Klió 1999/1.

8. évfolyam

A középkori vadászat

Bryce Lyon, az Egyesült Államokbeli Providence város Brown egyetemének professzora abból indul ki, hogy a középkorban a vadászat a lovagi eszménnyel függött össze, az ekkor kialakult formák voltaképpen máig élnek. A szépirodalomban is sokszor került elő a vadászat a középkorban, a képzőművészeti emlékekben is szerepel. Biztosabb források a vadászatról szóló kézikönyvek, mint II. Frigyes császár latin munkája De arte venandi cum avibus, amely 900 madár képét is tartalmazza, bár érdemben a sólymászatról szól. Gaston Phébus de Foix gróf 1387–91 között írt egy francia nyelvű munkát, ezt 1406–13 közt fordították le angolra. A legrégibb angol kézikönyv 1337-ből való, de ez is francia nyelvű. Nagy Károlyról tudni lehet, hogy főképp bölényekre szeretett vadászni. Hódító Vilmos Angliában sok erdőt tartott birtokában, hogy ott vadászhasson, a szarvasokat és vadkanokat úgy ismerte, mintha a saját gyerekei lettek volna. II. Frigyesnek sok vadászkastélya volt Itáliában és Szicíliában, a vadászat el is vonta a munkájától. VI. Károly francia királyra vadászat közben, 1380-ban egy fa esett, ettől kezdve volt időnként őrült. De alig van adatunk a vadászat infrastruktúrájáról, hány embert foglalkoztatott, mennyibe került.

Angliában szerencsére az állami levéltárban és a British Museumban vannak az udvar elszámolásai, a Wardrobe Book-ok. A név onnan ered, hogy eredetileg az udvar legfontosabb tárgyait, a koronát, díszruhákat stb. egy ládában tartották. I. Edward korából 1296–97-re és III. Edward korából 1338–40-re maradt fenn ez a jegyzék. Az utóbbi tehát a százéves háború idejéből. A három év alatt az összkiadás 410 292 font 4 shilling és 4 3/4 dénár volt, ebből a király saját kiadása 23 747 font 20 1/2 shilling. Ebből fedezték többek közt a vadászat költségeit. De a hűbérurak is kötelesek voltak a királyt vendégül látni vadászaton, persze, kíséretével együtt. Ugyancsak vadászat célját szolgálta a „par sergenterie” néven ismert földbirtok. Mégis a vadászat elsősorban a király saját embereit foglalkoztatta. A hadjáratok idején persze kevesebb volt a vadászat, ezzel együtt a költség is.

I. Edward esetében 12 hónapról van kimutatás, ekkor összesen 339 font 12 shilling 11 dénár ment vadászatra. III. Edwardnál 22 hónapra vonatkozik az elszámolás, a kiadás 873 font 15 shilling 10 dénár. I. Edwardnak 65 solymásza, 11 vadásza, 23 kutyaőrzője volt többek között, 52 vadászkutyája, 20 sólyma, más állatok is. III. Edwardnak 22 solymásza volt, 14 vadásza és még egyéb személyzete. 67 vadászkutyája, 12 sólyma és egyéb állata. III. Edward a háború miatt sokszor volt a kontinensen, ezért kevesebb a személyzet az ő esetében. A németalföldi szövetségesektől sólymokat kapott ajándékba. Bajor Lajos császár solymásza egy sast vitt egyszer III. Edwardnak, ezért 6 shilling 8 dénár jutalmat kapott. I. Edward 9 hónapot töltött Angliában, ezért volt nagyobb létszámú a személyzete, viszont kevesebb a költség. Solymászai napi 7 dénárt kaptak fizetésként, de ha vadászaton vettek részt, 12 dénárt. III. Edward solymászainak a napi fizetése 9 dénár volt, a vadászok szolgái 4, a kutyák őrzői 2 dénárt kaptak egy napra. Ruházatra és cipőre ezen felül külön pénz járt nekik. Egy-egy kutya élelmezésére átlagban napi 1/2 dénárt számítottak, sólyoméra napi 1 dénárt. I. Edwardnál részletesebbek az elszámolások, egyes személyekig lemenően. Patrick de Troup napi 12 dénárt kapott, ha távol volt az udvartól, de ha a királyi háztartásban étkezett, csak napi 7 1/2 dénárt. 132 napra 2 shillinget és 7 dénárt számoltak naponta, két sólyom élelmezésére. I. Edwardnál 395 napra napi 2 dénárt számoltak rókavadászatra, kutyára napi 1/2 dénárt. Nem tudni, voltaképpen mennyi időt töltöttek el vadászattal. Az elejtett vad az udvar élelmezését szolgálta, az udvarnak ugyanis az élelemért általában fizetnie kellett nap mint nap. Az elszámolások pontosan felsorolják a szolgák nevét és a kiadásokat 1/2 dénárig. A 227. lapon található a jegyzékben előkerülő latin kifejezések francia jelentése.

(Bryce Lyon: Coup d’oeil sur l’infrastructure de la chasse au Moyen Âge (Pillantás a középkori vadászat infrastruktúrájára). Le Moyen Âge 1998. tome CIV. No 2. 211–227. p.

Niederhauser Emil