Klió 1997/1.

6. évfolyam

A lengyel királyok koronázási szertartása a XV. században és a XVI. század elején

Krakkóban őriznek egy, a XV. sz. derekáról származó kódexet, amely tartalmaz egy Ordo ad coronandum regem Polonie és egy Ordo ad benedicendam reginam Polonie c. szertartásrendet. A kódexszel Stanisław Kutrzeba foglalkozott, megállapítása szerint III. Ulászló 1434-es koronázására készült, mert szövegében a király nevénél N. helyett W. iniciálé szerepel, tehát Władysław, a másik ordóban E, ami Habsburg Erzsébet 1454-ben tett koronázására utalna. A XVI. sz. elején a szöveget bevették Jagelló Frigyes gnieznói érsek és krakkói püspök, meg Erazm Ciołek püspök pontificaléjába, 1492–93 táján.

A szerző szerint azonban valószínűleg csak Sándor 1501-es koronázásánál alkalmazták először. A lengyel királyok koronázásának volt egy régebbi ordója, a XIV. sz. derekáról, amely valószínűleg IV. Károly cseh király korában készült, ezt vette át a lengyel udvar, a prágai és vyšehradi vonatkozásokat krakkói és skałkai vonatkozásokkal helyettesítette. A cseh királynak a koronázása előtti napon el kellett zarándokolnia Vyšehradba. Ezt helyettesítette itt a zarándoklás Skałkára, Szt. Szaniszló püspök és vértanú halálának emlékhelyére. Szt. Szaniszló volt Lengyelország védőszentje. Az ordo formulájában a gnieznói érsek mellett kiemelt szerep jut a krakkói püspöknek, ezért lehet, hogy Zbigniew Oleśnicki püspök környezetében készült. A koronázás során az eredeti cseh ordo Szt. Vitus oltárát említi, itt Szt. Szaniszló oltáráról van szó. Egy imát a szertartás során a poznańi püspöknek is kell mondania. A királynak a törvények betartására vonatkozó esküje itt az első helyen áll, az eredeti cseh ordóban a koronázás után. Több más eltérés is van a cseh eredetihez képest.

1492-ben János Albert koronázásánál szerepel a szertartás során az eskü a törvények betartására és az elveszett területek visszaszerzésére, tehát ez valószínűleg a XIV. századi ordó szerint zajlott le. Ulászlót a főoltárnál koronázták meg, utána IV. Kázmért a Szt. Szaniszló-oltárnál, ez volt az általános. Ulászló koronázásánál sietni kellett, a konázást csak aznap reggel határozták el, így az előző napi zarándoklat sem kerülhetett szóba. De Kázmér sem zarándokolt el Skałkába. Koronázási szertartását Jan Długosz, a legfontosabb lengyel krónikás részletesen leírta, de nem említi Skałkát, pedig neki voltak is ottani kapcsolatai, ott is temették el.

Tehát úgy tűnik, a XV. sz. során még mindig a XIV. századi ordo szerint történt a koronázás. Talán Sándor az első, aki 1501-ben új ordót vezet be, ti. az ulászlóit. Sándor számára a litván unió miatt volt fontos ennek az ordónak a használata, s neki, mint addigi litván nagyfejedelemnek fontos volt általában az egész koronázás, mint uralkodói hatalmának a legalizálása. Sándor esetében a királyválasztás is új rend szerint ment végbe. Az eredeti ordónak nem volt krakkói vonatkozása, ezért vették elő most erre a koronázásra az Ulászló-féle ordót, mert abban van.

Skałkára már régóta vezettek körmeneteket, minden pénteken, a királyok is sokszor vettek ezeken részt. A Jagellóknak, mint nem lengyel, hanem litván származásúaknak különösen fontos volt Szt. Szaniszló kultusza, hiszen ezzel bizonyíthatták lengyelségüket. Sándornak azért is fontos volt az ünnepélyes koronázás, mert II. Ulászló magyar és cseh király is szerette volna a lengyel trónt megszerezni, ő volt a Jagelló-család legidősebb tagja, feje, helytelenítette Sándor megválasztását. Még egy oka volt Sándornak. A koronázás előtt a mielniki kiváltságlevélben elég jelentős engedményeket tett a rendeknek. Úgy remélte, az ünnepélyes koronázás és ezzel a legitimitás megszerzése háttérbe szorítja ezt, a királyi hatalmat korlátozó kiváltságlevelet. Ezért is készíttetett Jan Łaski püspökkel új statútumot 1506-ban, ez ugyanis hangsúlyozta a királyi méltóság jóformán korlátlan voltát. 1503-ban új aranypénzt veretett, a magyar forint mintájára. Az új pénz elülső lapján a lengyel címer volt a Sándorra vonatkozó felirattal, hátlapján pedig Szt. Szaniszló képe, tehát itt is kiemelte az ország patrónusának a szerepét. Öccse, Frigyes Pontificaléjában volt egy külön imádság Szt. Szaniszlóhoz, lehet, hogy ez Sándor koronázásánál is szerepelt.

A szerző hangsúlyozza, hogy amit mond, csak hipotézis, mert a biztos adatok igen csekély számúak, többféleképpen is interpretálhatók. De úgy véli, legalább is valószínű, amit mond. Az 1434-es ordót talán a gnieznói érsek ellenkezése miatt nem valósították meg. Lehet, hogy ez az ordo nem is konkrétan Ulászló koronázására készült, tehát csak fogalmazvány. Az 1501-es koronázásra Sándor és Frigyes döntése alapján alkalmazták.

Zbigniew Dalewski: Ceremonial koronacyjny królów polskich w XV i początkach XVI wieku. (A lengyel királyok koronázási szertartása a XV. században és a XVI. sz. elején) Kwartalnik Historyczny 1996. 102. évf. 3–4. sz. 37–60. l.

Niederhauser Emil