Klió 1996/3.

5. évfolyam

Régészet a Rajna-vidéken

A két gazdagon illusztrált kötet a Rajna-vidéken 1993-ban és 1994-ben, a Rheinisches Ampt für Bodendenkmalpflege (Rajnai Műemlékvédelmi Hivatal) által végzett régészeti munkák előzetes beszámolóit tartalmazza. Az 1987-ben önállóvá vált hivatal feladata, hogy a régióban (Köln kivételével) elvégezze a régészeti felderítés, leletmentés és tervásatás feladatait. Az évente megjelenő ‘népszerűsítő évkönyvek’ az előző év tevékenységét foglalják össze több tucatnyi néhány oldalas, közérthető, de tudományos igénnyel megírt cikkben, így a régészek és történészek számára szakirodalomként is szolgálnak. A közlemények nem nyújthatnak teljes feldolgozást (legtöbb esetben az ásatások a következő évben folytatódnak). A gyors információközlés azonban a szakmai közvélemény számára is értékessé teszi őket, mivel a végleges értékelés, teljes publikáció néha 5–10 év múlva lát csak napvilágot.

A Rajna-vidék azt a különlegességet is rejti, hogy területén több száz négyzetkilométeren olyan felszíni barnaszénbányászat folyik, mely szükségszerűen minden régészeti emléket elpusztít. A felderített lelőhelyek kisebb részén van mód hitelesítő-ellenőrző kutatásra, s többé-kevésbé teljes feltárásra csak néhány esetben van lehetőség. Mivel azonban az elpusztítandó területet teljes egészében felderítik, lehetőség van egy mikrorégió településtörténeti és településszerkezeti vizsgálatára.

A két kötet anyagát, mely az ősember leleteitől a legutóbbi századokig mutatja be a Rajna-vidék történetét a régészeti leletek tükrében, jelen keretek között lehetetlen részleteiben ismertetni. A terület, a bronz- és vaskor kivételével, mindig sűrűn lakott volt. Jellemző, hogy a legtöbb lelőhely több régészeti kultúra és korszak emlékeit rejti.

A kötetek első részében nagyjából kronologikus rendben következnek a legfontosabb felfedezésekről szóló előzetes beszámolók. A jelentős őskori leletek közé sorolhatók a neolit kutak, melyekből e korszakból egyelőre kevés ismert, és több részben vagy teljes egészében feltárt telep. (Előbbiek kutatását lehetővé teszi a bányaművelés: az egyébként is pusztulásra jutó őskori és római kutakat 20–50 m mélységben feltárhatják és metszetet készíthetnek róluk.)

A legtöbb lelőhely római leleteket (is) eredményez. Itt sikerült – talán a kontinentális Európában legszebben – rekonstruálni a felderített és feltárt római villák egész sorával a vidék római településszerkezetét. A vidéki gazdaságokban, főként a késő római korban, jelentős üveg- és fémműves műhelyek működtek. A beépítettségből következően teljesen más módszerekkel kutathatók a városok, melyekre legtöbbször ráépült a középkori és újkori település. A ritka alkalmak azonban jelentős leleteket eredményeztek Zülpichben (a Tacitus által is említett Tolbiacumban: sírok), Mönchengladbachban (sírok, érdekes feliratos terra siqillata kerámiával), Bonnban (légiós tábor további kutatása) és Neussban (Novaesium). Xanten (Colonia Ulpia Traiana) római városában – ahol Régészeti Park is várja az érdeklődőket – a viszonylag nyugodt munkakörülményeknek köszönhetően sikerült a városi fürdőt teljes egészében feltárni, jó néhány insula szerkezetét pontosítani, és egy kutat is kiásni. A jelentősebb leletek közül kiemelkedik egy új szatírt ábrázoló gemma, falfreskó és bronzveret-töredékek.

Tovább folyik a Köln római városába vezető vízvezeték-rendszer kutatása, valamint a vidék római úthálózatának feltérképezése. Utóbbi ásatások során bukkantak egy szentélyre, melynek pontos rendeltetése kérdéses, a matematikai pontosságú, az aranymetszés szabálya szerint készült alaprajzú épület talán egy fontos személyiség sírja volt. Lich burgusából került elő az 1993-as kötet címlapján szereplő Hercules bibax (Ivó Hercules) szobor, mely az utóbbi évek reprezentatív, leginkább idézett leletévé vált.

A középkori emlékek közül elsősorban a városrégészeti eredmények érdekesek: a jülichi citadella további kutatása, valamint az aacheni, neussi, esseni, és duisburgi városközpontban folyó leletmentések és műemléki helyreállítások. A barnaszénbányászat régiójában lehetőség nyílt a középkori faluszerkezet feltérképezésére. A kisebb leletek közül kiemelkedik egy XVII. századi alkimista tulajdonát képező, varázskereszttel ellátott ólombélyeg.

Megfejthetetlen rejtéllyé vált mára, hogy miként (talán a korán megindult műkincskereskedelem tárgyaként?) került a Köln melletti Elsdorfba a mezopotámiai, Kr. e. 2100-ra datálható, Lagas városállamból származó ékírásos tábla.

A kötetek második fő része a kísérleti régészet és a régészeti munkamódszerek új eredményeit mutatja be, többek között a leletek feldolgozását, rendszerezését és az ásatási dokumentáció könnyebb kezelhetőségét segítő új számítógépes célprogramokat. Itt esik szó a felderítés, terepbejárás általános jellegű eredményeiről, új módszereiről, a természettudományos módszerek régészeti hasznosításáról. Külön hangsúlyt kap a nagyközönségnek való bemutatás: számítógépes és valóságos modellek készítése, és a Rhein-Maas Euregio régészeti együttműködés leírása.

A köteteket a Rajna-vidék lelőhelyeit mutató térkép nyitja és a régió régészeti irodalmát összegző bibliográfia zárja.

A jó minőségű színes ásatási és leletfotókkal gazdagon illusztrált kötetek (melyekhez hasonló évkönyvek Németország többi táján is megjelennek) bárki számára napra készen teszik közzé a hivatal szakembereinek éves munkáját.

Archäologie im Rheinland 1993 (A Rajna-tartomány régészete, 1993). Hrsg. Harald Koschik. Köln–Bonn 1994. 222 p.; Archäologie im Rheinland 1994 (A Rajna-tartomány régészete, 1994). Hrsg. Harald Koschik. Köln-Honn 1995. 180 p.

Lengvári István