Klió 1998/1.

7. évfolyam

A szocializmus szovjet modellje Bulgáriában

A korszakról 1989 előtt létezett egy séma: 1944. szeptember 9-től Bulgáriában létrejött a népi demokrácia, Vĺlko Cservenkov uralmával bekövetkezett a személyi kultusz korszaka, ezen belül semmi változás sem volt 1956 áprilisáig, amikor a KB plénumon Todor Zsivkovot választották meg első titkárnak, s attól kezdve már minden egyenesen fejlődött. Ebben a sémában Zsivkov szerepének a kiemelése rejlett. A szerző sokáig maga is elfogadta ezt a sémát.

Ma a történészek többsége úgy tekinti, hogy a szocializmus szovjet modelljének a bevezetése 1947 őszén kezdődött, a Kominform létrehozása után. Migev egymaga ezt a kezdetet 1948 nyarára helyezi. Abban egyetértés van, hogy 1953-ban liberalizálódás kezdődött. Migev szerint 1944–47 között és 1947 után számos hasonló jelenség tapasztalható, törvénysértések és önkényeskedések, hiszen a kommunista párt már 1944 szeptemberétől ténylegesen hatalmon volt. Ezeket azonban kivételeknek tekintették eddig, a lényeg a hatalom megszerzésének parlamentáris útja volna. Ez a felfogás azonban csak a hatalom birtokosainak a politikáját nézte, nem a tényleges helyzetet. 1944 szeptemberében a Bolgár Kommunista Pártnak 13 700 tagja volt, 1948 végén már félmillió, az aktív lakosság több mint 10 százaléka. A párt a tömegszervezeteket is a kezében tartotta. A helyi pártszervezetek révén a vidéki sajtó is a hatalmában volt.

A párt tömegerejét a szegényparasztok tették ki. Elsősorban a szegényparasztok, ehhez hozzá kell tenni, hogy ekkor a 25 dekár (2,5 ha) feletti birtokkal rendelkező parasztok már középparasztoknak számítottak.

A szegényparasztok helyzete csakugyan nagyon nyomorúságos volt, mindent az új rendszertől várhattak. 1951-ben a párttagság 64,65 százalékát tették ki a parasztok. Ők követelték a szigort a vagyonosokkal szemben. 1948-ban fellázadtak az akkori liberalizáló politika ellen. 1951-ben sok parasztot kizártak a pártból, leginkább középparasztokat. A pártban 1947 után szektás irányvonal uralkodott. 1947 őszéig tehát a szovjet modell sok előfeltétele már létrejött. Ekkor jelentették be hivatalosan a szocializmus építésének megkezdését, ezt mutatta az új alkotmány, a nagyarányú államosítások. Most már az államapparátus alsó szintjeire is csak párttagok kerültek. Ez azonban még nem jelentette a szovjet struktúra átvételét, az 1948 elején bevezetett tanácsrendszer éppenséggel a decentralizáció irányában hatott, a 100 körzettel (okolie) és 2300 nagyfokú autonómiával rendelkező községgel. A termelőszövetkezetek függetlenek voltak az államtól, csak 1950-ben kerültek pártirányítás alá. Az egyéb pártokat felszámolták, 1948 februárjában létrehozták egységes tömegszervezetként a Hazafias Frontot, csak a parasztpárt (BZNSZ) maradt meg ezen belül. Ezzel úgy tűnt, mintha a pártirányítás csökkenne. 1948 június végéig tehát a szovjet modellel ellentétes tendenciák is érvényesültek.

A szovjet modellt valójában az 1948. júliusi KB-plénum vezette be, ekkortól emlegették az osztályharc éleződését és az éberséget. Az állambiztonsági szervek létszámát erősen megnövelték. Ekkor indult meg a hajsza a kulákok ellen. A termelőszövetkezetek létrehozása, a belső tisztogatás a párton belül 1949 tavaszán indult meg. 1946-ban még mindössze 1500 személy volt koncentrációs táborokban (ezeket szemérmesen átnevelő táboroknak nevezték), 1949 tavaszán már 4500. 1947-ben még csak 480 politikai per folyt, 1949-ben már 1719. Az „ellenségektől” megvonták a nyugdíjakat, 1595 főt kitelepítettek. 1948 decemberében a BKP V. kongresszusán átvették az SZKP szervezeti szabályzatát, elfogadták az ötéves terv erőltetett változatát, a kötelező beszolgáltatást. Mindezt a párttagság – a hivatalos beszámolók szerint – örömmel fogadta, valójában azonban nagy volt az elégedetlenség.

