Klió 1994/1.

3. évfolyam

ÓKOR

Mithraikus katekizmus Egyiptomból

A Mithras-kultusz a császárkori Róma vallástörténeti fejlődésének egyik igen fontos jelensége volt. Az idevágó szakirodalom a 70-es években valósággal robbanásszerűen megnövekedett, kongresszusokat rendeztek, új folyóiratot indítottak az új kutatási eredmények bemutatására. A 80-as években részben ezek áttekintéseként és összegzéseként, részben új szempontokat is alkalmazva, két nagyobb munka is született a kultuszról (R. Beck: Mithraism since Franz Cum ont. Aufstieg und Niedergang der römischen Weh II. 17.4, 2002–2115. Berlin–New York 1984; R. Merkelbach, Mithras. Königstein, 1984).

Az említett időszakban a legjelentősebb újdonságot a közismert bikaölési jelenet asztronómiai értelmezése hozta. Eszerint ebben nem mitikus eseményt kell látni, hanem az ég térképét. A földre rogyó bika (Taurus), a mellette megjelenő kutya (Canis Major v. Minor), a kígyó (Hydra), a skorpió (Scorpius), a holló (Corvus) valójában égi konstellációt ábrázol az egyes csillagképek kelésének és lenyugvásának rendjében. A Taurus lenyugvása áprilisban következik be, így a bika megölése a tél halálát jelenti. A természet, illetv a világmindenség örökös körforgására és megújulására utalnak a jelenetet övező ifjú alakok (Cautes és Cautopates) is a kezükben lefelé, illetve felfelé tartott fáklyával. Ez az értelmezés nem zárja ki, hogy az „ikon” a teremtés és a megváltás hagyományos gondolatát is magában hordozza.

A Mithras-vallás jellemző vonásai közé tartozik a hét beavatási fokozat. Az asztronómiai értelmezést követve, ezeket a hét bolygóval lehet összefüggésbe hozni, minden fokozat egy-egy bolygó védelme alatt áll (ezek szimbólumai felfedezhetők egyes ábrázolásokon), és a lélek fény felé emelkedését fejezik ki. Ez az elképzelés Platónra vezethető vissza, és minden bizonnyal az ő tanításának tudatos átvételéről van szó.

A bonyolult asztronómiai számítások és a platonizmus meghatározó szerepe a Mithras-hit teológiájában arra a következtetésre vezetett néhány kutatót, hogy ez a vallás nem spontán fejlődés terméke, hanem egy görög műveltségű filozófus-asztrológus dolgozhatta ki. Ez vagy Kis-Ázsiában történt a Kr. e. I. században, vagy Rómában a Kr. u. I. században, a Mithras nevet

pedig azért kapta a vallás, hogy minél ősibbnek és egzotikusabbnak lássék.

Hamarosan megszületett a tudatos vallásalapítás társadalmi hátterének kidolgozása is. A kereszténységgel ellentétben a Mithras-hit lojalitás-vallás volt, amely a császári bürokrácia jórészt keleti származású tagjait, a fontos hatalmi pozícióba került felszabadítottakat, s a birodalom minden részéből verbuvált katonákat a római társadalomba integrál ta. (Hasonló szerepet töltött be az ugyancsak tudatosan létrehozott Serapis-kultusz a hellenisztikus világban.) Ezzel magyarázható, hogy a császári hatalom semmiféle akadályt nem gördített a kultusz terjedése elé, jóllehet ez számára kulcsfontosságú rétegeket érintett. A Mithras-kultusz csoportos vallás volt, amelyben a távolról származó rabszolgák, felszabadítottak, katonák közösségre leltek. Az ilyen szerveződések valóban csak a legteljesebb lojalitás jegyében kaphattak zöld utat, nem alaptalan tehát a következtetés, hogy ez a kultusz a „cement” szerepét töltötte be a Caesariani (császári clientela) körében.

Röviden így foglalhatnók össze az utóbbi két évtized kutatási eredményeit, melyek egy része még mindig inkább megalapozott hipotézis, mint kétségtelen tény. Ennek oka elsősorban az írott források hiányában keresendő. A kultuszról alkotott képünk alapvetően a szentélyekben fennmaradt ábrázolásokon, rövid feliratokon alapul, a teológiai vagy liturgikus szövegek teljesen hiányoznak, és mindezideig abban sem lehettünk biztosak, hogy ilyenek valaha is léteztek-e. Egy új felfedezésnek köszönhetően erre a kérdésre már minden bizonnyal igen lehet a válasz.

Az új felfedezés – mint már oly sokszor az ókorkutatásban – egy Egyiptomból származó papirusztöredék, amely még a század elején került a berlini múzeumba. A tenyérnyi méretű, rossz állapotban lévő töredék mindkét oldalán görög szöveg olvasható 10-10 sorban. Minthogy egyetlen ép mondat nem volt benne, a legutóbbi időkig nem fordítottak figyelmet rá. Az elmúlt években azonban egy elszánt kutató minden egyes szót alapos vizsgálat alá vetett, és ebből igen érdekes következtetést vont le. A szöveg kérdéseket és válaszokat tartalmaz (erei–kérdezi, lege–mondd). Közöttük a „nyomravezető” a ... hogyan lettél oroszlán? kérdés, mely minden bizonnyal az oroszlán (leo) fokozatba való beavatásra vonatkozik (ez a Mithras-vallás 4. fokozata).

Ezt követően a kézirattöredék vizsgálója minden szót és kifejezést a Mithras-kultusszal összefüggésben igyekezett értelmezni. A „bothros" (gödör) arra a koporsó méretű gödörre utalhat, melynek nyomait a római Santa Prisca alatti Mithraeumban leltek, és feltehetően a halál és újjászületés eljátszásához tartozott. A „thermou kai psychrou” (forró és hideg) a tűz- és vízpróbára, a „poton kai trophén” (ital és étel) a beavatottak étkezésére, a vízre és kenyérre utalhat.

A felsorolt példák mutatják, mily szerény az a fogódzó, melynek alapján a szöveg tartalma és funkciója meghatározható. Arra végképp nem alkalmas, hogy a vallás tanításáról valami újat megtudjunk. Arra vonatkozóan viszont bizonyosságot jelent, hogy a beavatásra felkészítették a hívőket, és ennek ismeretei nemcsak szóban hagyományozódtak, hanem írásban is rögzítve voltak. A töredék egy IV. századi kódexből származhat, mivel mindkét oldalára van írva. Minthogy sok hasonló, feldolgozatlan töredék van még a múzeumok gyűjteményeiben, és bizonyára Egyiptom homokjában is, nem kell feladni a reményt, hogy előbb-utóbb egy nagyobb terjedelmű szöveg fog hozzásegíteni a mithraizmus nyitott kérdéseinek a megoldásához.

W. M. Brashear: A Mithraic Catechism from Egypt. (Mithraikus katekizmus Egyiptomból) Wien 1993.

Uő: Ein mithraischer Katechismus aus Agypten in Berlin (Egy Egyiptomból származó mithraikus katekizmus Berlinben) Antike Welt 24, 1993. 3–16. p.

Gesztelyi Tamás