Klió 1996/3.

5. évfolyam

A millennium a magyarországi szlovákok körében

 

Pavol Komora szlovák történész bevezetőben arra utal, hogy az ünnepségek központja a millenniumi kiállítás volt, de ezt úgy állították be, mintha minden eredmény csak a magyarok műve volna. Ebben tükröződött az egysé­ges magyar politikai nemzet tana. A magyar nyelvben az uhorský (magyarországi) és maďarský (magyar) egyaránt csak „magyar” formában használatos. Pest városa már 1870-ben javasolta, hogy 1889-ben ünnepeljék meg a magyar állam ezeréves fennállását. Az Akadémia négy történészt bízott meg az időpont megállapításával, Botka Tivadart, Pauler Gyulát, Salamon Ferencet és Szabó Károlyt. Szakvéleményük szerint a honfoglalás kezdete 884–897 közé tehető, befejezése 898–900-ra. Az 1880-as évek végén Pauler álláspontja látszott a legvalószínűbbnek: 895 a kezdet. 1893-ban ezt az évet vette alapul gr. Zichy Jenő az ünnepséget javasló memorandumában. 1893-ban gyakorlati okokból tették át a kiállítás és az ünnepségek idejét 1896-ra.

Martin Dula szlovák politikus már 1870-ben ellenezte az ünnepséget, hiszen a szlovákoknak már korábban volt államuk. František Viktor Sasinek szlovák történész is azt fejtegette, hogy a magyarokat befogadták egy meglévő szláv államba. Ekkor még a bejövőket magyaroknak tartotta. Svetozar Hurban-Vajanský 1891-ben egyenesen sértésnek mondta az ünnepség gondo­latát. Sasinek ekkor több munkában is kifejtette elméletét, amely szerint a IX. század végén betelepülők szláv türkök és kazárok voltak, a magyarok a besenyők és a kunok utódai. A másik szlovák történész, Július Botto 1894-ben a nemzetiségi politikát, a magyarosítást bírálta. Ez szerinte fájóbb, mint az, hogy a magyarok itt megtelepedtek. A szlovák sajtó éveken át gúnyosan írt a készülődésekről, ugyanakkor bírálta az ezekkel kapcsolatos általános áremelkedést és egyéb szociális bajokat. Zichy Jenő két expedícióját az őshaza felkutatására (amelyeknek tudományos hozama igen nagy volt), kinevették. Persze ekkor már a szlovák nemzet fennmaradása volt a tét. (Csak az nem jut a szerző eszébe, hogy mindezek a cikkek a legális sajtóban jelentek meg, ami valahogy relativizálja a nemzeti elnyomást.) A szlovákok az egyházi ünnepségeket is ellenezték.

1896 elejétől kezdve a magyar ellenzék is kritikus volt, az Apponyi Albert által javasolt treuga Dei ellenére. A szlovák nyelvű sajtó a jelenkor bajairól cikkezett, etikai kérdéseket is felvetett. Számos olvasói levél is megjelent, ezekben is arról volt szó, hogy a szlovákoknak nincs mit ünnepelniük. Még a Néppárt szlovák nyelvű lapja is ellenezte az ünnepségeket. A szlovák sajtó sok negatív cikket a magyar ellenzéki sajtóból vett át. A május 9-i iskolai ünnepségekkel kapcsolatban a szlovák lapok arról írtak, hogy jobb volna, ha a pénzen ruhát vennének a gyerekeknek. Elvi cikkek is megjelentek a szlovák nemzeti mozgalom mulasztásairól és teendőiről. A millenniumot Gessler kalapjához hasonlították, amely előtt a svájciaknak meg kellett hajolniuk. Felpanaszolták, hogy nincs ellenállás szlovák részről, pedig kellene lennie. Mindenesetre egy ember se vegyen részt az ünnepségeken! Felemlegették a korrupciót is, amely a liberalizmus következménye. Együttműködésre van szükség a románokkal és a szerbekkel! A magyarokról (vagyis az asszimilált szlovákokról) pedig Feketekönyvet kellene írni! A millenniumi törvényt is bírálták. A magyarországi nemzetiségek április 30-án kollektív levélben tiltakoztak és történetileg alaptalannak mondták az ünnepségeket.

Mindez azonban mégsem akadályozta meg azokat. A május 2-án megnyílt kiállítást 5,8 millió látogató kereste fel, ebből 4,2 millió fizetett ezért. Május 9. volt a hivatalos ünnep, de Szlovákiában nem mindenütt ünnepeltek. Június 8-án iktatták törvénybe ünnepi ülésen a millenniumot.

(A szerző téved, amikor azt mondja, hogy ezen az ülésen Ferenc József is részt vett, valójában utána fogadta a Várban az országgyűlés tagjait.) A még abban az évben lezajlott választások a szokásos korrupcióval mentek végbe, az év végén mindenki örült, hogy már vége.

A szlovákok többsége részt vett az ünnepségeken. A szlovák párt lapja azt írta, hogy a termést tönkretevő sok eső a büntetés ezért. Sok helyen azért volt passzív ellenállás. A sajtó csak millenáris komédiát emlegetett. A kritikában gyakran csendültek fel antiszemita hangok is. A teljes elutasítás (az ünnepségek idején nem is írtak cikkeket) nem volt teljesen indokolt, hiszen a kiállításon nemzetileg öntudatos szlovákok is szerepeltek. Sok volt a látogató a Felvidékről (Szlovákiából) is, a szlovák párt lapja szerint odahurcolták őket. A szlovák sajtó szívesen idézett a millenniumot ellenző szerb, osztrák és német sajtóból.

A magyar kormányzat voltaképpen az ellenkezőjét érte el annak, amit kívánt. A külföld inkább felfigyelt a nemzeti elnyomásra. Július 11-én Párizsban nagygyűlés volt az ünnepségek ellen, a nemzetiségek támogatására. Az ünnepek után kiábrándulás következett be. Mindenképpen nehéz év volt. Az egész egyedülálló jelenség volt a magyar történelemben. De éppen az lett a végső következtetés, hogy Magyarország nem alakítható át nemzetállammá.

 

Pavol Komora: Milenárne oslavy v Uhorsku roku 1896 i ich vnímanie v slovenskom prostredí. (Az 1896-os magyarországi millenniumi ünnepségek és fogadtatásuk a szlovák környezetben) Historický Časopis 1996. 44. évf. 1. sz. 3–16. p.

Niederhauser Emil