A bevezetés első szakasza az 1949-es, XVI. KB-plénummal zárult le. Ekkor inkább csak ösztönösen erőltették a modell utánzását. Sok szélsőséges intézkedés történt, ezért bizonyos visszafogás is érvényesült. Viszont valójában minőségi változások következtek be, intenzívebben alkalmazták a modellt, a hadseregbe szovjet szakértők érkeztek. 1949–51 közt megvalósult a központosítás, a bürokratizálás és az egyet nem értők megrendszabályozása. Az alulról jövő forradalmi kezdeményezéseknek is vége lett. Az önkényt bizonyos területeken korlátozták, de a kuláktalanításnál és a beszolgáltatásnál az megmaradt. A modell teljes bevezetése tehát 1949–51 során ment végbe, 1951–53-ban már csökkenő ütemben. 1950-ben hirdették meg az erőltetett iparosítást és a kollektivizálást, ez a szovjet modell szolgai másolása. Ezért 1950–51 fordulóján elégedetlenség támadt falun. Cservenkov 1951-ben Sztálintól megkapta az utasítást a kuláktalanítás megszüntetésére: ne másolják a szovjet mintát! Február-március folyamán már a városok megvédésére gondoltak a parasztokkal szemben. A disszidensek családtagjait kitelepítették, vagyonukat elkobozták. Áprilisban újabb letartóztatási hullám indult, a hadseregben tisztogatás folyt a Titóval való kapcsolatok ürügyén. 1951-ben tisztogatás folyt a falusi pártszervezetekben, ekkor 2780 ember volt koncentrációs táborban. Sok embert 1944 előtti cselekményekért bocsátottak el állásából. Ugyanakkor 1951 áprilisában bizonyos könnyítéseket is bevezettek, a beszolgáltatás elmulasztását már nem büntették szigorúan, rendezték a tanácsok működését. A papság megnyerésére is történtek intézkedések, nem nevezték meg őket, csak azokról esett szó, akik nagy befolyással rendelkeznek falun. Ekkor indult meg a patriarchátus visszaállítása, ami 1953 májusában új patriarcha megválasztásával fejeződött be. A parasztpárttal is javítani akarták a kapcsolatot. A taggyűléseken szóvá tették a visszaéléseket. Az 1951-es tanácstörvény szerint a tanácsok nem szabhattak ki bírságokat. Az állambiztonsági szervek működését is bírálták. Sőt a rádiót is, mert túlságosan optimista módon számolt be a helyzetről, ezt triumfalizmusnak nevezték. A kizárt párttagokat csendben visszavették, és alacsonyabb állásokat adtak nekik a korábbinál. A koncentrációs táborokból is kiengedtek embereket.

Persze mindez nem volt még áttörés a liberalizálás felé. De 1952 első felében mérsékelték az iparosítás ütemét, a beszolgáltatási kötelezettséget is csökkentették. Vagyis 1944-47 volt az előkészítés ideje, az átalakulás első lépései 1947 őszén kezdődtek, az áttörés 1948 nyarán volt, az 1949. júliusi KB-plénum már ezt a szakaszt zárta le. 1951 tavaszán fontos változások következtek be, mert a rendszer a paraszti elégedetlenség miatt megrendült. Ekkortól egyidőben következtek be szigorítások és könnyítések, de eltérő szférákban és eltérő rétegek vonatkozásában.

A tanulmány bolgár szakmai köröknek szól, tehát nem említi a koncepciós pereket, 1947-ben a parasztpárti vezér, Nikola Petkov ellen, 1949-ben Trajcso Kosztov pártfőtitkár ellen.

Vladimir Migev: Po vĺprosza za usztanovjavaneto na szĺvetszkija model na szocializma v Bĺlgarija (1948–1951) [A szocializmus szovjet modelljének létrehozása Bulgáriában (1948–1951)] Isztoricseszki Pregled 1996. 52. évf. 5. sz. 29–46. p.

Niederhauser Emil