Klió 1997/1.

6. évfolyam

A müncheni Exekias-csészéről

Jan Bouzek 1995. február 17-én ünnepelte 70. születésnapját, és ebből az alkalomból az Eirene 31. száma a kiváló cseh ókortudós munkássága előtt tisztelgett. Jan Bouzek neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt sem, hiszen többször publikált Magyarországon is (Antik tanulmányok 1992, Bulletin du Museé Hongrois des Beaux-Arts 1962, Limeskongress Székesfehérvár, 1976.), Szilágyi János Györggyel közös munkája a Corpus Speculorum Etruscorum: Hongrie et Tchékoslovaquie (Róma, Erma 1991), és részt vett a magyar nyelven is megjelent Etruszk művészet (Budapest, 1988.) megírásában is. Szerteágazó kutatásait nehéz számbavenni, klasszikus archeológusként elsősorban a korai és pregörög művészetet és történelmet tanulmányozta, de évtizedeken át vizsgálta Közép-Európa és a Balkán őskorát és kapcsolatát az égei civilizációval, a szkítákat, az etruszkokat, sőt sokoldalúságát bizonyítja, hogy az utóbbi években Ceylonra is kiterjesztette kutatásait.

Ebben az ünnepi kiadványban látott napvilágot Axel Seeberg tanulmánya, amelyet a szerző – saját bevallása szerint – Jan Bouzek hatására írt, és művelődéstörténeti szempontból bír jelentőséggel. A tanulmány Exekiasnak a Dionysost ábrázoló kelyhét helyezi új megvilágításba. A címe „The Wine-God in His Little Ship” megtévesztő, hiszen Axel Seeberg a csésze belsejét kitöltő képnek azt a hagyományos értelmezését veti el, mely szerint a hajón heverő Dionysos életnagyságú, míg a hajó olyan kicsi, hogy eltörpül a szőlőfürtök, a körülötte fickándozó fekete delfinek és a hajó belsejét teljesen kitöltő Dionysos mellett. Ehelyett azt állítja, hogy a hajó az életnagyságú, Dionysos pedig óriási méretű, és a hajó azért tűnik olyan aprónak a fekete delfinekhez képest, mert messzebb van. Állítását azzal támasztja alá, hogy a hajótest előtti két fehér delfin sokkal kisebb, mint a hajó körüli fekete delfinek. A hagyományos értelmezés szerint ezek a fehér delfinek valójában a hajó oldalának díszítései, így nem szükségszerűen életnagyságúak, és nem szolgálhatnak a viszonyítás alapjául. Axel Seeberg ezzel szemben azt veti fel, hogy a hajótestet figurálisan csak stilizált arccal, vagy hattyúfejjel díszítették a feketealakos vázafestészetben. Bár nyilvánvaló, hogy a tárgyak messziről kisebbnek látszanak, ezt megelőzően a szerző legjobb tudomása szerint egy művész sem alkalmazta a perspektívának ezt az eszközét, és a művészettörténészek főként a középső-késői hellenisztikus művészet sajátságaként tartják számon. Azt, hogy Exekias a hagyományostól eltérő kifejezőeszközt, a rövidülést vette igénybe a csésze belsejének megfestésekor, két szokatlan vonás támasztja alá. Egyrészt a csésze kivételesen mély – mélysége a szélességének a negyede -, másrészt a kompozíció kitölti a csésze egész belső felületét. Emiatt a kép felszíne szokatlanul homorú, ami tovább fokozza a térhatást, ugyanis az óriási fekete delfinek és szőlőfürtök a csésze szélén, hozzánk közel helyezkednek el, míg a távoli hajó a két fehér delfinnel a csésze mélyén van. Így a mélység a legszembetűnőbb tulajdonsága a csészének, ami a reprodukciók sík oldalain könnyen elkerüli a figyelmünket.

„The Wine-God in His Little Ship” („A boristen a kis hajójában”), Eirene, Prága 31. évf. 1995, 58–61. o.

Sipos Flórián