Klió 1996/2.

5. évfolyam

Amerikai hitelek Csehszlovákiának (1945–46)

A második világháború lezárása után az Egyesült Államok erejét kívánta demonstrálni a más államoknak juttatott segítséggel, Csehszlovákia pedig erre rá volt utalva. Az USA kis összegű hiteleket nyújtott rövid lejáratra, és nagy összegűeket hosszú lejáratra. A csehszlovák kormány már 1945 nyarán 2 millió dollárért hitelben dohányt vásárolt 26 hónap alatti fizetésre, majd 20 millió dollárért gyapotot.

1945 októberétől indultak meg a tárgyalások nagyobb hitel igénybevételéről. Az amerikai kormány 10 milliót ajánlott fel, 2,5 százalék kamattal, 15 havi lejáratra. A csehszlovák kormány 50 milliós hitelkeretet kért, hogy abból az Európában lévő fölös amerikai hadianyagból vásároljon. A lejárat 30 év volt, 2,35 százalékos kamattal. Az amerikaiak magáncégekkel is kívántak tárgyalni, a csehszlovák kormány csak hatóságoknak adott erre engedélyt. 1946-ban a külkereskedelmi minisztériumban külön osztályt hoztak létre az ügylet lebonyolítására. Az árut Franciaországban és Belgiumban kívánták beszerezni. A cégeknek 3 százalékos forgalmi adót kellett volna fizetniük. A bejelentett igény mintegy 40 millió dollárra rúgott. A konzervek és a vegyi anyagok ki voltak ebből zárva, mert abból Amerikában is hiány volt.

Az igények pontatlanok voltak, a kiküldött szakértők nyelvtudása hiányos. Maguknak kellett utánanézniük, mit hol vásárolhatnak. 1946. május 28-án írták alá a megállapodást, a visszafizetésnek dollárban 1952-től kellett kezdődnie 25 félévi részletben, 2,38 százalékos kamat mellett. Viszont még aznap az USA a Franciaországban lévő fölös anyagot Franciaországnak engedte át, és annak biztosított elővételi jogot egyéb országokban lévő anyagaira is. Ezért Belgiumban kellett az árut keresni. A csehszlovák kormány jegyzékben tiltakozott a diszkrimináció ellen. A. L. Steinhardt prágai amerikai követ szerint viszont ez a jegyzék a baloldal műve volt, amely feltételeket akart diktálni az Egyesült Államoknak.

Az amerikai válasz az volt, hogy 1,5 millióért már vásároltak, 6,8 millió értékben adtak le rendelést augusztusig, 7 millió értékben újat, s már addig 5,2 millió értékben szállítottak az amerikaiak. 1946. szeptember 13-án az ügyletet az amerikaiak leállították, de a gyakorlatban 1947 májusáig még mentek szállítmányok. A leállítást az amerikai kormány a kommunista propagandával igazolta, a párizsi béketárgyalásokon a csehszlovák delegátusok megtapsolták Visinszkijt, aki arról beszélt, az USA rabszolgasorsba akarja dönteni az európai országokat. Különben is a csehszlovák kormány 10 millió dollár értékben reexportált anyagot Romániának, amiért 7 százalékos kezelési költséget és 6 százalékos kamatot számolt fel. Szeptemberi jegyzékében az USA kormánya ezt kifogásolta; azt, hogy Csehszlovákia nyerészkedni akar, pedig jobb gazdasági helyzetben van, mint mások. Az amerikai elhatározás végleges volt. Clementis, csehszlovák külügyi államtitkár a parlamentben számolt be erről. Elismerte, hogy történtek hibák csehszlovák részről, de az egész csak átmeneti zavar a kapcsolatokban.

Az eseményeket az amerikai sajtó kommentálta. Amerika 52 milliárd dollár értékben nyújtott segítséget szövetségeseinek. Egy angol lap szerint a taps 90 millió dollárjába került Csehszlovákiának. Egy másik szerint csehszlovák részről azt sérelmezték, hogy az amerikai kormány nem hagyta jóvá a magyarok kitelepítését.

Végül is a hitelnek nem egészen 1/5-ét sikerült felhasználni. A csehszlovák igények nem vették figyelembe, hogy csak a meglévő anyagból lehet válogatni. Csehszlovákia kapott 20 mozdonyt, amely hazai területen volt, repülőket, gépeket, ruházatot, egészségügyi cikkeket, autókat, benzint, olajat, kerékgumit – amiből nagy hiány volt –, ipari nyersanyagot. Az utolsó szállítmány 7000 pár munkacipő volt. Marseille-től a belga–holland határig kellett beszerezni az anyagot. 84 szerződést kötöttek, 9,4 millió dollár értékben, de csak 7,6 millió értéket vettek át. Ezt főképp állami cégek kapták, félszázalékos kezelési költséggel. A szétosztásnál rengeteg bürokratikus nehézség volt, magáncégek alig kaptak belőle.

Nem állapítható meg, mennyi jutott mindebből Szlovákiának, a szlovák hatóságok nem voltak eléggé tájékoztatva. Szükség lett volna gépekre, benzinre, nyersanyagokra. De a szlovák hatóságok kevéssé törődtek az egésszel. A kapott áruból a szállító repülőgépek, mozdonyok és a gépek voltak a legfontosabbak. A 7,7 millió érték mellett a csehszlovák kivitel 8,7 milliót tett ki, tehát egy millió nyereség is adódott. 1952-ben a visszafizetést abbahagyták, 1955-ig 5,3 millió dollár volt az adósság.

1946 márciusában az ügyletet lebonyolító Exim Bank útján tárgyalások kezdődtek egy 50 millió dolláros kölcsönről. Csehszlovákiának információt kellett adnia külkereskedelmi szerződéseiről, kompenzációt adni az államosított üzemekért, megadni a legnagyobb kedvezmény elvét, részt vennie a világgazdasági konferencián, továbbá barátsági és kereskedelmi szerződést kellett kötnie az USA-val. A kölcsönt két éven belül kellett realizálni. A visszafizetés 1951-ben kezdődött volna, 20 milliót 2,5 százalékos kamattal 12 félév alatt; 20 milliót 3 százalékos kamattal 12 félév alatt, 1957-től; és 10 milliót 3,5 százalékos kamattal hat félév alatt 1963-tól. A tárgyalások 1946 májusában megszakadtak. Az amerikai kormány arra hivatkozott, hogy a kormányban 9 kommunista miniszter van, Beneš elnök jogköre pedig korlátozott. 1946 decemberében Jan Masaryk külügyminiszter Washingtonban még egyszer felvetette a kölcsön ügyét, az államosításért járó kárpótlást 30 millió dollárra becsülte. Amerika nem tért vissza rá. 1945 szeptemberében a csehszlovák kormány 300 milliós hosszúlejáratú hitelt kért, de Steinhardt követ szerint még várni kell a döntéssel az államosításokig. Így fonódott össze politika és gazdaság.

Slavomír Michálek: Americké úvery a pőžičky Česko-Slovensku v rokoch 1945–1946. (Amerikai hitelek és kölcsönök Csehszlovákiának 1945-46-ban) = Historický Časopis 1995. 43. évf. 3. sz. 464–480. p.

Niederhauser Emil