Klió 1994/2.

3. évfolyam

ÓKOR

Caesar és Kleopátra

Első találkozásuk meglehetősen szokatlan módon zajlott le. Caesar az alexandriai palotában tartózkodott. Oda csempészték be későbbi szeretőjét, Kleopátrát, egy hatalmas szőnyegbe csavarva. A szőnyegről természetesen senki nem tudta mit, azaz kit rejt. Rejtekhelyéről kibújva, az uralkodónő már a beszélgetés első perceiben kivívta Caesar elismerését, amitől hatalma és élete függött. Kleopátra későbbi sorsát ismerve megállapíthatjuk, hogy adottságait és szerencséjét igen ügyesen használta fel.

A római vezér a találkozáskor ötvenkettedik, Egyiptom királynője huszonegyedik évét töltötte be. Caesar – annak ellenére, hogy hatalmát ittott megkérdőjelezték – már híres vezér volt, Kleopátrának viszont harcolnia kellett a Nílus völgyében betöltött pozíciójáért. Királysága hatalmas kiterjedése ellenére hanyatlóban volt, erejét és presztízsét kezdte elveszíteni. Kissé kegyetlenül – de találóan – országát a „római nép kliensei”, más szóval alattvalói közé kezdték sorolni. Az öregedő politikus azon igyekezetétől, hogy növekvő kopaszságát egyre ügyesebben kendőzze, számos anekdota maradt fenn. Mindazonáltal híres nőbolondnak tartották. Gyors észjárásának és ékesszólásának köszönhetően hamar meghódította a lányok (és nem csak lányok) szívét. A fiatal Kleopátra nem volt igazán szép. A parancsára veretett pénzérméken fennmaradt képmása kemény vonásokkal és meglehetősen nagy orral rendelkező hölgyet örökített meg az utókornak. Vonzerejét rendkívüli intelligenciájának és bájosságának köszönhette.

Caesar i. e. 48 októberének elején jelent meg Alexandriában. A Farsalos melletti csatában legyőzött Pompeiust üldözte. Amikor kis létszámú kíséretével együtt Egyiptomba érkezett, még nem tudta, hogy riválisát két nappal korábban meggyilkolták – éppen Kleopátra fivére, XIII. Ptolemeus megbízásából. Caesar nehéz helyzetbe került. Kevés embere volt, az alexandriaiak pedig gyűlölték a rómaiakat. A konfliktus egyre élesebbé vált, nyílt összeütközésre került sor. Caesamak segítséget kellett kérnie. A dolgot nehezítette az egyiptomi királyi családban dúló viszálykodás. Az előző uralkodó, XII. Ptolemeus, országát leányára, az akkor tizenhét éves Kleopátrára, és annak hét évvel fiatalabb öccsére hagyta. A dinasztia szokásai szerint össze kellett volna házasodniuk... A testvérek között azonban elhatalmasodott a gyűlölködés, híveik is két pártra szakadtak. A torzsalkodás polgárháború szélére sodorta az országot. Kleopátra vesztésre állt, esélyeit Caesar intervenciója sokszorozta meg.

Az egymásba szeretett párra nehéz napok köszöntöttek. 48/47 telét az ostrom alá vett alexandriai palotában töltötték. Végül minden jól alakult: Caesar segítsége időben érkezett, XIII. Ptolemeus menekülés közben a Nílusba fulladt. Mind Kleopátra uralkodása, mind a római vezérhez fűződő románca elől elhárultak az akadályok. Caesar utasítása szerint Kleopátrának következő, még fiatalabb fiútestvéréhez kellett volna feleségül mennie. A királynő nem vette túlzottan szívére a hagyományok által diktált törvényt, s felséges vendégévei együtt hajóútra indult a Nílus felső folyása felé. Caesar eléggé kulturált és a világ felé nyitott volt ahhoz, hogy kellően örülni tudjon egy ilyen kirándulásnak. A királyi hajó fedélzetéről gyönyörködhetett a Nílus völgyének természeti szépségeiben és a nem kevésbé csodálatos szentélyekben.

I. e. 47 júniusának közepén Caesar elhajózott Alexandriából. A királynő hamarosan fiút szült, akinek szintén a Caesar nevet adta, bár később „Caesarionnak”, azaz „kis Caesarnak” szólította. A történészek éppen ezen a néven szokták emlegetni. A fiú születésének idejéből következtetni lehet arra, hogy Kleopátra már ismeretségük első napjaiban szoros kapcsolatba került Caesarral.

A következő év nyarán Kleopátra megelégelte a várakozást. Rómába hajózott, és egy, a városhoz közeli palotában lakott, ahol tüntetően befolyásos politikusokat fogadott. Nem tudjuk, mi vette rá Kleopátrát hazája elhagyására. Talán érzelmi okok játszották a fő szerepet, de az is lehet, hogy politikai indítékok vezérelték. Egyiptom sorsáról akkortájt már Rómában döntöttek. Aligha véletlen, hogy Caesar elutazásakor otthagyta légiósait. A királynő úgy vélte, csak nyerhet azzal, ha közelebb kerül a hatalomhoz. Arról, hogy a kétéves római tartózkodás alatt románcuk folytatódott-e, semmit nem tudunk.

Caesar i. e. 44. március 15-i meggyilkolása óriási csapást mért Kleopátrára – a nőre és uralkodóra egyaránt. Sietve visszatért Egyiptomba, hogy a trónt véglegesen önmaga és fia számára szerezze meg. Hatalmat gyakoroló királyi fivérét, XIV. Ptolemeust ügyesen és diszkréten félreállította. Az ország urává és társ-uralkodójává a hároméves Caesariont kiáltották ki. A királynő nagy hozzáértéssel és sikerekkel szilárdította meg örökségét. Mint nő hamarosan újabb rómaiban, Antoniusban talált támaszra, akinek három gyereket szült.

A keresztény moralisták elítélően nyilatkoztak róla. A szégyentelenség, romlottság, feslettség és bún szimbólumaként emlegették. Nem volt igazuk. Ennek az intelligens nőnek az életében mindössze két férfi volt, akikhez ráadásul hű is maradt. Fiatalabb testvérei nem lehettek szerelmi partnerei. Erotikus vágyainál sokkal féktelenebbek voltak uralkodói ambíciói. Azokban valóban nem ismert határt, de szerencséjére római vezérei támogatták ezen törekvéseit. Kleopátrának köszönhetően Egyiptom, legalábbis formálisan, húsz esztendővel tovább maradt szuverén állam, mint ahogy arra számítani lehetett.

EW.: Cezar i Kleopatra. „Mówia Wieki” 1993/11. (414) 32. o.

Nagy László Kálmán