Klió 1995/1.

4. évfolyam

XX. SZÁZAD

Volodimir Koszik

Ukrajna a II. világháborúban

A bemutatott monográfia a szerző egy korábban francia nyelven megjelent művének részben átdolgozott ukrán nyelvű fordítása. A francia eredeti: Wolodymyr Kosyk: L'Allemagne national - socialiste et l'Ukraine. Paris 1986.

A mű struktúrája a következő: 1. Ukrajna 1939-ig (19-56.); II. Az ukrán területek a Szovjetunió megtámadása előtt (57-104.); III. Ukrajna megszállása és a népi ellenállás kezdete (105-154.); IV. A koloniális függés és a halálos értelmetlenség évei (155-200.); V. A felkelés (201-330.); VI. Németország veresége (331-462.). A kötet értekező fejezeteit terjedelmes dokumentumgyűjtemény (463-628), továbbá bibliográfia (629- 634.), személy- és földrajzi névmutató (636-656.) egészíti ki.

A szerző a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen tervei voltak Németországnak Ukrajnát illetően? Hogyan történt e tervek realizálása? Mit jelentett a náci megszállás Ukrajna számára? Hogyan reagáltak az ukrán nemzeti erők a náci megszállásra?

A könyv megírását, a szerző témaválasztását az motiválta, hogy a szerző szerint az európai olvasónak nincs reális képe az ukrán nemzeti erőkről és mozgalmakról, azoknak az ukrán függetlenség megteremtéséért folytatott évszázados törekvéseiről. Az ukránok II. világháborús szerepéről pedig egészen leegyszerűsített, primitív teóriák, elképzelések élnek. Ezért - írja a szerző - a szovjet historiográfia is felelős, melynek eszköztárában jelentős teret kapott az ukrán nemzeti mozgalom, az ukrán függetlenségi törekvések diszkreditálása, a nemzeti görög katolikus egyház 1ejáratása.

Koszik a Harmadik Birodalom levéltári anyagainak tükrében vizsgálja a II. világháború során lejátszódott ukrán drámát. A műből feltárul, milyen óriási cinizmussal tekintettek a német birodalom vezetői az ukrán kérdésre. Megállapítja, hogy a németeknek tulajdonképpen nem volt ukrán politikájuk, az ukrán kérdést pusztán eszköznek tekintették a szovjetek elleni politikájukban. Szól a szovjet vezetés ukrán politikájáról is, melynek során a galíciai kérdést részletesebben is bemutatja. Megemlíti, hogy a galíciai ukrán újoncokat a szovjet hadvezetés kiképzetlenül, igen gyenge felszereléssel küldte az első vonalba. 1944-45-ben az innen behívottak 90 százaléka elpusztult. E tragikus sorssal szemben az ukrán katonák jelentős része reális alternatívát csak abban látott, hogy belépett a szovjetek és németek ellen egyaránt harcoló UPA (= Ukrajinszka povsztanszka armija - Ukrán Felkelő Hadsereg) soraiba.

Koszik önálló fejezetet szentel az ukránok két világháború közötti helyzetének, megállapítva, hogy a korabeli ukrán nemzeti felszabadító harc fő bástyája Galícia volt. Meggyőzően mutatja be, hogy Lengyelország és Szovjet-Oroszország szorításában az ukrán hazafiak természetszerűleg közeledtek a status quo megváltoztatására, az I. világháború után kialakított határok átrajzolására törekvő Németországhoz.

Koszik úgy látja, hogy az ukrán területeken nem fogadták ugyan felszabadítókként a németeket, de még a legkeletibb ukránok lakta részeken is örömmel üdvözölték a bolsevik rendszer felszámolását. A németek, s elsősorban Hitler, a Szovjetunió szláv részét egységes orosz térségnek tekintették, s általában elmondható, hogy céljaik elérése érdekében nem voltak képesek árnyaltan kezelni a Szovjetunió népeinek nemzeti törekvéseit. Jól megmutatkozott ez a hadifoglyok differenciálás nélküli kezelésében is. A háború kezdeti szakaszában kegyetlenül 1eszámoltak az ukrán államiság csíráinak megteremtésére irányuló galíciai törekvésekkel. A németek ukrán politikája csak a sztálingrádi csatát követően változott némileg, de az ukrán nemzeti mozgalom német börtönökben és koncentrációs táborokban fogvatartott vezetőit, közöttük Sztapan Banderát csak 1944 őszén, Ukrajna németektől történt felszabadítása után engedték ki. Halicsina, 'Galícia' néven lövészhadosztály alakult, melybe tömegesen jelentkeztek főleg galiciai ukrán fiatalok, akik ukránságuk fő ellenségét a szovjet rendszerben látták. A könyvben figyelmet érdemel az OUN (= Organizacija Ukrajinszkih Nacionalisztyiv - Ukrán Nacionalisták Szervezete) programjainak elemzése. A szervezet már a háború kezdetén a szovjet és anémet megszállók ellen egyaránt kompromisszum nélküli harcot hirdetett, de a szovjet pozíciók megerősödésével egyre inkább a németek felé orientálódott. Ehhez kapcsolódóan részletes rajzot kapunk az UPA, az Ukrán Felkelő Hadsereg keletkezéséről, a szovjet partizánok és az UPA-katonák rivalizálásáról. Német levéltári adatok szerint 1944-ben az UP A soraiban 100 ezer felkelő harcolt, míg 84 ezren léptek be a Halicsina lövészhadosztály egységeibe.

A könyvből feltárul a német megszálló rendszer anatómiája és mechanizmusa. A szerző meggyőzően szemlélteti, hogy a németmegszállók módszerei sok vonatkozásban megegyeztek a sztáliniakkal. Ukrajna vonatkozásában a szovjet és a náci egyházpolitika is számos párhuzamot mutat, különösen vonatkozik ez az Ukrajna központi részén létrehozott ún. Birodalmi Kormányzóságra (Reichkomissariat).

A könyv a II. világháborús ukrán veszteségekről is szól, a szerző adatai szerint Ukrajna 8 millió embert vesztett, 2,5 millió katonát, 5,5 millió polgári személyt, a lakosság 18,1 százalékát.

Koszik monográfiájában számos hungarikumot találunk. A könyvben több adat van az UPA és az Ukrajnát megszálló magyar hadsereg egységeinek kapcsolatairól, lokális érvényű megállapodásairól. Az UPA és a magyar katonai szervek között nemcsak hadműveleti területen történt kapcsolatfelvétel. Szombathelyi tábornok kezdeményezésére, Miron Lucki vezetésével 1943 decemberében UPA-küldöttség érkezett Budapestre. A tárgyalások részleteiről semmit nem árul el a könyv, de több adat szerint a magyar hadsereg nem harcolt az UPA-egységek ellen. A magyarok az UPA-t kiképzőkkel is segítették, ezek, tekintettel a német szövetségesekre, feladatukat „dezertőrként vagy hadifogolyként” teljesítették. (Ennek adatolását 1. a könyv 410-412. oldalán.)

Volodimir Koszik: Ukrajina is Nyimeccsina u druhij szvitovij vijnyi. (Ukrajna és Németország a IL világháborúban) Párizs-New-York-Lvov, 1993. 659 p.

Udvari István