Klió 1993/2.

2. évfolyam

KÖZÉPKOR

Egyházi ünnepek és uralkodói gyakorlat II. Ottó császár idején

Wolfgang Huschner tanulmányában a korai középkor patrimoniális királyságai sajátos uralmi-uralkodói gyakorlatának és az egyházi jeles ünnepnapoknak az összefüggését vizsgálja: II. Ottó uralkodása alatt összesen 40 jelentős politikai, jogi-bíráskodási vagy reprezentatív-uralkodói eseményre került sor magas egyházi ünnepnapokon.

Az egyházi ünnepek sorából számszerűségüket tekintve kiemelkedtek az Úrral kapcsolatos ünnepek, de jelentősek voltak az apostolok és a szentek ünnepei is. Ezek a nagy egyházi ünnepek igen fontosak voltak a hatalom napi gyakorlata szempontjából. Így például a karácsonyi ünnepek alkalmával zajlottak többnyire a császári udvarban a birodalom nagyjainak, előkelőinek gyűlései, így 975-ben, 979-ben vagy 980-ban.

Sokszor ilyenkor nevezett ki a császár új egyháznagyokat (mint 978-ban Hildebrand kancellárt Worms püspökévé, 979-ben Rothardot Cambria püspökévé), vagy Rómában tartózkodva magával a pápával találkozott, pl. 982-ben, amikor VII. Benedeknél ünnepelte a karácsonyt. 980-ban II. Ottó feleségével, a görög származású Theophanuval a karácsonyt Ravennában töltötte, ahol jelen volt a burgundiai királyi párt Adalberos reimsi érsek és Adso Montier en-Der apátja is. A császár itt, Ravennában rendezte meg saját elnökletével korának két leghíresebb teológusának és tudósának, a szász Cicerónak is nevezett Ohtrich von Magdeburgnak és Gerbert d'Aurillac-nak disputációját.

A húsvéti ünnepek ugyancsak kiemelt fontosságúak voltak. A 977. év húsvétján például olyan fontos egyházi és világi fejedelmek tartózkodtak a császár udvarában mint Willigis mainzi és Warin kölni érsek, meg 1. Henrik karintiai herceg. 978-ban II. Boleslaw cseh herceg húsvétkor tette le Quedlinburgban II. Ottó előtt a hűbéri hűségesküt; és ugyanezen a napon küldte a császár száműzetésbe a lázadó három Henriket (Civakodó Henrik bajor, 1. Henrik karintiai herceget és Henrik augsburgi püspököt), a karintiai hercegséget pedig unokaöccsének adta. 980 és 981 húsvétján Ingelheimben és a Lateránban a császár jelenlétében zsinatot tartottak.

A pünkösdi ünneppel kapcsolatban került sor 976-ban Folkmar kancellár Utrecht püspökévé történő kinevezésére. 983-ban Veronában pünkösdkor birodalmi gyűlést tartottak, ahol az egybegyűlt méltóságok német királlyá választották a császár fiát, s II. Ottó ekkor nevezte ki Prága püspökévé Adalbertet, aki nem sokkal később porosz missziós útja során mártírhalált szenvedett.

980 adventjén is, melyet a császár Paviában ünnepelt, igen sok egyházi és világi méltóság tartózkodott az uralkodó környezetében. A 983. év adventjét II. Ottó XIV. János pápánál töltötte Rómában.

De más egyházi ünnepeken is történtek fontos politikai események. 973-ban például Péter-Pál-napján rendezték meg a birodalmi gyűlést Wormsban, 979-ben pedig Szent Lőrinc-napkor Magdeburgban. I. Ottó és II. Ottó császárok uralkodása alatt Szent Lőrinc ünnepe összekapcsolódott a császári törvénykezési-bíráskodási gyakorlattal. II. Ottó számára ez az ünnep azonban másik jelentőséggel is bírt: apja, I. Ottó egy ilyen ünnepnapon ismerte el örökösének.

Az egyházi ünnepek kb. kétharmad részét, amelyek szorosan összekapcsolódtak politikai és törvénykezési eseményekkel, a császár az Alpokon túl, a német területeken ünnepelte, döntően Szászföldön és Thüringiában, azaz a szász uralkodói dinasztia családi birtokain, amelyek a császári ház legfontosabb belső támaszát jelentették, valamint a Rajna-Majna térségében. Kisebb részét az Alpoktól délre, Itáliában töltötte. Huschner szerint összesen csak 10 olyan esetről tudósítanak a források, amikor a császár nem jeles egyházi ünnephez kapcsolódva intézkedett vagy bíráskodott.

A keresztény Róma örököseként fellépő új Impérium, az Ottók német-római császársága a jogfolytonosságot is kifejezni kívánta azzal, hogy a birodalom fontos ügyeit összekapcsolta az antikvitásban gyökerező egyház ünnepnapjaival, sőt nem egy esetben ezt a latin világ szellemi központjának számító Rómában tette meg.

Wolfgang Huschner: Kirchenfest und Herrschaftspraxis. Die Regierugszeiten der ersten bei den Kaiser aus lindolfingischem Hause. (Egyházi ünnepek és uralkodói gyakorlat II. Ottó császár idején) Teil II: II. Otto. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 41. Jahrgang, 1993. 2. 117–134. p.

Pósán László