Klió 1994/1.

3. évfolyam

A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE

Bulgária kultúrpolitikai fejlődése (1944. szeptember–1945. szeptember)

Bár ez az év még a koalíciós kormány időszaka volt, a kommunista párt uralkodó befolyása már megmutatkozott. A párt nagy figyelmet fordított a kulturális életre. Jellemzően elterjedt az „ideológiai front” kifejezés. A politikai pluralizmuson belül persze a párt számára különösen fontos volt a propaganda, azért is, mert az emberek meggyőzésétől várták a gyors fellendülést. Ebben a kulturális intézményeknek jelentős szerepük volt. A párt mindent irányítani akart. Todor Pavlov filozófus a tudat mozgósító erejéről beszélt, Mihail Dimitrov irodalomtörténész az ideológia szerepéről. A párt össznemzeti összefogást sürgetett az értelmiség esetében is, de megkívánta a kellő taktikai érzéket kádereitől, A szocialista realizmust már ekkor uralkodónak nevezték. Fontos volt a kulturális életben az „útitársak” megnyerése, hiszen még nem volt meg a teljes ideológiai egység.

Az ideológiai front irányítás ára rögtön propagandaminisztériumot hoztak létre a szociáldemokrata Dimo Kazaszov vezetése alatt. Feladata a koalíciós pártokat egyesítő Hazafias Front irányvonalának a terjesztése volt, és a közvélemény figyelése. A szakmai egyesületek is a minisztérium felügyelete alá tartoztak, a megyékben pedig létrehozták a minisztérium kirendeltségeit. A kádereket felülvizsgálták. Az alkalmazásnál nem a formális képzettség, hanem a megbízhatóság volt a fontos. A minisztériumhoz más minisztériumoktól (külügy, belügy) csatoltak át részlegeket, de egy jelentés szerint az odatartozó emberek nagy része szétfutott, tehát a minisztériumban csak néhány ember maradt. Annál könnyebb volt új emberek kinevezése. A szakmai képzettségnek azért még volt szerepe. A minisztérium vetette fel egy országos kulturális dokumentáció tervét.

A minisztérium vezetői elsősorban a kommunista párt és az ún. Zveno-csoport tagjaiból kerültek ki (az utóbbihoz tartozott az akkori miniszterelnök, Kimon Georgiev is). ne még sok volt a „reakclósnak'' minősített káder. A közélet emberei csak a minisztérium munkatársai számára nyilatkozhattak. Hírek is csak innen kerülhettek ki. Már ekkor ismeretes volt a „politikailag kellemetlen információk” kifejezés. Az egész apparátus eleinte még nem működött jól. A vidéki sajtó számára vezércikk-vázlatokat állítottak össze, de ezeket sokszor szó szerint leközölték, ezért ezt később megtiltották. A sajtópropaganda felett a főfelügyeletet a Hazafias Front Központi Bizottsága gyakorolta, valójában a pártközpont. A szovjet hadsereg jelezte elégedetlenségét a sajtóval, mert nem hoz elég hírt a háború menetéről, a katonai és belpolitikai természetű híranyag katonai felügyelet alatt állt. A nem a koalíciós pártok által fenntartott lapokat papírhiányra hivatkozva beszüntették (1944. december 1.).

A négy legnagyobb vidéki városban csak egy-egy lap jelenhetett meg. A kommunista párt viszont három ideológiai folyóiratot indított meg. A minisztériumban heti értekezleteket tartottak, a sajtó által elkövetett hibákat vették számon. Az augusztusi választások közeledtével és az ellenzék jelentkezésével a koalíciós lapoknak már nem volt szabad többé egymással vitatkozniuk. Georgi Dimitrov, aki ekkor még Moszkvában volt, állandóan táviratokkal irányította az egész munkát, ebben a kérdésben is szigorú volt. Trajcso Kosztov liberálisabb, jónak tartotta a vitákat. A legtöbb hibát a Zveno-csoport napilapjában találták. A szociáldemokrata és a parasztpárt baloldala mindenben követte a kommunista útmutatásokat. Állandó szempont volt a kérdések helyes felvetése. A rádiót rögtön államosították. Sok eredménye ennek nem volt, hiszen a háború során elkobzott rádiókészülékeket csak intézményeknek adták vissza. Magánosoknak ezt későbbi időpontra helyezték kilátásba azzal, hogy elsősorban partizánok, a Hazafias Front emberei jutnak majd készülékekhez.

Az irodalom és a művészet is a kommunista párt irányítása alatt állt, még a karikatúrákat is megvizsgálták, s azután ajánlották. Az írók például az első államkölcsön kibocsátása idején megbízást kaptak, hogy három napon belül írjanak erről verseket, cikkeket. Todor Pavlov a művészeti kritikától is megkövetelte a politikus állásfoglalást. Az irodalom művészi színvonalát is számonkérték. A Bolgár Tudományos Akadémiát átalakították.

A kommunista párt nem viszonyult negatívan az értelmiséghez, hiszen meg akarta nyerni. De megkövetelte, hogy az irodalom a munkásosztályról megfelelő képet adjon. A proletár költőket tartották igazán nemzetieknek. A társadalmi elkötelezettség lett az értékelés kritériuma. Egyes személyek születési és halálozási évfordulói alkalmat adtak a megfelelő értékelésre, azzal, hogy ha az illető ma élne, biztosan a Hazafias Front politikáját támogatná. Persze a kultúra sohasem volt teljesen független a politikától. De ekkor egyes személyiségekben az ellenséget látták, még akkor is, ha egyébként jó szakemberek voltak. Minden korabeli megnyilvánulás (kongresszus, állami megnyilatkozás stb.) megkapta a „történelmi” jelzőt. Folytonosan szembeállították a szeptember 9. előtti és utáni helyzetet. Volt bizonyos tendencia a történelmi hagyományok lebecsülésére.

Rumjana Bogdanova: Politika i kultura. Strihi ot kultumo-politicseszkoto razvitie na Balgarija (szeptemvri 1944 – szeptemvri 1945) (Politika és kultúra. Vázlatok Bulgária kultúrpolitikai fejlődéséről. 1944. szeptember–1945. szeptember) Isztoricseszki Pregled 1992.48. évf. 7. sz. 47–65. p.

Niederhauser Emil