Klió 1994/1.

3. évfolyam

TÉRKÉP ÉS TÖRTÉNELEM

„Túl Herkules oszlopain”

Alberto Grilli ebben a cikkében az újkori felfedezések, utazások antik előképeiről ad összefoglalást. A munka első részében azokról az ókori forrásokban megörökített utakról ír, melyek nem kifejezetten kereskedelmi célt szolgáltak, hanem inkább a kuriozitás, a felfedezőkedv vezérelte őket. Beszél Odüsszeusz útjáról, majd a Herodotosznál leírt utakról: a 660-as samosi vállalkozásról (4, 152), Afrika körülhajózásáról (2, 158), Szataspész vállalkozásáról (4, 43), majd Hanno 470-460 között lezajlott expedíciójáról, melyről egy emlék-sztélé tudósít bennünket. A legérdekesebb út a Pütheászé, aki körülhajózva Britanniát, eljut egészen a Baltikumig. Ez az út sem szolgálhatott kereskedelmi érdekeket, hiszen Pütheász maga írja, hogy a nép, mely e földeken él, kölessel, gyökerekkel táplálkozik. „Ha kortársai előtt Colombo rögeszmésnek tűnt három karavellával megtett útja előtt, akkor Pütheász minden bizonnyal annak tűnt – útja után” – írja Grilli, hiszen szavának később is csak a csillagászok, illetve Poszeidóniosz adtak hitelt. Pütheász példája alapján a következő megállapításokat tehetjük ezekről az utakról: az antikvitás nyugati expedíciói abból a vágyból fakadtak, hogy a Mediterráneumot határoló két kontinens külső peremét megismerjék (ezért van szó itt még inkább part menti és nem nyílt tengeri hajózásról), a „curiositas” hajtotta őket, és nem váltottak ki különösebb visszhangot, Görögországban, nem lévén gazdasági jelentőségük. A tanulmány első része itt lezárul, Grilli áttér a későbbi nagy felfedezések „gondolati” előképeinek elemzésére, Seneca Medeájának kórusát idézve, mely megjósolja, hogy nem Thule lesz majd a legvégső ismert föld.

A jóslat az isonomia, a részek egyensúlyának elvén alapul. Khrüszipposz is úgy tartotta, hogy ha az északi fölgömb lakott, akkor a déli félgömbön is kell, hogy lakjanak: ezek az antipódusok. Ennek az elvnek részletesebb kifejtését találjuk Macrobiusnál (comm. 2, 5, 28–36), aki szerint a földgolyó négy, az óceán által elválasztott részre osztható. A görög csillagászok szerint a szünoikioi-al szemben az antipodesz (a szemben lakók), a déli félgömb

másik felén az antoikoi, és, hogy az egyensúly teljes legyen, ezekkel szemben az északi félgömbön (világképüket a mi földgömbünkre vetítve Észak-Amerika területén) élnek még a perioikoi. A sztoikusok számára tehát az isonomia megsértését jelentette volna az a tény, hogy a földgömbön, melynek méreteit már megközelítően ismerték, az összes szárazföld a portugál part és Serica (Kína) partjai között elterülő földdarab lenne.

A bibliai teremtésben való hit később elhomályosította az antik számításokat, Macrobius nézetei csak első, 1485-ös, nyomtatott kiadása nyomán kezdtek ismét hatni. A tanulmány egy érdekesség ismertetésével zárul: Seneca tragédiáinak a Colombo-család tulajdonában lévő példányába az idézett „prófécia” mellé Cristoforo fia, Fernando a következő megjegyzést írta a margóra: „Haec prophetia expleta est per patrem meum Christoforum Colon almirantem anno 1492” (Ezt a jövendölést apám, Cristoforo Colombo tengernagy töltötte be 1492-ben.) Bár láttuk, hogy nem jövendölésről van itt szó, hanem filozófiai meggyőződésről, az a tény mégis érdekes, hogy Kolumbusz felfedezését később e kijelentés beteljesüléseként értelmezték; talán maga Kolumbusz is. A reneszánsz gondolkodásmódjára érdekes fényt vet ez a széljegyzet: újabb példáját látjuk annak, miként próbálták antik példák beteljesüléseként, illetve követéseként értelmezni még azokat a tetteiket is, amelyekben mi éppen az újítást és a modern világ kezdeteit látjuk.

Alberto Grilli: Oltre le Colonne D'Erco!e: Esperienze Oceaniche nel Mondo Antico (Túl Herkules oszlopain -- Óceáni tapasztalatok az antik világban) Megjelent: az Aspetti della Scoperta dell' America nella Cultura del' 500 (Szempontok Amerika felfedezésével kapcsolatban a cinquecento kultúrájában) című kötetben, kiadta: az Instituto Lombardo Accademia di Scienze eLettere, Milano, 1993.

Kiséry Zsuzsa