Klió 1994/2.
3. évfolyam
KORA ÚJKOR
Rainer Beck:
Unterfinning.
Falusi élet a 18. század elején
Ez
a több mint 600 oldalra rúgó monográfia egy kis bajor falu, Unterfinning
történetét, életét rögzíti a 18. század első felében. A Münchentől Landsberg
felé kb. 50 kilométernyire elterülő falu lakóinak száma mintegy 50 családra
rúgott az 1700-as évek első felében. E falunak s eme 50 családnak az életét
követi nyomon kereken egy évszázadon át a szerző, tehát az iparosodás előtti
évszázadban.
A
kivételesen kedvező forrásadottságokkal rendelkező település és a benne élő
emberek történetére koncentrál ugyan a szerző, de oly módon, hogy időben és
térben is kitágítja a vizsgálódást, megismerteti az olvasót a 17. század
végének körülményeivel éppen úgy, mint a 19. század első évtizedeinek
viszonyaival, s természetesen nem csupán magára a falura koncentrál, hanem a
közvetlen térségre is, amely körülveszi, s amely minden tekintetben
behatárolja, meghatározza életét. Ezzel a módszerrel sikerül a település
gazdasági és társadalmi viszonyainak rendkívül részletes, aprólékos rajzát
nyújtania.
A
könyv szerzője részletesen bemutatja a talajt és a klímát a természeti
körülmények jelentőségét a paraszti gondolkodás, az egész paraszti élet számára
az iparosodás előtti években. (Mindaz, amit erről ír, nem csupán közvetlenül
ezekre az évtizedekre érvényes, hanem a megelőző jó néhány évszázadra
kivetíthető.) A monográfia ábrázolja a paraszti munkát, a terméshozamokat, az
állattartás hasznát, s a mezőgazdasági munka mellett az ipari tevékenységet is
a paraszti háztartásokban. Mindez lehetővé teszi az élelmezési körülmények (a
táplálkozás mennyisége és szokásai), a falusi fogyasztási viszonyok bemutatását
a teljes társadalmi struktúrában, tehát az egyes paraszti rétegek esetében
elkülönítve, ha másképpen adott esetben nem lehet, mindenképpen a „gazdagok” és
a „szegények” vonatkozásában.
Igen
részletes rajzát kapjuk a faluközösség működésének, leírja a falugyűlések összehívásának
körülményeit, a közösség szerepét a nyomáskényszeren túlmenően a gazdálkodás
mindennapjaiban is. A falusi bíró szerepének hiteles rajzát kapjuk, minden
tekintetben, mint a közösség elöljáróját, aki felelős a rábízott családok
életéért, körülményeiért, de mint a közvetítőét is a földesúr és a parasztok
között. Igen izgalmas az egyház szerepe a közösség életében, nemcsak a szellemi
élet irányításában, az írásolvasás terjesztésében, hanem mint a parasztok
egyetlen hitelezőjének, bankárjának szerepében is. Az egyházi kölcsönök
segítették át a közösséget a rosszabb időkön. E kölcsönökért az egyház nem kis
kamatokat számított fel, de lehetővé tette a parasztok számára azt, hogy
egyáltalán megmaradhattak.
A
gazdálkodás leírásában kiemelkedik az erdő szerepének, mint egyfajta
„tartaléknak” a bemutatása is, valamint a 18. század első felében már
meghatározó szerepet játszott fuvarozásé. A falutól egynapi járóföldre több
kisebb település mellett városok is találhatók, s ez meghatározta a környék
parasztjainak életét. Ugyanez jelentkezik a napszámosok munkakörülményeinek,
munkaviszonyainak bemutatásában, a városi munka rendszeresen jelen van
életükben, nyilvánvalóan több évszázada. (Kár, hogy nem megfelelő néprajzi
ismeretek birtokában ennek a körülménynek a falusi építkezésre gyakorolt
hatását nem tudja bemutatni.)
Hangsúlyosan
szerepel az elemzésben a falusi társadalom egyes rétegeinek egymáshoz s a
külvilághoz való viszonya. Szerepel itt a gazdagabbak és a szegényebbek
ellentétekkel terhelt kapcsolatrendszere, a város és a falu közötti súrlódás ok
kérdése, a parasztok és a földesúr közötti viszony, s nem kis mértékben került
sor az egyéni és a kollektív jogok ábrázolására.
Külön
is kiemelendő a piacok kérdésének bemutatása. A szerző gondosan ügyel arra,
hogy a piacviszonyok formálódása mellett utaljon arra, hogyan s milyen
mértékben volt az hatással a parasztok mentalitására. S természetesen éppen a
piaccal kapcsolatos kérdésekkel összefüggésben vizsgálja a létfenntartási
költségek alakulását (természetesen figyelembe véve az önellátás széles
lehetőségeit is), valamint a kevés földdel rendelkező vagy földtelen rétegek
munkavállalási lehetőségeit.
Összefoglalva:
sok tekintetben mintaszerű elemzést nyújt a szerző a falu 18. századi
viszonyairól, kapcsolatairól a külvilággal, a háziipar és mezőgazdaság
kapcsolatairól, az életkörülmények alakulásáról. Hogy szinte ugyanannyi
megválaszolatlan kérdést gyűjthetnénk össze, mint amennyire világos választ
kapunk a munkából, az majdnem természetes: ez teszi izgalmassá a monográfiát.
Néhány hasonló magyar feldolgozásra is nagy szükség lenne!
Rainer
Beck: Unterfinning. Landliebe Welt vor Anbruch der Moderne. (Unterfinning.
Falusi élet a 18. század elején) Verlag C. H. Beck, München, 1993. 667 1.
Gőz Pál