájc külpolitiká­jának dokumentumait publikálnák, amely a Konföderáció külpolitiká­ját, a nemzetközi eseményekkel kapcsolatos reakcióit és állásfoglalásait vizsgálja, sőt kitérne a külpolitika országon belüli hatásaira is, a pártok, a szociális és szakmai csoportok, illetve a parlament reagálására. Egy ilyen kiadvány jelentősen hozzájárulhatna Svájc történetének további feldolgozásához, viszont esetleg túlságosan Svájc-centrikus lenne, és nem tudna kellőképpen rámutatni Svájcnak a nemzetközi rendszerben elfoglalt helyére.

A két koncepció módszertani kérdéseken alapul, tehát ez határozza meg a válogatás kritériumait. Válogatásra pedig – az anyag nagysága miatt – feltétlenül szükség volt.

Az első változatot követve, a kimondottan diplomáciai anyagok gyűjtésére lehetne korlátozni a kutatást, tehát politikai jelentésekre, a követségek és konzulátusok levelezésére Bernnel, a szövetségi tanács külpolitikai határozatai viszont az egész világra kiterjednek. A máso­dik változat esetében elegendő lenne a svájci kormány külpolitikájára figyelni, viszont nehezítené az anyaggyűjtést a belpolitikai kérdések feltárása. Végül is Svájc külföldi képviselőinek politikai jelentései mel­lett döntöttek, amelyeknek a feltárása is egyszerűbb a levéltárak segít­ségével.

Voltak szép számmal kételyek és ellenvetések is, mivel némelyek úgy gondolták, hogy. így kevés és unalmas anyaghoz jutnak, mások attól tartottak, hogy egy olyan kis ország, mint Svájc, nem rendelkezik értékes külpolitikai anyaggal. De mint utólag kiderült, túlságosan alábecsülték a megvizsgálandó anyagot, mind mennyiségileg, mind minőségileg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy az 1848–1920 közötti anyag 4–6, egyenként 400 lap terjedelmű kötetet tesz ki.

Egyébként a kiadványok terjedelmének megállapítása nem volt könnyű, mivel a kutatók szempontjából jó lett volna minél gazdagabb dokumentumgyűjteményt megjelentetni, ennek azonban pénzügyi aka­dályai voltak. A próbakötetet az 1918–1920-as évek anyagából állítot­ták össze, amelyben egyúttal tisztázták a kutatás és a megjelentetés módszertani kérdéseit. Ez a kötet a későbbiekben mintaként szolgált a többi kutató és kutatócsoport számára is. Mindenesetre fontosnak tartották, hogy a válogatás és a megjelentetés kritériumai egységesek legyenek minden kötetben.

Kutatás és tervezés

A gyűjtés fentebb említett főbb célkitűzései mellett fontosnak tartották azt is, hogy a kiadvány ne tartalmazzon magyarázatokat, és ne szugge­ráljon értelmezéseket. Célja kizárólag történelmi lehet. Bizonyos külföl­di kiadványokkal ellentétben nem törekszik egyes események – pl. a világháborúk – felelősségének megállapítására. A priori nem zár ki semmiféle levéltári anyagot, de elsősorban Svájc 1848–1945 közötti külpolitikájának történetét szeretné bemutatni, s ezzel a kutatók és érdeklődők számára szeretné 97 év dokumentumait hozzáférhetővé tenni. És bár beismerik, hogy a válogatás nagymértékben függ a munkatársak­tól is, a válogatás legfontosabb elveit is közzétették.

A dokumentumok közlését illetően az időrendi sorrend mellett döntöttek, nem pedig a tematikus közlés mellett, mivel az időrendi sorrendbe állított dokumentumok bepillantást engednek a döntéshozó helyzetébe is.

Az 1848–1945 között keletkezett svájci diplomáciai dokumentumok megjelentetését 15, azaz pontosabban 16 kötetben tervezték (a hetedik kötet anyagát 7/1 és 7/2 kötetben tervezték, külön 1918–1919 és 1919–1920). Egyébként időrendben legkorábban a 7/1-es kötet jelent meg 1979-ben; 1992-re pedig négy kötet megjelenését tervezték, a 4. kötetet (1890–1904), a 12. kötetet (1937–1938), a 14. kötetet (1941–­1943) és az utolsót, a 15. kötetet (1943–1945).

Antoine Fleury: Les documents diplomatiques suisses. Histoire d'une publication ma­jeure des historiens suisses. (Svájci diplomáciai dokumentumok. Svájci történészek nagy kiadványának története) In: L'histoire en Suisse, Schwabe und Co.AG Verlag, BAsel, 1992. 397–409. p.

 

Révai Valéria