Klió 1996/3.

5. évfolyam

Kollaboráció Hitlerrel 1939–1945

Franz Seidler a Bundeswerh müncheni főiskoláján professzor. Legújabbkori történelmet és szociológiát tanít. Értékes és érdekes témát választott könyvének. A háború előtt és alatt Hitlerrel és rendszerével kollaboráló 177 férfi és nő rövidített életrajzát vázolja fel. Egy ilyen mű hiányzott eddig az 1939–1945 közötti háború historiográfiájából. Nem csak politikusokat mutat be, hanem az irodalom, a műszaki és természettudomány nem egy személyiségéről hullik most le a lepel, hogy az újságírókat, publicistákat ne is említsük. Katonákról is szó esik, tábornokokról és ezredesekről, akik megszédültek Hitler ideológiájától, elárulták hazájukat, és valami ködszerű, Hitler által is csak megjósolt, de soha nem részletezett „Új Európai Rend” megvalósítása érdekében Berlin javára cselekedtek. Mi ma tudjuk, hogy a hitleri új rend Európában a nagynémet – germán – imperializmus ideológiai alapja volt. Magyarán: a német nép uralkodásra alkalmas, a többi ‘segédnép’ arra jó, hogy modern rabszolgaként végrehajtsa Hitler és pártja európai egyesülési programját. Vannak persze „untermenschek” is, a szlávok, és elsősorban az oroszok. Ők hosszabb távon kihalásra vannak ítélve. Helyet kell adniuk egy 130 milliós germán népnek.

A spanyol és az olasz fasizmus kollaboránsairól a könyv tudatosan nem beszél. A többiekről igen. Nem csak az európai, de az Európán kívüli kollaboránsok is helyet kapnak a kötetben: törökök, amerikaiak, indiaiak.

A kötet bevezető része a kollaboráció különböző megnyilvánulásairól szól. Külön fejezet foglalkozik a kollaboráció formáival, míg a következő részben az 1945 utáni, a kollaboránsokkal leszámoló politikának legkülönbözőbb módozatait ismerteti Seidler professzor. Nem úgy, mint a mi kádárista rezsimünk fő kollaboránsai, akik „megúszták” bűneiket – bizony a Hitlert és rendszerét térdre kényszerítő, győztes nagyhatalmak és szövetségeseik 1945 után bírói és nem bírói úton leszámoltak az árulókkal. Adatokat olvashatunk. Egyéni sorsokról hallhatunk.

És mi, magyarok hogyan szerepelünk Seidler professzor könyvében?

Rosszul. Ez nem is annyira a szerző hibája, mint annak következménye, hogy az 1945 után hatalomra került új magyarországi rezsim (Rákosi, Gerő, Kádár) kül- és belföldön egyaránt szidta-szapulta egykori vezetőinket. A magyarországi „kollaboránsok” élén Horthy Miklós(!) áll. Utána Gömbös Gyula(?), Bárdossy és Teleki Pál következik. Ezt mind megkérdőjelezhetjük. Meg is írtam erről a véleményemet Seidler professzornak. Akikben nem téved a szerző, akik tényleg nácibarátok, Hitler-imádók voltak: Szálasi Ferenc, Sztójay Döme és részben Imrédy Béla. Érdekes – és ez a német professzor tudományos képét kérdőjelezi meg előttem –, hogy Finnországból senkit sem említ meg. Pedig, ha kevesen, de voltak finn fasiszták, sőt finn SS-alakulat is. Igaz, Mannerheim marsall soha nem volt nácibarát. De hát Horthy Miklóst náci kollaboránsnak minősíteni? Ebben a kádárista történelemtudomány köszön vissza...

Franz Seidler: Die Kollaboration 1939–1945 (A kollaboráció 1939–1945), Herbig Kiadó, München–Berlin, 1995. 576 p.

Gosztonyi Péter